Én bízom magamban. Egyet tudok is biztosan;
hogy - e megállapítás kivételével - SEMMIT SEM TUDHATUNK BIZTOSAN. Asszem vannak is erre rímelő keleti tanok, melyek hasonlót állítanak(nem azokból vettem). Csak tudod, ahány ember, annyi félét hisz és mond, épp olyan magabiztos fölénnyel, ahogy Te. Egyik sem kérdőjelezte meg az általa elfogadható dolgot egy idő után, mert már belefáradt az állandó filozásba és bizonytalanságba.
Tudatosságom elérésében sokat segítenek az ilyen könyvek, de el nem érem általuk a csúcsot soha, és ebben a földi létben nem is lehet, ezért nem állíthatod szerintem, hogy TUDOD.
Egyet tudhatunk szerintem még, hogy önmagunk megismerése, a tudatosodás visz az igazság felé.
Hiszek a reinkarnációban. Annyiféle változata van, miért ne lehetne egy olyan, amelyiknek nem ez a lényege?
Még mindig nem magyaráztad meg, hogy miért nem igazságtalan a dolog.
Kedves Morte! Miért nem bizol magadban, he? Minden, ami a tudáshoz kellene megvan tokkal vonoval bennünk. Meg kell ismerni, és használni kell.. És sok segitséget adnak az ilyen Müller Péter féle könyvek.. Nekem is sok évembe telt, mig valamelyes rendet tettem a fejembe e téren..
Ha az egyik életben bünözök, a másikban szopok elvben nem tudsz hinni, akkor nem hiszel a reinkarnácioban. Mert ez a lényege..
:-))
Ezt mind tudom. Bizony Ő beszél erről a bölcs bohócról, akinek csendes hangját ritkán halljuk, azaz alig-alig felfedezhető érzékelhető, az emberek többségének meg ez max. a lelkiismerete, ösztöne.
De ezzel nincs megmagyarázva még mindig, az
'egyik életben bűnözök a másikban szopok' elv jogossága!
Én hiszek (talán) a reinkarnációban, csak ez az elv hibádzik erőssen.
Nem TUDHATOD, hogy a dolgokat helyesen látod.
Hisz a tanok is tévedhetnek, amiket követsz.
Max. akkor tudhatsz bármit is, ha miután meghaltál isten közli Veled az Egész értelmét.
Addig csak találgathatsz.
Szerintem Müller Péter ugyanarrol beszél egy kicsit másképp, amiröl én. Müller Péter maximálisan reinkarnácio hivö! Söt: ö még elözö életeinek némelyikét is tudja. Söt, azt is tudja, hogy a mostani életének mi a feladata, és mit csinált rosszul! És mindezt mostani életében érte el. Nem annyira életidegen ez a dolog, mint hinnéd.
Nem ö beszél-e arrol, hogy ott lakik bennünk a bölcs bohoc, akinek csendes hangját ritkán haljuk? Aki figyelmeztet, ha hülyeséget teszünk?
Én nem elhiszem, hanem TUDOM, hogy a dolgokat helyesen látom..
Ezzel az alapértékkel, igazsággal teljesen egyetértek, egy határig én is így viselkedem az emberekkel.
Én a Müller Péteres felfogás alapjából indultam ki. Ott a szellem szinte tökéletes, és nem szenved, hisz közvetlenül isteni.
És nem is lehet máshogy, gondold végig.
Ki követ el nemi erőszakot? A szellem vagy az ego?
Mivel a szellem isteni, nyilván az ego. Azaz, ha egy új életben egy új ego bűnhődik, az nem igazságos. A szellem felöltögeti az egokat, amikkel végigszenvedtet életeket, (a szellem nem szenved, hisz pontosan tudja mi miért történik, 100%-ig tudatos).Az ego szenved , hiszen gőze sincs az egészről. Még Te sem tudod, csak elhiszed, hogy így van, de nem érzed.
