A hely ugyanolyan csendes, elhagyott, mint korabban, mielott oreg_oroszlan erre vetodott volna ...
A hatterben, a bokrok kozotti tisztason, muveszi rendetlenseggel szetdobalt jelmezek es kellekek: oroszlanbor, csizmas kandur kalpagja, felig elszivott szivar, orrcsiptetos szemuveg es egyebek.
A fatorzshoz rozsdas rajzszoggel odaszurt elsargult papirlapon kicsit regies betuk a "Tilos az Á..." szoveget formazzak. A szavak alatt a papiron frissbbnek latszo macskakaparas:
A nő felkapja a fejét: mi ez a hangnem? Ki az, aki itt osztja az észt? Felpattan, szoknyája egy kissé felcsúszik, a bő korc alól kivillanik a térde is. Az ing gombolása felpattanik, s nyaka a vállára csúszik, amikor kipirult arccal a nyikhaj felé legyint:
- Na, figya bakker! Jössz itt nekem a magas labdáiddal! Azt hiszed, olyan baromira okos vagy, hogy csak úgy vaktában lövöldözhetsz??? Az még csak elnézhető lenne, hogy a puskádat célra tartod, de az, hogy hiába célzol nem találsz ez azért szégyenletes dolog, kedveském!
- Hadoválsz itt nekem, meg véded az öreg nemtársaidat! Mire föl? Heee??? Szenilisednek ők, akárhogy is nézem!
- Ja persze, wazzz.... meg még ketten is vannak... a tudat meg a hasadása! Na ne akassz már hasba!
- Baparáztam. Én. Beparáztam. Te nem vagy százas, szivi! Aztán, úgy mégis mitől? Egy kivénhedt, fogatlan oroszlántól? Vagy egy mágikus novellistától? Játszanak a szavakkal, köpönyeget váltanak. Mire fel? Átlátszóak mint a húzott síküveg, b+!
- Ez az öreg, ez az oroszlán vagy mi a szösz... azt mondja, hogy nem veszem észre a tulajdon idézeteimet?! Komolyan mondom: nem csak öreg! Vak is és gondolkodásra képtelen! Nem tudja, a nagy nőismerő a bölcselő, hogy mire gondoltam? Magyarázzam el neki? Mondjam el a tutit, a nyilvánvalót? Regéljem, hogy a szőke hajfonatról volt ott szó? Meg a földig leengedésről és a tornyomról? Magyarázzam? Minek? Kinek? Már azt is elfelejtette, amit az előző mondatban kérdezett...
- Eh! Dühítesz itt!
- Na ja! Meg a Csehov... Ne gyere már nekem azzal, Te tüskés hajú bekemimitátor, hogy véééééletlen! Az! Véletlen! Ja persze! Majd még be is veszem!
- Figyadrága! Jössz itt nekem azzal, hogy nem akarnak feleségül venni, meg egyébként is rohadt önérzetes itt mindenki, de legfőképpen baromira gyáva, mint az a bizonyos oroszán azzal a kiscsajjal tudod, aki a sárga úton flangál egy hülye korccsal... Na, annak is inkább a cédulája kellene, hogy sárga legyen, basszus. Szóval ki akarok itt férjet keresni? Mi vagyok én? Alkalmi numera? Na, húzz el öcsi, mert lenyomlak!
- Hja? Hogy ez tulajdonképpen erőfitogtatás? Akkor miért nem nyomunk mindjárt fekve? Oh, Bocsáss meg, elfelejtettem ezek az öregek már kissé kopottak és merevek, talán roppannának a súly alatt, ahelyett hogy jólesően hajolnának...
- Na tudod mit, kiscsávó! Húzz vissza a Freud bácsikád mögé és fixálj még darabig ezen a témán orálisan! Úgy látom, egyébként is ebben a korban vagy!
- Oroszlán, Te pedig, aki okosnak és bölcsnek adod ki itt magad! Hagyod, hogy egy ilyen ugri-bugri siheder tapossa szavannád amúgy is szegényes füvét.... ejjjjj, úrnő csalódott...
- Na jo, holgyem, tegyuk most felre egy kicsit a tav-simogatas es a tele-egyuttlet vonzo kerdeseit - monta Anton Pavlovics gyengeden, aki csiptetojet leveve szemet torolgette enyhe ketsegbeesessel, amikor hangja furcsamod nemetes akcentust kapott es feje szivarozo Freud Zsigmond-ra kerekedett...
- Merthogy, ugy latom, itt enyhe neurozisra mutato jelekkel allunk szemben - folytatta a Freud Zsogmond-figura - Ezert sokkterapiat javaslok.
- No nem kell elektrosokktol tartania, mindossze a kendozetlen durva szokimondas receptjet irom fel nehany perces kezelesben. Artatlan es hatasos.
A doktor szivart tarto kezenek konnyed intesere egy pattanasos kepu, szemuveges, sortehaju egyetemista-forma fiu lepett be, aki lehetett vagy 20 eves. Szimpatikus, ertelmes arcarol az ARROGANCIA jelei sem hianyoztak:
- Figyejj, csajszi, te itt teljesen beparaztal. Meg figyelmetlen is vagy marhara.
- Pontokba szedem, hogy ezek a szeplelku oreg futyik mit akartak tapintatosan a tudomasodra hozni. Most ugyis szombat lesz, elmelazhatsz rajta. Ketszer el is olvashatod...
Ezek a futyik itt - oroszlan vagy novellista - mar a lelkuket kiteszik, ugy agyonmagyarazzak, te meg ugy latszik inkabb Inex-lako szokasodat hasznalod mostansag. Tudod az olyan szokasrol van szo, hogy valaki a neki irott harom mondatbol kettot figyelmen kivul hagy, egyet meg felreert. Aztan a maradekrol szepen eldumalnak, csak minek...
- Szal ... SENKI SEM nyomoz unannad, wazze...
1) Ha a mela oroszlan 11 idezetet kohog neked vissza, s te arra azt mondod: "... az információkat magad szerezted vagy ügynökkel dolgoztatsz?..." azzal csak azt jelzed, hogy emlekezeted nyulfarknyi, mert ezeket a szavakat, pontosan igy, ebben a sorrendben te magad irtad neki szant uzenetedben tiz perccel azelott.
2) Ha Anton Pavlovics kedvenc Olga Knipperere hivatkozik, es te megint azon parazol, hogy vajon mifele armany lehet amogott, hogy "...hosszas böngészés után fellelt és kiderített rólam...", akkor megintcsak nem erted, hogy ezek a futyik meg akkor cseperedtek fel, amikor nem volt Sky Channel, meg RTL meg f****mtudja, hanem pertoleum lampanal vagy erdei holdfenynel, de olvastak.
