"Eddig azt képzeltem magamról, hogy érzem és kiejtésben is jól érzékeltetem az e-ë különbséget, de most elbizonytalanítottál. Én a nem szót (mindkét jelentésében) e-vel mondom, nem ë-vel."
Tudom. Ez azért van, mert a nem szó váltakozó ejtésű, teljesen össze van kavarodva az országban és azon túl is, és már nem állapítható meg, hogy hogyan volt eredetileg. Így tëhát mindkét ejtés szokásos.
Még a biológiai nem szó illetve az ezëkből képzëtt szavak, nemes, nemzet sem nyújtanak támpontot, bár valószínű, hogy van szerepük a keverëdésben.
Szóval csak nyugodtan, sëmmi bizonytalankodást! Az is lëhet, hogy az a kicsit többségibb ejtés, ahogyan te ejtëd.
A nem az még az ingadozó ejtésű szavak között is a legingadozóbb ejtésű, még területileg sem lëhet mihëz kötni.
Sajnos pont az ëgyik leggyakoribb szónál a nemnél nem lëhet tudni, sem utólag kinyomozni már, hogy vajon nëm vagy nem volt eredetileg.
Én nëmnek mondom, ami összefüggésben lëhet azzal, hogy a Dunántúlon általában több zárt ë-t használnak, mint az Alföldön.
Úgy általában, de mondom magánál a nem szónál nem lëhet ilyen összefüggést találni.
Úgyhogy nem këll engëm nagyon mintának vënni, én is tudom, hogy sok szó váltakozó ejtésű országszërte.
Például azt të hogyan mondod, hogy cseppet? Én úgy, hogy csëppët, de a sokan úgy, hogy csëppet, talán a csöppet miatt, bár ugye csöppöt is lëhet. Ilyenëkre nincsen szabály, mert itt az e az csak ëgy kötőhang, szóval mindëgy.
Sajnos nem ismerëk én sem hosszú szövegëket, ahol jelölnék az ë-t is. :-( Az írást uraló Kazinczy féle ëgy e-s beszéd és írás mëgtëtte a hatását.
Valahol talán rosszul esik nekik, hogy bár magyar anyanyelvűek anyanyelvként nem tanulták, közoktatásban sem, így kellő nyelvérzék híján mégsem értik az eë közötti különbségët, ezért ëgyfajta sértésnek és támadásnak vëszik, ha más ismeri és használja, plánë ha írásban jelöli.
Ugyanez a magyarázata az ly elleni támadásoknak is. Nincs olyan magyar nyelvérzékük ami segítené őket a helyësírásban, ezért csak ëgy fëlëslegës koloncnak és macerának érzik, amit persze a közoktatás hiányosságai is táplálnak. Ha azt mondják nekik, hogy nincsenek szabályok és csak lëxikális tudás, képesek elhinni. Nem hiszik el, hogy odavaló az ly, ahol l is lëhetne, pedig ők is lányt mondanak lyány helyëtt, zsëmlét zsëmlye helyëtt, mellet melly helyëtt, pálinkát pályinka helyëtt. De a bagol a bagoly helyëtt az már nekik fëlfoghatatlan.
Pedig akad sok más ëgyéb szabályszërűség is, de ha azt mondják az iskolákban, hogy nincsenek ilyenëk, mëg këll tanulni és punktum, persze mëgutáltatják a magyar nyelvtant.
Ady Endre szeretőit és nemi betegségeit ismerni nyilván sokkal fontosabb tudás.
Nem gondolom, hogy támogatni këllene a magyar nyelv szëgényítését, csak mert már ëgyes magyar anyanyelvűeknek is túl bonyolult.
Na itt ëgy vers jelölt ë-vel, nem az én kiejtésem, ahogy fëntebb sem vittem túlzásba az ë-zést Rád való tekintettel.
Draskóczy Balázs
NEMZETËM ZËNGZETE
Nemzetëmet në vesd el, Egek Fejëdelme; segëdelmezd kezeddel seregëkkel szëmben. Ezërszër lëtt mëgvetëtt, de szeretve lëhet, elszenvedte e nemzet jelënt mëg ëgyebet.
