Udv mindenkinek.
Tortent egyszer, hogy apam mutatott egy kepet, es ramutatott, ilyen kuyusunk lesz, akkoriban ritkanak szamiott a fajta (Roti) itthon, mondtam rendben, ezt eljatszotta tesommal is, meg anyammal is, de ellenallasba utkozott. Viszont amit apu eldont az ugy van!!!! Aztan jott a csoppseg par honapra ra, majd 11 csodalatos ev!!! Nekunk is kivalasztottak, ugy rohangalt piros masnival. Elegge megfeledkezett magarol neha, de iszonyu jol nevelt kutyus lett, sokan csodalkoztak az utcan mire is kepes egy kutyus, nekem dagadt a mellem. Vegig egyutt voltunk, a kezeim kozott hunyt el tavaly.
Most ketto van, de sajnos nem birjak egymast, ugyhogy az egyik az anyuekkal lakik. A masztiff velem van, mar szetszedte a lakast, de imadom es ezt jol tudja. Talan inkabb csataternek lehet nevezni az eloszobat. A masztiffot tenyesztotol vettuk apam rabeszelese hatott, mert en kislanyt akartam, de fiu lett:))) Nem bantam meg!!! A malamut befogadott fiu, mas kanokkal szemben elegge agressziv, de apamat imadja, elvalaszthatatlanok. Eddig eleg hulye gazdaja volt szegenynek, eleg rossz allapotban kerult hozzank, mostanra gyonyoru szep. Mindenki csodalja.:)))
(a html-t elcsesztem)
vadmacska
ő egy versenymacska, szikár, iszonyú kemény izmokkal. a tojása szerencsére még megvan, pingponglabdára hajazik
őt úgy ismertük meg, hogy valami lépcső mögé bújva leste, ahogy etetjük a többieket. neki is dobáltam, amit kb 870 km/óra sebességgel levadászott. persze rájött, hogy #1 nem bántjuk, #2 többet kap, ha közelebb jön
aztán egymásba szerettünk. és én csődöt mondtam, van neki egy olyan dolga, h meglát, rámront, kimászik a kerítésen, fölkönyököl a vállamra... néha az orrát is benyomja a szakállamba.. és nekem fingom sincs, mit szeretne:-(( ember buta..
na még itt elérzékenyülök
az óriási érdeklődésre való tekintettel folytatom.
nagymáú
ő fehér-cirmos, javakorabeli hölgy, asszem ivartalanított:-)) már az első találkozásunkkor följött a kerítésre, nyámmogott teli pofával, de nem hagyta, hogy megérintsem. mondom jóvan, ez így ment egy darabig, aztán egyszer, mikor elbúcsúztam tőlük, ő nem vette tudomásul, hanem félreérthetetlen mozdulatokkal jelezte, hogy most simiga:-)) azóta van neki egy rendszeresített hisztijelenete (néha kihagyja, olyankor aszongya, hogy nye>/i>, akár többször is), utána mrrr, berreg, hörrr. tartson soká. ja és dagaszt:-)))
:-) nehogy mán csak kuty legyen itten
velünk nem lakik lény, viszont mindegyikkel megpróbálok megismerkedni. pl a környékbeli vadmacskákkal. minden előfordul, van, aki első látásra odajön, meg olyan is, aki több éves ismeretség után sem hagyja megérinteni magát. legjobb, ha meg kell dolgozni a barátságáért.. pl nagymáu, vadmacska.. utána örökké tart:-)
Mi már kb. 1,5 éve kertesházban laktunk, amikor "lett" egy kutyánk. 1,5 évig küzdeni kellett Anyámmal, aki hallani sem akart kutyáról.
A sors úgy hozta, hogy pont ő (mármint Anyám) vette észre a mi kis Kutyikánkat, aki akkor még egy lesoványodott, testileg-lelkileg összetört kóbor jószág volt. Anyám kezdte eteni, itatni, és így szépen beszoktatta hozzánk, a mi kertünkbe. Azóta imádjuk őt (Anyám minden reggel a kutyát is külön üdvözli és elválszthatalanok!). Azóta megszépült, gyönyörű selymes a szőre, és egészen rendbejött lelkileg is. Mostmár egy boldog kutya, mi pedig boldog kutyatulajdonosok!
Amikor kerteshazba koltoztunk, egybol tudtam, hogy nagyon-nagyon hamar szert teszek egy kutymora. Abban is biztos voltam, hogy orokbefogadni fogok valakit. Es aztan amikor a Zoldmagazin oldalan meglattam a dragamat, es elolvastam a tortenetet, egybol riadoztattam a paromat, hogy ugy keszuljon mert este munka utan megyunk A kutyankert. El is hoztuk meg aznap - utkozben vettuk meg a kutyatartashoz legfontosabb cuccokat, annyira varatlanul kerult hozzank!!
Az első kutyánkat mintaszerűen, felhívtuk a tenyésztőt, aztán elmentünk őket megnézni. Később újra vissza, és amelyik odajött hozzánk, azt vittük haza.
Öt év múlva az ő halála után "hallottam" a körme kopogását, a nyüsszögését a fürdőajtónál és bár pici gyerekünk volt, eldöntöttük, veszünk újat, de olyat, amelyik már fogváltás után van (a totyogó gyerekünk miatt).Nagynehezen találtunk egy tenyésztőnél. 8 hónapos volt, megmaradt. Nem ismerte a nyakörvet, pórázt, nem volt szobatiszta,nem volt oltva, és a kaját a fotel mögött ette meg. Én voltam vele többnyire a GYES miatt és jó volt látni, ahogy 2 hét alatt felengedett, megszokott,elfogadott és megszeretett minket.
