A ragyaba! horkantott az oroszlan: a betumeret mar megint ossze-vissza valtozik a hirdetmenyemben. Meg azt hiheti valaki, hogy ennek is armanyos metaforikus jelentese van, pedig csak az okularemra ultem ra az iment...
Haa-haa-pciiiii - tusszentett az oroszlan, ami donnerwetterkent is elment volna...
Igen sajnalom, Senora, hogy hasznalt metaforam kepi gusztustalansaga elfedte szandekolt jelenteset. Talan simabban kellett volna fogalmaznom:
Ez a indexes forma, ahol most beszelgetunk, sokmindenre alkalmas: lehet tarskereso maganosoknak, praktikus valaszado hirtelen kerdesre, lelki tamasz szuksegben, parperces unalomuzo tarsasjatek, miegymas. Latom, hasznaljak is mindezekre.
Mielott visszaternenk ra, milyen ettol eltero mufajra gondolok, kerdeseidre par adat.
Korom a valos vilagban tiednel tan husszal is magasabb lehet, nemem igazolhatoan him, gyerekeim szama, kozottuk a szinte felnotteke is, mint egen a csillag... Tobb, mint huszonoteves idealis hazassagban elve (remelhetoleg az emberi let vegso hataraig ugyanebben) eletkorulmnyeim erzelmileg, szellemileg, szocialisan, materialisan a normalis es a kivanatos zonajaban. Eszemben sem volna teged bamesz kozonseg elotti magamutogato kortancra kapacitalni, meg kevesbe legyozni es felfalni. Rajongva korbezsongo, elnézően mosolygó vagy szerelmesen bamulo kozonseget sem igerek. A neki szuksegeset ki-ki megtalalja igenyei szerint a maga geometriai tereben.
Az internet utanozhatatlan elonye nemcsak az, hogy idoben es terben osszehoz, hanem az is, hogy nem kell e kapcsolatainkba minden dimenzionkat becipelnunk. Erre vonatkozott az a - nyilvanvaloan celt tevesztett megjegyzesem - hogy a jelmez lenyegtelen, a mogottes szellem a lenyeg. Persze nekem, mint az anyagi vilaggal foglalkozonak, az agyvelo metaforaja artatlannak tunt, de igy utolag, belatom, hogy nalad ez mas. A szemlyiseg-szukitesbol vagy jelmez-viselesbol nekem nem kovetkezik, hogy a resztvevo alarcos rablo, kukkolo vagy egyeb modon santikalna rosszban. Csupan az, hogy hatrahagyhatja a fogfajast, sulyfolosleget, esetleges rovidlatasat, miegymast, ami az adott relacioban lenyegtelen. (Ezek itt persze megint csak kepletesek)
Amivel itt probalkozom az olyanfele koztes mufaj lenne az off-topic egysorosai es a szakmai vitak kozott kozepen, ahol egy-gy sikeresen elkepott temaban - barmilyen temaban - legalabb nehany kort futunk, legalabb valamilyen melysegig oda-vissza ervelunk, hogy tavozoban vihessunk magukkal valamit. Nem hinnem, hogy en lennek a hangado, vagy hogy nekem kellene tudnom a legjobb valaszokat. Ezt mar csak valasztott cammogo jelmezem sem tamasztana ala.
Nemcsak a valos, de a virtualis terben ritka, hogy elegendo szamo, es erdeklodesu ember juttassa a beszelgetest az off-topicok egysoros beszolasainal kicsit melyebbre,
Ennek formajs, ugy tunik, egyszeruen nem alakult ki. Es ahogyan egy teniszpalyan is elvileg lehetne masfele jatekot is uzni, de az megsem szokas, gondoltam, az uj jatekformahoz is uj terep kell.
Ami a vitaban valo publikus gyozelmet es vereseget, nyilvanos megszegyenitest, felkoncolast vagy hozsanat illeti: regtol fogva az a viziom, hogy ha beszelgetek valakivel valamirol, a tema, amit vitatunk Jedi-gombkent lebeg a kozottunk levo terben, s mi ennek a dolognak a lenyeget igyekszunk megragadni kulonfele oldalakrol. Egyikunk sincs osszenove a vizsgalatunk targyaval, egyikunk sem semmisul meg attol, ha a beszelgetes vegere egy-egy megfogalmazasunk esetleg megsem maradna labon. A regi gorogoknel letezett effele diszkusszios forma, de a mai koznapi eletben azt tapasztalom, hogy hogy a resztvevok kotelezonek tartjak az allaspontjukkal valo szemelyes azonosulast, s igy aztan parbajnak, nem pedig kutato vizsgalodasnak tekintik a vitat.
