Valójában mindenki szubjektum akar lenni, és másokat objektumként kíván kezelni. Az az izgalmas kérdés, hogy milyen előfeltételek mentén valósítható meg ez, és hogy hogyan történik.
A magam részéől köszönöm a definiciód. De javasolom, vidd át a "Mi a tudat"-ba, ott szednek szét engem is. Ott észrevételezném inkább, mert ott többen figyelik.
Nem kcisit eltértünk a meghirdetett témától (Tudattal megismerhető-e a tudat?), s ezt a gondolatsort is másik témába illett volna tenned, így engedelmeddel onnan ide hivatkoztam, s a továbbiakat is ott fejteném ki...
Szoktam írni: "habár vagyok a fékezhetetlen habozású... (ne) rettegjetek- ha mertek!!!"
Szóval, definiciószerűen:
1. MINDEN LÉTEZŐNEK VAN TUDATA (A létezés-tudatos) 2. A TUDATNAK VAN MINŐSÉGE, ÉS MENNYISÉGE (Mindennek van...) 3. VANNAK ELTÉRŐ MINŐSÉGŰ (ÖSSZETÉTELŰ) TUDATOK. Ilyen a káosz, az egyszerű tudat (ET), és a jó- rossz tudása (JRT) stb. 4. VANNAK ELTÉRŐ MENNYISÉGŰ, ELEMI-ÉS ÖSSZETETT TUDATOK (Kevesebb, és több tudat) 5. MINDENFÉLE MINŐSÉGŰ ÉS MENNYISÉGŰ TUDAT AZONOS ALAPÚ, KOMPATIBILIS. 6. AZ ÖSSZETETT TUDAT ELEMI, ÉS KEVÉSBÉ ÖSSZETETT TUDATOKBÓL ÁLL. 7. AZ ELEMI TUDATNAK TÖBB FAJTÁJA VAN. 8. AZ ELEMI TUDAT HORDOZÓJA ELEMI, VAGY ÖSSZETETT FIZIKAI RÉSZECSKE, RENDSZER (töltés?) 9. AZONOS FIZIKAI ELEMHEZ EGY,VAGY TÖBB TUDATI ELEM KAPCSOLÓDHAT 10. AZONOS TIPUSÚ TUDATELEMEK CSERESZABATOSAK, CSERÉLŐDÉSÜK AZ ÖSSZETETT TUDATOT NEM VÁLTOZTATJA (minden atomom már kicserélődött, a saját tudatom sajnos, nem lett jobb). 11. A TUDAT A FIZIKAI LÉTEZŐHÖZ KAPCSOLÓDVA VÁLTOZIK, ÉR EL ÖSSZETETTEBB FORMÁT, VAGY HULLIK DARABOKRA (Egy korábbi szénatom, amely éppen az orrom hegyén volt, most lehet, hogy a Te billentyűzetedben raboskodik. Ezzel nem fikázni akarok) 12. A TUDAT CÉLIRÁNYOS- pld. VANNAK INTEGRÁLÓ, ILLETVE SZÉTVÁLÓ TÖREKVÉSEI.
Ezek tehát egyértelmű dolgok, és még folytathatnám tovább is. Ezt ilyen tudományos igénnyel, axiomaként leírva még sehol sem láttam. És ez az igényességem akkor is eredmény, ha netán hibáztam. Mert így legalább vitatható. Unom már, hogy olyasmin is vitatkozol, amelyet részben elfogadok, részben nem.
"a hosszú múlt sok genetikai "emléke"..." írod...Én is állítom, sőt talán előbb, hogy tudatunknak vannak genetikai összetevői, meg hozzátanult.
Inkáb elemezd, vitasd, vagy ha úgy tetszik, bővíts az axiómarendszert. Ne már hogy mindent nekem kelljen kitálalni...!
a számítógépnek van e tudata? Hogyne, van, vágom reá - és ekkor hibázol (még)... a számítógép "tudása" emberi tudatok "kihelyezése" csupán, s merő "REFERENCIA-KÉPTÁR", ahogy írtad...
Lehet e a számítógép tudata fejlettebb az emberénél?