Nemzetëmnek eleje hëgyën mënt kërësztbe, szërëzted e helyet Të, ebbe vezetted be. S merre pëzsëgve mënnek e helyën csermelyëk, nemës tëttre gyermëkëk fëlcsëpërëdtenek.
E terepën Të kezed eledelt termesztëtt, hëgyekën mëg melegëd levet csëpëgtetëtt. Eme nemzet verte mëg rëttëgëtt Keletët, s neves Fekete Sereg rëndësen remëkëlt.
Eh, de nem kedves tëttëk be fëlgerjesztëttek, kezed repesztëtt eget s fëllegëk fënt zëngtek. Hëgyës fegyvert rëptetëtt ferde szëm serege, s erre fënt jelzëtt Kelet engëm rëkesztëtt be.
Melyszër zëngëtt el nyelve këgyetlen Keletnek tetemëknek fëlëtte zëngzetët ezëknek. Melyszër mënt tëngyermëkëd ellened, kedves hely, s eme gyermëk gyermëkët benned temetëtt el.
Mëgkergetëtt embër mënt, s fegyver kelt ellene, szërtelesëtt, de nem lelt kedves helyet erre. Hëgyre mëgy fël s messze lë, gyënge kedv mellette, vërës testnedvtengër lënn, s përzsëlnek fëlëtte.
Hëgyën hercegëk helye - ez lëtt szërteverve, kedv s szeretet rëpkëdtek s keserv lëtt helyëtte. Berëkesztetlen embërt tetem nem terëmhet, teher mellet szenvedëtt szëmëk elerednek.
Nemzetëmnek këgyelmezz Egek Fejëdelme, kezeddel segëdelmezd, mert tengërbe veszne. Ezërszër lëtt mëgvetëtt, de szeretve lëhet, elszenvedte e nemzet jelënt mëg ëgyebet.
Ha mëgfigyelëd akkor a versben nemët, de nët használnak. Szóval mondom, a tagadószónál a legnagyobb a keverëdés.
Amúgy pont annyira érdekel engem a te szubjektív véleményed, mint téged az enyém.
Nem kötelező társalogni.
Te akarsz az én személyemmel foglalkozni, nem én a tieddel. Engem a téma érdekel, te semennyire sem, úgyhogy vicces, hogy te kéred számon a személyeskedést.
Ha a témához nem tudsz hozzászólni, akkor kérlek engem hanyagolj! Köszönöm.
Az e-ë talán megérdemelne egy külön topikot, de ha már itt kezdtük el, itt szólok hozzá.
Eddig azt képzeltem magamról, hogy érzem és kiejtésben is jól érzékeltetem az e-ë különbséget, de most elbizonytalanítottál. Én a nem szót (mindkét jelentésében) e-vel mondom, nem ë-vel. Amióta az írásaidat olvastam, figyelem a rádióban a szerintem szépen beszélőket, és úgy érzékelem, nem vagyok ezzel egyedül. Csak egy idős, valószínűleg somogyi beszélőt hallva bizonytalanodtam el kissé. Úgy hallottam, neki háromféle e hangja van (jelölhetné ezeket ä, e, ë), és a nemben a középsőt használja.
Majd megnézem a hétkötetes ész-ben, de leszokni már aligha tudok a nemről. Addig is segíthetnél. Nem találtam sehol olyan szöveget az általad írottakon kívül, amiben jelölve van az ë, és elég hosszú ahhoz, hogy a leggyakoribb szavakon a saját kiejtésemet ellenőrizhessem.
Ha valaki tud ilyen linket, megköszönném.
Az érdeklődésem oka a puszta kíváncsiság, én nem szavaznám meg az e-vel jelölt különböző hangok megkülönböztetését a helyesírásban. Annak ellenére sem, hogy világosan emlékszem, amikor a betűket tanultam az iskolában, szóvá is tettem az ë hangot jelölő betű hiányát.
Nazgyom kérflek, ne vezesd itt be ezt a stílust. Te nem érvelni akarsz, hanem veszekedni. Ha kicsit visszamennél a fórumon, látnád, hogy valójában nem velem vitatkozol.
