Keresés

Részletes keresés

lengenye Creative Commons License 2022.12.12 0 0 941

Teresa7 Creative Commons License 2022.12.04 0 0 940

 

Gyóni Géza

 

Álmok

 

Ha a robotban kimerülve
Párnámra hajtom bús fejem,
Lelkemre mintha galamb ülne,
Te édes képed megjelen.

 

A fényes álmok a tiéid
Azokat mind neked adom –
Álmodja bár a lelkem végig
Selyempárnán vagy kőpadon.

 

És álmodom selyemhajaddal,
Karod szelíden átölel…
De virrad. Újra itt a hajnal.
Varázsos képk búcsúzni kell!

 

Elűzlek, mint a nap az égről
A fényes hajnalcsillagot –
Habár a fájdalom terhétől
Napestig összeroskadok.

lengenye Creative Commons License 2022.11.28 0 0 939

lengenye Creative Commons License 2022.11.28 0 0 938

windy autumn forest Creative Commons License 2022.11.11 0 0 937

lengenye Creative Commons License 2022.10.10 0 0 935

lengenye Creative Commons License 2022.09.26 0 0 934

Teresa7 Creative Commons License 2022.09.25 0 0 933

Beney Zsuzsa

 

Tavasz

 

Gyere, kicsi lepke,
szállj le az ágra,
ragyogj föl, csillag,
világíts az ágra,
hullj, eső cseppje,
lágyan az ágra –
hadd dajkáljon száz kis bimbót
hajnal hasadtára.

 

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2022.09.25 0 0 932

Szabó Lőrinc

 

Ébredés

 

Áttetsző arany ingében ragyogva
jött a nyári hajnal az égen át:
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni se mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok…és húnyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyűlt volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden ígérete, csak a tapintás
néma ajkával s vak szemeivel
szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem
az égi vendég ajándékait:
ujjainak játékában a napfény
lobogó lepkéit, karjában a
rét illatának harmatos husát
s egész testében az egymásbaringó
felhők mindenütt egyforma ölét.
Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul
feküdtem ott gyanútlan karokban,
de mikor végre álom s ébredés közt
félig tolvaj s fél-részeg öntudattal
megloptam az istenek gyönyörét,
nem bírtam tovább és csókolni kezdtem
és felütöttem a szememet…Ő
épp fölnézett rám: A kedves mosoly
megüvegesedett rémült szemén,
arcán elsápadt és kigyúlt a szégyen:
Te meglestél!… – sikoltotta s felugrott
és menekült, már az ablakhoz ért
és belefoszlott a hajnali égbe.
Én felültem és értelmetlenül
és soká bámultam magam elé:
szénaszag csapott be az ablakon,
messziről zúgott a hegyi patak,
a szoba még sötét volt, de a nap már
ágyamra tűzött, és a takarón
úgy pihent a fény tűzfátyola, mint
egy odadobott könnyű arany ing.

Teresa7 Creative Commons License 2022.07.11 0 0 931

Kun Zsolt: Kék hajnal

 

 

Weöres Sándor

 

KÉK A HAJNAL

 

Kék a hajnal, kék,
harmat hinti még.
Éledező tarka mező
tavaszi csokra szép!
Kék fönn az ég!
Kék fönn az ég!
Tavaszi szellő fújja hátunk,
ragyog a kikelet, örül a lég!

 

Nóta, meg ne állj,
szállj te, szállj te, szállj!
Fütty kanyarúl, arc kipirúl,
szapora móka vár!
Zeng, zsong a táj!
Zeng, zsong a táj!
Viola-kedvünk, szöcske-lábunk,
röpül a cinege, dalol a száj!

Teresa7 Creative Commons License 2022.07.10 0 0 930

 

Utassy József

 

Szerelemhajnal

 

Te fölkelő-nap-arcú!
Hajadba hálni jár az éj.
Te tavirózsa-kedvű!
Szép vagy. Beúszom érted.
Csurog a fény majd rólam!
Körülcsoboglak: nyílj ki.
Virradó Szerelmem!
Fejemet lehajtom:
koronázz meg engem.

alabástromfehér Creative Commons License 2022.06.13 0 0 929

alabástromfehér Creative Commons License 2022.06.10 0 0 928

Teresa7 Creative Commons License 2022.05.23 0 0 927

József Attila

 

Kedvesem

 

Bizony a szirmok összeborulnak este.
Nem akartalak megcsókolni se,
Csak hogy kicsit itt érezzelek mellettem,
Mint kisgyerek az édesanyját.
A vackorfa a beojtott ággal összenő,
Én is jobb vagyok, hogy beojtottál csókjaiddal,
Én kedvesem,
És szebb is vagyok, miként az éjszaka
A számlálhatatlan csillagoktól.