Nem kell persze vilagrengeto temakra gondolnunk, a foldi elet ertelmenek analiziset vagy az aranycsinalas technikajat nyugodtan hagyhatjuk a kovetkezo evfolyamra. Viszont, miert erdekes a Szakacs Bela jeleseg? Milyen etel felel meg a mexiokoi (vagy egyeb nemzeti) konyhakban a paprikascsirkenek, s igaz-e hogy majd midenhol megtalalhato a funkcionalisan megfelelo? Hova vezet ez a vilagszerte egyre izmosodo hangos patriotizmus? Szivesen meghallgatnam, mondjuk, mi tetszik neked konkretan azokban a zenekben, amelyeket emlitesz, s talan elmondanam az azokra vonatkozo elso impresszioimat, hogy esetleg azzal tovabbi elemeket hivhassak elo toled.
Na, es akkor mar itt van egyik kedvenc temam: vajon hasznal-e vagy art egy dolog elvezetenek es ertelkelesenek, ha nem allunk meg a "nekem tetszik" tavolsagban, hanem rakozelitunk es megkisereljuk megfogalmazni, mi az az eleme, ami tetszik, miert? mitol lenne jobb vagy rosszabb, ha nem pont ugy volna megcsinalva ahogyan?
A topicba barmilyen tema megfelelo, amennyiben az alatalunk kialakitando forma szokassa teszi, hogy itt konnyeden, es szemelyes serules veszelye nelkul lehessen erdekesen velemenyt mondani, s az allaspontokat - ha ugyan voltak - akar 180-fokkal is megvaltoztatni. Isten ments viszont, hogy akademikus veretu diszkussziora gondoljunk: , a gondolatok elvezetes kialakulasaban valo reszvetel a cel.
Ugy gondoltam, Senora, - fejezte be az oroszlan - hogy ha sikerulne effele kozepsulyu stilust meghonositanunk, akkor talan a mas topicok erdeklodo resztvevoi kozul is tobben hanyatt-homlok rohannanak tabortuzunk kore.
Mire ide jutott, az oroszlan szeme kisse elkodosult, talan az emberiseg jovojet ekeppen jobbitani szandekozo grandiozus terv ragyogasatol, vagy csak azert, mert a nap - most eppen felkeloben - megint belesutott.
- Hoztal nekem is napkremet?
Mondd, sokat gondolkodtál, míg az eredményt ideköpted a száraz fű közé?
Látom a nyákos agyvelőt a túlzó méretű petriben, látom, ahogy hideg fémszálak ösztönzik munkára. Látom...
De akarom én ezt látni? Akarok egy öreg, kivénhedt, körmönfont, kopott szőrű, meghatározhatatlan nemű egyeddel párbajozni? Nem kerekedik-e felül a híres érzékenységem és empátiám? Nem hagyom-e szándékosan, hogy legyőzzön; megadva neki azt a lehetőséget, hogy jóllakottan múljon ki, pofáján az elégedettség bávatag vigyorával?
Kívánok-e vajh' valamit? Szeretném-e, ha megismét körbetáncolnának? Vágyom-e sziporkázni és szikrákat vetni? S mindehhez milyen közönséget óhajtok? Bámészan leskelődőt? Rajongva körbezsongót? Elnézően mosolygót? Kiváncsian fürkészőt? Szerelmesen tekintőt?
Akarom-e tudni, kivel - pontosabban: kihez beszélek? Akarom-e ismerni a másik rezdülését? Akarom-e ismerni gondolatait?
S e kósza állat meg tud-e felelni minden kérdésemre vagy csak ámít, mint a messziről jövő, aki azt mond, amit akar? Mi van, ha csak közönség szeretne lenni a magánszámomhoz, a tánchoz amit a zsákmány elejtésekor lejtek, az egyszemélyes színdarabhoz?
Mit akarhat ez a nagyvad? Mire fel, hogy éppen ide heveredett le?
S ha felteszem neki a fenti sokat, honnan tudja a válaszokat?
Hogy a minket korulvevo latvany him-e vagy nosteny, azon, Senora, lehetne elmelkedni, s a kerdesre helyes valasz is talalhato. A jelen esetben viszont ez nem a legfontosabb.
Csekely a valoszinusege ugyanis, hogy te, Senora, meg en, fizikai valosagunkban valaha is osszefutunk a teridoben – ha ugyan van nekunk fizikai valosagunk.
Talan jobb kerdes volna, mennyire bonyolult az organizmus, amivel eppen interakcioban vagyunk. Ahogyan a nyomokbol latom, korabbi dialogusaid ezen a szavannan kicsit kiegyensulyozatlanok maradtak a sziporkaidat magassagaig nem mindig felnyujtozkodo partnereid miatt. Gondoltam, egy oreg oroszlan jobb kozonseg.