Azt, hogy te értéknek tartod az ly-t, az a te szubjektív megítélésed, más nem tartja annak. Az AkH 1954-es kiadásának előkészítése során felvetődött az eltörlés kérdése, azonban ezt a helyesírási bizottság nem nyelvész tagjai megakadályozták.
Nem kellene itt dicsekedned a csodálatos fonetikai tudásoddal, mert a zárt e jelölésének erőltetése (amit itt nem egyszer körüljártunk) ugyanolyan radikálisan megy szembe a mai helyesírási rendszerrel, mint az ly eltörlése.
Még egyszer javaslom, olvass vissza, mert az, ami mellett itt szenvedélyesen érvelsz, nem egyszer volt téma, és akik régebben idejárnak, pontosan látják, hogy kreáltál magadnak egy ellenségképet, és ennek nevében veszekedsz.
Mi körülbelül 12 éve igyekszünk normális hangot megőrizni ezen a fórumon. Ha te provokálni akarsz, meg személyeskedni - ezt nem fogjuk hagyni.
Mert bár a finn ABC-ben is van egy halom betű, az C, Q, W, X, Z betűket tartalmazó idegen szavakat mégis inkább átírják finnesre.
Szerintem akkor vagy nincs szükség ennyi betűre, vagy ha már vannak, akkor felesleges átírni.
De még ennél is rosszabb a magyar megoldás, amikor is van amit átírnak, van amit meg nem. De az ehhez hasonló következetlenség, a hol így van, hol meg úgy általánosan jellemző a magyar helyesírásra.
például tíz és tízes
viszont víz de vizes.
Ellentétben ugye a topic témájával, ami ugyan nem következetlenség, hanem két különböző hang jelölésére szolgáló két különböző betű következetes használata írásban, akkor is ha egyesek saját állításuk szerint már kipusztították a beszédjükből az ely hangot és hallani sem hallyák már, ellezni (pedig ugye a hüle kölköt is a góla hozza) sem tudnak, így aztán súlyos problémákat okoznak nekik az a 300-at sem elérő számú ly-es szavak, amelyek többsége amúgy is olyan régi, hogy már alig vannak használatban.
Képezni persze mindig lehet újakat is az
-oly, -ëly, -öly,
az
-olyog, -ëlyëg, -ölyög
és az
-ály, -ély
képzőkkel, ha több ly-es szóra vágynánk. :-)
Egyes helyeken azt tanítják, hogy a toldalékokban mindig j fordul csak elő, ly soha, de mint a példa is mutatja ez nagyon messze nem igaz, ugyanis az ly-es szavak jó része, a ly-re végződők többsége képzett szó.
Például éppen ebben a pillanatban találtam fel a cupály szót, sokkal előkelőbben hangzik, mint a puszi. :-)
De lehet cupoly is és akkor jó lesz igének is a cupolyog a puszilkodik értelemben.
A jövő nyelvészeinek üzenem innen a távoli múltból, hogy minden jog meg a kopirály fenntartva ide nekem. :-)
Cupolyogjatok egészséggel!
(Majd direkt szándékosan, előre megfontoltan jól elárasztom a nyelvet új elyes szavakkal csak, hogy hadd szívjanak jobban a topicnyitó féle antielyonisták, ha már úgyis az a tévelygésük, hogy az ly csak az ő és az ő gyerekeik szívatására van feltalálva, pedig ugyan nem, hanem csak akik feltalálták az ly betűt nem kicsit jobban ismerték az anyanyelvü(n)k hangjait és ezeket akarták leírni.)
Ez a Të "komoly" :-) érved volt, csak kölcsönvëttem azt, feltételëztem magadra jobban hallgatsz. Persze ëgy "érv" csak akkor számít nálad komoly érvnek, ha Të alkalmazod a Të véleményëd alátámasztására. Más vélemény esetén nyilván azonnal komolytalan érvvé válik. :-)
Az sëm számít jobban, hogy Të mit mondasz. Az ly van és marad. Mëgőrizzük, mert érték(nek tartjuk (már aki)) a magyar nyelvben. Persze nyugodtan tombolhatsz emiatt, de árt a szépségëdnek és az egészségëdnek.
