Az általad említett közeledés nem véletlen. Mert bár a tudománynak és a vallásnak egészen más a tárgya, mégis - mint sok más dolog között - itt is vannak átfedések. A középkorban ez nem volt vitás, legfeljebb ez az átfedés hatalmas túlzásokba csapott át. Ám amit az ember erőszakos akarattal szétválasztott, az igyekszik újra meg újra elfoglalni tisztességes helyét.
Azt hiszem itt Feynman - előadásain elhangzott - szavainak félreértelmezéséről van szó.
Ugyanis kb. éppen száz éve a fizikusok egy része (nem Feynmann) úgy vélte, hogy szinte már mindent tudunk a fizikáról, s bár van egy-két homályos pont (pl. a feketet test sugárzása), de lényegileg a tudomány ezen területe lezártnak tekinthető. Aztán persze jött a rádioaktivitás, meg sok más, köztük Einstein is, és minde a feje tetejére állt.
Feynmann meg szokta említeni ezt a történelmi tényt, de éppen azért, hogy bemutassa az akkori naivitásának ezt a nevetségességét.
De pl. az is igaz, hogy Feynmann a húrelméletre úgy reagált, hogy "...egyszerűen hülyeségnek tartom!"
Ellentétben az egyik - lassan már hirhedt - topiktársunkkal, én szinte mindenben egyetértek veled (amellet, hogy vele is)! Csak abban nem, hogy nem értesz velem egyet, vagyis abban, hogy tudod, hogy mire gondolok és célzok. S ez azért van, mert más szemszögből nézzük a valóságot, más hajóban evezünk.
Ismerem azt a szemszöget is, mert valamikor még én is olymódon tekintettem ki a világra. S miközben onnan semmit sem veszítettem el, a tekintetem ahhoz képest kitágult, s kezdem észrevenni, hogy alig látok valamit abból amit látni lehetne. Akkori magam gőgösnek tűnik, s most már úgy vélem, hogy sokkal de sokkal nagyobb alázattal kell tekinteni erre a csodálatos természetre, s benne a természet törvényei által is létrejött emberre. S míly csodálatosak maguk, az ember által alkototta dolgok, köztük pl. a tudomány is.
A tudomány által egyre jobban megértjük, és leírjuk (modellezzük) a valóságot, de közel az az idő, amikor rájövünk, hogy nem fogjuk teljes egészében megérteni, és minden egyes mozzanatában pontosan modellezni. Aki mégis így gondolja, az hiú ábrándokat kerget. Nem ismerhetjük meg a teljes fizikát.
Ennek ellenére a fizika - ahogy te írtad - tényleg működik, valóban használható. A megalkotott modellek hasznosak, és mindegyik a maga helyén kiválóan alkalmazható. Igy volt ez mindig, és így lesz ezután is. A középkorban az alkalmazási területek szűkebbek voltak, de pl. 200 év múlva a mainál jóval bővebbek lesznek. Az ezirányú fejtegetéseid mind helyesek, és nem is kívánom cáfolni azokat.
Én egyformán értékesnek tartok minden emberi alkotást, legyen az bármiféle tudomány, művészet, vagy akár valamilyen vallási hitrendszer, amennyiben ezek a létet és nem a pusztulást szolgálják.
De nem helyezem a tudományt piedesztálra valami más ellenében. És véleményem szerint is mindent a maga helyén kell alkalmazni, legyen az a valami a tudományon belüli, vagy azon kívüli. Nem nézem le azért a költészetet, mert képtelen egy vacak másodfokú egyenletet megoldani, mert nem az a dolga. Az a metematika feladata. A vallások sem lenézendők, mert nem adnak tudományos válaszokat. Rengeteg emberi érték van, de pl. nem tartom értéknek azt, hogy a világ minden dolgát megpróbálják egyesek pénzbéli értéknek megfeleltetni. A gazdaságnak, a piacnak nem ez a feladata. Ő is csak a maga területen állja meg a helyét.
Amin esetleg ki lehtne akadni, az a "rossz" szó >>rossz<< használata. Azonban azt kell fetétlenül megérteni, hogy a "rossz" szó egy teljes egészében emberi kitalálmány. Nincs objektív, embertől független rossz. Ám az emberi létünk teljes egészében elképzelhetetlen nélküle, noha a legtöbb esetben egy szubjektív megítélés. Visszaolvasva (195 és 200 hozzászólások), látható, hogy én sem egyértelműen használom.
