1. Igen. Mivel döntést hoz. Minden döntése egy választás jó (jobb) és rossz (rosszabb) között. Azonban ez csupán pillanatnyi értékű jó és rossz; bármely tetszőleges időpillanatban a döntés más lehet. Mivel Tóbiás feltehetőleg nem hülye (kielégítően működik), így feltehető, hogy sosem választja a rosszat; ez megkérdőjelezi, hogy ismeri-e azt. De különbséget tenni tud.
2. A jó(l) döntés Tóbiás esetében a túlélést jelenti, viszont pozitívumként ő ezt felfogni nem tudja. De azt hiszem, ez jó neki. :-)
3. Nem. A játékszabályok ismerete jövőtudatot feltételez, ahova kivetítheti a jelenből levont döntések következményeit, valamint elemző gondolkodást, hogy a jelen időpillanatainak történései között relációt találjon.
4. ??? Én nem akarnék. :-)
5. A 7. kérdés felmerülhetőségéhez minimum egy Tóbia kellene. :-) Ezenkívül Tóbiás élőhelye is némi körvonalazásra szorul.
6. Nem valószínű. A kezdeti feltételek mind ezellen hatnak. Persze a fejlődés spontán is megvalósulhat; ahogy Tóbiás gyakorlottá válik a jó döntések meghozatalában, úgy ez indukálhat változást, és a rossz döntések elkerülése érdekében ki tud fejleszteni valamiféle túlélőmechanizmust. De szerintem valószínűbb egy stagnálószint beállása. Ez attól is függ, hogy Tóbiás környezete ideális, átlagos vagy rossz a túlélés szempontjából.
7. A modellben értelmezhetetlen. :-)
Tóbiás amőba, két csáppal, és pontszerű szemekkel, valamint állábakkal, amelyeket ő maga igazi lábaknak gondol. Nemét tekintve fiú
Tóbiás mindenre emlékszik a múltból
Tóbiásnak fogalma sincsen arról, hogy mit jelent a "jövő" fogalma
Tóbiás pillanatnak él, abban hozza meg a lehető legjobb döntést
Tóbiás képtelen az elemző gondolkodásra
Kérdések
1) Tud-e különbséget tenni Tóbiás jó és rossz között
2) Ha nem tud, akkor az, hogy mindig jól dönt, nevezhető-e pozitívumnak az esetében, vagy pedig tökmindegy, hogy hogyan dönt. (Csak az ő személyes sorsa szempontjából, nem evolúciós értelemben persze)
3) Újra tudja-e értelmezni Tóbiás a játékszabályokat
4) Érdemes-e Tóbiássá válnunk
--------------------------------
5) Milyen dolgokat változtatnátok meg a modellben?
6) Változhatnak-e Tóbiás tulajdonságai az időben? (Konstans-e a modell.)
Elvileg.
Aztán eljutunk az elméleti tudós témaköréhez.Én inkább maradnék gyakorlati, ha mégoly tökéletlen is:-)
Épp ma reggel mondta nekem valaki, mikor megkérdeztem, és hogyan lehet, hogy nem tudja [azt a bizonyos dolgot] megcsinálni, azt nem lehet elfelejteni. Azt felelte: a fejemben tökéletesen meg tudom csinálni. Csak a kezem nem engedelmeskedik.
Készségeink....
Ez majdnem fizikailag fájt, de hozzátartozik az agyalás témaköréhez:
"Many things we do naturally become difficult only when we try to make them intellectual subjects. It is possible to know so much about a subject that you become totally ignorant."
/Dune/
Sok dolog, amit természetesen csinálunk, akkor válik bonyolulttá, amikor intellektuális témaként kezeljük. Lehetséges olyan sokat tudni egy témáról, hogy teljesen tudatlanná válunk vele kapcsolatban.
Ha nincs emlékezeted, akkor nem tudod a jövőt elkótyavetyélni (mert számodra nem létezik), nincs dilemma, nem lehetséges döntés sem. Csak akkor van dilemma, ha van emlékezeted, ergo tudsz az idő felosztásáról. Ekkor viszont minden időpillanatban megteszed ezt a döntést, vagyis értelmetlen általános érvényű elvet csinálni rá.
