Az osztrák-magyar határon a vámtiszt felnyittatja a Trabant csomagtartóját, és rögtön kiszúr két hatalmas zsákot. - Ezekben mi van? - Madáreledel - feleli az autós. - A papagájnak viszem. - Nyissa ki! Az autós kibontja a két zsákot, az egyikben húsz kiló kávé van, a másikban 100 doboz cigi. - Aha, szóval maguk kávéval meg cigivel etetik a papagájt? - kérdi gúnyosan a vámtiszt. - Eszi, nem eszi, nem kap mást!
Élveztem a közvetítést és - miközben másokat zavartak - nekem jól esett látni és hallani ezeket az okos, eleven és kedves madarakat.
Utoljára Keszthelyen, a Festetics kastélynál találkoztam velük.
(ma már azt leírni is furcsa, hogy a kastélyban aludtam tábori ágyon - rég volt, talán igaz sem volt, ma már nekem is hihetetlen gyermekkori élmény - reggelente a lepusztult buxusok között kergetőztünk)
Egyik sem 2019 02 08 van a fotón , nem minden nap töltöm fel a fotókat , így az expó és a feltöltés között akár 14 nap különbség is lehet , a gép mindég a feltöltés időpontját dátumozza .
Amikor bent voltam a kórházunkban, élvezni tudtuk színes TV-n a foci VB-t, de nem volt zavartalan az élvezet, mert estére seregnyi csóka szállt be a központi antennára.
Hiába volt meleg, be kellett miattuk csukni az ablakot.
Hát ott van szarka bőven,de vidéki városokban is sajna. Zsigerből megérzem őket...egyszer Metrón utaztunk és ott (is) kiszúrtam őket,szándékosan le sem vettem a szemem róluk,és így nem mertek akciózni az illetőnél,gyorsan le is szálltak a következő megállónál.Meg egyik városban barátommal mentünk 1 piacon,aztán egyszer ösztönből hátra fordultam ,és 2 lebarnult nő követett már akkor szorosan bennünket,rájuk szóltam zsebtolvajok :) azonnal eltűntek mint az aranyóra :) ezek mindenhol vannak és feketék (is) :)
Véleményünk szerint szarkát (madarat!) már csak Pesten lehet látni, felénk évtizede, vagy még előbb sem láttam.
Pesten viszont van! De akit éppen láttunk, szárnya nem volt. Csak sétált, aztán egy kis kalapáccsal betörte egy parkoló kocsi ablakát, benyúlt és már "szárnyra is kapott".
Nem tudom miért, de eddig rengeteg szarka volt az utcánkban, most meg alig látok egyet nagy néha. Ők nem szoktak arrébb menni télen, mindig itt csörögtek eddig.
Végeredményben mindenki a centit vágja...vagy tud róla vagy nem.Az élet nem "törvényszerűség" teljesen, olyan tekintetben,hogy mindenki megéri az "aggkort"
Az öreg meghal...a fiatal meghal(hat).Sok példa van mindegyikre.
Jó magam is emlékszem még sok pacsirtára stb...vagy pl a környékről teljesen eltűnt a feketerigó,5 x-en túl megéltem eme madárkákkal való találkozást,vagy vadvizi gyerekkori horgászatok,compó,sügér,naphal,vörösszárnyú keszeg,domolykó,márna...ezektől hemzsegett a víz...most mi van? A horgászatilag engedélyekkel agyonszabályozott vadvizek is konganak az ürességtől nagyon sok helyen.
Vicc, vagy nem vicc. a társaság egy része bizony (jó)madár lett ( fehérfejű... )
Ennek persze vannak hátrányai, de van ám előnye is: a hátrány az, hgy minden megélt nappal kevesebb van előttünk ( persze ugyanez vonatozik a nem-fehérfejűekre is ) ...
Viszont előny, hogy mi még láthattunk igazi madárcsapatokat is! Most nem a vonuló madarak tömegére gondolok, hanem a mi "saját" háztáji madarinkra!
Apósom, a nagy vadász panaszolta egy-egy újabb-kori ( a nagy vadászati átalakuáskor adta le a Puskáját ), hogy egy terítéken egyetlen fogoly szerepelt a 100 körüli fácán, meg nyúl mellett. Fürj véletlenül se! Pedig alig 10 évvel előbb jócskán volt belőlük... Az akkori aprómadár állományról fogalmam sincs. de apósom 14-es söréttel egyszerre 35 verebet lőtt a tanya melletti gazosban.
Én már őket is inkább etetem, részben a tavaszi-nyári hasznuk miatt, másrészt, hogy a szegény karvaly ne mindig csak cinkehússal éljen...
Még előttünk van valamennyi, szeretném, ha legalább ennyi kismadarat láthatnánk a "vége felé" is.
Természetesen viccből írom,hogy hát akkor van itt bőven "őszapóka" :D de legalább már megértétek. A való-világból pedig sajna a környékünkön 1 db sem koptatja a cinkegombócot,és feketeszotyit.
Hát jöjjön csak a tavasz...bár mára megint emlék a tegnapi szép napos délután sajna.De talán bízhatunk az állatok ösztöneibe,és valóban érkezik lassan a tavasz.