A valóságban a tudomány (köztük a fizika) se nem rossz, se nem jó. De az adott körülmények között, bizonyos szemszögből elemezve ítéletet alkothatunk róla. Olyan ez mintha a késról azt mondanánk, hogy rossz. Adott körülmények között - ha ölni kell vele - ítélhetjük rossznak, de pl. a sebész kezében - noha a kivágott szövetet megöli - jónak jelentjük ki.
Ha megérted a "rossz" szemszögét a hozzászólásaimban, akkor azt ítélheted akár jónak is (pl. a 197-eshozzászólást).
Egyébként pedig azért került ide ez a bírálat alá vetett, és rossznak ítélt korábbi hozzászólásom, hogy megvilágítsam más topiktársam szemléleti beállítottságát, amit önkényesen ítélhetünk rossznak is, de észrevehetjük értékeit is.
"Feynman és más nagyképű fizikusok már évtizedekkel ezelőtt azt írták, hogy már szinte mindent felfedeztek a fizikában..."
Fogadni merek, hogy állításod légbőlkapott. Szerintem csúnyán felültél valami csacska szóbeszédnek. Kérdezz csak rá - honnan szedte, aki ezt mondta neked, és meglátod - morcos ábrázattal így förmed rád: - Nincs időm ilyen marhaságokra. Ha nem hiszed, járj utána!
"Sajnos a fizika bizonyos értelemben közelít a valláshoz. A sokvilágelmélet ugyanolyan nevetséges, mint a vallás. Az ősrobbanás-elmélet olyan, mintha az egyház rendelte volna meg, vagy vallásos tudósok alkották volna meg..."
Túlzásnak tartom, hogy közelít a valláshoz. Szerintem e tekintetben régóta egyhelyben topog, tehát nem közelít.
Senki sem vitatja, hogy a fizika hasznos. Sok mindent köszönhetünk a fizikának, és sok mindent még nem valósítottak meg.
"Megfogalmazásod sértő, degradáló. Egy szintre helyezi a fizikát, és általában az ÖSSZES természettudományt mindennel, aminek ellenpólusa lehetne. Vallásokkal, jósokkal, stb."
Sajnos a fizika bizonyos értelemben közelít a valláshoz. A sokvilágelmélet ugyanolyan nevetséges, mint a vallás. Az ősrobbanás-elmélet olyan, mintha az egyház rendelte volna meg, vagy vallásos tudósok alkották volna meg...
A fő cél a valóság megismerése lenne, de sehol sem tartunk. A kvantummmechanika rejtélyeinek megoldására ötlete sincs senkinek. A kozmológiai elméletek megalapozatlanok, nevetségesek. Az elméleti fizikusok nagy többsége húrelméletes, akik jó eséllyel délibábot kergetnek, hiszen semmilyen bizonyíték nincs elméletük igazolására. Mindezek ellenére Feynman és más nagyképű fizikusok már évtizedekkel ezelőtt azt írták, hogy már szinte mindent felfedeztek a fizikában...
Nagyon nem értek egyet szinte egyetlen szavaddal sem, annak ellenére sem, hogy tudom mire gondolsz és célzol.
Szerintem ez a félig teli - félig üres pohár esete.
Tételezzük fel, hogy ismerjük a TELJES fizikát. A maga teljességében. Mindent modellek és közelítések nélkül le tudNÁNK írni. A valóságot, amire te gondolsz. (Mert ugye most szerinted nem azt írjuk le...) Vajon tényleg megtennénk? Mindig megtennénk?
Ki az a hülye, aki Newtonnal számol bármit is, mióta ismerjük a specrelt? Miért is tenné?
Ki az a hülye, aki specrellel számol, mióta ismerjük az áltrelt? Miért is tenné?
Ki az a hülye, aki áltrellel számolná a kozmológiát, ha egyszer kvantummechanikával is megtehetné?
Ki az, aki kvantummechanikával tervez processzorokat, amikor mindenféle kvantum-színdinamikával is megtehetné?
Miért nem számolok idődilatációt reggel, amikor munkába indulok? Lehet, hgoy tovább alhatnék, ha egyszer kiszámolnám rendesen?
