Fél évig tanultam katalánul a romanisztikaoktatás keretében (tehát rendesen izoglosszáztunk és végigvettük a hangtörvényeket). A hugom meg fluent Catalan speaker és bármikor fölhívhatom, úgyhogy vigyázat!:))))))
A Tintás barátodat IRL hogy hívják? Csak azért kérdezem, hogy a könytári katalógusban rákereshessek a nevére. Bár először az elsőként említett Fodor István könyvet keresem meg.
Úgy látom, téged elsősorban a szókincs és a nyelvpolitikai aspektusok érdekelnek. A komolyan vehető sztenderdizált nyelvváltozattal rendelkező újlatin nyelvek közül talán a katalánban van a legkevesebb nem latin eredetű lexikai elem. Egyediség? A katalánok meg vannak győződve a hívogatószói eredetű gos 'kutya' szó egyediségéről (vs. spanyol perro, francia chien), de ez az egyediség is elég relatív, ha megbízom a Meyer-Lübke szótára által idézett provanszál goz ill. ófrancia gous releváns voltában. A Wikipedia "katalán nyelv" szócikke tömören összefoglalja a katalán valódi nyelvészeti jellemzőit. Ha tudsz spanyolul, mindjárt a katalán változatot ajánlom, a gyors sikerélmény reményében: Català Amennyiben sok provanszál trubadúrlírát olvastál eredetiben, a barcelonai jégkrémreklámokat is érteni fogod! Délen és délkeleten a Reconquista óta jól észlelhető nyelvjárási határok választják el a kasztíliaitól (vulgo spanyol), északon és keleten azonban csak a nyelvészek megegyezésén múlik, hogy hol húzzuk meg a határt a katalán és respektíve a languedoc-i és aragón nyelvjárások között. Közkeletű tévhit, hogy katalánul csak a három provinciából álló Katalónia autonómiában beszélnek, valójában hivatalos nyelv még Valenciában (bár a valenciai egy picit más sztenderd változat), a Baleári-szigeteken, Andorrában, beszélik Roussillonban és a szardíniai Algheróban is. Íme: (A nyelvjáráscsoportok és az autonómiák határai.) A topik témájára tekintettel kiemelném még, hogy a katalán helyesírás ugyanazzal a betűvel jelöli a palatális képzésű orrhangot, mint a magyarban (ny). (Viszont sajnos ly az nincsen náluk:D) Kellemes majálisozást amúgy!
Szeretném felhívi a figyelmedet a Fodor István főszerkesztésében megjelent A világ nyelvei című kötetére. Igaz, ez drága, és nem is tudom, lehet-e kapni. Azt hiszem azonban, vannak kisebb mutációi is, amelyek elérhető árúak. (Nem szeretnék különreklámot Tintás barátomnak - sapienti sat)(Ő ugyanis kiadott Fodor I. szerkesztésében egy kisebb könyvet mindössze 2300 Ft-ért). Ezekből az itt szükséges információkat könnyedén megszerezheted, és ha mi írunk információt, ugyancsak innen vennénk.
Nem ismerem a katalán nyelvet. Amennyiben beletartozik a indoeurópai-latin nyelvek családjába, és nem is nagyon tér el a többitől, akkor e tekintetben több szót nem is érdemel, mert nem tekinthető egyedinek a saját környezetében. De azér pár mondatot írhatsz róla.
Hűha. A magyarról és a románról itt most nem ejtenék 1 szót se. A katalán viszont a Szajnától Galíciáig (Spanyolország) terjedő nyelvi kontinuumnak egyik fölnagyított szelete.
Ahhoz semmi köze. Ez egy kissé OFF téma. Azért csak kicsit, mert a fő témától, a magyarulez-től nem tér el, csak a topik címétől. Csak már kezd hosszúra nyúlni.
Én már régen elveszítettem a fonalat. Most arról folyik a disputa, hogy a magyar nyelv az valami egészen sajátos csuda lenne, Isten teljesen példa nélküli teremtménye?
Szóval, ha jól értem, amikor Szerbia belép az EU-ba, akkor elindulhatunk az 'ly' eltörlése felé vezető hosszú úton, de addig egy lépést sem? Vagy mi köze mindennek a témához?
De Finnországnak szinte csak külső határa van. Na ja: Összeér a svéddel meg a norvéggal, ott ahol szinte senki sem lakik.