Úgyis mondhatnám veszélyës. (Csak zárójelben: úgy is mondom, és nëm veszéjesnek, akkor is ha nëm hallod mëg.)
Amúgy szabadság van, mindenki úgy ír, és úgy beszél, ahogy csak akar, ahogy kedve tartja. A közügy helyësírás része csak ëgy ajánlás, nëm törvény.
De felőlem játszhatunk dëmokráciásat is, lëhet népszavazást kezdeményëzni az ly eltörlésére, aztán ha a többség úgy döntene tudomásul lënne véve.
A magyar nyelv nëm pár szërëncsétlen nyelvész játéka, akik szërint a hely mëg a hëj ugyanúgy hangzik, holott valójában pontosan csak a kezdő h hang azonos bennük, ezt mëgérteni és észrevënni pedig ëlég ëgyszërűen csupán magyar anyanyelvűnek lënni.
De szabadság van, béke és barátság mëg szeressük ëgymást gyerëkëk, beszélj (kiejtve: beszélly) és írj ahogy akarsz! Én is így tëszëk, de a helyësírásból mëgbukottak antielyonista propagandáját tapasztalva természetësen nëm maradok csëndben.
/ A helyësírási hibák 0,55%-a kapcsolatos csupán az ly vs. j problémával, szóval messze-messze nëm olyan súlyú probléma, mint amilyennek ëgyesëk be próbálnák állítani és messze nëm üti mëg azt a szintët amivel ilyen mértékben foglalkozni lënne célszërű. /
Ha már rëform akkor az ëgybeírás vs. különírás, plánë kötőjelezés problémakör sokkal sokkal súlyosabb, a hosszú vs. rövid magánhangzóval írjukról már nëm is beszélve. Szóval aki radikálisan csökkenteni szeretné a helyësírási hibák számát, akkor neki ezëkën a területëkën lënne célszërű rëformálnia és nagyon nëm az ly-nél, j-nél.
1 darab vélemény = 1 darab vélemény.
Nëm több, nëm kevesebb.
Szërintem.
Na inkább iszok ëgyet! Kiszáradt a szám a sok írástól.
"Ha már van x betűnk igazán használhatnánk is gyakrabban."
Nem is mondtam, hogy örülök az x -> ksz átírásnak, én is inkább megtartanám az x-et. Sőt, még boxot, buxust is írnék, ha a szabályzat nem tiltaná..
Jobb lenne megengedni a helyesírásban a kétféle írásmód együttélését, mint bizonyos szavakban egyik napról a másikra kötelezővé tenni az újat. Eldönthetné a gyakorlat, hogy győz-e az új írásmód, és hogy mikor lehet elavultnak minősíteni (de akkor sem hibásnak tekinteni) a régit.
Taksit már láttam, Finnországban így írják a taxit.
No, itt most komoly érveket olvashattunk. Miért kell neketek feltétlenül szembemenni minden komoly magyar nyelvésszzel? De ha akarjátok, tegyétek, úgysem számít, mit mondtok.
"Kedves Mage! Lehet, hogy te érzed a különbséget az ly és a j között, ez azonban bizony szubjektív. Lehet, hogy a magad szempontjából pontos a megfigyelés, azonban nem alkalmas általánosításra."
Kedves Kis Ádám!
Lehet, hogy te nem érzed a különbséget az ly és a j között, ez azonban bizony szubjektív. Lehet, hogy a magad szempontjából pontos a megfigyelés, azonban nem alkalmas általánosításra.
Az az "evidencia", hogy bár az ly és a j betűk különböző hangokat jelölnek, mégis sokan egyformán jének ejtik őket.
Aztán meg egy dolog a kiejtés, egy másik meg a hallás, pontos kiejtés esetén sem tudná sok jéhez szokott hallgató megkülönböztetni egymástól a két hangot, mert csekély a különbség, de ez esetben lehet a hallgató fülében van a hiba.