Ez nem nagy dicsoseg, mer lehet hogy ok is inkabb az Akarsz Milliomos Lenni-t neztek volna ha kesobb szuletnek, de nem akkor szulettek. Tehat olvastak...
3) Namarmost, az olvasas akkoriban televiziot, walkmant, video jatekot helyettesitett. S igy amit elolvastak, azt meg is jegyeztek neha. Sot, az okosabbja egy kicsit MEG IS ERTETTE...
4) Igaz, ehhez neha KETSZER-HAROMSZOR is elolvasnak valamit, mert azt gondoljak, hogy akkor jobban megertik. Ez nyilvan ujdonsag itt Indexiaban, ahol a sok betutol mar eleve elborzadnak a lakok. Sot, az egyszeri olvasas sem szokasos... De hat, akikkel most neked van dolgod, azok regimodi eszementek. Ha jo akarsz lenni naluk, te is figyelmesen olvasol... MINIMUM KETSZER...
5) Ugyanakkor viszont, ha Anton Pavlovics azt latja valahol az Indexben, hogy egy kedves holgy itt Magyarorszagon, ahelyett hogy a bulvarlapokat bongeszne, eppen az o" Olgajahoz irott leveleit olvasgatja - a te szavaiddal elve - "az neki tutira jelent valamit". Es orokre bevesodik az agyaba... Nem kell ehhez neki cukros bacsinak lennie...
6) Sot, ha cukros bacsi volna, wazzzzze, akkor foglama sem lenne ki a franc az Olga Knipper - mert mar qrva oreg bula lehet...
7) Vagyis osszefoglalva, csajszi, szedd elo az oregebbik eszedet, mert itt nincs armany, csak egy csoppel tobb odafigyeles van, ami meg mindig teljesen legalis.
"... ez egy nyilvanos hely, tudod..."
8) Magad is belathatod, a futyik kozul egyik sem akar teged sem meg-kejgyilkolaszni, sem felesegul venni, mar csak azert sem, mert a vadaszpuska golyojat egyik sem kivanja a seggebe. De meg egyebkent sem...
9) Ha kibirod a fejtagitasaikat meg egy-ket napig, addigra te is latni fogod, - hisz okos csajszi vagy, azert is lacafacaznak itt veled - ezek itt artatlan szeplelkek, akik unalmas idejuket ismereteik fitogtatasaval utik el. Es a magamformaval ugye megsem kommunikalhatnak, mert mi mas nyelven beszelunk. Hisz meg a 'wazzze' szot is a szotarbol kellett kikeressek......jaaaaj.....neee....
... A diakforma figura eddig ert szovegeben, de a Freud Zsigmod-alak mer vonszolta is kifele a szinrol a grabancanal fogva, Igy hat aznap este tobb wazze mar zummogott a huvos levegoben.
A szinen visszamaradt Anton Pavlovics meg nehany elkeseredett kiserletet tett, hogy kinyogjon valamit Senora megnyugtatasara, de annyira restellte magat, hogy inkabb csak legyintett es ugyefogyottan feszengve magara huzta az oroszlanbort...
Oreg Oroszlan meg addigra mar nagyokat szuszogott, s almaban valami olyasfelet mormogott, hogy:
- Holnap levetitem neked, hogy milyen szepeke almodom, Senora. Jo lesz?
Azzal a jobboldalara fordult, mer az almaban kicsurgo nyal a balfelet mar teljesen elaztatta.
A szöszke magára talált. Immáron nem tagadhatja le szőkeségét. Soha...
Az oroszlán olyan idézetet nyomott az orra alá, amelyről kedves gondolatok forogtak-pörögtek agyában... eszébe jutott Dávid lovag... elmosolyodott. (Gyorsan írt is Neki egy kétsorost...) Majd visszaterelte kóbor gondolatait a fakó szőrűhöz. A szél feltámadt, a szőke fürtök rakoncátlanná váltak, eltakarták a zavart tekintetet. Az ujjak elindultak, de nem igyekeztek olyan nagyon, hogy az elszabadult fürtöket a fül mögé kanyarítsák... Üdítő volt a hajszálak rejteke...
A tétova mozdulat sokat elárult:
Elárulta a rejtettnek vélt, alig észlelhető vállrándítást, a felröppent félmosolyt, az oldalra billentett fejet. Hiába gondolkodott a hosszúhajú, nem sikerült megoldást találni. Nem mondott ő akkor semmi különöset. Nem használt más kifejezéseket, csak amit amúgy is... Nem gondolt másra, csak saját érzelmeinek érzékeltetésére, egyfajta behelyettesítésre. Ez volna az ő névjegye? Ez az "aromás" néhány sor? Ha a vizitkártyájára kellene mindent elmondó idézetet írnia, maga is ezt választaná? A kérdés ezidáig fel sem merült benne...
Ő csak kimondta, amit gondolt. Úgy, ahogyan szokta. Azokkal a szavakkal. Nincs ebben semmi különös...
- Node, kedves Anton! Hosszasan kellene üldögélnünk a Cseresznyéskertben és bámulni a rikoltozó Sirályokat, ha mindezt az Ön stílusában és tempójában osztanánk meg egymással.
Mindazt, amit Ön, kedves Anton - gondolom - hosszas böngészés után fellelt és kiderített rólam... Likáról.
- Nem értünk egyet! - toppantott dacosan gombos topánkájával a szöszke.
- Mert bizony jó volna, ha hallanám hangjában a játékosságot, vagy azonosítani tudnám a gúnyt. Jó volna, ha ez az ördögi szerkezet, ami a betűimet a világ másik sarka felé továbbítja, a tekintetét is idevarázsolná, s láthatnám a szarkalábakat, amelyek a sötét haj felé iramodnak... Mennyire másabb volna, ha látnám a gesztust, mellyel végigsimítja a kecskeszakállt s amellyel legyint, mintha csak egy kósza legyet hajtana, pedig csak rámhagyja a szőkeséget... s közben látnám a petrollámpa fényét a lencséken kacéran csillanni a keménygallér felett...
"... hátulütoje éppen az, hogy a résztvevo felek érzékelése nem teljes
- Ajjajjajjj, lelkecskem-galambocskam, hat hogy gondolhat kegyed effele csacskasagot - hangzott most a hang, kicsit idegen akccentussal, s ehhez egy sotethaju, finom arcvonasu, kecskeszakallas, orr-szemuveges arc tarsult.