...az emberi agy milliárdnyi elemi idegsejtének sok milliárdnyi elemi kapcsolatát az a legfeljebb néhány ezer feldolgozó egység, amit cluster-ekkel össze tudnak hozni még nem éri el a tudatossági szintet... még...
Lehet gyorsabb, nagyobb ismeretanyaggal rendelkezhet, lehet(nek) az általa vezérelt szerkezet(ek) gyorsabbak, erősebbek, de a vezérlőjükben még nem lesz tudat egy jó darabig... vannak mostanában kisérletek arra, hogy ilyen-olyan idegsejteket helyeznek be ilyen szerkezetekbe, s azok működésével próbálnak vezérelni, s vannak is sikerecskék, de hol van még a milliárdnyi kapcsolat...
Az emberi agy ráadásul nem csak önmagában létezik: egy szervezet vezérlő szerve annak több receptorában élő milliónyi érzékelőjével, és sokmillió éves saját és milliárdnyi éves, milliárdnyi számosságú előd generáció és egyed azt megelőző fejlődése, kudarca és sikere következménye... hol van ehhez még a mi műszaki tudásszintünk... idő, sok-sok idő kell még ehhez: mi csak azt hisszük legfeljebb, hogy "már" "elég" "okosak" vagyunk... látunk már valamit magunkból, de az még odébb van, hogy le is utánozzuk...
Van egy lényeges eltérés az általunk kreált és a sokgenerációs élőlények között (voltak már filmek, művek, amik boncolgatták): a hosszú múlt sok genetikai "emléke"...
Lehet a számítógép a jónak rossznak a tudója?
...hmmm... némi hümm után azt kell mondjam, hogy érzésem szerint egészen biztosan az lesz egyszer... no nem a mai gyatra rém-sci-fi írók által elképzelt, s nem is Asimov szuperrobotja szintjén, de a mai ismeretünk a tudatosságról szvsz már előre vetíti az általunk létrehozható tudatos szerkezet jövőjét... távolinak gondolom, a módját sem tudom megmondani, de nem tartom kivitelezhetelennek...
A tudat, mint valamely vizsgálódás tárgya, többféleképpen közelíthető. Lehet filozófiailag, morálizálva, fiziológiailag, biológiailag , műszakilag- nagyon sok árnyalata van.
Lehet úgy is, hogy nyomonkövetjük egyetlen tényezőjének, pld. az érzékelésnek, vagy a döntésnek az útját, ahogyan az egy számítógépben is történik.
Kérdezhető: a számítógépnek van e tudata? Hogyne, van, vágom reá. Lehet e a számítógép tudata fejlettebb az emberénél? Lassabban de azt kell mondjam, persze, bizonyos aspektusokban igen. Lehet egy gép erősebb az embernél? Ime egy tank.
Lehet a számítógép a jónak rossznak a tudója? Milyen almából kéne egyen? Innentől kezdve sci-fi. Nem is válaszolok a magam feladta kérdésre. Mert nem ismerem eléggé a jó-rossz tudását magam is? Igen, kevéssé ismerem. Azt sejtem, hogy van benne szerepe - a memoriának. - tervezésnek - értékelésnek - absztrakciónak és még sok mindennek. Ezek egy részét a számítógép is birtokolja! Akkor mije hiányzik? Az identitása? - Az sem: gyártotta IBM, gy.sz. .... Mi az, amiért úgy érzem, hogy a számítógép mégsem JR tudatú? És talán sohasem lesz az? Legfeljebb az ember agyának egyfajta kiterjesztése- egy külső agy lebenye?
Segítsetek. Eddig még bírtam, de most tulajdon dugomba döltem...
Az hogy Te annak örülsz, amiről én is úgy gondoltam, hogy örülni fogsz, arra utal, hogy tudatunk egységes alapú. Mert építőelemei, az egyszerű tudatúak is egységes alapúak.
És joggal gondolom, hogy bármely exobolygó négyfejű tudatos lakójának is tudnék olyat mondani, hogy örüljön, amíg kihal, vagy külön nem választják önmagaitól... Mert sajnos, négy különböző, független tudattal nem lehetetlen, de nem könnyű az élete... És az egyfejű önfejűek kerekedhetnek felül.