Vitatkozni tényleg felesleges, te tudod, amit te tudsz én meg tudom, amit én tudok.
Szeritnem ugyan abszolút nem igaz, hogy a közbeszédben csak j hallatszik, de aki erre magától nem jön rá, azt felesleges is írásban meggyőzni akarni.
Az ly az l+j hangot jelöl és így beszédben az lj betűket tartalmazó szavak gyorsabb kiejtésekor ely hallatszik. Például hallja kiejtve hallya, alj -> ally stb.
Vannak akik szerint nem, hanem jé. Hát ha ők úgy ejtik a hallját, hogy hajja, az aljt, meg úgy hogy ajj, akkor váljék (kiejtve: vállyék) egészségükre és pusszantom őket! :-)
Téged, mert a ly és j nem ugyanaz a hang, még közbeszédben sem, akkor sem neked, meg sok hozzád hasonlóan vélekedőnek igen, de akkor sem jelenthető ki általános érvénnyel. Nem evidencia tehát.
Azzal egyetértek, hogy vitatkozni valóban kár.
---
1. Igen, az északkeleti tájszólásból alapoz legfőképpen az irodalmi nyelv, azért, mert Kazinczy Ferenc is ezt beszélte, így a zárt/nyílt ëe-zésben ő nem volt járatos.
2. Persze, de ez mással is így van. Van tízféle tájszólás. Szóval iagzad van, de ez mitől gond?
3. Ejthetik ezután is, ez a szögedi tájszólás. Tetszés szerint:
ser /sör
cseber / csöbör
veres / vörös
zsemle /zsömle (esetleg zsemlye, zsömlye )
seprű /söprű
ember /embör
lehet / löhet
stb. stb. stb.
Ezzel mi a gond?
4. Viszont az mutatja a legkisebb eltérést a jelenlegi írástól, így az a legkevésbé zavaró.
Tudsz jobbat?
5. Sokaknak semmilyen ékezetes betűre sincs szükségük íráshoz, úgy nem beszél senki, ahogy ők írnak, ekezetek nelkul megis ertheto amirol irnak.
Az írás, meg a beszéd az két külön dolog. Azaz nem feltétlenül esik egybe az írás és a kiejtés. Hiába ösztönöz??? az ly betű az ely hang ejtésére, nem úgy tűnik, hogy sok hatása lenne.
Aztán meg ha igazad van - mert részben bizony igazad van - akkor ez fordítva is igaz. Azaz a mai írás az egyik oka annak, hogy kopik a köznyelbvől a kétféle e pontos megkülönböztetése. Azaz mondhatjuk, hogy arra ösztönöz sok maygar anyanyelvűt, hogy ne az anyanyelvén beszéljen, hanem az írásnak megfelelően a mekegős beszédhez idomuljon.
Tehát csupán az a kérdés, melyik a fontosabb szempont,
a magyar nyelv hangjainak rítkitása, eltüntetése, vagy éppen ellenkezőleg a megőrzésük.
Szerintem ez utóbbi, azoknak pedig akik meg már ma sem ismerik az eë közötti különbséget - iskolában sem tanítják meg nekik -
/ pláne az ely-t:-) / ez csak felesleges macera, felesleges magyarkodás, és még büszkék is rá, hogy nem is ismerik elég alaposan a magyar anyanyelvüket. A magyar nyelv nyelvtana az eë magánhangzók különbségének ismerete nélkül nem is érthető meg.
Írta itt előtted a fórumtárs, hogy azért felesleges az ly, mert csak kevés azonos alakú szó keletkezne az eltörlésével.
Nos a csupán egyféle e betű miatt legalább 1800 azaz legalább ezernyolcszáz azonosan írt, de máshogy ejtett és mást is jelentő szó van a magyar nyelvben. Rengeteg. Temérdek, éppen a nyelvtan miatt.
A szobádat festetted vagy festetted?
Nem érted?
A szobádat fëstëtted, vagy fëstetted?
Egész mást jelent ugye a kettő.
Nem bántja a szemét a szemét?
A szëmét nem bántja a szemét, vagy a szemét nem bántja a szëmét? Írásban ezek nem derülnek ki.