- Ha en peldaul most szeretett Olgam helyett keresnek tarsnot eletemhez, akkor kegyednek most minden bizonnyal igaza volna, mert korantsem szeretnek az izlesemhez nem igazodo partnert talani.
- Na, de mint tudjuk, Mademoiselle Knipper eppen jo uton van, hogy elhatarozza, a legkozelebbi eveit eppen egy ilyen kohecselo figura mellett akarja leelni, a az en feltetlen husegem is vitathatatlan.
- Ez viszont nem jelentheti azt, hogy en ettol kezdve senkivel sem alljak szoba? Nemdebar? - tette hozza apro cirill betukkel...
- Vagyis, mint tudjuk, kegyed napszoke hajfonata toronyszobaja magas ablakabol foldig leeresztheto ugyan, s szepsege is vilaghiru, felolem viszont akar a a vasorru baba is lehetne, mert itt nem errol van szo...
- Hééé!! Öreg!!! El ne aludj megint! - a nő belemarkolt a rőt sörénybe, s csodálkozva önnön bátorságán, magafelé fordította az oroszlán fejét. Kutatón nézett a félig nyitott szemekbe, s kérdezni kezdett:
- Mondd, mióta figyelsz? Mit tudsz rólam? Mi az, amit elmondjak, s mi az amit régóta tudsz? Az információkat magad szerezted vagy ügynökkel dolgoztatsz?
Ha már felmerült benned az a sok gondolat, miért nem osztod meg velem, miért űzöl velem fény-árnyék játékot?
Majd a kérdések gondolatokká szelidültek s valami bávatag, befeléforduló motyogássá váltak: "Olyan tulajdonságaimat ismeri, amelyekről ritkán beszélek, inkább csak észlelhetőek ezek. Mi a fene ez? Valami próba? Kísérlet? Mi lesz ebből? Áldozattá válok vagy partnerré? Mit tegyek?"
Majd egy hirtelen mozdulattal a pakli felé nyúlt, s onnan egy kártyát kiragadott:
"... hátulütoje éppen az, hogy a résztvevo felek érzékelése nem teljes
- Na jo, Senora, ha nincsen kedved valasztani, akkor vegyuk talan ezt az idezetet itt:
"... nincs másféle lehetoségem, csak a bemutatkozás, az önmagam lefestése.
Az Oroszlan konnyeden a bokor moge penderitette a mar semmire sem jo brillantinos feju Buveszt, es biztatoan folytatta:
- Kishitu vagy, Senora, mert bizony van neked masfajta lehetoseged, sot, esetleg az a masfajta lehetoseged az igazi...
- Elomondok neked gyorsan egy ICI-PICI titkot.
- Szeretned tudni, miert eppen itt, ezen a kietlen mezon landolt ez a delceg (hummmmmm.....) Oroszlan, es nem masvalahol?
- A bemutatkozasod miatt, Senora!
- De nem am azert, mintha fontos lenne, hogy most eppen public rela-a--a... vagy mifittyfenet magolsz, nem am...
- Ezert a kedves kis szovegedert, Senora, itt ni:
=========================================
Hát ecsém, ha én írnék valakinek BÁRMILYEN tartalmú esemest három napi töménykedés után, az tutira jelentene valamit!!!
Például felszólítást a folytatásra... és innentől mélyül a víz...
vagy mondjuk: hangsúlyozott kötődést ... itt már el is nyelt...
vagy esetleg: érzelmi vonulatokat... nincs visszaút...
=========================================
Az Oroszlan kicsit elidozott, amig Senora ujra beengedte agyaba a korabban onnan kiroppent szavakat, majd folytatta:
- Ha a Boci Boci Tarka negy sorarol lehet ketoldalas verselemzest irni, akkor errol a par sorrol is lehetne.
- Most talan ne is foglalkozzunk a szavak hangulati gazdagsagaval, bar a tomenykedes, az ecsem meg a tutira ketsegkivul aromas valasztas volt.
- Maradjunk csak a helyzet-analizis precizitasanal, vagy az analizis eredmenyenek balladai lakonikussagu megfogalmazasanal.
- Mert hogy itt bocaccioi hangulattal megragadott valosaggal allunk szemben, azt persze te is tudod Senora.
- Vagyis, ha egy Preg Oroszlan e sorok lattan szall le szarnyalasabol, akkor az azt bizonyitja, Senora, hogy a bemutatkozasok bizony igen kulonfelek is lehetnek.
- Ah, Senora, orulok, hogy ujra itt latlak - ebredezett Oreg Oroszlan...
- Jol esett hallgatnom eszmefuttatasodat felelmomban. Mindjart eszembe is jutott szamtalan, szebbnel szebb gondolat, mig allni latszek az ido. De ha en erre most mind reagalnek itt hamarjaban, meg te, a koztudott grafoman is talan elszaladnal errol a kopar mezorol...
- Mindazonaltal - folytatta az oroszlan, aki imadta a tobbszotagu szavakat - Mindazonaltal, erdemes volna gondolataid kozul egyet-kettot szetcincalni
A cincalas szora Oroszlan revetegen elvigyorodott, mert finom gazellahus illatat velte errefele lengeni, de aztan megsem akart nagyon elterni a targytol...
- Akkor hat valaszd ki te, Senora, melyikkel kezdjuk? Nekem tobb gondolatod is tetszik e celbol.
Az oroszlanbor ekkor kulonosen felrehuzodott kicsit, es mogule kibukkant egy brillantinos haju cirkuszi buvesz alakja. A Buvesz kezeben kartyacsomag volt, amit kiteregetett Senora ele a fure.
Minden kartyan egy-egy idezet pompazott:
"...amennyi tulajdonképpen vagyok. Sem többet, sem kevesebbet
"...lehet itt jelmezeket ölteni de nem értem, miért kellene
"... hátulütoje éppen az, hogy a résztvevo felek érzékelése nem teljes
"... Mivé "fajulhatna" ez a mufaj, ha láthatnánk az arcát a másiknak
"... nincs másféle lehetoségem, csak a bemutatkozás, az önmagam lefestése.
"... Nekem például hiányzik a közel teljesség, ezért kérdeztem toled is...
"... de nem hiszem, hogy ez rajtunk kívül mást is érdekelne...
"... valamennyiünknek van valami baja, valami... flúgja
"... akivel lassan mást is megoszt, lassan rábízza az életét
"... Ezért volna jó az a fajta virtualitás, amely a betukön kívül mást is érzékeltet.
"... Azt gondolják: tudálékos vagyok, okoskodó
- Nos, biccentette felre kicsit a fejet a Buvesz - Melyikkel kezdjuk, Senora?