"Az ÉN - persze hogy nem egy szimpla képtár, stb. hanem egy komplex rendszer komplex működése, ami egy működési/tudati szinten öngerjesztő és szabalyozó jelenséget is produkálni képes..."
Nem szimpla, hanem "REFERENCIA-KÉPTÁR" A referencia szót éppen a komplex rendszerek irányítástechnikai szótárából kölcsönöztem. Mert az a szabályozott jellemző, amihez a mindenkori állapotot viszonyítják, hogy azt közelítsék. Van fix értéákű, de leht optimatizált is, valamilyen célkitűzést követő. Például a fűtővíz hőmérsékletét a külsőhöz viszonyítja, valamely függvény szerint. Ez tehát az adott fűtési rendszer komolytalan tudati rendszere, észlel, dönt, cselekszik, és döntései motiválhatók. Azt mondják némelyikre: intelligens szabályozó. Kétségkívűl, van tudata, de a jó-rossz tudatával mégsem rendelkezik, csak a szerelő, aki beállította (rosszul)
Vagyis e tekintetben az ember is egy komplex rendszer, amely akkor gerjed be, ha pld. a referencia képtára nem jól van beállítva, vagy nem működik.
Kétségkívűl vannak olyanok, akiknél a gerjedési készség öröklődő. Másoknál meg kialakul, vagy éppen eltűnik. Így hát, azonos platformon vagyunk, de én mint mérnök nézem a dolgokat.
a tudatodhoz viszont egyedül te férsz hozzá - jelenleg, bár egyszeű módon követhető a működése, befolyásolni pedig igen régen tudják: lásd "igazmondató" szérumok, pl...
Jogtalanul beszélsz a tudatról - nem hinném, mert a tudat egy minőséig szintre utal.. amikor emberről beszélsz, akkor se atomokra gondolsz, pedig ott vannak :-)
Beszélsz egy robot tudatáról? - ott még sajna(?) nem tartunk, de kedvenc könyvem igen régen az "Én a robot" (itt pl. kölcsönözhető is)...
Szóval a kérdést én teszem fel: - rendben: talán rosszul fogalmzunk alkalmanként... nézzük el egymásnak: én azért beszélgetek errefelé, hogy jobban megértsek dolgokat, s hogy esetleg másoknak is mondjak "valami"-t...
az agyműködés határozza-e meg a tudatot, vagy esetleg éppen fordítva?
...itt alább valahol azt írtam: a tudat az agyműködés egy szintje... nem egyik a másikat, de az is igaz, hogy mindkettő befolyásolja is a "másikat"... amit korrektnek gondolok, az a (135)-ben kiemelt gondolat...
Mire jó ez?? - ...hmmm... hogy jobban és többet értsünk, hogy csiszolódjunk...
Az ÉN - persze hogy nem egy szimpla képtár, stb. hanem egy komplex rendszer komplex működése, ami egy működési/tudati szinten öngerjesztő és szabalyozó jelenséget is produkálni képes...
ugyanakkor a szkepticizmus - ez így korrekt, egetérünk: aki ténylegesen szkeptikus nem emel ki semmit "csak úgy"...
Úgy érzem - talán nem jól...
besoroltál - távol álljon tőlem, ha így ment át, rosszul fogalmaztam... a szavak...
Olvastál Stephen Kinget, vagy Lovecraftot (a Mester és Margaritát biztos :))?
...sokat... szeretem a fantáziát... csak helyén kell kezelni... ezért tanulságos a Sagan történet...
Most biztosan azt hiszed - "istenbizony" nem ;-)
ha így jött össze - spongyát rá...
...szerinted logikus az, hogy a legintenzívebb (valóság)élmények hallucinációk volnának?
...hmmm... nem lehet erre mit mondani... nem mindig egyszerű a valóságot és a hallucinációt elválasztani, erre a legjobb példa ez a film, pontosabban John F. Nash valós esete a skizofréniával... kevesen tudtak/tudnának hasonlót megtenni, s "jól" jönni ki belőle...