Amíg itt testi valónkban a Földön vagyunk, úgy is csak az egonk dominál, már csak a túlélésünk miatt is. Egonk elvesztéséhez minimálisan is közelíteni csak egy iszonyú izolált helyen, speciális módszerekkel lehet(lásd tibeti-lámák, kolostorok, stb) nem a való életben.
Mi a szellemi lény vagyunk, amit elfed a testi forma! De bizony, hogy a szellemi lényünk szenved.. HA belebujik a testedbe, eggyéválik vele! Azonositsd csak magad vele nyugodtan!! Különben tényleg nem lenne értelme.. Gondolod, hogy röhög az álarc mögött, amikor te örjöngsz a fájdalomtol? Ö örjöng a fájdalomtol, aki te vagy.
e a logikát követve akkor Te is megérdemelted, hogy a gyereked megerőszakolják.
Nos, ez nem elfogadható.
Ez bizony igy van. Viszont nagyon meg is gondolom, hogy mit teszek, az életben. Nincs az a pokol, amivel igy kordában lehetne tartani az embert.
Pedig csak azt az alapigazságot jelenti, amit sok vallás hirdet:
Ugy cselekedj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled is cselekedjenek
A szellem/isteni énünk nem szenved és nem követ el rosszat, csak az ego.
Ergo , ha a gyereked elleni erőszak elkövetője egy új életben, új egoval bűnhődik, az nem igazságos, mert a bűnhődő egonak SEMMI köze a régi bűnös egohoz. Olyan, mintha simán egy másik ember bűnhődne. Ezért elég hibás(erkölcsileg, logikailag téves) a reinkarnációnak ezen része.
Igazság akkor lenne, ha az illető az adott életben a bűnös ego szenvedne. Amúgy se értelme, se jogossága nincs. Így tanulni sem fog belőle, hisz csak azt érzi, amit Te éreznél, hogy ok nélkül elkapták a gyerekét.
De a logikát követve akkor Te is megérdemelted, hogy a gyereked megerőszakolják.
Nos, ez nem elfogadható.
Azt hiszem, nem értettél meg.. Ez nem különválaszthato dolog.. A kettö egyszerre van benned. Nincs kapcsolo, hogy ego off,lélek on. HA a kölkömet valami baja lenne, ugyanugy fájna, mint bárki másnak, csak maximum nem követelném, hogy akasszák fel az elkövetöt. Mert tudom, hogy nem az lesz neki a legnagyobb büntetés, hanem az, hogy egyszer majd át fogja élni, hogy megeröszakolják, utána pedig sorra át fogja élni, milyen érzés az, ha a gyerekét megeröszakolják mint anya, mint apa, mint testvér, stb...
NAgyon is igazságos... Nem értem, mi agonosz benne..
Hmm...én is valahogy így gondolom. De azért nem zárom ki, hogy valami a "végén kiderül" -féle meglepetés játék ez. És utólag értjük meg és jövünk rá igazságosságára... Nem lehet?
Nem utasítom el, nem is mondtam ilyet, csak nem lehet maradéktalanul elfogadni.
Mondd, mit tennél, ha a kölyköd pl. megerőszakolnák? Nem azonosulsz vele, mert ennek is meg van az oka vagy azért mert, akkor fájna? Ez elég embertelen és gyáva megoldásnak tünik.
Alapvetöen elutasitod, oké. Élj igy.. De akkor miért ágálsz, hogy szar? Csak addig szar, mig azzal azonosulsz, akinek szar. Ha képes vagy a belsö éneddel azonosulni, rájössz, hogy azért szar, mert ezért, és ezért.. HA nem vagy képes, marad az elözö.. Egyszerü ez..
Mindenesetre a benga már benned van. :-)))) AKARNI nem lehet a rálátást, csak remélni, és hagyni, hogy egyszer megtörténjen..
Az életszemléleted, Te hogyan élted meg?
Ezt nem lehet megélni. Vagy elhiszed, vagy nem.
Te hinni akartál, hogy könnyebb legyen, és ragaszkodsz hozzá, mert e nélkül megint szar lenne - megértelek. Nekem szar, de nincs (eddig) olyan életszemlélet, filozófia, vallás, hit, amit fenntartás nélkül követni lehetne.