De ha esetleg mast kivansz – viri a varazslat, piri a parade… hipp, es hopp: Talan az angolszasz erdokben vigyorgo Cheshire Cat? Vagy a mesebeli orosz tolgyfa korul arany lancon setalo Tudos Kandur, mely, ha jobbfele megy, dalt dalolgat, ha balfele, reget regel? - Jelmezeink tarhaza kimerithetetlen…
Ki tudja, vajon boldogabb lennel-e a fizikai valosag ismeretetol?
Hatha a beszlegeto partnered delibabjat felidezi szellem egy uborkasuveg nagysagu lombikban lebego csupasz agyvelo produkcioja, mely az o”t a vilaggal osszekoto nehany vekony huzalkapcsolataba csimpaszkodik. Ja, es a lombik egy furge urhajo jol temperalt belsejeben toled eppen kozmikus sebesseggel tavolodik.
Viszont te, Senora, nem kell azon ragodjal, vajon kaposztalepke, absztrakt festomuvesz vagy marslako szerepet jetsszad-e: lehetsz ami vagy, a jatek a te palyadon folyik.
Ha nekem egy kivansagom teljesulne – csak illusztraciokent emlitem, mert itt persze nem errol van szo - talan egy olyan invertalt szfinxet varnek, aki minden kivancsi kerdesemre tudja a valodi valaszt. Ezert gondoltam, hogy esetleg te sem hasznalnal masra egy ilyen lehetoseget. Lehet, persze, hogy ez nem igy van. No meg egy oreg oroszlan sem tevedhetetlen…
Vagyis?
Leültem az árnyékba... Valóban nem kenegettem szeplőske orcámra sokfaktorosat. A szemed mégsem olyan öreg, mint szőrzeted, ha félig leeresztett redőid mögül is látod, elmaradt a fényvédés.
Friss Senora-illat a levegoben …
Oreg oroszlan resnyire nyitja a szemet, de az alacsonyan jaro nap elvakitja. Ahhhhhhhkkkkkkkkkrrrrrrrrr…… horkantja nyugtazon, ami esetleg “Ah, Senora…” is lehet, es igy udvozlesszamba veheto.
Nm tul vakmero dolog ez, Senora? Megiscsak egy oroszlan, ha bobiskolo is? Kucorodj amoda a buckara az arnyekban, tamaszd hatad a fatorzsnek – ugy tunik elfelejtettel napkremet kenni az orrodra…
Ha ko”bo”l valo oroszlan volnek, akkor most nehez talanyokkal traktalhatnalak, amire vagy tudnad a valaszt, vagy sem. De hat az ilyesmit hagyjuk meg az eszement szfinxnek, aki, egyebkent, jobban tenne, ha maga okitana a tudasra ehes vandorlo ho”st – nem azert koborol-e az szegeny midenfele – ahelyett, hogy bolcseseget fitogtatna semmire se jo talanyaival.
S ha mar ide-szintetizaltam magam oroszlan kepeben a kedvedert, Senora, erre az elhagyott topicra, amit nem en csinaltam, s meg csak nem is te (bar, te komoly dimenzio-bovito munkalatot vegeztel rajta egykor) akkor hat, rajta, hisz ugyis azert jottunk:
Mi a kerdesed, Senora?
Szinhely elhagyott, szello nem rezdul, csond…
Oreg oroszlan a megsargult fuvon a valaha itt zajlott jelenetek visszamaradt nyomait szimatolja. Az illatok vegyesek.
Kiveheto a hajdan itt jart Senora masutt fel nem hasznalhato, s e helyt joindulatu adomanykent elegetett energiajanak lenge fustje. A korkorosen letaposott, es kisse megperzselt fu arra vall, hogy Senora virtuoz konnyedseggel futhatott azon kapraztato, gyors koroket a o"t szemevel szedulve koveto ifju David lovag korul, kinek kisse tetova, de ketsegkivul vagyakozo izgalmat enyhe, baratsagos izzadtsag-szag idezi vissza.
A mozdulatlan levegoben mas epizod-szereplok emlek-molekulai is lebegnek.
Oreg oroszlan leheveredik az arnyekban. Var... Bobiskol...
Ha valaki erre jar, biztosan kurjant. Talan csak ijedteben. Esetleg kivancsian.
Nekem meg reggel. Képes vagyok inkább 4 órakor felkelni, bármi belefér akkor, az már egy kicsit aggaszt, hogy kb. 12 órára, de mindegy, addigra már levizsgáztam. :) Estére lankad a koncentrációm és több minden tereli el a figyelmemet, 21 óráig, kínkeservesen.
Igen. Láttuk már egymást?
Mintha. :) Mi emlékeztetett saját magadra?
Oscar díjnak semmi jelentősége, csak marketing értéke van. Brand. Az idei legjobb külföldi filmet nézd meg. Én már láttam, még mielőtt...