 

Meleg vagy: esőt hozó tavaszi szél,
Mely fogócskára tanítja a gyerekeket
És fölkelti a sáros füveket.
Régóta várt mellem bozontos rengetegje,
Hol éhesen, meg félfagyottan
Indulatok aggancsos csapata öklelődött
És most, íme,
Békén legelgeti liliomszavaidat
Meg a violákat.

 

Mert megjöttél, hisz meg kellett jönnöd,
Én kedvesem.

 

Még sötét van,
Leheletünk se látszik,
De ablakunkon ragyognak már a jégvirágok,
Odaki hajnalodik
S én még mindig csókokat beszélek.

 

 

 

Babuyaga Creative Commons License 2022.05.13 0 0 926

bilancia Creative Commons License 2022.05.12 0 0 925

Teresa7 Creative Commons License 2022.02.20 0 0 924

Hell István

 

Hajnali ének


Jeszenyin Szergej Alekszandrovicsnak

 

Elkártyáztam a gyenge szivem,
suhogasd le a szoknyád, hajnal!
Pálinkát lehelek rád szeliden,
megháglak nehezen, halkan.

 

Jőj, Oroszország, vodka-virág,
nevetés nékem a véred!
Pince-fehérek a volgai fák,
tejszínű, szűz ez az ének.

 

Lebukik fejem és úgy zokogok,
haloványul bennem a bánat,
veretik körülöttem az ősi dobot,
szaladok, hajnal, utánad.

 

Ez a csont-pufogás, ez a hanti-rege
hitemet hirdeti híven,
kataton bálvány, légy fekete,
hiszen elkártyáztam a szívem.

 

(Vlagyimir, 1973)

Teresa7 Creative Commons License 2022.01.27 0 0 923

József Attila 


MIÓTA ELMENTÉL

 

Mióta elmentél, itt hűvösebb
a sajtár, a tej, a balta nyele,
puffanva hull a hasított fa le
s dermed fehéren, ahogy leesett.

 

A tompa földön öltözik a szél,
kapkod s kezei meg-megállanak,
leejti kebléről az ágakat,
dühödten hull a törékeny levél.

 

Ó, azt hittem már, lágy völgyben vagyok,
két melled óv meg észak s dél felől,
a hajnal nyílik hajam fürtjiből
s a talpamon az alkonyat ragyog!…

 

Soványan űlök, nézem, hogy virítsz,
világ, kóró virágja, messziség.
Kék szirmaidban elhamvad az ég.
A nagy szürkület lassan elborít.

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2022.01.19 0 0 922

Bella István

 

Ceruzasorok

 

Melled alatt tenger lakik
abban mosdik fekete hajnal,
abban mosdik életem, szép dél,
abban mosdik setét halálom.

 

Egyik tenger színe öröklét,
másik tenger színe örömzöld,
a harmadik megfejthetetlen.
Néha haragvó, néha alvó.

Teresa7 Creative Commons License 2022.01.11 0 0 921

József Attila

 

Áldalak búval, vigalommal

 

Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivalómmal,
őrízlek kérő tenyerekkel:
búzaföldekkel, fellegekkel.
Topogásod muzsikás romlás,
falam ellened örök omlás,
düledék árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.
Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szívemhez szívvel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
Istenek téged felellek.
Hajnalban nyujtózik az erdő,
ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szívére borítja.

Teresa7 Creative Commons License 2022.01.09 0 0 920

Federico Garcia Lorca

 

José de Ciria y Escalante halálára

 

Ki mondja el, hogy látott, és ki szebben?
A félhomály, jaj, pirkad fájdalomnak!
Szólnak csupán a szél s az óra – ketten,
hiányaid lebegve hajnalodnak.

 

Édes fejedre szent önkívületben
nárdusi szenvedélyek így omolnak.
Fénybánatom! Mementóm! Vágyam! Ember!
Jöjj vissza semmi szívének te, holdnak.

 

Jöjj vissza holdamul: gyöngéd kezemmel
gyümölcsöd nyári folyóba hajítom,
mit vöröslő halak izgalma vert fel.

 

Hidegen, zöldek magas éjszakádon
hiú világunk és magad feledd el,
én édességes Giocondó barátom.  