Igen, de ezt pont én kérdezem tőled. Én nem mondtam semmit a tudatról, sőt! Véleményem szerint ilyen nincs is :) Más tudatáról egyáltalán nem tudok semmit, más ember viselkedését látom csupán. Szóval én nem beszélek a tudatról. Te beszél arról, hogy a tudat az agyműködés folyománya. Ez a hozzátevés, mert ez nem egy tudományos kérdés, és nem tudományos megállapítás. Agyműködés minden emberben megfigyelhető, objektíve vizsgálható, a tudatodhoz viszont egyedül te férsz hozzá. A tudomány mindig két empirikus (objektíve megfigyelhető) jelenséget kapcsol össze. Jogtalanul beszélsz a tudatról,helyette mindig agyi aktivitásokat vagy éppen adott viselkedést kellene használni.
Az, hogy a tudatról beszélgetünk analógiák következménye. Feltesszük, hogy egyformák vagyunk. Gondold el, hogy ismeretlen lények jönnének. Lehetne őket vizsgálni stb? Beszélnél a tudatukról?? Beszélsz egy robot tudatáról? Az analógiát az idegrendszer megléte jelenti. De mennyire analóg egy drót az ideggel, mennyire analóg x milliárd sejt mondjuk 1000 milliárdal vagy pár millióval??
Ráadásuul könnyen önhivatkozás csapdájába eshetünk: Mint a topik kérdése: megismerheti a tudat a tudatot? Vagy másképpen: Meg lehet objektíve határozni a szubjektívet??? Hát ez kész örület:)
Szóval a kérdést én teszem fel: miért kell hozzátenned ezeket? Mi a haszna, miért van rá szükség, mi az értelme?? Miért nem elég az, hogy az agyműködést vizsgáljuk? Hogy az agyműködés bizonyos szimmetriái, mintái korrelációban vannak a viselkedésünk mintáival?
Mi a tudományos haszna annak az álkérdésnek, hogy az agyműködés határozza-e meg a tudatot, vagy esetleg éppen fordítva?? Mire jó ez??
"Igen, az agy működik a milliárdnyi idegsejtjével, jönnek mennek az elektronok, az állapotváltozások, ionizált állapotok, cserélődik az adrenalin a szinapszisokon, stb., stb., s ez adja az "én"-t :-)"
Szerintem viszont nem a mechanizmus az ÉN....hiszen az helyettesíthető, vagy javítható nagyothalló készülékkel is.
Az ÉN- az egyfelől az a "referencia képtár" amelyről írtam, és ami az agyban emlékképként van jelen, hogy a reflexszerű válaszreakcióid alapját lépezi.
A Tervező ÉN az objektívebb- Ő nem hirtelen múltemlékű, hanem a jelenben átgondoltabban cselekvő, s így inkább a tárgyilagosság tükörképe. A tervező ember nem mindig azt cselekszi, amit az emlékező ÉN javasol neki "-nosza fussunk le és...". Viszont hoz észelvű döntést:" ..menjünk le nyugodtan, úgyis..."
Van tehát az önzőn hirtelen cselekvő (ösztönös) "Emlékező ÉN", és a tárgyilagos, mértéktartóan lassú "Tervező ÉN". Az ösztönös én a múlt már feldolgozott emlékeit hasznosítja, s így igen gyors.
A tervező Én-nek azonban indulatos embernél nincs ideje arra, hogy hatását kifejtse, mert mire megszólalna, az már meg is ette a jó zsíros pörköltöt, vagyis a vesztébe rohant... És csak később jön benne elő az értékelő ÉN: hát ezt nem kellett vóna...
Én is racionális, szkeptikus vagyok, ugyanakkor a szkepticizmus, szabadgondolkodás szerintem arra is vonatkozik, hogy nem fogadjuk el gondolkodás nélkül a redukcionista materializmust. Úgy érzem, te ebbe a hibába estél, valamint azt érzem, hogy egyből besoroltál egy olyan kategóriába engem, amibe nem tartozok.