Egyszerűen az a bajom ezzel, hogy ha az előző életemben hibáztam, akkor annak a következményeit most szívom meg. Nade, ez hülyeség, mert én, hogy tanulhatnék egy hibából, amit nem én követtem el??
A szellem nem követ el hibát , csak az ego, de a mostani egomnak semmi köze a régihez. Ergo nem tanulhatok belőle. Mégis én "bűnhődök".
Ez nem jogos. ÉS mivel nem az , nem is tökéletes, márpedig az Univerzum működését tökéletesnek képzelem. De ez is csak fikció, mert mi van, ha mégsem tökéletes? Túl sok itt a kérdés, hogy azt emberek érdemben megválaszolhassák egy életszemlélettel.
Az elméletben nem hibázik semmi, annál is inkább mivel nem elmélet, hanem életszemlélet.. Meg kell élni..
Hogy nekem mit segitett?? Inkább azt mondom: megfelelö megvilágitásba helyezte a dolgokat.. A miérttekre megkaptam a válaszokat.. Helyre tudtam rakni érzelmileg emészthetetlen dolgokat. Képes vagyok indulatok nélkül, kicsit kivülröl nézni a világot..
Nyugi...
Pedig a buddhizmus szerint minden EGY...így, EGYedül nem is lehetek.
Senki sem mondta, hogy csak simán a testemmel azonosítom magam. Egyszerűen csak hibádzik vmi ebben az elméletben, attól még sok igazság lehet benne.
De a kérdésre, hogy Neked miben segített még nem válaszoltál!
Már megbeszéltük, hogy nem független!!! Ha alapvetöen nem fogadod el a reinkarnáciot, mit vársz?? Ugy is lehet leélni az életünket, hogy nem foglalkozunk egyáltalán az ujjászületés gondolatával, magunkat 80 kilo hussal azonositjuk, élünk vagy jol, vagy rosszul, és ennyi.. Nincs senkinek elöirva, hogy megeröszakolja magát.. Mindenkinek minden megadatik, egyrészt. Másrészt pedig ez az egy nyomoruságos életed van. A választás a te dolgod.. És csak a tied.. Nem fog senki helyetted gondolkozni, többre vágyni, bármit tenni.. Rajtad kivül mást nem nagyon érdekel.. Egyedül vagy!
Érteni értem, de gyakorlati haszna...hát...
Kérlek mondj példát, hogy Neked miben segített!
Egyszerűen nem lehet indok senki szenvedésére, hogy egy tőle független ego(ami ismereteink szerint, nem is ő!!!)egy másik életben mit tett. Ez hülyeség.
Az ember egyszerűen a körülményei, neveltetése, öröklött génállománya és a karma rabja ezeket elválasztani egymástól nem lehet. Egy ember, aki az élete rabja(szerintem mindenki), hogyan törhetne ki ebből, hogyan fejlődhetne, ha hibái miatt soha nem adatik meg neki, hogy egy jobb életbe(amiben rájön mit éne tennie) inkarnálódjon?
Remélem az.
Publilkációkat írtál.
Nem tudom.
Nem érdekel annyira a dolog, hogy végignézzek egy rahedli linket. Ha a legrangosabb pszichológigai adatbázisokban (ahogy állítod) nincs benne, az tényleg érdekes. De hát ez van... ;)
Hát amig olvassuk tényleg nem segit. Csak és kizárolag akkor, ha meg is értjük, ha meg akarjuk érteni, és rengeteget teszünk érte, hogy megértsük.. És ez sok idö..
:-) Nekem sokat segit, és ezt nagyon komolyan mondom....
Egy szó mint száz, nekem tetszik a Sors mint esély, amolyan elgondolkodtató elméletek gyüjteményének tartom. De az biztos, hogy erre a Szilágyi-kritikára (amit te mutattál meg anno az Ezoteria topicban) sem lehet mit mondani...