Köszönöm a magadra vonatkozó információkat. Lehet, hogy másnak ezek szükségtelenek, de nekem fontosak. Fontos, hogy meg tudjam ítélni a párbeszédben résztvevő másikat. Valaki azt mondta rám, hogy diszkriminálom a nőket. Nem értettem, ma sem értem ezt a kinyilatkoztatást, de azt hiszem, a későbbiekben nem vitatkozom ezzel és nem is próbálok mást mutatni és adni magamból csupán annyit, amennyi tulajdonképpen vagyok. Sem többet, sem kevesebbet. Eddig is így cselekedtem, nem játszottam, nem köntörfalaztam, ezután sem fogok! Ha pedig ez nemtetszést vált ki másokból, akkor el lehet engem kerülni, nem kell velem foglalkozni! Szóval: maradok magamnak, olyannak, amilyennek a szocializációm és neveltetésem során váltam.
Itt, most Veled is...
Az internet utanozhatatlan elonye nemcsak az, hogy idoben es terben osszehoz, hanem az is, hogy nem kell e kapcsolatainkba minden dimenzionkat becipelnunk. Erre vonatkozott az a - nyilvanvaloan celt tevesztett megjegyzesem - hogy a jelmez lenyegtelen, a mogottes szellem a lenyeg.
Lehetséges sőt biztos, hogy lehet itt jelmezeket ölteni, lehet magunkat másnak mutatni, de nem értem, miért kellene ezt tennem. Talán ennek a megnyilvánulási formának az egyik hátulütője éppen az, hogy az interakcióban résztvevő felek érzékelése nem teljes, nem érinti valamennyi érzékszervünket. Tudom, persze, hogy tudom, hogy erre itt nincs (még) lehetőség... De gondolj bele! Mivé "fajulhatna" ez a műfaj, ha első blikkre nem csak egy nickkel szembesülheténk, hanem - mondjuk - láthatnánk az arcát a másiknak, vagy éreznénk az illatát, ne adj' Isten a szagát... Nem csupán arra kellene hagyatkoznunk, amit a másik magáról elmond. Nálam sokkal okosabb szaktekintélyek is kinyilatkoztatták már, hogy minden kapcsolatban arra törekednek a résztvevő felek, hogy magukat a legjobb színben tüntessék fel. Én is, ahogyan itt mindenki arra törekszem, hogy magamat "eladjam". Erre azonban nincs másféle lehetőségem, csak a bemutatkozás, az önmagam lefestése. Az én tükröm azonban lehet csorba is, ekkor csak egy részletet mutat belőlem, avagy éppen görbe is, s hamis képet láttat velem. Olyannyira hamisat, hogy ez ellentétben is állhat azzal, amit más lát, vagy érzékel. S ebben a pillanatban az általad előnyként besorolt internet-tulajdonság hátránnyá válik: részinformációkat tartalmaz.
Nekem például hiányzik a közel teljesség, ezért kérdeztem tőled is...
Amivel itt probalkozom az olyanfele koztes mufaj lenne az off-topic egysorosai es a szakmai vitak kozott kozepen,
Azt hiszem, magaddal rántottál, én már filozofálgatásba kezdtem, de nem hiszem, hogy ez rajtunk (mármint rajtad és rajtam) kívül mást is érdekelne...
Es ahogyan egy teniszpalyan is elvileg lehetne masfele jatekot is uzni, de az megsem szokas, gondoltam, az uj jatekformahoz is uj terep kell.
Ez is rendben van, új téma = új terep. Lásd: új topic... Azonban ez a közönség - legalábbis az általam megismert néhány ember nem azért jár ide, hogy ideológiákat gyártson, azokat közszemlére tegye majd a kritikákat behódolva elfogadja. Itt arról szól az élet - tudod... -, hogy valamennyiünknek van valami baja, valami... hogy is mondjam... flúgja, ha úgy tetszik: defektje... ami miatt itt van. Nem találja a helyét, vagy csak társaságra vágyik. Lehet, hogy fájdalma van, olyan, amit nem oszt meg mással az ember csak egy vadidegennel... Úgy, hogy semmi mást nem ad önmagából ki, csak a fájdalmát. Aztán, ha mázlista, akkor talál valakit vagy valakiket, akivel lassan mást is megoszt, lassan rábízza az életét. Ez néha veszélyes lehet. Például akkor, amikor személyesen is találkoznak, és kiderül, hogy mégsem olyan a másik, mint ahogyan elképzeltük... Ezért volna jó az a fajta virtualitás, amely a betűkön kívül mást is érzékeltet... Ekkor volna igazán "ütős" ez a netes "dolog"... ekkor: ha itt és most érezném az oroszlán szagát, a szőrének tapintását, a sörénye gubancát, a leheletének melegét, a szemének fényét... ekkor volna közelibb ez a kapcsolat. Emberközelibb...
A regi gorogoknel letezett effele diszkusszios forma, de a mai koznapi eletben azt tapasztalom, hogy hogy a resztvevok kotelezonek tartjak az allaspontjukkal valo szemelyes azonosulast, s igy aztan parbajnak, nem pedig kutato vizsgalodasnak tekintik a vitat.
Nos... Látod, ezt nagyjából egyformán látjuk. Nem tudjuk bevállalni azt, ha időközben megváltozik a véleményünk. Pontosabban nagyobb problémának látom azt, hogy ha meg is változik a véleményünk, akkor sem úgy kezeljük azt, mint képlékeny, formálható, amorf "anyagot", hanem ismét határozottnak gondoljuk, szentenciózusnak. Megint csak: kinyilváníttatottnak, punk-tum! Márpedig a viták, a jószándékú figyelmeztetések vagy kétkedések adják a lendületet, a világ sodrásának gyorsulását. Ezeket azonban könnyebb durcásan sértésnek venni, és a meg nem értett zseniként szenvedni miatta........ (ez alól - sajnos - én sem vagyok kivétel.)
Szivesen meghallgatnam, mondjuk, mi tetszik neked konkretan azokban a zenekben, amelyeket emlitesz, s talan elmondanam az azokra vonatkozo elso impresszioimat, hogy esetleg azzal tovabbi elemeket hivhassak elo toled.
Igen! Ez az! Szívesen meg is tenném, sőt meg is teszem nagyon sok témában, több helyen, azonban ez többnyire ellenérzést vált ki a többiekből. Azt gondolják: tudálékos vagyok, okoskodó vagy egyszerűbb esetben: kekeckedő... Csupa kellemetlen tulajdonságot társítanak így hozzám, s előbb-utóbb megbélyegzett leszek. Pedig gyakran nem teszek mást, csak reagálok, figyelemfelkeltek...