Ha ismernénk a TELJES fizikát, akkor IS közelítő modelleket keresnénk, melyek egyszerűek, mégis megfelelnek a célnak. És nem más tudomány tenné ezt, hanem a fizika.
Természetesen felfogható úgy a fizika története, mint a tévedések sorozata. Pesszimisták és anarchisták előre!
De akkor miért használjuk a hétköznapi élet MINDEN területén azt, amiről 100 éve tudjuk, hgoy téves? Mert NEM AZ!
A tudomány fejlődése felfogható úgy, mint tévedések sorozata. De felfogható úgy is, mint a valóság EGYRE JOBB megértésének és leírásának a folyamata.
Az én felfogásomban a tudomány sosem cáfolta meg saját magát. Nem is teheti, nem is tehette soha, hiszen a döntő szó MINDIG a kísérleteké volt. Ezért a kísérleteknek ellentmondót SOHA nem tett a magáévá.
Szerintem inkább úgy fejlődik, mint egy tintapaca a papíron. Nem cáfolja meg magát, csak megfelelő módosításokkal, általánosításokkal, érvényességi körök elméleti és KÍSÉRLETI feltérképezésével tovaterjed. Egyre nagyobb területet fed le. De közben nem bizonyítja be, hogy a korábbi paca helyén hamisat állított! Nem is teheti, hiszen nem más bizonyítja a korábbi érvényességét, mint a SZENT kísérlet, ami maga a VALÓDI világ.
Modelleink nem extrapolálhatóak a végtelenségbe, de a paca azon méretén, amire kitalálták anno, TÖKÉLETESEN alkalmazható. Olyan tökéletesen, hogy ha véletlenül fordítva ültünk volna a lóra, és úgy születtünk volna a világra, hogy mindent a maga tökéletes valójában tudunk, akkor azon törnénk a fejünket, hgoy milyen egyszerűsítő modelleket alkossunk, amik a célnak megfelelnek, mégsem kell galaxishalmaz méretű számítógép 10 világegyetem-eletkorú gépidővel ahhoz, hogy kiszámoljuk a MÁV menetrendjét.
Megfogalmazásod sértő, degradáló. Egy szintre helyezi a fizikát, és általában az ÖSSZES természettudományt mindennel, aminek ellenpólusa lehetne. Vallásokkal, jósokkal, stb.
Csak a probléma az, hogy a fizika mégis működik.
Newtonnal számolunk szinte mindent, pedig tudjuk, hogy - ha idézahetek egy klasszikust- az egész rossz! Imádkozhatunk is, hogy az ágyúgolyó fején találja Kim Dzsong Unt, de számolni is lehet.. Van annyira célravezető.
Tudjuk, hogy a specrel nem igazán teljes, az áltrel meg ellentmond a kvantummechanikának, mégis működik a GPS-em. Valamiért sok buta ember mind azt használja, hogy elérjen a céljához, pedig tudhatnák, hogy rossz az egész!
Tudásunkra hasad az atom az atomreaktorokban, pedig tudjuk, hogy rossz az egész fizikánk.
Eljutottunk a Holdra, pedig rossz az egész.
Procikat terveznek és számítógépet gyártanak, pedig szinte semmit nem tudunk az elektronról. Nyilván, amit tudunk az TELJESEN rossz. De akkor mitől működik? Miért olvasom a kommentjeiteket és írom a magamét?
MI tartja az elektront -azt se tudjuk az mi- a megfelelő pályán és kvantumállapotban? A micsodában? Ilyenek nincsenek is. Teljesen rossz leírásai és fogalmai a világunknak. De akkor miért működik mégis minden úgy, ahogy jelenlegi -TELJESEN téves- tudásunkkal leírható? Másképp is el lehetne jutni erre az eredményre? Talán imádsággal? Imádsággal is össze lehet rakni egy processzort? Imádsággal is csinálhatunk teflont és rádiót? Imádsággal is eljuthatunk a Holdra?
Remélem egyetérthetünk abban, hogy a természettudományunk működik, más meg nem.
Nem épül hazugságra, és nem egy orbitális világméretű összeesküvés tartja életben. Nem egy ki nem mondott -de általad most aztán nagyon leleplezett- hazugság tartja életben.
Jajj istenem, mi lesz most velünk? Leleplezted a hazugságot, holnap lezuhan az összes műhold?