Elolvastam a Sagan írást, oké. Nem mondott újat, eddig is tisztában voltam azzal, hogy a valóság és a fantázia közötti határ elmosódhat, de ez nem bizonyít semmit. Olvastál Stephen Kinget, vagy Lovecraftot (a Mester és Margaritát biztos :))? Ha igen, akkor tudhatod, mik a jellemzői azoknak a jelenségeknek, amelyek biztosan nem a fantázia szüleményei. Most biztosan azt hiszed, hogy én ezeket elhiszem, nem, én nyitott vagyok ezekre, és ha valaha találkozom egyértelműen ilyen esettel, akkor nem fogom a homokba dugni a fejem, és kitalálni mindenféle gyagya magyarázatot tömeghipnózisról, agymosásról és hasonlókról.
Nrm akartam se most, se korábban személyeskedni, ha így jött össze, elnézést.
Azért egy kérdést még írok a végére: szerinted logikus az, hogy a legintenzívebb (valóság)élmények hallucinációk volnának?
A filmipar azon alapszik, hogy 500 ember a nézőtéren közel ugyanazt éli át, mint Te. Könnyezik nevet, érdekes módon egy időben, ugyanazon, ugyanazért. Biztos, hogy annyira egyedüli, és sajátos az "élmény"? Hogy a Tiéd, csak a tiéd, az biztos, és némi eltérő is lehet benne, mint másnak. De alapvetően mindenkiben ugyanaz az adrenalin szint emelkedik.
...hmmm... ok, nem így értettem ki T szavaiból... amit Te írtál, azzal ott nem megerősítetted, hanem mást vetettél fel a leírt modellel, de arra meg reagáltam...
Mit is írt T:
"Az agy működhetne ugyanúgy, ha..., ha nincs belső élmény - de mégis van, miért?"
A belső élmény az agyműködés része, nem valami attól független valam: nem szakíthatod le!
"A másik meg az én, szubjektív, átélt élményem, amit senkivel és semmivel nem oszthatok meg."
Nem értek veled teljesen egyet: persze hogy csak közvetetten, de már hogyne lehetne, ahogy írod is: hiszen most is eszméket cserélünk :-) Hogy nem érzem, ami Te? Nem élem át az élményedet? Nem, hát, de tudhatok róla: ebben nagyok költők és írók, hogy ki tudnak ilyeneket is a gyatra szavakkal valahogy fejezni!
Érted, miről van szó?? - ...hmmm... én értek valamit, Te is... erről írogatunk, nem?
mi alapján mosod össze a tudatot az agyi állapotokkal - ismét csak hmmm... mit kéne ezen összemosni... nem teljesen fedik egymást, de a tudati szint az egy agyi állpotban jelenik meg... amikor alszol, nem vagy öntudatodnál, vagy tévedek?
1.2.3: igen, ezek egyazon valami aspektusai: nem állítottam, hogy egyszerűen vizsgálható!
Ami nehéz, megértem: elfogadni, elképzelni, hogy az "én" itt "belül", az összes érzésével, élményével, gondolatával, stb., az nem más, mint ennek a szervnek, az agynak a dinamikus működése... Ha már Ockham-ot emlegetedet (ha borotva és hab nélkül is ;-), akkor miért teszel hozzá "mást" és tulajdonképpen mit is, mint ami biztosan ott van? Igen, az agy működik a milliárdnyi idegsejtjével, jönnek mennek az elektronok, az állapotváltozások, ionizált állapotok, cserélődik az adrenalin a szinapszisokon, stb., stb., s ez adja az "én"-t :-) Miért kellene ide bármit még hozzátenni? Vizsgálni kell, s biztosan az emberiség egyik nagy alakja lesz, aki rájön, hogyn lehet majd egyszer a gondolatokat, élményeket ebben rendkívül összetett és bonyolult szervben megcsípni anélkül, hogy károsodna, megváltozna!!!
A "tudat-ház" kisebb "tudat-téglákból" épül, amelyek szabványosak, és csereszabatosak.
Szabványos az agyag, amit kiégetnek, szabványos a tégla, amiből építkeznek- a végeredmény pedig egy ilyen, vagy olyan ház, akár teljesen eltérő, egyedi is lehet.