Igaz, hogy nem láttuk picinek, viszont örökké hálás szerintem, hogy onnét elhoztuk. 7 éve van velünk.
Ha őt valaha elveszítjük, akkor menhelyi kutyát fogunk választani.
Barataink szoltak, hogy
-Lenne itt egy kiskutya, nem kell? Junius elejen vihetnetek. Kivalasztottam a nektek valot az ot picurbol.
-A' nem, nekunk, kutyaaa??? De megis milyen?
-Hat vizsla!
-Akkor kell!
Aztan junius elejen el is mentunk erte, ot hoztuk el utoljara. Erdeklodve csampazott felenk a kocsibejaron, majd lazan leult, hogy megvakarja a nyakat a hatso labaval, ezzel a lendulettel hanyatt is esett a tujak koze, a frissen locsolt foldre :-), negy laba az egnek. Majd felpattant es mintha mi se tortent volna, csampazott tovabb. Utana meg kicsit meg kellett tisztogatni, mert ezenkivul meg tiszta majkrem volt a pofija meg a fule, aztan autoba beszall, vesszokosar elfoglal, sarga kisparna, pottyos piroslabda teccik ;-)...
Hazaertunk, uj kero teccik, tetoterasz teccik, gondosan mindenhova oda kell pisilni... Az ejszaka kicsit huzosabb volt, ketorankent letszamellenorzes, halk nyigassal kiserve. Olyan halas szemeket azota se lattam: de jo, hogy jossz elso 'szora' es megsimogatsz :-)
Nekünk nem volt választási lehetőségünk a kölykök között, mert ő volt az utolsó az alkomból, a testvéreit már mind elvitték az új gazdik. De őt otthagyta az osztrák vevőjelölt, mert harapáshibás a drága (az alsó fogsora előrébb záródik ment a felső). De egyből beleszerettük, de sajnos nem tudtuk azonnal elhozni, mert még nem adták át a lakásunkat, így a szüleimnél laktunk a nygszobában. Amikor 1 hétre rá elhoztuk nagyon sírt a kocsiban az ölemben, le is rókázott féluton, de 2 órával később már a nyomomban járt. 1 hétre rá 3 hétig ottnon voltam tanulmányi szabin és azóta töretlen e szerelem
A kiválasztást mi is másra (bár szakértőre) bíztuk. Előzőleg voltunk a tenyésztőnél, akkor volt ott 7 kiskutya, + a papa. Fájó szívvel jöttünk el, mert akkor még nem volt alkalmas az időpont, amikor pedig augusztusban, nekünk jó lett volna, Juditnál nem voltak kiskutyák. Így aztán ő hozta el nekünk vidékről a kutyit. Mikor érte mentem, nem akart hozzám jönni. Meg volt rémülve, hiszen három hónapos volt már és akkor már két napja idegen helyen volt, sok idegen, ugatós nagykutya között. Borzaasztó volt az az egy óra, mig kocsival hazaértem vele. Rettegett szegényke, hányt, szörnyű érzés volt látni. Mikor hazaértünk, azonnal bevette magát a WC csésze mögé, és sokáig nem tudtam előcsalogatni. Egy egész hetet töltöttem vele otthon. Egész nap csak vele foglalkoztam. Második nap már járt a nyomomban, egy lépést sem tudtam tenni nélküle.
Éjszaka ott aludt az ágyam alatt és ha mocorogni kezdett, rögtön mentünk ki a kertbe pisilni. Két alakalommal kellet csak takarítani utána aztán már kérezkedett.
Életem egyik legszebb hete volt:O)
Az anyját nagyon jól ismertem. Amikor kölykök lettek, anyuékat rábeszélték a tulajok, meg persze én, hogy hagy legyen. Hát lett. Mondtam, hogy mindegy, hogy fiú, vagy lány, csak olyan legyen, mint az anyja. Hazahozták házhoz kocsival 6 hetesen, ő volt az egyetlen, aki összerókázta a kocsit, és mikor a kezembe vettem úgy bújt, miközbez folyt le mindenfelé, hogy azt hittem, megszakad a szívem. Ugyanilyen kis nebáncs virág maradt, még ha néha játssza is a hőst. Szóval a kiválasztatás nem az én kezemben volt. De kezdetektől imádtuk egymást, és nagyon bensőséges a kapcsolatunk.
Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, engem érdekelne, ki hogyan ismerte meg kedvencét?
Az én történetem: Kutya kell, ez tény. Miután elözö kedvecemet (kedvencemet? Kebelbarátomat!), egy németjuhászt megmérgezték, a napokig tartó bögés közben is tudtam, nekem csak németjuhi kell. Miután pár tenyésztöt felhívtam, megtaláltuk a megfelelöt - bár ezt akkor még csak reméltük -: hatalmas anyuci, a választék: 2 kisfiú, azonnal elvihetö. Mikor megláttam, azonnal tudtam, hogy Ö az. Élénk, barátságos, a tekintete mintha az elözö társamé lett volna. Vándor a kocsiban a hazaúton 2szer lett rosszul, 3. napon hü lett nevéhez: hajnali 1-ig kerestük a városban. Másnap 2 kislány hozta vissza kartondobozban, ö persze feszített, mint maharadzsa a gyaloghintóban. Kicsit el lett kényeztetve - én próbálom leszoktatni a virágtartóról, a többiek meg ott adják neki a jutalomfalatokat. És ahogy a szönyegével harcol! És a szaloncukrot is szereti, meg a diót is - mint elödje. Az elödjét soha nem fogom elfelejteni, 11 évig voltunk társak, ismertük egymás minden rigolyáját, de Vándi betölti azt a hatalmas ürt, amit az elözö kutyu hagyott.