Valójában nehéz megfelelő fogalmakat használni erre a történelmi folyamatra.
Az a kérdés, hogy mit értünk tévedésen, illetve mit értünk kijavígatásokon.
Példaként:
"A nap, a hold és a bolygók a föld körül keringenek"
Ezt pl. eleinte igyekeztek - több, kevesebb sikerrel - különféle cikloisokkal javítgatni, látván a bolygók retrográd mozgását. Ám e javítgatás is tévedés volt. Magának az eredeti állításnak az elvetése hozott jobb eredményt: "A föld és a bolygók a nap körül keringenek, a hold a föld körül".
De ez az állítás is téves (az eredetileg körpályát is ellipszisre kellet javítani),
mert valójában pl. a hold esetében sem a hold kering a föld körül, hanem egy közös tengely körül mindkettő, ami már az árapályt is jobban magyarázza. Azóta akár teljesen megzavarodhatunk, ha ismerjük az általános relativitáselméletet, a gravitáció lényegét, a görbült teret, a Riemann-i geometriát.
És lehet, hogy egyszer csak jön valaki és ezt a "tévedést(?)" is újramagyarázza.
De folytathatnánk a flogisztonelmélettel, ami mellett a lelkes híve - Stahl - minden cáfolat ellenére megmaradt, és elfogadható magyarázatokat adott az ellenvetésekre, azaz ő is ki javítgatta a saját fantazmagóriáját.
Persze a mai szemünkkel a föntiek esetében egyes javítgatást ésszerűnek tartunk, másokat meg nem. Ám az akkori ismeretekre támaszkodva, abban a korban ezek az ésszerűtlenek látszottak elfogadhatóbbnak, s a forradalmi pedig elvetélt ötletnek.
Az igazságot ma sem tudhatjuk, sőt nincs is, hiszen minden csak modell. S ha nagyritkán egy-egy ötletünk be is igazolódik, akkor is csak a "na ugye megmondtam" cseppet sem dicsőséges pózában tetszeleghetünk, mert a babért sohasem az artja le aki szajkózik, hanem az aki kemény munkával meg is alapozza az új elméletet.
"Rossz a relativitaselmelet, extrem korulmenyek kozott, valamint rossz az ertelmezese normal korulmenyek kozott."
Hálásan köszönöm az "infókat" - sokak nevében! Igyekszem minél hatékonyabban terjeszteni, de csak amint sikerül alátámasztanom nyomós érvekkel. Kellő tájékozottság híján viszont egyelőre nem akarom, mert így nem tartanám tisztességesnek.
Ebben a hozzászólásban úgy gondolod, hogy igazad van.
Csak azt nem sejted, hogy sokkal de sokkal jobban igazad van, mint amennyire gondolod!!!
Ha a fizikát - de akár más tudományt is - történelmileg végignézzük, akkor azt tapasztaljuk, hogy nem más mint tévedések sorozatainak a történése.
Néha a tévedés csak annyiban nyilvánul meg, hogy: "igen, igen, amit megállapítottunk az tulajdonképpen jó is lenne, de bizonyos körülmények között nem úgy van, hanem inkább így és így...". És aztán kiderül, hogy a "bizonyos körülmények az általánosabbak", és a korai felismerések inkább kivételek egy szűken behatárol esetre.
Én azt mondom, hogy annak a kijelentése, hogy a fizika "rossz", az nem egy felismerés (amit boldogan üvölthetünk, s közben döngethetjük a mellünket), hanem inkább törvényszerűség, ami el kell fogadnunk!
Valójában ezt a tudósok jól tudják, de sohasem mondhatják ki nyiltan. Főleg manapság, ebben a "különös" világban, mert "leállna" tőle a tudomány, és megállna az a fejlődés, amit jelenleg csak az a hazugság tart fennt, ami arra utal, hogy a fizika eredményei az igazságot jelenítik meg. (a "különös" szó itteni jelentésébe nem megyek bele, mert először is OFF-topik, másodszor meg még a helyén is a kitiltás veszélye fenyegetne).
Jó lenne észrevenni, hogy az a helyes hozzáállás, hogy - bár tudjuk, hogy igazunk van - de mégis azt mondjuk, hogy a fizika a fejlődése során egyre jobban elénktárja a valóság lényegét.