Kontrollt régen láttam, s mivel nem tetszett nem gondolkoztam el rajta és megmondom őszintén nem is láttam végig, csak aháromnegyedét, de bepótolom majd. Igen, a kontroll nyilvánvalóan nem csak az ellenőrzésre utal, mint ahogy a föld alatti szubkultúrának is üzenete van. Hallottál arról, hogy Párizs alatt van egy egész alagútrendszer, nagyon régi és egy kis társaság rendszeres vetítéseket rendezett a nagy termekben, volt tánc stb. Te elmennél egy ilyenre? Olyan mint a 90-es években az angol rave partyk. Na egy olyanra nagyon szívesen elmennék.
Kár hogy nem találkozunk a metrón, akkor könnyen megismernél, mert tényleg nem sűrűn néznek egymás szemébe ott az emberek. 3-as vonalon jársz? Én az utolsó harmadába szállok a szerelvénynek, ülni nem szeretek, pedig úgy jó nézni a másikat. Szerinted miért kerülik az emberek egymás tekintetét? Tömegközlekedni csak az emberek figyelése miatt szeretek, olvasni nem is szeretek járműveken, s a metrót szeretem a legjobban, szűk a tér, a tömeget nem szeretem, de tényleg olyan, mitha az alagútban kavarognának a gondolatok és nem tudnak kiszabadulni, csak a következő megállónál, ahol nyílnak az ajtók.
Nem jönnél zavarba, ha szemeznénk? Szerinted melyikünk kapná el később a tekintetét?
Vadászrepülő szerintem a szabadság. Olyan lehet, mint egy forma 1-es autóban ülni, arra is azt mondják, hogy nem is a gyorsulás a jó benne, hanem a fékezés, egyszer egy reklámban mondta valamelyik pilóta, hogy ilyenkor az izzadságcseppek a sisakrostélyára kicsapodnak és belülről lesz vizes. A verejték mögül kifékez az ember...
Olvasni én is mindig szerettem. Csak most jövök rá, hogy felesleges dolgokat és az mindig nagyon bánt, hogy elképzelem, ha már akkor értelmes dolgokat olvastam volna, akkor életem végére talán (?) elolvastam volna minden olyan jót és értékeset, amit szerettem volna. TV egy kommunikációs csatorna, szerintem még mindig gyorsabb, mint akár az internet... Szerintem jelenleg megkerülhetetlen, információszerzés szempontjából.
Most sok időm van rá. Vizsgaidőszakban semmi, elég akkor a tankönyv, most jut eszembe a filozófia az én életembe is úgy került nagy súlyba, hogy sokat tanultunk az oskolában, már mint az egyetemen, akkor azt mondtuk tök felesleges, de most, hogy már befejezetük (6 félév) és nem lesz belőle államvizsga (halleluja :), nncs vesztenivaló, már érdekesebb is. Meg is ígértem, ha lediplomázom el is olvasom az egyik szakomra vonatkozó nagy tudós „alapművét”.
Most 3 könyvet olvasok, de mr kaptam egy 4.-et is. Egy regényt (érdekes történet, nem ponyva), egy populáris szakmait és egy buddhizmusost (riportkötet). És vár rám egy másik filozófikus, vallási témájú könyv is. Aztán asszem lesz Márai, meg valaki kedvéért elolvasok egy Wass Albert könyvet is. Nyitott vagyok, mondtam...
Inkább éjjel fog jól az agyam. Mikor valamit muszáj volt bemagolni, mint például a számlatükröt a könyveléshez, akkor inkább éjjel tanultam, olyan hajnal egy körül, mert akkor negyedannyi idő alatt meg tudtam jegyezni iszonyat mennyiségű adatot.
Sokat jársz a Kálvin tér felé?
Én a könyvet a megjelenéstől számítva viszonylag hamar megkaptam ajándékba, és egy nap alatt kiolvastam, annyira vitt magával a történet. Mintha már olvastam volna, mintha...
Nem tudom a Kontroll hol vérzett el, de sok más külföldi díjat is kapott. Én az Oscart nem tartom sokra. Gondolkoztál már azon, hogy a cím nem csak a BKV ellenőrzést jelenti, hanem az önmagunk feletti kontrollt is? Szerintem a gyilkos maga Csányi, egyfajta skizoid személyiség, aki néha elveszti az önkontrollt és szerintem a film címe erre is utal. Hm?
Tekintet. Én is mindig az emberek szemébe nézek, már ha engedik.... Nézem az embereket a tömegközlekedésen és mindenki lefelé néz, az emberek magukba temetve ülnek, nehéz elkapni egy-egy pillantást.
Vadászrepülőt is szívesen kipróbálnék, persze. Igaz, már ültem benne, anno egy repülőnapon bele lehetett ülni mindenféle vadászgépekbe, s akkor kipróbáltam.