Igen, igen, játsszunk olyat is!
Egyébként azért jutott ez eszembe, mert én látok átjárást a két modell között, bár valóban egyirányú...
Sürgős teendők és idegeskedendők okán csak holnap fogom vázolni a feltételrendszert.
Inkább oda, hogy az agyalásoknak csak egy bizonyos, és szerintem eléggé szűk köre az, ami szükséges és boldogító. És hogy azzal keserítjük meg legjobban a saját életünket, hogy nem ismerjük fel ezeket a határokat.
"Mi a nagyobb őrültség? Feláldozni a jelent a jövőért vagy feláldozni a jövőt a jelenért?"
Hm. Ez is megérne egy topikot asszem.
Ha nincs emlékezeted, akkor nagyobb őrültség a jelent feláldozni a jövőért, ebben biztos vagyok. Akinek nincs emlékezete, annak csak a pillanat létezik, marhaság lenne elkótyavetyélnie. Ha van emlékezeted, de nem tudsz következtetni semmiből semmire, akkor ugyanez a helyzet.
Ha emlékezeted is van, és következtetni is tudsz, akkor már tényleg az lesz a kérdés, hogy melyik dolog mennyire fontos, vagy hogy az adott pillanatban mennyire véled azt fontosnak.
Nézzük a népnyelvet:
1) Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok
2) Ki mint vet, úgy arat
Ez egy szép és nemes elgondolás, csak éppen egy másik játék. Ha a modellemet kicseréljük egy időben nem konstans modellre, ráadásul még azt sem rögzítjük az elején, hogy mik a tanulási folyamat feltételei, és hova tarthat az, akkor ugyan jobban meg fogjuk közelíteni a valóságot, de semmi értelmes következtetést nem tudunk levonni arra nézvést, hogy milyen élete van anak, aki "olyan, amilyen".
Érdekes (és valós) játék egyfajta evolúciót feltételezni, és azon agyalni, hogy milyen irányba fejlődik a kezdetben "üres lap" tulajdonságait mutató kitalált karakter. Kifejezetten jó játék, csak egy másik játék. Játsszunk inkább olyat (is)?
Na, rájöttem végre, hogy miért nem lehetett veletek a modell keretein belül eldiskurálni, és hogy miért akartátok folyton módosítgatni a kiindulási feltételeket.
Csupa női hozzászóló volt eddig (bocs, halfingi), az lehet az oka. :-)
Tényleg, jobban távoltartom a hapsikat ezzel a topikkal, mint hercegnő32 a Belépés csak nőknek próbálkozásával... :-)
Vgay hogy a hétköznapokban milyen nehéz megtalálni a megfelelö középutat a szükséges és elengedhetetlen agyalás (tervezés) és a túlzásba vitt görcsölés között.
Nem rossz. A baj csak az, hogy nincs választási lehetőség. Nem tudom megtenni azt, hogy nem gondolkodom. Ideig-óráig működhet csak ez a tudattalan létezés. (A dolgot tovább nehezíti, hogy ezek a sodrásos időszakok lehetnek nagyon kellemesek is.)
A gondolkodás nem természetes tevékenység, csak megsebzi az embert; a gondolkodás olyan, mintha mezítláb sétálgatnánk üvegcserepeken, vagy puszta kézzel markolnánk meg a szögesdrótot.
Ugye oda akarsz kilyukadni ezzel a topiccal, hogy szerinted az emberek úgy általában túl sokat tervezgetnek, túl sokat foglalkoznak a jövővel és a múlttal, ahelyett, hogy élveznék a jelent, a pillanatot, hogy a sok agyalás valójában nem teszi boldogabbá az embert?
(Csak próbálok egyszerűsíteni azzal az egyszerű kis agyammal, mielőtt végképp belebonyolódnánk az absztrakt modellekbe vagy az amőbák nemi életébe.)