Ugy gondoltam, Senora, - fejezte be az oroszlan - hogy ha sikerulne effele kozepsulyu stilust meghonositanunk, akkor talan a mas topicok erdeklodo resztvevoi kozul is tobben hanyatt-homlok rohannanak tabortuzunk kore.
Azt hiszem, ez nem rajtam múlik. Jómagam - láthatod, egyébként is filozofikus alkat vagyok, a leíró-elemző fajtából. Nem akarom ezt túldimenzionálni. maradjunk annyiban: Partnered leszek, ha megengeded..... s, ha lesz miben...
Úrnő megjelent. Alakját a lemenő nap bearanyozta, köré surárkoszorút font. Fáradtnak tűnik, gyámoltalannak és szomorúnak. Leült az öreg, ferde törzsű fa árnyékába, lábait megdörzsölte, átölelte térdét, ráhajtotta fejét, szemét lehunyta s felidézte az öreg oroszlán homályos szavait, halkan mélázva felettük...
A ragyaba! horkantott az oroszlan: a betumeret mar megint ossze-vissza valtozik a hirdetmenyemben. Meg azt hiheti valaki, hogy ennek is armanyos metaforikus jelentese van, pedig csak az okularemra ultem ra az iment...
Haa-haa-pciiiii - tusszentett az oroszlan, ami donnerwetterkent is elment volna...
Igen sajnalom, Senora, hogy hasznalt metaforam kepi gusztustalansaga elfedte szandekolt jelenteset. Talan simabban kellett volna fogalmaznom:
Ez a indexes forma, ahol most beszelgetunk, sokmindenre alkalmas: lehet tarskereso maganosoknak, praktikus valaszado hirtelen kerdesre, lelki tamasz szuksegben, parperces unalomuzo tarsasjatek, miegymas. Latom, hasznaljak is mindezekre.
Mielott visszaternenk ra, milyen ettol eltero mufajra gondolok, kerdeseidre par adat.
Korom a valos vilagban tiednel tan husszal is magasabb lehet, nemem igazolhatoan him, gyerekeim szama, kozottuk a szinte felnotteke is, mint egen a csillag... Tobb, mint huszonoteves idealis hazassagban elve (remelhetoleg az emberi let vegso hataraig ugyanebben) eletkorulmnyeim erzelmileg, szellemileg, szocialisan, materialisan a normalis es a kivanatos zonajaban. Eszemben sem volna teged bamesz kozonseg elotti magamutogato kortancra kapacitalni, meg kevesbe legyozni es felfalni. Rajongva korbezsongo, elnézően mosolygó vagy szerelmesen bamulo kozonseget sem igerek. A neki szuksegeset ki-ki megtalalja igenyei szerint a maga geometriai tereben.
Az internet utanozhatatlan elonye nemcsak az, hogy idoben es terben osszehoz, hanem az is, hogy nem kell e kapcsolatainkba minden dimenzionkat becipelnunk. Erre vonatkozott az a - nyilvanvaloan celt tevesztett megjegyzesem - hogy a jelmez lenyegtelen, a mogottes szellem a lenyeg. Persze nekem, mint az anyagi vilaggal foglalkozonak, az agyvelo metaforaja artatlannak tunt, de igy utolag, belatom, hogy nalad ez mas. A szemlyiseg-szukitesbol vagy jelmez-viselesbol nekem nem kovetkezik, hogy a resztvevo alarcos rablo, kukkolo vagy egyeb modon santikalna rosszban. Csupan az, hogy hatrahagyhatja a fogfajast, sulyfolosleget, esetleges rovidlatasat, miegymast, ami az adott relacioban lenyegtelen. (Ezek itt persze megint csak kepletesek)
Amivel itt probalkozom az olyanfele koztes mufaj lenne az off-topic egysorosai es a szakmai vitak kozott kozepen, ahol egy-gy sikeresen elkepott temaban - barmilyen temaban - legalabb nehany kort futunk, legalabb valamilyen melysegig oda-vissza ervelunk, hogy tavozoban vihessunk magukkal valamit. Nem hinnem, hogy en lennek a hangado, vagy hogy nekem kellene tudnom a legjobb valaszokat. Ezt mar csak valasztott cammogo jelmezem sem tamasztana ala.
Nemcsak a valos, de a virtualis terben ritka, hogy elegendo szamo, es erdeklodesu ember juttassa a beszelgetest az off-topicok egysoros beszolasainal kicsit melyebbre,
Ennek formajs, ugy tunik, egyszeruen nem alakult ki. Es ahogyan egy teniszpalyan is elvileg lehetne masfele jatekot is uzni, de az megsem szokas, gondoltam, az uj jatekformahoz is uj terep kell.
Ami a vitaban valo publikus gyozelmet es vereseget, nyilvanos megszegyenitest, felkoncolast vagy hozsanat illeti: regtol fogva az a viziom, hogy ha beszelgetek valakivel valamirol, a tema, amit vitatunk Jedi-gombkent lebeg a kozottunk levo terben, s mi ennek a dolognak a lenyeget igyekszunk megragadni kulonfele oldalakrol. Egyikunk sincs osszenove a vizsgalatunk targyaval, egyikunk sem semmisul meg attol, ha a beszelgetes vegere egy-egy megfogalmazasunk esetleg megsem maradna labon. A regi gorogoknel letezett effele diszkusszios forma, de a mai koznapi eletben azt tapasztalom, hogy hogy a resztvevok kotelezonek tartjak az allaspontjukkal valo szemelyes azonosulast, s igy aztan parbajnak, nem pedig kutato vizsgalodasnak tekintik a vitat.
Nem kell persze vilagrengeto temakra gondolnunk, a foldi elet ertelmenek analiziset vagy az aranycsinalas technikajat nyugodtan hagyhatjuk a kovetkezo evfolyamra. Viszont, miert erdekes a Szakacs Bela jeleseg? Milyen etel felel meg a mexiokoi (vagy egyeb nemzeti) konyhakban a paprikascsirkenek, s igaz-e hogy majd midenhol megtalalhato a funkcionalisan megfelelo? Hova vezet ez a vilagszerte egyre izmosodo hangos patriotizmus? Szivesen meghallgatnam, mondjuk, mi tetszik neked konkretan azokban a zenekben, amelyeket emlitesz, s talan elmondanam az azokra vonatkozo elso impresszioimat, hogy esetleg azzal tovabbi elemeket hivhassak elo toled.
Na, es akkor mar itt van egyik kedvenc temam: vajon hasznal-e vagy art egy dolog elvezetenek es ertelkelesenek, ha nem allunk meg a "nekem tetszik" tavolsagban, hanem rakozelitunk es megkisereljuk megfogalmazni, mi az az eleme, ami tetszik, miert? mitol lenne jobb vagy rosszabb, ha nem pont ugy volna megcsinalva ahogyan?