A buddhizmussal úgy kerültem kapcsolatba, hogy mindig is sokat olvastam. TV-zni nem szerettem sosem, már tinédzserként sem, inkább olvastam. Meg zenét hallgattam. Ez a kettő nagyon ki tud kapcsolni. Mennyi időd van olvasásra? Milyen könyveket szeretsz olvasni?
Én sem emlékszem, mert mélyen aludtam, de biztos szép volt. :)
Úgy szoktam megjegyezni, hogy elmondom még egyszer hangosan v. elmesélem valakinek, akkor garantáltan emlékezni fogok rá. Reggel jól fog az agyad?
A könyv főszereplőjéről. Sokáig nem akartam elolvasni a könyvet, Kálvin téren nagyon hirdették a mozgólépcsőnél. Először nem is tudtam mi az. Én már akkor olvastam el a könyvet, amikor teljes mainstream lett és minden honnan ez folyt. Nem csalódtam, tetszett. Főhősnő érdekes, problémáival valamilyen szinten azonosolni tudok, több okból is. Én mondjuk ilyen nővel még nem találkoztam, az mondjuk nem jelent semmit, de ezen most gondolkodnom kéne. Mire vagy kíváncsi? Jellemezzem? Nem tudom. Tetszetenek az ellentétek, amik az egész életét körbefonják. A problémák forrása szerintem éppen az, hogy ezeket az ellentéteket nem tudja jól kezelni. Nem használja a fejét, érzéseivel nincs tisztában, de mégis megfigyelhető e kettő tényező között is a kontradikció (csak, hogy ne legyen az ellentét már... :)
Ez nem negatív vélemény, én így látom. Talán sok mindenben hasonlítunk is...
Csányi Sándor, igen őt ki is felejtettem. Én csak a Kontroll óta ismerem, figyelem jobban. Kontroll annyira nem tetszett, én mást vártam, de az underground szellemiség átüt rajta minden tekittben. Most jut eszembe, hol vérzett el? Úgy volt hogy legjobb külföldi Oscarra is jelölik.
A tekintet, igen. Mindig az emberek szemébe nézek... Sokan mondják, hogy egyszer majd valaki nagyon megver emiatt, de soha nem tapasztaltam ellenségeskedést emiatt, különben is „továbbállok” a nézésemmel, ha átvilágítottam az illetőt. Mint egy röntgen...
Jó ez a hullámvasút hasonlat, aranyos lehettél, ahogy ott kacagtál. :) Vadászrepülőre felülnél?
Csak érdemi vitát folytatok, érvek nélkül nem. És beismerem, ha tévedek... Sőt bocsánatot is kérek, ha...
Érdekes, hogy már olyan korán érdekelni kezdett a dolog. Engem bizonyos transzcedens dolgok mindig is érdekeltek, de annyira nem, hogy olvassak utána, pedig ajánlottak mindent. Annak azért örülök, hogy saját gondolataimmal olyan következtetésekre jutok, mint amilyxeneket olvasok. Ez örömmel és boldogsággal tölt el, ez feltölti az embert és nyugalmat ad.
Köszönöm, jól aludtam. Az álmaimra ritkán emlékszem. Hogy mit álmodtam most éjjel, azt nem tudom. Te emlékszel arra, hogy mit álmodtál?
Nekem nagyjából tetszett a Terézanyus film. Az tény, hogy nem igazán tudta átadni a könyvet. Azt hiszem ezért volt az összezördülés a filmesek és az írónő között. Igen, érdekelne, hogy mi a véleményed a könyv szereplőjéről, Kéki Katáról. :)
Nekem még Csányi tetszett a filmben, bár igazán Ő a Kontrollban alakított nagyot. Láttad a Kontrollt? Hogy tetszett?
Én inkább szeretem a művészfilmeket, vagy az abszurd filmeket, de néha jól esik megnézni egy-egy vígjátékot is. Az amerikai csihipuhi, horror meg ilyesmi filmeket nem szeretem.
Testbeszéd? Nem mindig árulkodó, mert van aki ismeri a jelentését, és tudja manipulálni. Inkább adok a tekintetre, azt nem lehet befolyásolni, egy ember szeméből mindig kiolvasható mit gondol, érez igazán, bármit is mondjon.
A felszállás élénye kicsit olyan, mint a hullámvasút, csak jobb. Érzed, ahogy gyorsul a gép, egyfajta különleges fizikai élmény. Mikor először repültem, hangosan kacagtam, annyira jó volt. :)) Egyértelmű volt a repülőn mindenkinek, hogy na ez a nő most ül először repülőn. :)))
Vitázni szeretek én is. Veszekedni nem tudok, alapból ignorálom az érvek nélküli bezsélgetést. Bele sem folyok.