---
Az e betű nyilván alkalmas több hang jelölésére is, de ez igaz az összes többi betűre is. Minek is akkor 44 betű az ABC-ben?
A hosszú í,ó,ú,ű,ő eleve feleslegesek, a hosszú b,c,d,g,h meg a többi sem kapott külön betűt, a megkettőzés bőven bevált.
Szóval mind szép és jó, amit írsz, csak mi benne a gond?
Annyira bonyolult a magyar nyelv egyes az anyanyelvű beszélők számára is, hogy egyszerűsítsünk, silányítsunk rajta a kedvükért?
Persze aki tudja őrizze meg szépen szépnek, de ez már régesrég kevés, ha a nyelvpolitika a silányítás mellett van.
---
Egyszerűen nem hiszem el, hogy akiknek az ly betű léte a probléma, amúgy jó helyesírók lennének, csak ezt a fránya ly-t nem értik.
Amikor és ahol én tanultam írni általános iskolában ezzel nem volt lényeges gondja egyetlen diáknak sem, de nem is úgy tanították, hogy lexikális tudás, magold be és punktum! :-)
Hanem tudatosították az anyanyelvet, ugyanis sok magyar nyelvű gyárilag "érzi", hogy hova kell ly, akkor is ha a hangot nem használja.
Én elhiszem, sőt tudom, hogy sokan nem, de nem jut erre két-három nyelvtan óra a rendes elmagyarázására?
Ugyanígy az eë-k esetében.
Persze ha a tanító sem tudja és neki sem tanították meg a főiskolán ...
Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk. Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk.
folyt = csorgott
fojt = fullaszt
hely = terület, tér
hej = indulatszó, kiejtve hëj, tehát csak írásban
sólya = hajótalpfa, saru
sója = ételízesítője
szablya = kardfajta
szabja = vágja
szipoly = gubacslégy
szipoj = indiai katonaféle
Az ly betű az ely hang jelölésére lett kitalálva, a j betű pedig a jé hangéra.
Az meg magánügy ki hogy beszél, nem kellene kiírtani a magyar nyelvből hangokat, főleg mivel az ly betűnek és hangnak az l-hez van több köze és nem a j-hez.
Ha felejteni akarsz felejts! Én nem akarom elfelejteni az anyanyelvemet pár anyanyelvét kevéssé ismerő miatt, már elnézést.
Off, de - mentségemre - ebben a topikban kezdtétek el megbeszélni a bokszot.
"Ezen kívül nincs ksz-szel átírt x."
Én találtam még egyet: bukszus. Már éppen fel akartam tenni a kérdést, hogy miért pont ebben a két szóban nem jó nekünk az x, amikor észrevettem, hogy több mint 3 éve már foglalkoztatok vele.
Ne haragudj, de ez olyan szinten elitista állásfoglalás, hogy nem lehet komolyan venni. Ne a többdiplomás, jó középiskolában érettségizett emberfeket tessék normának tekinteni. Kevesen vannak ahhoz.
Korábban én is az ly megtartására szavaztam volna, mert úgy gondoltam, hogy eltörlése elvenné a fiatalok kedvét az olvasástól. Az olvasni tudáshoz azonban elég lenne a két változat passzív használatát megtanítani, írásban simán meg lehetne már engedni ly helyett a j-t.
Volt már kötelezően bevezetett reform a XIX. sz. közepén (bellyebb, killyebb, széllyel stb.), egyszerűbb lett volna már akkor is egységesen megengedni mindenütt a j-t, mint egyes szavakban kötelezővé tenni, más szavakban tiltani az átállást.
Szorosan nem kapcsolódik ide, de magamon elvégeztem egy kísérletet. Móricz Zsigmond egyik kisregényét úgy olvastam el, hogy előzőleg minden ly-t j-re cseréltem benne (vigyázat, előbb az lly-t kell jj-re átírni). Semmiféle nehézséget nem okozott az olvasás, a második oldaltól kezdve már nem is terelte el a figyelmemet a tartalomról a szokatlanság, inkább mintha kissé fokozta volna a szöveg népies ízét.