A topicba barmilyen tema megfelelo, amennyiben az alatalunk kialakitando forma szokassa teszi, hogy itt konnyeden, es szemelyes serules veszelye nelkul lehessen erdekesen velemenyt mondani, s az allaspontokat - ha ugyan voltak - akar 180-fokkal is megvaltoztatni. Isten ments viszont, hogy akademikus veretu diszkussziora gondoljunk: , a gondolatok elvezetes kialakulasaban valo reszvetel a cel.
Ugy gondoltam, Senora, - fejezte be az oroszlan - hogy ha sikerulne effele kozepsulyu stilust meghonositanunk, akkor talan a mas topicok erdeklodo resztvevoi kozul is tobben hanyatt-homlok rohannanak tabortuzunk kore.
Mire ide jutott, az oroszlan szeme kisse elkodosult, talan az emberiseg jovojet ekeppen jobbitani szandekozo grandiozus terv ragyogasatol, vagy csak azert, mert a nap - most eppen felkeloben - megint belesutott.
- Hoztal nekem is napkremet?
Mondd, sokat gondolkodtál, míg az eredményt ideköpted a száraz fű közé?
Látom a nyákos agyvelőt a túlzó méretű petriben, látom, ahogy hideg fémszálak ösztönzik munkára. Látom...
De akarom én ezt látni? Akarok egy öreg, kivénhedt, körmönfont, kopott szőrű, meghatározhatatlan nemű egyeddel párbajozni? Nem kerekedik-e felül a híres érzékenységem és empátiám? Nem hagyom-e szándékosan, hogy legyőzzön; megadva neki azt a lehetőséget, hogy jóllakottan múljon ki, pofáján az elégedettség bávatag vigyorával?
Kívánok-e vajh' valamit? Szeretném-e, ha megismét körbetáncolnának? Vágyom-e sziporkázni és szikrákat vetni? S mindehhez milyen közönséget óhajtok? Bámészan leskelődőt? Rajongva körbezsongót? Elnézően mosolygót? Kiváncsian fürkészőt? Szerelmesen tekintőt?
Akarom-e tudni, kivel - pontosabban: kihez beszélek? Akarom-e ismerni a másik rezdülését? Akarom-e ismerni gondolatait?
S e kósza állat meg tud-e felelni minden kérdésemre vagy csak ámít, mint a messziről jövő, aki azt mond, amit akar? Mi van, ha csak közönség szeretne lenni a magánszámomhoz, a tánchoz amit a zsákmány elejtésekor lejtek, az egyszemélyes színdarabhoz?
Mit akarhat ez a nagyvad? Mire fel, hogy éppen ide heveredett le?
S ha felteszem neki a fenti sokat, honnan tudja a válaszokat?
Hogy a minket korulvevo latvany him-e vagy nosteny, azon, Senora, lehetne elmelkedni, s a kerdesre helyes valasz is talalhato. A jelen esetben viszont ez nem a legfontosabb.
Csekely a valoszinusege ugyanis, hogy te, Senora, meg en, fizikai valosagunkban valaha is osszefutunk a teridoben – ha ugyan van nekunk fizikai valosagunk.
Talan jobb kerdes volna, mennyire bonyolult az organizmus, amivel eppen interakcioban vagyunk. Ahogyan a nyomokbol latom, korabbi dialogusaid ezen a szavannan kicsit kiegyensulyozatlanok maradtak a sziporkaidat magassagaig nem mindig felnyujtozkodo partnereid miatt. Gondoltam, egy oreg oroszlan jobb kozonseg.
De ha esetleg mast kivansz – viri a varazslat, piri a parade… hipp, es hopp: Talan az angolszasz erdokben vigyorgo Cheshire Cat? Vagy a mesebeli orosz tolgyfa korul arany lancon setalo Tudos Kandur, mely, ha jobbfele megy, dalt dalolgat, ha balfele, reget regel? - Jelmezeink tarhaza kimerithetetlen…
Ki tudja, vajon boldogabb lennel-e a fizikai valosag ismeretetol?
Hatha a beszlegeto partnered delibabjat felidezi szellem egy uborkasuveg nagysagu lombikban lebego csupasz agyvelo produkcioja, mely az o”t a vilaggal osszekoto nehany vekony huzalkapcsolataba csimpaszkodik. Ja, es a lombik egy furge urhajo jol temperalt belsejeben toled eppen kozmikus sebesseggel tavolodik.
Viszont te, Senora, nem kell azon ragodjal, vajon kaposztalepke, absztrakt festomuvesz vagy marslako szerepet jetsszad-e: lehetsz ami vagy, a jatek a te palyadon folyik.
Ha nekem egy kivansagom teljesulne – csak illusztraciokent emlitem, mert itt persze nem errol van szo - talan egy olyan invertalt szfinxet varnek, aki minden kivancsi kerdesemre tudja a valodi valaszt. Ezert gondoltam, hogy esetleg te sem hasznalnal masra egy ilyen lehetoseget. Lehet, persze, hogy ez nem igy van. No meg egy oreg oroszlan sem tevedhetetlen…
Vagyis?
Leültem az árnyékba... Valóban nem kenegettem szeplőske orcámra sokfaktorosat. A szemed mégsem olyan öreg, mint szőrzeted, ha félig leeresztett redőid mögül is látod, elmaradt a fényvédés.
Friss Senora-illat a levegoben …
Oreg oroszlan resnyire nyitja a szemet, de az alacsonyan jaro nap elvakitja. Ahhhhhhhkkkkkkkkkrrrrrrrrr…… horkantja nyugtazon, ami esetleg “Ah, Senora…” is lehet, es igy udvozlesszamba veheto.
Nm tul vakmero dolog ez, Senora? Megiscsak egy oroszlan, ha bobiskolo is? Kucorodj amoda a buckara az arnyekban, tamaszd hatad a fatorzsnek – ugy tunik elfelejtettel napkremet kenni az orrodra…
Ha ko”bo”l valo oroszlan volnek, akkor most nehez talanyokkal traktalhatnalak, amire vagy tudnad a valaszt, vagy sem. De hat az ilyesmit hagyjuk meg az eszement szfinxnek, aki, egyebkent, jobban tenne, ha maga okitana a tudasra ehes vandorlo ho”st – nem azert koborol-e az szegeny midenfele – ahelyett, hogy bolcseseget fitogtatna semmire se jo talanyaival.
