De Britney Spears-től James Blunt-on és KT Tunstall-on át Pink-ig sok előadó lemezén ott van az általa egyedül, vagy társszerzővel írt dala.
Viszont manapság a dalszerző már nem téma, nem számít, nem jelenik meg a klip lejátszásakor a tévében, és nem hangzik el a rádióban.
Régen mindenki tudat, hogy Lennon/McCartney vagy Szörényi/Bródy, azután a zene az nagy üzlet lett, és nagyipari lett az egész, a dalokat a szerzők csak "termelik", de ők már nem fontosak, csak háttérembernek számítanak, akik senkit nem érdekelnek.
Kivéve, ha a sztár előadó is szerepel szerzőként a dalnál, mert akkor az még érdekes dolog. (Bár az ismeretlenebb szerzők esetében rendszeresen előfordul, hogy az ismert előadó - illetve a producere - csak úgy hajlandó az albumra rátenni a szerző adott dalát, ha az belemegy, hogy társszerzőként tüntessék fel a sztárt is - akkor is, ha még egy írásjelet sem tett hozzá a szöveghez, és egy hangot sem a dallamhoz -, és így az részesülhessen a szerzői jogdíjból. A szerző meg sokszor belemegy, mert különben a dala egyáltalán nem jelenne meg, vagy csak más, nem ismert előadó alig fogyó albumán.)
Az is érdekes, hogy a Four Non Blodes az "egyszámos csodák" között van (az előbb belinkeltem a What's Up-ot, az egyetlen ismert sikerüket) nyilvántartva, miközben Linda Perry pedig az egyik legtermékenyebb dalszerző, sok előadónak írt és ír számokat, és sok más dalszerző is őt választja közös dalírásra.
Az is érdekes, hogy Linda eléggé visszavonult a színpadtól, pedig milyen érdekes előadó volt...!
Ez onnan van, hogy az ősszel, amikor kijött a NewBEGinning a Balázs Elemér Grouptól, Balázs Józsitól megkérdezték, hogy miért vártak három évet az új lemezzel. Mire a derék zongorista: Volt mit játszani:-)
De ami az egészben a legérdekesebb, hogy januárban is kiaott egy ötszámos EP-t, ez a februári, és azt vállalta, hogy ebben az évben minden hónapban kiad egy ilyet, friss számokkal. Miközben a Fires albuma után 2005 és 2008 között egy szinte teljes zárlata volt dalszerzés tekintetében, az akkori kiadója végül kínjában már különféle más dalszerzőkhöz küldözgette (bár Nerina kifejezetten idegenkedik a társszerzőkkel való munkától, azóta sem csinűlja, kivéve a férjével, nagy ritkán), Rick Nowels-től (aki Dido-val a White Flag-et írta) Steve McEwan-en át Linda Perry-ig (utóbbi volt a Four Non Blondes énekes-dalszerzője), de végül a 2009-es harmadik albumára az így született közös számokból egyet se tett rá, végül a 2011-es negyedik albumra került fel kettő.
Most meg olyan könnyen írja a dalokat, hogy a tervek szerint 2014-ben a tizenkét EP-n összesen kb. hatvan új számot jelentet meg. Lehet, hogy ez valamiféle világcsúcs lesz, ha sikerül. :)
jót tesz neki a stúdió. megmarad az eredeti előadásmódja, a kissé fátyolos hangszíne, de erőteljesebben szól, mint élőben. A dalok, mind mindig, monst is remekek.
"...most olvastam, hogy Vanessa Mae (a pop-hegedűs) indulni akar Szocsiban a téli olimpián? Thaiföld színeiben, az apja nevén, Vanessa Vanakorn néven. Amikor olvastam, először azt hittem, hogy fellép a megnyitón valami ilyesmivel, de nem... Keményen a síversenyeken akar elindulni. Kicsit bizarr... Vanessa Mae indulásakor Mike Batt volt a producere, vele készítette az albumát, és Vanessa elég híres lett.
"tudom kiről van, na ez az egybemosott stílus az, amit nem szeretek"
Vanessa sikeresen leért, nem bukott (mint előtte tizenöten), viszont Tina Maze idejétől 27 másodperccel elmaradva (valami 1.44.86-al) tökutolsó lett, 74.