Tehát ha most lenne szavazás, én már biztosan az ly kötelező használata ellen szavaznék, persze a korábban keletkezett szövegek átírását nem tartanám kívánatosnak.
A magánhangzókra meg semmiképpen nem vezetnék be több betűt, hiszen ma már ekezetek nelkul is jól tudunk olvasni. (Ellenkezőleg, inkább érdemes lenne elgondolkozni a betűkészletünk szűkítésén. Talán elég lenne az á, é, ö, ü, elhagyható az í, ó, ő, ú, ű. Ezek közül néhányat sokan "rosszul" is használnak, mert nem minden nyelvjárásban vannak meg.)
Igazad van abban, hogy az ly felesleges. Ugyanakkor olyan erős szociokulturális berögződöttség (hagyomány), hogy egyszerűen képtelenség megszüntetni, de nincs is értelme. Ráadásul sokan et érzik A helyesírási hibának, mert a tanítónéni ezért haragudott elsőben. Később már a tanár sem tudta a helyesírást (különírás-egybeírás stb.), így az iskola emocionális hatása nem kíséri az író embert.
Inkább azt kellene megszüntetni, hogy a helyes írás morális minősítő legyen (főleg azzal az engedményrendszerrel, ami ma létezik).
A mai magyar köznyelvben az ly és a j ugyanazt a hangot jelöli. Ezen tulajdonképpen kár is vitatkozni, evidencia.
Ami a zárt e-t illeti, többgond van a jelölésével:
1. A zárt e-t (ë) a magyar irodalmi nyelv nem különbözteti meg a másfajta e-ktől, ez minden bizonnyal abból következik, hogy irodalmi nyelvünk forrása az észak-borsodi dialektus.
2. A zárt e ejtése nagyon szóródik a magyar nyelvterületen, nemcsak úgy, hogy ejtik-e vagy sem, hanem úgy is, hogy viszonylag sokféleképpen ejtik.
3. A magyar nyelvterület jelentős részén a zárt e helyén ö-t ejtenek.
4. A magyar magánhangzó-jelölésben az ékezetek rendszert alkotnak, a két ponty az e-n ebből a rendszerből kilógna.
5. Aki tudja ejteni, annak nincs szüksége a jelölésére, aki visoznt nem tudja ejteni, annak ez súlyos problémát jelentene, ráadásul arra ösztönözné, hogy ne az anyanyelvén beszéljen.
A magyar e betű simán alkalmas több hang jelölésére, ezek lehetnek a nyílt e, a közép e és a zárt e.
Még valami. Sok évvel ezelőtt valamelyik Magyarulez-topikban olyan szavakat gyűjtöttünk össze, amelyeknél az ly vagy a j használata jelentésmegkülönböztető (pl. szablya-szabja). Összesen hatot találtunk. Tehát nincs gyakorlati haszna az elipszilonozás fenntartásának, a szövegértésre nulla befolyással bír. Szerepe a különbségképzés. Azonban az ly nélkül is sok eszköz van a saját kiválóságunk és felsőbbrendűségünk megmutatására, az ly-t el kellene felejteni.
"Aki hallott már olat, hogy a hüle kölköt is a góla hozza, az tudni fogja az ilen és ehhëz hasonló szavakban van ly"
Szerintem nem működik a fülre hallgatós módszer. Tanárokat kellene erről megkérdezni.
Van egy közismert orosztanáros történet, beírásod azt juttatja eszembe. Orosz nyelvet tanított az ötvenes években Magyarországon egy orosz anyanyelvű illető, aki elég jól tudott már magyarul, de nem volt tanári végzettsége. Megkérdezték tőle a diákok, hogy honnan lehet tudni, hogy a lágyjelre végződő orosz főnév milyen nemű. Azt válaszolta, hogy van erre egy nagyon egyszerű módszer. A főnév elé egy melléknevet kell csatolni, és a melléknevet kell megvizsgálni. Ha a melléknév -aja végződésű, akkor a főnév nőnemű; ellenben ha a melléknév -üj-re vagy -ij-re végződik, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a főnév hímnemű.