 

Veress Miklós fordítása 

Teresa7 Creative Commons License 2022.01.06 0 0 919

Hepp Béla

 

Tánc romokon

 

Most halk zene emel az ősszel világ fölé,
kicsit talán a végtelen idő repít,
nézlek, e széttört zöld tükör magába rejtené
kimondott kínját, cseppnyi, fény csendjeit.

 

Még minden léptünk fáj, szinte, eltört mozdulat
követ egy sóhajt, hangszilánkja felsebez…
alattunk összetört tegnapban botlik a tudat,
ahogy belénk kuszál egy régi hanglemez,

 

s minden újabb csendbe lágyan kibomló dallamív
továbblendíti tört varázsú éjszakánk,
minden lassan ringó léptünk megállni visszahív,
hogy száz képét a nyárnak úgy borítsa ránk,

 

ahogy megéltük mind. Ezernyi féktelen öröm,
már sodor a tánc, test a testnek válaszol,
egy szó dobol csak bennem újra, újra: köszönöm,
szállhattam Veled, percekre, valahol…

 

Lábunk alá a csend a hajnal fényeit veti,
élesen hasít belém a józan értelem.
Nem, a tiszta ész hogy vesszelek, azt nem jelentheti.
Múltam romjain is táncolj, táncolj velem.

 

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2022.01.04 0 0 918

Faludy György

 

Reggel, ha arcod még homályba olvad…

 

Reggel, ha arcod még homályba olvad
a párnán, hozzád hajlok és szagollak,
mint egy virágot. Rajtad és belőled
élősködöm. Felszürcsölöm velődet,

 

gégémet vadvörös torkodba tettem,
hogy szétmorzsolj vagy összerakj s kegyetlen
fogad között prédának vedd mezítlen
csontvázamat; hogy ismerj, mint az Isten

 

s mégis szeress. Tán megöltelek téged,
tán te öltél meg, hogy ne tudjak félni
és így ébredjek minden hajnalon,

 

mint most: a boldogság halálbűnének
hét éles tőrével szívemben s égi
szerelmünk vérszagával ajkamon.

Teresa7 Creative Commons License 2021.12.30 0 0 917

Rosenfeld Morris

 

Hová?

 

Hová, hová, te szép leány?
Még nincs is itt a hajnal.
Az éj oly néma, nesztelen.
Csönd, némaság utcán, teren.
Hová, hová ily szaporán?
Aludni jó ilyenkor.
Még álmodik minden virág
És daltalan a lombos ág.
Mi hajt utcára ily korán?
Hová sietsz, te szép leány?
„Kenyér után!”
Hová, hová te szép leány?
Az éjbe' kint csatangolsz.
Sötétbe', fagyba egyedül!
Mindenre néma csönd terül,-
S te kint bolyongsz utcák során.
Még eltévedsz az éjben!…
Ha nem mosolygott rád a nap,
Mit vársz az éjtől, balgatag?
Süket az és vak, mit se bán!
Hová ily késő éjszakán?
„Kenyér után!”


Nadányi Zoltán fordítása

Teresa7 Creative Commons License 2021.10.15 0 0 916

Babits Mihály

 

Hajnali szürkület

 

Ez csak az éjnek betegsége… Lesz-e
valaha reggelebb?
Oly csöndes künn az utca, mint a messze
harcterek,
csak tompán hallok egy-egy elviharzó
gépkocsit,
mint távol ágyut, vagy mint hosszu jajszó
fütty visit
a szomszéd pályaudvarról, homályos
harcijel,
üzenet a ködben, amelyre válasz
nem felel.
Az utca, óh az utca, néma, mint a
harcterek.
Árad, árad, mindent elöntve, kint a
szürkület.

Koszkoróbahattyú Creative Commons License 2021.10.09 0 0 915

Teresa7 Creative Commons License 2021.10.09 0 0 914

Simon Márton

 

Háromnegyed négy

 

