a Zsigmond tér a Margit híd és a Kolosy tér között található, ott, ahol a buszok a Dunapartról tesznek egy kanyart a házak közé.
Azóta rájöttem, ez a bolt az amfi közelében lehet.
A kamionsofőr a címe. Egy százasért megvettem.
A Könyvtárellátó boltjában sem volt Pratchett, bár a Cherubion kiadó könyvei itt már nagyobb számban voltak. Az eladó ismerte a nevét, de azt már nem tudta, ki forgalmazza még a Cherubion könyveit. Azt hiszem, ha Prachettet akarok, csak a postai megrendelés marad.
:-(
pénteken végigjártam 6 db könyvesboltot, köztük a Fókuszáruházat és a Könyvpalotát. Pratchettet egyben sem találtam, bár a Cherubion könyvkiadó egyetlenegy helyen képviseltette magát néhány magyar fantasy gyűjteményes kiadásával.
Aztán a Körúton egy boltban találtam egyet: az Édesvíz kiadó adta ki.
Viszont vettem egy Ray Bradburyt, egy új kiadású, eleddig ismeretlen Mark Twaint, meg két állatosat, az egyiket egy francia állatorvos írta az állatok hatodik érzékéről, a másik meg egy új Herriot.
Érdekesség: kiadtak egy Cyrano de Bergerac-könyvet. Nem róla szól, hanem ő írta.
VELOREX!!!!!!
Megjelent új kiadásban Viantól a Pekingi ősz!
igaziból a forradalom lángját lobbantanám fel
(egész nap Mao és Kim Ir Szen könyveket pakoltam - most taplót köpök)
Nem ismerek Art Decot, akkor még gyakorló és elfoglalt mutti voltam.
Távolból írok kedvesem... szabadságot kaptam. Fene vigye, pont télen.
Azzal az autoimmun automicsodával a könyvek elégetésére, vagy a szent inkvizícióra gondoltál?
"Szent inkvizíció, tisztítsd meg a lelkünket."
Járt vajon valaki a 80-as években Art Deco koncertre? Soós Gyuri és a többiek? Na, ezt ôk "énekelték".
Eszelôs volt. Komolyan. Vajon mi lehet velük...
:-) Oké, nem ingerellek. Vesszen Jókai, King, és az összes, aki riogat az állatokkal, égessük el a könyveiket a haza szent oltárán! Magyar fejekbe magyar hülyeséget! Jókai meg biztos valami bérenc volt.
nem csúsztatok az állatoknál. A farkasokat különböző mendemondák, hárijánostörténetek miatt tartották vérengző fenevadaknak, (Jókai: Kőszívű ember fiai c könyve is tartalmaz ilyet)európaszerte ki is irtották őket. A hatvanas években Farley Mowat kanadai kormánymegbízásra eltöltött két kutatóéve kellett ahhoz, hogy a róluk kialakult kép némileg megváltozzon, de addigra a számuk a bátor vadászok miatt alaposan megcsappant. Persze, mellesleg a bőrükkel kereskedtek is.
Nem, az állatvilágnak nem hiányoznak kicsit sem ezek a gonosz történetek.
Mindegy: ha te beéred Kinggel irodalom helyett, én nem állok közétek
Egyébként a hófehérkét se szeressük, legfeljebb csak Hobótól
:-)
Ha az irodalom az, amit leírsz, erre King töléketesen megfelelô. Hitelesen leírja az embereket, viselkedésüket egy képzelt vagy valós szituációban. Pszicho horror. Nem jó olvasni? Lehet, de ettôl még minden tekintetben irodalom.
Az amit az emberekben élô alantasságok felpiszkálásáról írsz, ahogy az állatos is, hülyeség. Felnôtt, ép elméjű ember nyugodtan olvashat Kinget, borzong kicsit elalvás elôtt és kész. Gyereknek, betegnek nem való, de nekik akáôr a Hófehérke is lehet ártamas.