És ha az egyik tégla kiesik, ugyanolyannal helyettesíthető, a ház meg ugyanaz marad, mégis.
Az emberből élete során már minden "tégla-sejt" kiesett, de ügyes "munkás" kezek mindig újakkal helyettesítették-és Ő ugyanaz maradt... Vagy biztos hogy teljesen ugyanaz? Nem tudom...
Csak annyit akartam írni, hogy az "egyszerű tudatú" elemek valamely bonyolultabb tudatú struktúrában összegződhetnek.
Ha az egy önálló "egységelem", köteles biztosítani alkotórészei mindenféle igényeit, különben mint egyed-elpusztul. Így az egységelem még egy tulajdonsága, a jog (és kötelesség) is megjelenik, mint elemi kapcsolati forma.
Ha egy nagyobb léptékű egységelem saját alkotórészeivel nincs megfelelő kontaktban, akkor átalakul, például alkotórészeire, egy egyszerűbb tudatú rendszerre hullik, vagy éppenséggel, egyesül-belőlük egy másik, nagyobb, vagy bonyolultabb alakul.
Mindezzel azt akarom érzékeltetni, hogy a tudat kisebb elemi "tudatelemekből" épül. És fejlettségének azon a fokán, ahol az emlékezet, a tervezés- értékelés megjelenik, illetve erőre kap, a jó-rossz tudójává válhat.
Ez nem függ a mérettől, a súlytól, csak a fejlettségi szinttől.
Persze, hogy olyan, amilyen. Ez a „ha” kérdés egyáltalán nem a világra vonatkozik, te csinálsz belőle ilyent. Azt hittem sikerült tisztáznom: a „ha” nem a világra kérdez, hanem az elméletre: Miben változna a modell( értsd előrejelzése), hogyha nem tesszük fel a következőt (tudat=agyi állapotok)???
Ha a modell előrejelzései nem változnak, akkor Ockham miatt ez nem a modell érdemi része, le kell nyisszantani.
Érted, miről van szó?? Pl. mi lenne, ha a gravitációs állandó 2x annyi lenne?? Ez nem a valóságra vonatkozó kérdés, hiszen a világ olyan, amilyen. (ráadásul tojik a gravitációs állandóra:) Ekkor jogos lenne az észrevételed. De a modellre igazán feltehető és fel is kell tenni ezt a kérdést! És a válasz egyértelmű: akkor a megfigyelésekkel nem egyezne a modell előrejelzései. Vagyis ez a modell releváns része.
No, ennyit Treepwood kérdéséről, amire én is várom a választ. És nem azt, hogy nincs „ha….”
A másik az, hogy mi alapján mosod össze a tudatot az agyi állapotokkal. Elsőként tisztáznám, hogy egészen más dolog a kettő. Ugye, az egyik akciós potenciál, objektíve viszgálható jelenségek stb. A másik meg az én, szubjektív, átélt élményem, amit senkivel és semmivel nem oszthatok meg. Ugyebár nem vagyunk gondolatolvasók meg hasonlók.
De tegyük fel, hogy az élményeimet le tudom írni (még ha töredékesen is) szavakkal, pl. el tudom mondani, hogy fáj valami. Ekkor már három dolgot kell vizsgálni:
1. átélt élményem 2. beszédem erről, és egyébb objektíve vizsgálható fiziológiás „tünetek”, pl. arcpír stb. 3. objektíve vizsgálható agyi állapotok
Ugye világos, hogy három különböző dologról van szó: A beszédem nem egyenlő az élményemmel, és az agyi aktiovitások sem egyenlőek a beszédemmel. Persze lehetnek (és vannak is korrelációk) Meg lehet figyelni, hogy adott agyterület ingerülete együtt jár azzal, hogy fájdalomra panaszkodok.