S ha mar ide-szintetizaltam magam oroszlan kepeben a kedvedert, Senora, erre az elhagyott topicra, amit nem en csinaltam, s meg csak nem is te (bar, te komoly dimenzio-bovito munkalatot vegeztel rajta egykor) akkor hat, rajta, hisz ugyis azert jottunk:
Mi a kerdesed, Senora?
Szinhely elhagyott, szello nem rezdul, csond…
Oreg oroszlan a megsargult fuvon a valaha itt zajlott jelenetek visszamaradt nyomait szimatolja. Az illatok vegyesek.
Kiveheto a hajdan itt jart Senora masutt fel nem hasznalhato, s e helyt joindulatu adomanykent elegetett energiajanak lenge fustje. A korkorosen letaposott, es kisse megperzselt fu arra vall, hogy Senora virtuoz konnyedseggel futhatott azon kapraztato, gyors koroket a o"t szemevel szedulve koveto ifju David lovag korul, kinek kisse tetova, de ketsegkivul vagyakozo izgalmat enyhe, baratsagos izzadtsag-szag idezi vissza.
A mozdulatlan levegoben mas epizod-szereplok emlek-molekulai is lebegnek.
Oreg oroszlan leheveredik az arnyekban. Var... Bobiskol...
Ha valaki erre jar, biztosan kurjant. Talan csak ijedteben. Esetleg kivancsian.
Nekem meg reggel. Képes vagyok inkább 4 órakor felkelni, bármi belefér akkor, az már egy kicsit aggaszt, hogy kb. 12 órára, de mindegy, addigra már levizsgáztam. :) Estére lankad a koncentrációm és több minden tereli el a figyelmemet, 21 óráig, kínkeservesen.
Igen. Láttuk már egymást?
Mintha. :) Mi emlékeztetett saját magadra?
Oscar díjnak semmi jelentősége, csak marketing értéke van. Brand. Az idei legjobb külföldi filmet nézd meg. Én már láttam, még mielőtt...
Kontrollt régen láttam, s mivel nem tetszett nem gondolkoztam el rajta és megmondom őszintén nem is láttam végig, csak aháromnegyedét, de bepótolom majd. Igen, a kontroll nyilvánvalóan nem csak az ellenőrzésre utal, mint ahogy a föld alatti szubkultúrának is üzenete van. Hallottál arról, hogy Párizs alatt van egy egész alagútrendszer, nagyon régi és egy kis társaság rendszeres vetítéseket rendezett a nagy termekben, volt tánc stb. Te elmennél egy ilyenre? Olyan mint a 90-es években az angol rave partyk. Na egy olyanra nagyon szívesen elmennék.
Kár hogy nem találkozunk a metrón, akkor könnyen megismernél, mert tényleg nem sűrűn néznek egymás szemébe ott az emberek. 3-as vonalon jársz? Én az utolsó harmadába szállok a szerelvénynek, ülni nem szeretek, pedig úgy jó nézni a másikat. Szerinted miért kerülik az emberek egymás tekintetét? Tömegközlekedni csak az emberek figyelése miatt szeretek, olvasni nem is szeretek járműveken, s a metrót szeretem a legjobban, szűk a tér, a tömeget nem szeretem, de tényleg olyan, mitha az alagútban kavarognának a gondolatok és nem tudnak kiszabadulni, csak a következő megállónál, ahol nyílnak az ajtók.
Nem jönnél zavarba, ha szemeznénk? Szerinted melyikünk kapná el később a tekintetét?
Vadászrepülő szerintem a szabadság. Olyan lehet, mint egy forma 1-es autóban ülni, arra is azt mondják, hogy nem is a gyorsulás a jó benne, hanem a fékezés, egyszer egy reklámban mondta valamelyik pilóta, hogy ilyenkor az izzadságcseppek a sisakrostélyára kicsapodnak és belülről lesz vizes. A verejték mögül kifékez az ember...
Olvasni én is mindig szerettem. Csak most jövök rá, hogy felesleges dolgokat és az mindig nagyon bánt, hogy elképzelem, ha már akkor értelmes dolgokat olvastam volna, akkor életem végére talán (?) elolvastam volna minden olyan jót és értékeset, amit szerettem volna. TV egy kommunikációs csatorna, szerintem még mindig gyorsabb, mint akár az internet... Szerintem jelenleg megkerülhetetlen, információszerzés szempontjából.
Most sok időm van rá. Vizsgaidőszakban semmi, elég akkor a tankönyv, most jut eszembe a filozófia az én életembe is úgy került nagy súlyba, hogy sokat tanultunk az oskolában, már mint az egyetemen, akkor azt mondtuk tök felesleges, de most, hogy már befejezetük (6 félév) és nem lesz belőle államvizsga (halleluja :), nncs vesztenivaló, már érdekesebb is. Meg is ígértem, ha lediplomázom el is olvasom az egyik szakomra vonatkozó nagy tudós „alapművét”.
Most 3 könyvet olvasok, de mr kaptam egy 4.-et is. Egy regényt (érdekes történet, nem ponyva), egy populáris szakmait és egy buddhizmusost (riportkötet). És vár rám egy másik filozófikus, vallási témájú könyv is. Aztán asszem lesz Márai, meg valaki kedvéért elolvasok egy Wass Albert könyvet is. Nyitott vagyok, mondtam...
Inkább éjjel fog jól az agyam. Mikor valamit muszáj volt bemagolni, mint például a számlatükröt a könyveléshez, akkor inkább éjjel tanultam, olyan hajnal egy körül, mert akkor negyedannyi idő alatt meg tudtam jegyezni iszonyat mennyiségű adatot.
Sokat jársz a Kálvin tér felé?
Én a könyvet a megjelenéstől számítva viszonylag hamar megkaptam ajándékba, és egy nap alatt kiolvastam, annyira vitt magával a történet. Mintha már olvastam volna, mintha...
Nem tudom a Kontroll hol vérzett el, de sok más külföldi díjat is kapott. Én az Oscart nem tartom sokra. Gondolkoztál már azon, hogy a cím nem csak a BKV ellenőrzést jelenti, hanem az önmagunk feletti kontrollt is? Szerintem a gyilkos maga Csányi, egyfajta skizoid személyiség, aki néha elveszti az önkontrollt és szerintem a film címe erre is utal. Hm?
Tekintet. Én is mindig az emberek szemébe nézek, már ha engedik.... Nézem az embereket a tömegközlekedésen és mindenki lefelé néz, az emberek magukba temetve ülnek, nehéz elkapni egy-egy pillantást.
Vadászrepülőt is szívesen kipróbálnék, persze. Igaz, már ültem benne, anno egy repülőnapon bele lehetett ülni mindenféle vadászgépekbe, s akkor kipróbáltam.