A fák, ez jó, igen, kezdjük a fákkal, hogy majdnem
ugyanolyanok; így hajnalban. Kevés a fény. Eléggé fázom.
Bent alszol. Akihez szólhatnék most, az előtt hallgatok;
nem remegek, még ezt a fázást se lássa rajtam.
Mondok valamit magamban. Látom a leheletem. Nézem.
Ebben a ritkás fényben én is csak majdnem ugyanaz vagyok,
félig nyitott szemmel figyelve, hogy alszik minden.
A te szemed, lehunyt szemed ott bent, világos, egyszerű,
mint ilyenkor az ég. Mint ilyenkor bármi. Rá kéne gyújtani,
ezért jöttem ki. Nem. Azért mert nem tudok visszaaludni.
És utálok várni. Föl kéne ébresszelek, mondanom kellene,
igen, hogy nézd meg a szemem színét, egy darabig
hibának éreztem azt is. És nem értem miért kellek neked,
elmondanám, most, kezemen az öled szagával, könnyebb
lenne mégis. És nem tudom hány ölelés kell, akár csak egy napra,
(estig összetartson), szóval, hogy ölelj. Ilyeneket kéne mondanom.
Bent alszol. Nézem az ég súlyos színeit a szív felöli oldalon.
Dohányzom. Jó így. Bár elég hideg van. Jó, hogy betakartalak.
Egyenlők vagyunk. Látod. Ha kivonlak magamból, a semmi marad.

 

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2021.10.05 0 0 913

Federico Garcia Lorca

 

Hajnali dal 

 

Pirkadat-harangok
zengnek Córdobában.
Hajnali harangok
Granadában.
Leányok nyílnak ébredésre
hallgatni soleájuk,
amelyben annyi gyász van.
Leányszívekben
egész Andalúziában
szól a harang.
Spanyol lány ahány van,
libbenő nagyszoknyában
ahány picinyke láb van,
fény az a keresztutcák
hűvös hajnalában.
Ó, reggeli harangok
zengő Córdobában,
ó, ti hajnali harangok
Granadában.

 

Veress Miklós fordítása

Teresa7 Creative Commons License 2021.09.12 0 0 912

Sylvia Plath

 

Hajnali órán

 

(Small Hours)

 

Üres vagyok. Visszhangozom a lépések neszét is.
Múzeum szobor nélkül, csupa oszlop,
portikusz, csarnok, grandiózus.
Udvaromon szökőkút fut a magasba, aztán
visszasüllyed,
Apácaszívvel, a világra vakon. Márványliliomok
Illat helyett sápadtságot lehelnek.

 

Elképzelem magam nézősereggel,
A fehér Niké és a kopár szemű Apollók anyja.
De nem. Figyelmükkel inkább a halottak
sértegetnek. És nem történik semmi.
Homlokomra teszi kezét a hold,
A rezzenetlen arcú, néma ápolónő.

 

(Gergely Ágnes fordítása)

 

 

 

Teresa7 Creative Commons License 2021.08.19 0 0 911

Pilinszky János


Miféle földalatti harc

 

Napokra elfeledtelek,
döbbentem rá egy este,
üres zsebemben álmosan
cigarettát keresve.
Talán mohó idegzetem
falánk bozótja nyelt el?
Lehet, hogy megfojtottalak
a puszta két kezemmel.

 

Különben olyan egyremegy,
a gyilkos nem latolgat,
akárhogy is történhetett,
te mindenkép halott vagy,
heversz, akár a föld alatt,
elárvult szürke hajjal,
kihamvadt sejtjeim között
az alvadó iszapban.

 

Így hittem akkor, ostobán
tünődve, míg ma éjjel
gyanútlan melléd nem sodort
egy hirtelen jött kényszer,
az oldaladra fektetett,
eggyévetett az álom,
mint összebújt szegényeket
a szűkös szalmazsákon.

 

Mint légtornász, az űr fölött
ha megzavarja párja,
együtt merűltem el veled
alá az alvilágba,
vesztemre is követtelek,
remegve önfeledten
mit elrabolt az öntudat
most újra visszavettem!

 

Mint végső éjjelén a rab
magához rántja társát,
siratva benne önmaga
hasonló sorsu mását,
zokogva átöleltelek
és szomjazón, ahogycsak
szeretni merészelhetünk
egy élőt és halottat!

 

Véletlen volt, vagy csapda tán,
hogy egymást újra láttuk?
Azóta nem találhatom
helyem se itt, se másutt!
Megkérdem százszor is magam,
halottan is tovább élsz?
Kihúnytál vagy csak bujdokolsz,
mint fojtott pincetűzvész?

 

Miféle földalatti harc,
s vajjon miféle vér ez,
mitől szememnek szöglete
ma hajnal óta véres?
A zűrzavar csak egyre nő.
A szenvedély kegyetlen.
Hittem, hogy eltemettelek,
s talán te ölsz meg engem?

 

Én félek, nem tudom mi lesz,
ha álmom újra fölvet?
Kivánlak, mégis kapkodón
hányom föléd a földet.
A számban érzem mocskait
egy leskelő pokolnak:
mit rejt előlem, istenem,
mit őriz még a holnap?

 

 

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!