No de ettől még nem lesz ugyanaz a három dolog, ráadásul föképpen nem a 1. és a 3., hiszen a korrelációt csak a 2. és 3. között állapíthatom meg (objektíve), mint megfigyelhető jelenségek között. Rengeteg olyan jelenség ismert, ami között szoros (akár egy az egybeni) korreláció van, de ettől még a két jelenség nem ugyan az. (pl. dörgés és villámlás)
A továbbiakban felteszem, hogy elfogadod ennek a 3 dolognak a különbözőségét, és az „1 és 3 ugyanaz”-t „3 okozza 1-et”-ként értékelem, és ezt kritizálom a továbbiakban.
"egyes emberek genetikailag kódoltan képtelenek megérteni"
??? ejnye Threepwood, mire jó egy ilyen minősítgetés??? Ez is genetikai lenne???
"mit jelent ez a kérdés" - Az, hogy mi lett volna "ha"? Lehet, hogy irodalomban vagy egy kocsmában ez egy jó kérdés, de komoly témában csak egyet lehet rá mondani: már megtörtént. Elmélkedni persze lehet, KELL is, de atól még a realitás az, ami van. Én csak ezt írtam le. Talán genetikából, ki tudja...
Az a kérdés, amire te válaszoltál - élmény
...hmm... az "élmény"... nos, erről én nem írtam, valóban: az "élmény" a tudatjelenség része... sokszor leírtam már, leírom most is: ez a világban általunk ismert majdnem legösszetettebb jelenség... mert legösszetettebb maga az emberi faj a több milliárdnyi egyed kapcsolódó tudata révén kialakult társadlmi, környezeti jelenségével... ami akár önfelszámoló is lehet szomorú módon...
Tovább: a "tudat" bizonyos típusú élőlények sajátja. Szerintem nem csak az emberi faj rendelkezik tudattal, hanem talán minden, "agy"-at birtokló faj, csak ezek fejlettségi fokai erősen különböznek. A legnagyobb eltérés egyértelműen a magas szintű kommunikáció képessége, ami által a faj egyedeinek fejlődése ugrásszerűen megnőhetett, s ami révén egy magasabb szerveződés is létrejött: a csoportok, társadalmak a maguk még összetettebb működéseivel.
Mindezek az én szemléletemmel igen, kialakultak: nem nézem le annyira az anyagot, hogy a kétségtelenül megfigyelhető tulajdonságai ne lettek volna ehhez elegendőek...
Öntudat, és annak felismerése, hogy van "élmény", s az a kérdés, hogy mik vagyunk, és hogy "honnan vagyunk"... hát igen, ezek jogos kérdések... sajnos nincs egy fellapozható könyv, amiben vissza lehetne a történetet lapozni, csak a "ma" van, gondolataink, sok-sok elődünk gondolata, s ezek kavalkádja...
S itt jön az előbbiek miatt egy lépés, amiért kár egymást "genetikázni": mivel csak elméletekre, megfigyelésekre, s csak nagyon szolíd kisérletekre lehet alapozni e témakör köré gyűlő gondolatainkat, s önmagunk és fajtársaink elemi tisztelete nem teszi lehetővé, hogy csecsemőinkkel súlyos kisérleteket végezzünk elképzelések bizonyítására, csak egyet tehetünk: elfogadjuk, hogy vannak eltérő nézetek, s megpróbáljuk ezekből azt a nyerőt kihámozni, ami talán valóban nyerő. Én azokra támaszkodom szívesebben, amik megfoghatóak, amire bizonyítékok vannak, amiket én is el tudok fogadni, az én gondolataim nem csikorognak azok mérlegelésekor, ám vannak, akik a fantáziájukat jobban eleresztik. Ezen eltéréseket minősítgetni meddő és felesleges.
Miért vagyok én a racionalitáshoz közelebb álló, azt elsődlegesnek takintő, többre értékelő? Olvastam Carl Sagan "Korok és démonok" (innen letölthető) könyvében egy tanulságos történetet, ami korábbi gondolataimban megerősített: nem sok, öt oldal az egész, talán olvasd el... a lényeg számomra: a hallott dolgok ha "elképzelhetőek", könnyen válnak "valósághitté"... na ettől akarom én megóvni magamat, s ezért vagyok igen régen autodidakta, s egy ideje tudatosan is szkeptikus...