Magyarország meg 4 EU országgal hartáros, és az 5.-nek (Horvátország) is már ott lenne a helye, és csak EU-s szőrszálhasogatásnak tartom, hogy nincsenek ott.
De ez mire érv? Arra, hogy a megértés nem áll összefüggésben a tipológiával, hanem alapvetően lexikális alapú. Ez utóbbiból következik, hogy többé-kevésbé jól korrelál a megértés viszont a közeli rokonsággal. Hiszen a rokonságot épp a szabályos lexikális megfelelések segítségével lehet kimutatni. Persze, elsősorban az alapszókészlet és még inkább a viszonyjelelő morfémák játszanak. De azért még azt sem célszerű figyelmen kívül hagyni, hogy bár az olasz és a francia közeli rokonok, a megértés szinte reménytelen, hiszen a francia nagyon komoly hangváltozásokon ment keresztül. (Ne tévesszen meg a konzervatív francia írásbeliség.) Ez viszont szép példa arra, hogy a rendszerszerű eltérések milyen jó bizonyítékai lehetnek a nyelvrokonságnak.
Csakhogy egyetlen nyelven belüli szempontú szűrőt nem alkalmaztál. A nyelv története, rokonsági viszonyai sem ilyenek. Ezért is mutattam rá, hogy a rokonságot ne keverjük a tipológiával. Ráadásul a rokonság kérdése nem is olyan egyszerű. Mert ha igaz az a hipotézis, hogy az uráli és az indoeurópai nyelvcsalád fája összeér (vagy ha jobban tetszik, az uráli nyelvcsalád az indoeurópai nyelvcsalád egyik ága), akkor semmivel nem rokontalanabb nyelv a magyar, mint mondjuk az albán. Ráadásul azért itt vannak Európában a magyar rokonai, a finn, az észt, őket se szerencsés elfelejteni. És hát legfeljebb innen nézve van a magyar a központban, semmivel kevésbé vagy inkább nincs a periférián, mint a finn vagy az észt. (Ha már az EU-t rángattad ide, mind Finnország, mind Észtország, mind Magyarország rendelkezik külső határral.)
Ha ez így lenne, akkor egy bolgár nem értené meg az oroszt, a magyarok meg simán kimehetnének nyelvtudás nélkül is Szlovákia északi részeire is. Holott a helyzet pont fordítva van. A bolgárok mehetnek e szótár nélkül az oroszokhoz, a magyarok meg az északi részeken (ha nincs ott véletlenül egy magyar), legfeljebb egy táska cukrot vásárolhatnak meg macskát vehetnek és kész. :)))
Az állítás a magyar nyelv különlegessége volt. E célból kellett felállítani a szürőket. Azaz bizonyítékot keresni rá, hogy a magyar, ha világviszonylatban nem is, de Európában mégis kissé egzotikus sok ember számára.
És erre írtam ténynek, hogy sem a nagylétszámú indouerópai-latin sem a szláv nyelvek csoportjába nem tartozik, és egyedülálló a tekintetben, hogy nemigazán van még olyan ország Európa közepén, eléggé centrális helyen amelyiknek a nyelve semelyik szomszédjával sincs közelebbi rokonságban, és a nyelvtani rendszere is jelentős mértékben eltér a két említett nagyobb nyelvi csoportétól. Persze más nyelv is eltér pl. az észtek vagy a finnek, de ők sincsenek a központban, és az ezt beszélők létszáma is kisebb a mienkénél. Vagy pl. az írek, de őnáluk meg erős angol nyelvi elnyomás volt, és ők is szélsőséges földrajzi helyzetben vannak.
Szóval az izoláló angola flektáló németnek nem rokona, az izoláló kínainak meg igen. Továbbá a végartikulosos bolgár és román közeli rokonok, viszont távol áll tőlük a névelő nélküli orosz, a névelőzős francia, mely utóbbinak közeli rokona a szintén névelőzős német és magyar. Még továbbá a magyar és a szlovák közeli rokonok, miként ezt az élhangsúly mutatja, nem rokonai viszont a lengyelnek, amelyben mozog a hangsúly. E példák sorában végezetül a svéd, a szerb és a kínai közeli rokonok, lévén tonoszillabikusak, távol állnak viszont például a némettől és a bolgártól, amelyek nem.