A buddhizmussal úgy kerültem kapcsolatba, hogy mindig is sokat olvastam. TV-zni nem szerettem sosem, már tinédzserként sem, inkább olvastam. Meg zenét hallgattam. Ez a kettő nagyon ki tud kapcsolni. Mennyi időd van olvasásra? Milyen könyveket szeretsz olvasni?
Én sem emlékszem, mert mélyen aludtam, de biztos szép volt. :)
Úgy szoktam megjegyezni, hogy elmondom még egyszer hangosan v. elmesélem valakinek, akkor garantáltan emlékezni fogok rá. Reggel jól fog az agyad?
A könyv főszereplőjéről. Sokáig nem akartam elolvasni a könyvet, Kálvin téren nagyon hirdették a mozgólépcsőnél. Először nem is tudtam mi az. Én már akkor olvastam el a könyvet, amikor teljes mainstream lett és minden honnan ez folyt. Nem csalódtam, tetszett. Főhősnő érdekes, problémáival valamilyen szinten azonosolni tudok, több okból is. Én mondjuk ilyen nővel még nem találkoztam, az mondjuk nem jelent semmit, de ezen most gondolkodnom kéne. Mire vagy kíváncsi? Jellemezzem? Nem tudom. Tetszetenek az ellentétek, amik az egész életét körbefonják. A problémák forrása szerintem éppen az, hogy ezeket az ellentéteket nem tudja jól kezelni. Nem használja a fejét, érzéseivel nincs tisztában, de mégis megfigyelhető e kettő tényező között is a kontradikció (csak, hogy ne legyen az ellentét már... :)
Ez nem negatív vélemény, én így látom. Talán sok mindenben hasonlítunk is...
Csányi Sándor, igen őt ki is felejtettem. Én csak a Kontroll óta ismerem, figyelem jobban. Kontroll annyira nem tetszett, én mást vártam, de az underground szellemiség átüt rajta minden tekittben. Most jut eszembe, hol vérzett el? Úgy volt hogy legjobb külföldi Oscarra is jelölik.
A tekintet, igen. Mindig az emberek szemébe nézek... Sokan mondják, hogy egyszer majd valaki nagyon megver emiatt, de soha nem tapasztaltam ellenségeskedést emiatt, különben is „továbbállok” a nézésemmel, ha átvilágítottam az illetőt. Mint egy röntgen...
Jó ez a hullámvasút hasonlat, aranyos lehettél, ahogy ott kacagtál. :) Vadászrepülőre felülnél?
Csak érdemi vitát folytatok, érvek nélkül nem. És beismerem, ha tévedek... Sőt bocsánatot is kérek, ha...
Érdekes, hogy már olyan korán érdekelni kezdett a dolog. Engem bizonyos transzcedens dolgok mindig is érdekeltek, de annyira nem, hogy olvassak utána, pedig ajánlottak mindent. Annak azért örülök, hogy saját gondolataimmal olyan következtetésekre jutok, mint amilyxeneket olvasok. Ez örömmel és boldogsággal tölt el, ez feltölti az embert és nyugalmat ad.
Köszönöm, jól aludtam. Az álmaimra ritkán emlékszem. Hogy mit álmodtam most éjjel, azt nem tudom. Te emlékszel arra, hogy mit álmodtál?
Nekem nagyjából tetszett a Terézanyus film. Az tény, hogy nem igazán tudta átadni a könyvet. Azt hiszem ezért volt az összezördülés a filmesek és az írónő között. Igen, érdekelne, hogy mi a véleményed a könyv szereplőjéről, Kéki Katáról. :)
Nekem még Csányi tetszett a filmben, bár igazán Ő a Kontrollban alakított nagyot. Láttad a Kontrollt? Hogy tetszett?
Én inkább szeretem a művészfilmeket, vagy az abszurd filmeket, de néha jól esik megnézni egy-egy vígjátékot is. Az amerikai csihipuhi, horror meg ilyesmi filmeket nem szeretem.
Testbeszéd? Nem mindig árulkodó, mert van aki ismeri a jelentését, és tudja manipulálni. Inkább adok a tekintetre, azt nem lehet befolyásolni, egy ember szeméből mindig kiolvasható mit gondol, érez igazán, bármit is mondjon.
A felszállás élénye kicsit olyan, mint a hullámvasút, csak jobb. Érzed, ahogy gyorsul a gép, egyfajta különleges fizikai élmény. Mikor először repültem, hangosan kacagtam, annyira jó volt. :)) Egyértelmű volt a repülőn mindenkinek, hogy na ez a nő most ül először repülőn. :)))
Vitázni szeretek én is. Veszekedni nem tudok, alapból ignorálom az érvek nélküli bezsélgetést. Bele sem folyok.
Buddhizmusról már egy ideje nem olvastam semmit. Engem 16 évesen kezdett el foglalkoztatni, akkoriban sokat olvastam róla.
Terézanyus film nem tetszett, roppant unalmas volt, csak a szereplők tetszettek benne: Hámori Gabriellát, Nagy Ervint nagyon szeretem.
Szereted a filmeket? A komolyabb v. a könnyebb hangulatú filmeket szereted?
Könyvet én is olvastam, többször is. Szeretem, Ezért sem tetszett a film, meg sem közelítette azt, szerintem. Hallottad, hogy valami probléma Rácz Zsuzsa és a producerek között? Talán éppen ezért...
Főhősnőről? :)) Kéki Katáról? :)
Szereted a kockázatot? Én is..:)
Szerintem elég jó emberismerő vagyok, de ezt félek is így leírni, mert sokan ezt az előítéletekkel azonosítják, azt pedig nem szeretem. Szemlélődöm, szeretem az emberek viselkedését megfigyelni, egy időben csak figyeltem őket, akkor nagyon sokat tanultam. Testbeszéd?
Én nem nagyon játszom, függőséget okoz, addig nem nyugszom, amíg meg nem csinálok mindent, vezetni így játékon szeretek, a sebességet szerintem jól adja vissza, csak azért.
Nem utaztam még repülőn. :( Szerintem a felszállás érzése olyan lehet, mint hintázni, amikor valami végig megy az ember légcsövén. Azt mindig is szerettem, régen hintáztam...
Én is sokat gondolkozom. Sokszor vitázom is. Szeretem a vitát, az érvek küdelmét, a harcot. Engem is komolynak tartanak, pedig ritka nagy hülyeségeket szoktam csinálni, valamikor ömlik belőlem... A buddhizmus kérdése érdekes, olvasol is sokat róla?