Buddhizmusról már egy ideje nem olvastam semmit. Engem 16 évesen kezdett el foglalkoztatni, akkoriban sokat olvastam róla.
Terézanyus film nem tetszett, roppant unalmas volt, csak a szereplők tetszettek benne: Hámori Gabriellát, Nagy Ervint nagyon szeretem.
Szereted a filmeket? A komolyabb v. a könnyebb hangulatú filmeket szereted?
Könyvet én is olvastam, többször is. Szeretem, Ezért sem tetszett a film, meg sem közelítette azt, szerintem. Hallottad, hogy valami probléma Rácz Zsuzsa és a producerek között? Talán éppen ezért...
Főhősnőről? :)) Kéki Katáról? :)
Szereted a kockázatot? Én is..:)
Szerintem elég jó emberismerő vagyok, de ezt félek is így leírni, mert sokan ezt az előítéletekkel azonosítják, azt pedig nem szeretem. Szemlélődöm, szeretem az emberek viselkedését megfigyelni, egy időben csak figyeltem őket, akkor nagyon sokat tanultam. Testbeszéd?
Én nem nagyon játszom, függőséget okoz, addig nem nyugszom, amíg meg nem csinálok mindent, vezetni így játékon szeretek, a sebességet szerintem jól adja vissza, csak azért.
Nem utaztam még repülőn. :( Szerintem a felszállás érzése olyan lehet, mint hintázni, amikor valami végig megy az ember légcsövén. Azt mindig is szerettem, régen hintáztam...
Én is sokat gondolkozom. Sokszor vitázom is. Szeretem a vitát, az érvek küdelmét, a harcot. Engem is komolynak tartanak, pedig ritka nagy hülyeségeket szoktam csinálni, valamikor ömlik belőlem... A buddhizmus kérdése érdekes, olvasol is sokat róla?
Ezt a vizes dolgot én sem értettem sosem, mindenesetre érdekes. Úszás vagy lubickolás után én is mindig rettentő szomjas leszek. :)
Láttam a Terézanyus filmet. Sőt, a könyvet is olvastam. AZ sokkal jobb volt, mint a film. Mi a véleményed a főhősnőről?
Szerintem jó az egyensúlyérzékem, bár olyan igazán még nem tettem próbára.
A számítógépes szimulációs játékokat nem szeretem. Pont azért, mert nem valóságosak, nincs igazi kockázat.
Hogy mit szeretek a sebességben? Érezni szeretem. Pont ezért szeretem azt is, mikor például a repülő felszáll, ahogy érzem, hogy felgyorsul. Szeretsz repülőn utazni?
Indiában pont az vonzz, amit írtál. Jól beletrafáltál. Jó emberismerő vagy?
Én a buddhizmust elég közel állónak érzem magamhoz. Igazából egy konkrét filózófiával sem tudok teljes mértékben azonosulni, de a buddhizmus az, amit javarészt elfogadhatónak tartok. Eléggé filozófikus alkat vagyok és szeretek filozófálgatni. Bölcsnek nem tartom magam, sem a koromhoz képest, sem másként. Ellenben a koromhoz képest érettebb, komolyabb gondolkodású vagyok, mint a velem egyidősek.
Én csak fürdeni szeretek, pont azért, mert körbevesz a víz. A vizet imádom, az a legrejtélyesebb benne, szerintem, hogy én pl. úszás, fürdés, Balatonban levés után mindig megszomjazom, pedig ott az a sok víz, a sejtek is érintkeznek vele... Ez tök érdekes, sohase értettem miért.
Ilyen beállítások romantikus filmekben szerepelnek leginkább... Legutóbb a Terézanyus filmet láttam, abban is volt egy hasonló szitu, láttad már?
Végülis én sem úszom valami jól, de nem fulladnék bele soha vízbe. Én azért megpróbálnám, csak szerintem ehhez elég sok gyakorlás kell. Jó az egyensúlyérzéked?
Meghiszem azt. Én még nem vezettem (v. csak régen, az nagyon nem volt komoly), de azt hiszem nem jelentene problémát. Én ritkán számítógépes játékokban szoktam vezetni, az jó, nincs sérülés, lehet tépni. Azt szeretem. Te mit szeretsz a sebbeségben? Azt, hogy minden összefolyik, hogy először élesen látsz, aztán egy pillanat alatt eltűnik?
Indiával kapcsolatban egyszer láttam az rtl-en egy filmet Goáról és különféle misztikus drogtúrákról. Az érdekel, nem a drog, csak a szubkultúra. Indiában mi vonz? Az évezredes kultúra, a vallás és társadalom másfajta összefonódása? Engem inkább Kína v. Korea vonz.
Konkrét filozófiai irányzatot most nem tudok mondani, most olvasok egy könyvet a buddhizmusról, azt érdekesnek tartom, s nem kizárt, hogy olvasok majd róla még.