Jol van, rendben, nem a fizika rossz. A fizikusok rosszak. Itt egy kicsit meg ott egy kicsit.
Rossz a relativitaselmelet, extrem korulmenyek kozott, valamint rossz az ertelmezese normal korulmenyek kozott.
Rossz a kozmologia minden korulmenyek kozott.
Tevedes a reszecskek hatarozatlansaga, mert a megfigyelesnek a (tobbi) reszecskekre semmi hatasa nincs.
Tevedes a szingularitas, a szingularitasbol torteno BB.
Tevedes a Higgs bozony, a gluon, a kvark.
Tevedes a sotet anyag, a sotet energia (ertelmezese). Vakkuumenergia letezik (=gravitonok) de ez nem a tagulas gyorsito sotet energia, mert olyan nincs, a tagulas lassul (csak egyetlen nagyon tavoli SN alapjan velik gyorsulonak, ahol oriasi a hibahatar)
Tevedes a fenysebesseg allandosaga, a lefele eso foton gyorsul (PR kiserlet)
Nem az egesz fizika rossz, valoban, igazatok van.. :)
Adva van a valóság a maga - gyakorlatilag - végtelen bonyolultságával. Ez olyan, amilyen (ezt mindenki elismeri). Változtatni nem tudunk rajta.
A valóság - számunkra megérthető - leírására modelleket alkotunk. Ezek véges bonyolultságúak, és emiatt csupán közelítések. Nem ritka, hogy ugyanarra többféle - egymástól alaposan különböző - modellt is tudunk alkotni.
Évszázadok óta a fizika nem más, mint ezen modellek összessége. A fizika sohasem állítja, hogy a valóságot jeleníti meg! Mindig csak modellezi. Esetleg mondhatjuk, hogy "tükrözi", "leírja", de ezek mindig csak az emberi értelem számára felfogható leegyszerűsített modellek.
A fizika mindig elismeri a modelljeinek a hibáját amint az nincs összhangban a valóságnak feltett kérdésekre adott válaszokkal. (Az, hogy nem kérdez eleget, az nem a fizika, hanem a fizikusok hibája.)
A fizika nem lehet rossz, legfeljebb a modellek pontatlanok, és természetszerűleg nem teljesek.
Ha a valóságról szeretnék teljes képet alkotni, akkor ezt nem a fizikán keresztül tehetjük meg. Tulajdonképpen nincs is erre tudomány. Pontosabban a középkorban volt, ami erre szolgált volna: Ez a metafizika. Azonban évszázadok óta ez a tudomány lenézett, és rossz hírű, hála annak, hogy tudománytalan dolgok is bőségesen beleszivárogtak.
Valójában ma már szükség lenne egy új tudományra, vagy rehabilitálni kellene a metafizikát, kigyomlálva belőle a sok zagyvaságot.
..a matematikát ne vedd semmibe.. Jó ég, dehogy veszem semmibe, nagyon fontos és hasznos dolog, egyetértek veled.
A repülős hasonlathoz én annyit tennék hozzá, hogy a Lorentz-kontrakció nem valóságos fizikai esemény. Nem nyomódik össze semmi. Hohóó, Te vagy az én emberem, persze, hogy nem történik semmi, úgy van ahogy mondod:
a megfigyelőknek más a mérési elve, másképp olvassák le az adatokat, a valóság más vetületét mérik.
Ne hagyd magad, semmilyen mérési bizonyíték nincs az eszement kontrakció, idődilettancia mellett, meg a rel tömegnövekedés mellett, amit már ki is kezdett a dégyé ikon is. Ja van összesen 4 atomóra három különböző kisérletben néhány nanoszekundumos hamisítással, le kell hozni a GPS órákat. Téves az egész fizika.
Hírmérnök:..Einstein elméletét metafizikainak minősítve oktatnák.. Épp itt az ideje :)
Ha egy nem létező eseményt a matematikával kiszámolsz, az nem jelenti, hogy nem lehet helyes. A természetben attól még ki tudjuk számolni azokat a jelenségeket is, amiket csak elképzelünk, mert a matematikai rendszereink többet tudnak, mint konkrétan visszatükrözni a megismert természeti jelenségeket. Ez arra vezet, hogy a matematika készen áll olyan jelenségek leírására, amit később fedeznek fel vagy csak később fog bekövetkezni. Például egy aszteroida 5 éven belül becsapódik a Földbe vagy bonyolultabb elméletek, amik csak igazolásra várnak.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a matematikát ne vedd semmibe, mert nagyon is képes leírni a fizikai jelenségeket és még annál is többet.