Ami az állatos részt illeti, keményen csúsztatsz és mosol össze dolgokat, mert az egy dolog, hogy némely ember kínozza az állatokat (ôk korántsem azért, mert ezt olvasták valahol és megtetszett nekik), és az meg egy másik dolog, hogy állatfajok kipusztulás elôtt állnak - mert mnondjuk jó kereskedni velük, alkatrészeikkel. Nem a macska, vagy a kutya áll kipusztulás elôtt, a kínzások célpontjai nem a koalák és nem a cetek, vagy más hasonlóak, ez megest hülyeség, ne harag.
Rejtô irodalmisága régóta kérdés, van, akinek irodalom, van, akinek nem az.
Maradjunk annyiban: azt lehet mondani, hogy King nem tetszik, lehet mondani, hoyg te személyszerint nem szereted a horrort, lehet mondani, hogy félsz vagy undorodsz a démonoktól, még azt is, hogy a sajátjaidat se szereted, de hogy ennek bármi köze legyen Kinghez, akár az állatkínzásnak, akár az állatok kihalásának, hát, tésasszony ez nekem nagyon hamos kakaós érvrendszer, miondenféle tényszerűséget és konkrét valóságot nélkülözô érzéskupac.
az állatokról majd később.
A sznobizmust most ne emlegessük, mert az valakiknek tekintett egyének véleményének meggyőződés nélküli szajkózását jelenti, erről pedig itt nincsen szó.
Mitől irodalom az irodalom? Semmiképpen nem attól, hogy sokan olvassák. Sokan olvassák a Romanákat és az adóhivatali tájékoztatót is, mégsem irodalom egyik sem. A tömegigény(telenség) nem teszi irodalommá egyetlen pusztán csak divatos író könyvét sem. Ezeket egy darabig olvassák, majd elfelejtik, száz év múlva a kutya sem veszi a kezébe őket.
Talán azok a könyvek tartoznak az irodalomhoz, amelyek hitelesen képesek az embert megmutatni, és megállapításaik száz év múlva is helytállóak.
Persze a meghatározás bővíthető, nyilván többféle aspektusa van a kérdésnek.
Az emberben lakó démonokat az én ismereteim szerint Dosztojevszkij mutatta meg a legjobban, mert képes volt az embernek általuk okozott szenvedést is érzékletesen bemutatni.
Kingnek a Ragyogás c könyve jól megírt könyv, és mondjuk, a hely szellemének megidézése igazolhatja a hátborzongató történetet. De például a Christine-ben, ahol egy ámokfutó autó a rettegés forrása, már csak a rettegés előidézése a célja. Nem hiszem, hogy az emberben lakó alantas vágyak vagy félelmek felpiszkálása lehet az irodalom célja, és innentől bármilyen ügyes a történet vezetése egy könyvben, annak értéktelensége nem kérdéses.
És gusztustalan a számomra az, hogy állatokat is felhasznál ebből a célból (és tökmindegy, hogy dixis-e ez neked, vagy sem) mert sok ember szorong ok vagy indok nélkül állatoktól, és ezért pusztítja vagy kínozza őket, ha megteheti. Erre a félelemre még rájátszani a szememben undorító, és ha nézed a National geographicot, láthatod, hány hasznos állatfajt sodort a kihalás szélére az emberi ostobaság és tájékozatlanság. Lásd például az ördögarcú, de ártatlan rovarevő denevéreket, akiket az emberi idiotizmus szárnyuknál kifeszítve élve a kapukra szegezett, mert démonnak tartott.
Jó lenne, ha a horrorkedvelők inkább a horroríróktól félnének és nem állatokba bújtatott démonoktól.
Ami Rejtőt, vagy Prachettet illeti, Rejtőt irodalmi színvonalra emelte a humora, és az a finom irónia, ahogy parodizálta a légiós ponyvákat. Prachettet a számomra az teszi szórakoztatóvá, hogy egyes mondatai olyan finom utalásokat és mögöttes értelmet jelentenek, amit csak figyelmes olvasással lehet észrevenni, de akkor a humora bombasztikus. Az valószínű, hogy negyven-ötven év múlva az ismeretlenségbe süllyed, de pillanatnyilag jól szórakozom rajta (de azt is megértem, ha te nem kedveled őt)