Ez kimaradt: biciklizés: szeretem, de nem igazán biciklizem. Van egy régi sportsérülésem, ami miatt az egyik térdem elég érzékeny, így nem szívesen terhelem meg.
Ez jó kérdés! :)) Hát azért kell a víz, mert amúgy jól érzem magam benne, szeretek vízben lenni. Szeretem a víz érzését a bőrömön. Ha időm engedi, órákat tudok zuhanyozni is. Havonta egyszer meg pusztán relaxációs céllal beleülök egy nagy kád forró vízbe, apró kis illatos mécsesek fénye mellett zenét hallgatok, így a kádban ülve.
S Te? Zuhanyozni szeretsz, vagy inkább a kádban ücsörögni?
A hullámlovaglástól pont az tart vissza, amit írtál, a több tonnányi víz. Ha jól tudnék úszni, nem érdekelne, de így, azért merész lenne.
Hm.. jogosítvány. :) Na igen, az nekem sincs, de ha megszerzem, jajaj... :)) Ellenben vezetni tudok, és imádok is. Eddig csak néha ismerősök autóját vezettem éjjelente kihalt utakon. Őrületesen jó érzés egy jó erős autóval száguldozni. Nagyon élveztem.
Nem olvastam azt a könyvet, amit említettél. Engem Japán mellett India érdekel nagyon. Oda (is) muszáj lesz egyszer elmennem.
Balaton: déli part. Nálunk mondjuk pont kritikus volt a helyzet, de tavaly már semmi gond nem volt. Minek Neked víz, ha nem is tudsz jól úszni? :)
Sétálgatni én is szeretek. Biciklizni is, azt nem szeretsz?
Engem a hullámnlovaglás érdekel, nem vitrolával, csak egy deszkával, a hullámok tetején, a hullámok alatt, ha hibát követsz el, több tonna víz omlik rád...
Nem búvárkodtam még soha, engem a vízalatti világ nem úgy érdekel. Izgat, ez egy furcs érzés, nem is tudom mihez hasonlítani, imádok vízalatt lenni. Búvárkodás érdekews lehet, de annyira nem vonz, ejtőernyőzés, sárkányrepülés inkább, meg a sziklamászás sem lehet rossz. Tudod szeretem a veszélyt és a kihívásokat.
Sebességet én is imádom, jogsim sajna nincs, de ha lesz autóm én nagyon gyorsan fogok vezetni és persze nagyon biztonságosan. :)
Japán. Örök szerelmem, csak pár éve, nem tudom. A jelenkori civilizáció Mekkája, minden meg van benne, zsúfoltság, bujaság, zaj, ezt szeretem. Kultúrája is érdekel, de engem a modern kultúra érdekel, Vágvölgyi B. András írt egy könyvet a modern japán kultúráról, én nem olvastam, s Te?
A csendben én is megőrülnék. Ha hazaérek, akkor is az az első, hogy benyomok valami zenét. A nyüzsgést is bírom, de tudod, néha jó kiszakadni. Akkor aztán újúlt erővel vethetem magam vissza a nyüzsgésbe.
Balaton: északi part. Ott még van némi víz...
Csak túrázás, semmi komolyabb hegymászás, ilyesmi. Túrázás alatt is inkább sétát kell érteni, szóval semmi megerőltető.
A természet erői engem is lenyűgöznek. A lavina például egyszerre gyönyörű és félelmetes.
Egyik ismerősöm imádott szörfözni. Azt mondta, hogy azért szereti, mert a szél, a víz és az ember tökéletes harmóniáját élheti meg akkor és hogy nincs ennél semmi jobb. Én még sosem próbáltam, főleg azért, mert nem tudok jól úszni. De búvárkodni nagyon szeretnék. Szeretném egyszer közelről megcsodálni mindazt, amit eddig csak természetfilmekben láttam. Te búvárkodtál már?
A sebesség... a gyengém. Imádom.
Japán miért vonzz? Engem a kultúrája érdekelne leginkább. S Téged?
Én imádom a várost, a nyüzsgést, megörülnék a csendben.
Ezt még nem próbáltam a Balatonban, egyedül nem jó, csak akkor ha mellettem didereg valaki, akivel már jól átfagytunk az augusztus meleg ellenére is...
Északi v. déli part?
De csak túrázni szoktál v. komoly hegymászást is szoktál csinálni, biztosítással, ki tudja még mi mindennel.
Szeretek én is kirándulni, de mértékkel. MOndjuk ez az jelenteni, hogy szívesen elmegyek egy-két napra kirándulni bárhova, addig élvezetes, de annál többet nem, sokat jártam így iskolával, elég volt...
New Yorkba vágyom és Japánba.
