En is egyetertek, hogy nem kell ahhoz kifejezetten talpnyalo strebernek lenni, hogy szivassak az embert. Egy nagyon kis massag is eleg, akar okossag, akar masfajta.
Nalunk pl. a Barbie baba volt a hatalmas divat a suliban. Minden lanynak volt, engem kiveve (en sosem szerettem babazni, ilyen perverz alak voltam kislany koromban:). Az a kislany volt balvanyozva az osszes tobbiek altal, akinek a legtobb Barbie babaja, Barbie haza, Barbie autoja, lova es tobb tucat Ken-je volt. A mosdoban pl. a 2 kozul az egyik csapot kineveztek az illeto kislany szemelyes tulajdonanak, es egyszer bezartak a wcbe, mert ezt nem tudvan hasznalni mertem:)
az teny, hogy az altalanos iskola egy nagyon kevesse tolerans kozeg. En pl. mar csak azert "fura" gyereknek szamitottam, mert Beethovent szerettem, es nem az eppen aktualis pop slagereket.
Szoval az atlagossagnak, es kozepszerusegnek keves helyen van akkora gravitacioja mit az altalanos suliban.
Hát ez jó kérdés. Szerintem csak féligazság van abban, amit írsz. A hozzászólásod azt a benyomást kelti, mintha csak talpnyaló strébereket nyúznák a társaik (jogosan). Esetleg azt, hogy irigységböl.
Én egyetértek Paul Grahammel, aki szerint azok nem népszerüek akik nem fektetnek bele hatalmas energiát abba, hogy népszerüek legyenek. A népszerüség átlagos kritériumaival pedig az átlagostól eltérö érdeklödésü gyerekeknek nagyon nehéz azonosulni.
Én az általános iskolában pl. egyáltalán nem voltam stréber, csak gyökeresen más volt az érdeklödési köröm, mint az osztály maradék részének. A tanulást (már amit annak csúfoltak) én is kifejezetten utáltam.
Nem állítom, hogy az okosság alapból implikálja ezt, vannak kivételek, akik egész jól elboldogulnak. Csak statisztikailag.
En az oviban a kovetkezok miatt voltam szivatva:
-nem babazni szerettem, hanem rajzolni (emiatt nem csak a gyerekek, hanem az ovo neni(!) is szivatott)
-en voltam a leglassabb, a legugyetlenebb, a legsebezhetobb. A gyerekek megerzik az ilyet, es kegyetlenek.
Az altalanosban:
-en voltam a "jo tanulo"+"jo kislany"
-en voltam a leglassabb a legugyetlenebb es a legsebezhetobb:)
5.-es koromtol egy 8 osztalyos gimibe jartam, ahol nagyon intelligens osztalytarsaim voltak, es nagyon jol ereztem magam. Azelott sirva alltam az iskola elott, ha anyukam 10 percet kesett, ott meg nem gyoztem harcolni, hogy tovabb maradhassak a napkoziben:)
Megoldas lenne, ha az altalanos iskolakat is differencialnak, mint a gimiket?
Lehet 6 eves gyerekeket felveteliztetni?
Igazsagtalan hatranyba kerulnenek az ertelmes, de kesobb ero gyerekek?
Az igazi borton az a napkozi! En azt szivtam meg rendesen.
Tenyleg, letezik meg ez az intezmeny?
Mi a helyzet az ovi-val? Szerinted arra is ervenyesek a fenntiek?
Régen a gyerekek a felnőttek között sertepertéltek, figyelték mit beszélnek, mit tesznek, és mire felnőttek nagyjából tudták is a mindennapi dolgok intézését. Manapság a gyerekeket egy helyre terelik ahol a velük levő felnőtt egyetlen feladata, hogy rájuk vigyáz, tőle tehát nem nagyon van mit ellesni.
Ez akkor nagyon elgondolkodtatott, és amit te írtál szintén ilyesmit állít.
Igen, a cikk iroja is erre a hasonlosagra akart utalni, valamint arra, hogy a tanarok manapsag nem aktiv iranyitoszerepet probalnak betolteni, hanem a bortonorokhoz hasonloan egyszeruen csak a nagy balhekat akarjak megakadalyozni.
Ez vezet aztan ahhoz, hogy egy kis minitarsadalom tud kialakulni (amely nem hu kepe a felnott tarsadalomnak, hanem egy sokkal kegyetlenebb es kompetetivebb valtozat), amely nem eppen az intellektualisabb beallitodottsagu kisebbsegnek kedvez.
Ma olvastam Paul Graham számítástechnika guru rendkívül érdekes cikkét arról, hogy az átlagosnál jóval intelligensebb gyerekek miért népszerütlenek az iskolában:
http://www.paulgraham.com/nerds.html
Én személy szerint elég jó voltam mind intelligenciatesztekben, mind olvasottságban és tanulmányi eredményekben. Ennek megfelelöen valóban meglehetösen népszerütlen voltam felsö tagozatban az általános iskolában. Szerencsémre nyolcadik után felvettek a Fazekas gimnázium speciális matematika osztályába, ahol ezen problémáim egycsapásra eltüntek.
Szemályes tapasztalataim alapján írom tehát, hogy Paul Graham írása valós problémákat fejteget.
A cikkben végül arra lyukad ki, hogy ezeknek a gyerekeknek az a problémájuk, hogy nekik nem prioritásuk a népszerüség. Persze mindnek hatalmas igényük van rá (sokan az öngyilkosság gondolatával is foglalkoznak, annyira), de mindenféle más intellektuális tevákenységre több igényük van a többieknél . A népszerüség hajhászása pedig a jelenlegi körülmények között százszázalékos (mégha tudatalatti) koncentrációt ígényel. Azt a hasonlatot hozza fel, hogy ez olyan mintha valaki úgy próbálna focizni, hogy közben egy teli poharat egyensúlyoz az orrán - nem csoda ha a többiek, akik ilyen nehezítés nélkül futnak, lekörözik öket.
Egy másik meglátás, hogy a gyerekek az összezártság és a tanárok passzív szerepe miatt egy zárt társadalmat alakítanak ki, amely a börtönökére hasonlít. Azt állítja, hogy az iskola szerepe manapság a leginkább az, hogy a gyerekekre vigyázzon, nem pedig a tanítás. Ez a zárt társadalom pedig szükségszerüen kitermeli az átlagostól eltérö érdeklödésü gyerekek szekállását.
Részlet a cikkböl:
"... Eredetileg az iskola célja a gyerkek tanítása volt. Manapság a fö cél, hogy a gyerekeket egy helyre zárják a nap jó részére, hogy a felnöttek el tudják végezni a dolgukat. Evvel nincs is problémám: egy specializálódott ipari társadalomban katasztrófa lenne, ha a gyerekek szabadon szaladgálnának.
Nem az zavar, hogy börtönben tartjuk öket, hanem, hogy (a) ezt nem mondjuk meg nekik,
(b) a börtönökben legföképp kortársaik uralkodnak. A gyerekek hat évig arra vannak ítélve, hogy értelmetlen tényeket memorizáljanak egy olyan világban ahol az a kaszt uralkodik amelynek fö foglalatossága, hogy egy labda után szaladgál, mintha ez volna a világ természetes rendje. És ha ezen a szürreális koktélon csodálkozni mer, akkor öt kiáltják ki élhetetlennek."
Azt állítja, hogy ez csak az utóbbi száz évben fejlödött ilyenné, mert régen a fiatalok nem egy saját társadalmat alkottak, hanem a társadalom szerves és hasznos része voltak állandó interakcióban a felnöttekkel.
Kíváncsi vagyok, hogy nektek mi erröl a véleményetek.