A helyësírási hibák 0,55%-a kapcsolatos az ly vs. j problémakörrel, azaz annyira jelëntéktelen, hogy ráfoghatjuk, hogy mëgállja a helyét a kérdésben foglalt mëgállapítás. A rövid vagy hozzú, ëgybe vagy külön, pláne kötőjellel sokkal súlyosabb probléma, úgyhogy máshol lënne célszërű rërformálni, ha a helyësírás ëgyszerűsítése lënne a cél.
"Miért szopatjuk a gyerekeinket (és magunkat) ezzel?"
Nincs ebben sëmmi szopatás.
Aki hallott már olat, hogy a hüle kölköt is a góla hozza, az tudni fogja az ilen és ehhëz hasonló szavakban van ly.
Azért, mert ez a két betű két különböző hangot jelöl, még akkor is ha némelyek mindegyik helyett j-t ejtenek.
Az ly az l+j, egy szép lágy hang, a nyelv nem ér a szájpadláshoz, a jénél meg igen.
Szegény elynek a tragédiája az, hogy túl kicsi a különbség közte és a j hang között.
Két külön dolog a hangképzés és a hangészlelés.
Szóval nem csak a beszélő száján, de a hallgató fülén is múlik a dolog.
Amúgy egy kis magyar nyelvérzékkel simán lehet érezni, hogy hova való ly az l-ezés jelensége miatt is, és hova j, nem igaz, hogy nincs semmilyen szabály és csupán lexikális tudás lenne, be kell magolni és punktum. Frászt, csupán rendesen el kellene magyarázni a kisiskolásoknak az ly hangot, az ly betűt és a szabályszerűségeket.
Több köze van amúgy ly-nek az l betűhöz és hanghoz, annak lágyítása ugyanis, mint a j-hez, amellyel lágyítják, de ugyanezt teszik az n-nel, a t-vel és a d-vel is, nem csak az l-lel.
ny = n+j
ty = t+j
gy = d+j
ly = l+j
Na tehát az ly megtartása mellett foglalok állást, mivel más hangot jelöl, mint a j. Az meg mindenkinek szíve joga, hogy hogyan ejti, szabadság van.
Ha sok a betű a magyar írásban, akkor én az í,ó,ú,ű,ő betűket távolítanám el, mert a hosszú mássalhangzókat is kettőzéssel jelöljük, tehát ii,oo,uu,üü,öö megoldás következetesebbnek tűnne, kiküszöbölné azokat a problémákat amelyeket az ő és az ű esetleges hiánya okoz a betűkészeletekben és amúgy a finnek is így csinálják.
Nem hiszem, hogy az ly megtartása azért lenne jó, mert az eltörlése olvasási problémákat okozna. Szerintem fontosabb lenne az a szempont, hogy a most írni tanulók sorsa válna könnyebbé. Ha születne is egy döntés, hogy az ly kerüljön ki a normából, az nem lenne feltétlenül visszamenőleges hatású. A klasszikus magyarvirodalmat sokáig nem kellene emiatt újraszedni.
Ugyanakkor nemcsak szélsőséges megoldás lehetséges. Nem kell az ly-t kizárni a normából, elegendő lenne megengedni a nemhasználatát, azaz alternatív lehetőségként megtartani. Ha jól tudom, az új német helyesírásban vannak ilyen alternatívák. Ha a beszélt nyelv elviseli a választási lehetőségeket, talán az írott nyelv is elviselne néhány ilyen lehetőséget.
Ez megnyugtató. Egy újabb ly/j reform egycsapásra régiessé, elavulttá, nehezen olvashatóvá tenné az elmúlt 200 év irodalmát, elriasztaná a következő generációkat az olvasástól.
Hát, ha mindenki úgy írja, ahogy éri, jó nagyot lépnénk vissza a középkor irányába. Egyébként tisztán nyelvi tekintetben igazad van, azonban nincsekenk tisztán nyelvi szempontok. A nyelv közösségi tulajdon, így tekintettel kell lenni a közösség véleményére, amely most - úgy tűnik - az ly megtartását támogatja.