Egyébként engem is lenyűgöznek a természet mindent elsöprő erői, ebből a szempontból csak a rombolás jöhet szóba, de az ijesztő, hogy mennyire nem irányítható, mindent elsöprő tud lenni. Félelemetes.
Mostanában elmennék nagyon Hawaiira is. Szörfözni. Hullámlovagolni, az fel sem mérhető szabadság érzése lehet.
Mindenféle zenét szeretek, kivéve a tuctuc zenét és a rap-et. A lényeg, hogy legyen jó dallama, üteme, ritmusa. Tizenévesen a rock és az alternatív műfajt szerettem. Idővel szélesedett a zenei ízlésem. Szeretem már a bluest, a jazzt, és mindenféle jó zenét is. Szeretek koncertekre is járni. A diszkókat ki nem állhatom.
Honnan nincs visszaút? A mélyvízből. Nem tudok jól úszni, inkább csak lebegni, ringatózni szeretek a víz felszínén és nézni az égboltot. Éjjel csodás tud lenni így lebegni a Balatonban és nézni a hullócsillagokat. Csináltál már efélét?
Szeretek kirándulni, egyre jobban. Főleg a hegyeket szeretem. Régebben inkább az síkságokért voltam oda, de tavaly minden megváltozott egy ausztriai kirándulás során. Beleszerettem a hegyekbe, egészen pontosan az Alpokba, a magasságukba, a hatalmasságukba, rendíthetetlenségükbe, a nyugalmukba. Főleg most, hogy februárban kint voltam Észak-Olaszországban egy hetet. Azóta is vágyom vissza.
Értelek. Azért is, mert én is ilyen voltam. Ezt köszönhetem csak ennek az egészet, hogy már nem ilyen vagyok... És tényleg jó, nem gondoltam volna soha. Már az embereket is szeretem... Milyen zenére szoktál ilyenkor táncolni? Vagy inkább koncertekre jársz?
Honnan nincs visszaút?
Sokat dolgozol, habár lehet most az a legjobb ilyenkor, nekem is jó, pedig fele annyit se dolgozom, mint Te.
Ha ennyire szereted a természetet, kirándulni is szeretsz?
Egyáltalán nem okozol csalódást. Hidd el, én sem járok olyan sűrűn bulizni. De néha kell. Érzem hogy kell, hogy kimozduljak, hogy elmenjek, táncoljak, olyan hangosan halljam a zenét, hogy érezzem a mellkasomban a dübörgését, hogy teljesen eggyé olvadjak vele. Ilyenkor kitáncolom magamból a fájdalmat, a bánatot, mindent. Jól esik néha. Beszélgetni én is szeretek, de igazán jó beszélgetőpartnert nehéz találni. Örülök, hogy most sikerült... :)
Szeretem a hullámokat. Bár a nagy hullámoktól félek. Félek, hogy elveszítem a kontrollt, s elsodornak, olyan messzire, ahonnan nincs visszaút...
Az emberek olyan érzéketlenek... s nem is veszik észre már az apró szépségeket. Talán ezért nem veszik észre a munkahelyeden a virágaidat sem.
Az emberek nagyravágyóak, pedig az igazi szépségek mindig a részletekben, az apróságokban, pillanatokban vannak elbújtatva. Szerintem. Csak sokan ezt már nem képesek meglátni... Erről mit gondolsz?
Biztos csalódást okozok Neked, de én nem vagyok egy nagyon nagy bulizós. Szerintem ezt sejtetted is, én beszélgetni szeretek.
Virágokat csak a munkahelyemen locsolom, először nem szerettem, de van olyan virág, ami csak azóta olyan szép, amióta én öntözöm, ennek nagy örülök, tök jó érzés. A nevét sem tudom, de olyan hálás, de annyira szomorú vagyok amiatt pl. hogy ezt senki nem veszi észre és nem mondja, hogy b. olyan szépek a virágok...
Nincsenek kedvenc virágaim, az egzotikus dolgokat szeretem én is, pl. orchideát nagyon. Jázmin testvérem kedvenc virága.
De, ma buliznom "kéne", de fizikailag fáradt vagyok. És... más is van...
Szeretem az orchideát, a jázmint, a krókuszt, de a hóvirágot is nagyon. Legutóbb édesapám kertjében láttam apró kis hóvirágokat, ahogy kibújtak a földből, a hó öleléséből. Csodaszép volt. Szeretem a virágokat. S Te? Neked mik a kedvenc virágaid?
Nem sokszor járok el teázni, de van pár hangulatos kis hely, ahova szivesen beülök a barátaimmal. Többnyire nyugodt, eldugott kis csöndes, hangulatos helyek, ahol lehet beszélgetni, ahol lehet élvezni a barátok társaságát egy csésze finom gőzölgő tea mellett.
Mikor buliztál utoljára? S hova szoktál bulizni járni?