Alig hiszem. Az "utu reá" - mint tudjuk, nyelvemlék, a korai írásbeliségből. A nyelvet csak a fejlett írásbeliség "fagyasztotta meg", az oralitás korában sokkal nagyobb volt a létjogosultsága az egyéni kódnak. Joggal mondja McLuhan, hogy az írás szülte meg a nyelvi hibát. Érdekes, hogy a szóbeliség ma is türelmesebb, néhány stigmatizált beszédhelyzetet leszámítva (suksük, bizonyos dialketizmusok) az emberek jól tűrik, helyenként kifejezetten díjazzák az elérő nyelvhasználatot.
Először is a nyelvrokonságot ne keverjük össze a nyelvtipológiával, hiszen semmi közük egymáshoz. Másodszor mit mond az, hogy felveszel különféle, nem egységes alapon összeállt, magyarán ad hoc szűrőket, jobbára nyelven kívüli szempontokkal, majd ezeket egymás után alkalmazva épp a magyar marad fenn a rostán? Azt, hogy a szűrőidet épp e célból állítottad össze. Semmi többet.
Gondolom, amikor a névutók egy része raggá alakult ('utu reá' --> 'útra'), szintén volt egy konzervatív ellenállás, amely szerint az ilyesmi az ősi hagyományok meggyalázása, hüjesírás, nyelvszennyezés...
Pustzán annyit, hogy az adott nyelvek írott változatának elemzéséből elvont grammatika más rendszert mutat. Ez kétségtelen, eltérő mentális tartalomra utal, de mint a tapasztalat mutatja, a nyelverk ennek ellenére tanulhatóak. Legfeljebb magyarul nemigen tanul meg felnőtt ösztünösen (bár ki tudja).
Ha a rokonságot felszínesebben vizsgáljuk, a lexika szintjén - ami viszont a pidzsinizáció vonatkozásában nem lényegtelen kérdés - akkor a magyar már messzze nem ennyire egyedülálló. Ebben a vonatkozásban a magyarnak gyakorlatilag nincs köze a "mély" rokonaihoz, ugyanakkor igencsak köze van a környező szlávsűághoz és németséghez, nem is beszélve a latin kulturális alapokról. Ha e téren nézed a magyart, akkor jó centrumnyelvet találsz. Ez viszont nem állhat távol a gondolkodásodtól, minthogy a románnal kapcsolatban éppen a lexikai keveredésre utaltál.
Akik vannak még nem a futottak még kategória nálam, csak viccesen fogalmaztam egy kicsikét.
A lényege a hozzászólásomnak a végén van. Azaz a kontinensen függelenül az EU tagságtól, a magyar az egyetlen nyelv, amelyik Európa közepén van, sokan beszélik, de nem rokona semelyik közeli szomszédjának. (A románt azt hagyjuk, mert az latinhoz és a franciához erősen kötődik.) A többi nyelv vagy rokona valamelyik szomszédjának, vagy kevesen beszélik (pl. ír nyelv) vagy nem európa közepén van (pl. katalán, baszk...)
Azt mondják, az angol a legvilágabb a nyelvek közül. Nade, az EU-ban hányadik is?
Egyesült Királyság ~ 60 millió + Írország 4 millió = ~ 65 millió fő
Franciaország ~ 61 millió (központi terület)
Németország: ~ 83 millió + Ausztria 8,1 millió = 91 millió
Ezt csak azért írtam le, hogy érzékeltessem, hogy a nagy világnyelv az Eu-ban mindenképp a második helyre szorul, de ha úgy nézzük, a harmadikra.
Ez a szeletelés nem értelmes. Ráadásul, a szempontjaid sem igazán érthetőek. A flamand pl. szerinted hova van közelebb, az angolhoz, vagy az olaszhoz? Hol a helyes a skandináv nyelveknek?
De maradjunk csak az indoeurópai nyelvek körében. A szlávok neked "kik vannak még".
Van 38 millió lengyel + 10 millió cseh + ~ 5 millió szlovák + ~ 2 millió szlovén + 7,5 millió bulgár -- szumma szummárum 62 millió. Azaz a futottak még kb. annyi, mint az angol. Ha kicsit bővítjük a kategóriát, ideszámíthatjuk a balti nyelveket (lett és litván) is, nem beszélve arról a kb. 1 millió oroszról, amelyik a 3 balti államban él.
Azt, hogy az indoeurópai nyelvek között a finnugor kis létszám, tudjuk.