A repülős hasonlathoz én annyit tennék hozzá, hogy a Lorentz-kontrakció nem valóságos fizikai esemény. Nem nyomódik össze semmi. Nincs paradoxon csak a megfigyelőknek más a mérési elve, másképp olvassák le az adatokat, a valóság más vetületét mérik.
A legtöbb relativisztikus paradoxonokra az a megoldás, hogy a távoli eseményeknek az egyidejűsége az relatív, az attól függ, hogy melyik megfigyelő nézi. Vagyis az egyidejűség az nem abszolút dolog, hanem rendszerfüggő.
"A relelm átdefiniálja a fogalmakat, csak azért mert a tárgyak hosszát a nagysebességű megfigyelés miatt másmilyennek látja."
Az elmélet eredetije csupán mérhető mennyiségek közt fennálló (vélten fennálló) összefüggéseket ír le. Látványokkal külön nem foglalkozik tudtommal.
Látványok elemzésével az elméletre épülő új kozmológia foglalkozik erősen, valamint évekkel ezelőtt Pint levelező is foglalkozott ilyesmivel, mégpedig szgépes animációkat készítve néhány relativisztikusmechanikai gondolatkísérlethez.
Nem erről van szó. A relativitáselméletbeli távolság (két esemény között) ugyanaz, mint a klasszikus fizikában. A távolság (két esemény között) a relativitáselméletben azért relatív, mert a fénysebesség feltételezett állandóságából (inerciarendszerekben) ez következik. Nem a definíciók az újak (legalább is nem lényegesen), hanem az alapfeltevések, amik a definiált mennyiségek viselkedését meghatározzák.
Értem. Azt akarod ezzel mondani, hogy amit látsz, az nem az igazi mérete a repülőnek, mert a repülőgép valódi méretének (= saját méret) megismeréséhez még utólagos számításokat kell végezned kölönböző egyenletek felhasználásával?
És ez neked teljesen természetes valamint nem gondolod azt az idiótaságot, hogy ezzel a repülőgép hosszkontrakción esett volna át, mert kisebbnek látod ?
És ezért nem definiálod át a hosszúságfogalmat és nem gondolod azt, hogy a távolság relatív?
"Ha távolról nézel egy repülőt akkor az kicsi, egy közeli megfigyelő ugyanakkor nagynak látja.
Maradhatnánk ennél az egyszerűsített példánál egy pillanatra? A repülő mérete akkor most függ attól, hogy a megfigyelők mindahányan más és más méretűnek látják?"
Különféle távolságú megtekintői egyetértenek abban, hogy a repülőgép csalóka látványt nyújt. Kémműholdról kapott adatok birtokában azonban tudják, hogy mi merre hány méter ...
Ha távolról nézel egy repülőt akkor az kicsi, egy közeli megfigyelő ugyanakkor nagynak látja.
Maradhatnánk ennél az egyszerűsített példánál egy pillanatra? A repülő mérete akkor most függ attól, hogy a megfigyelők mindahányan más és más méretűnek látják?
"csak a meres relativ, minden megfigyelo mast es mast erzekel,"
A relatív mennyiség fogalma már jóval a relativitáselmélet megjelenése előtt kialakult.
A testek sebességével, lendületével, mozgási energiájával, potenciális enegiájával, ill. tovaterjedő jelek frekvenciájával nincs gond? Vagy szerinted ezek is szubjektív mennyiségek?
A relativitáselmélet tovább bővítette a relatív mennyiségek körét.
A kvantumelmélet pedig egy további kategóriát - az indetermináltságot vezette be.
De ha belinkeli valaki azt a 3 nanoseces kiserletet akkor kiugrok az ablakon.
Ne kecsegtess! :o))
Téged semmiféle tények nem zavarnak meg a rögeszméd propagálásában, ehhez már hozzászoktunk. A meglepő az lene, ha csak rövid időre is el tudnál szakadni a rögeszméidtől és elgondolkoznál a tényeken is. Persze baromi nehéz dolog szembesülni az igazsággal, de azért legalább kísérletet tehetnél rá néha...
