Azért küldted el, mert ha benned marad, megmérgez.
A pattanásaidat is ki szoktad nyomni, nem?
Nahát!
Semmit se teszünk ok nélkül, még ha nem is tudjuk, miért esik jól nekiszaladni a falnak.
Emiatt ne rágd magad, az ember mindig helyesen dönt, csak kellő távlatból kell értékelni a tetteket.
Nemnem. Nagyon jól tudtam, mire számíthatok.
Semmire... Nem tudom a mai napig sem, miert küldtem el. Benne volt MINDEN.
De nem bántam meg. Sőt, mint írtad, megadta a sokkot... És működik. Mármint a sokkterápia.
Maga a szerelem is módosult tudatállapot :-), de maga az SMS volt hülye... illetve nem volt hülye, de az, hogy elküldted, arra utalt (ha visszaolvasod a topicod elejét), hogy nem voltál igazán tisztában a lehetséges hatásokkal: erre gondoltam, mint "rutintalanságra".
Bioritmus: az jó, hogy 100 % az érzelmi, de HOL NÉZTED MEG?
Ahány bioritmus oldal a neten, annyiféle eredményt kapsz vissza :-)
Igaz, hogy van bioritmus, de elsősorban a napi, ami létezik (a legtöbb embernek kora délután van egy mélypontja). És az éves is van: ld. téli depresszió (de az a fényhiánynak köszönhető).
És nincs külön "fizikai", "érzelmi", "szellemi" meg ilyenek: az ember egy, és egész.
1/Hm, ez miért ilyen egyértelmű? Ha tegyük fel, az én Hölgyem viszonozza az érzésemiet, az szerinted nem lett volna kompromisszum? Teljesen mind1, hogy mennyi ideig tartana, 1 hónap, avagy 1 élet. A környezetem nem fogadná el az egészet. Mindkettőnk részéről nagy kompromisszum lenne, bár nem egymás iránt. De a környezet reakcióitól függetlenül harmonikus, boldog kapcsolat is lehetett volna belőle. (jaja, ha az a volna ott nem volna.)
2/Nem az a probléma, hogy Nő. Az a probléma, hogy ezesetben valahogy rosszul kezdeményezted a dolgot. Értem, hogy nem akartál járni Vele, csak egy havert kerestél. De ezesetben valahol nagyon elrontottad. Nem jól kezdeményeztél, ő nem haveri kapcsolat kialakításának próbálkozásaként kezelte, nem így értelmezte. Na itt cseszted el.
Jobbulást.
Mellesleg, én se véletlenül írok inkognitónicken. Én sem írtam konkrétumokat, de ettől függetlenül Ő azonnal rájönne, felismerné magát (és/vagy engem).
CMC
Nojon:
Arra tényleg vigyáztam hogy semmi beazonosíthatót ne írjak.
Ha Ő meglátná ezt a topikot, tuti hogy magára és rám ismerne, de reménykedem hogy ez nem olyan nagy baj. Meg fogja érteni, hogy ez "csak" egy terápia volt nekem.
Amúgy 100% igazad van. Részemről süllyedhet. :)
u.i.:
sorry az elírásokért az előző hozzászólásban.
Nem akarok belédrúgni, de hol tökéletes ez???? Ha meg a válságnak már vége, akkor megint csak azt tudom kérdezni: Mi a fenét keresel egy másik nőnél??
1/ Azért látszik, hogy fiatal vagy, csak tökéletes házasságot tudsz elképzelni. A házasságok 99%-ában egy icipici kompromisszumot mindkét fél köt, de attól még tökéletesnek érzik a kapcsolataot. Ez a kompromisszum lehet olyan, hogy pl. egyik fél imádja a focit, a másik a szabályokat se ismeri és nem is érdekli. Attól még harmonikus, boldog kapcsolat lehet. Aki a mindenben tökéletest keresi, legtöbbször egyedül marad... például Ő.
2/ miért számít, hogy az a másik ember nő? Ember, akivel lehet dumálni olyan dolgokról ami mindkettőnket érdekel. Különösen olyanokról, amiről pl. a párunkkal nem lehet, mert nem érdekli, minket viszont igen. Ebben önmagában szvsz semmi kivetnivaló.
Valószínű, az ilyen esetek 90%-ában a férfi többre _vágyik_, még ha ez nem is megy át konkrét szándékba.
Amikor megkaptad az első "taposós" levelet, akkor döccentél neki a falnak, annak a határnak, amit Ő szabott meg, tudatosan vagy tudat alatt. De Te ezt nem vetted észre/nem voltál hajlandó észrevenni/nem hitted el!
Ez valószínű igaz, de miért írod, hogy elcsesztem? Én úgy hiszem -ha nő olvassa javítson ki- hogy egy nő mindig tudja már az első pillanatban, hogy egy adott pasival hajlandó lenne lefeküdni az életben valaha is, vagy soha. Ha utóbbi, akkor a pasin úgyse múlik semmi, kézenállva szavalhatja Shakespeare összes szonettjét, csigánykereket hányhat, akkor is esélytelen, mert "csak", és én ez a kategória voltam Nála.
Másik dolog, hogy n-szer írtam: nem akartam járni Vele. Csak egy havert kerestem, egy kitörési pontot. Aztán gáz lett.
Mind1. Azt hiszem, a választ megkaptam.
Talán a munkatársi viszonyt meg kellene próbálni helyreállítani bár embertelen nehéz, de senki(?) nem írta hogy reménytelen lenne. Úgy, hogy közben nem szabad tesztelni, nem szabad kommunikálni... akkor végül is mindegy hogy milyen a viszony, mert semmiből nem látszik...:(
Már csak megérteni akarom hogy mi történt. Bennem egész biztos hogy van hiba, mert egy jobb viszonyból romlott eddig.
Túl sokat agyalsz ezen a nőcin. Igen, biztos benned is van hiba, te is csináltál "nem megfelelő" dolgokat, de összességében úgy érzem, téged zavar, hogy mit tettél, őt meg nem zavarja, hogy ő mi tett (illetve mit tesz). Ezért érzem, hogy nem igazán érdemes vele hosszabb távon foglalkozni, hagyni, hogy lekösse a figyelmedet.
Megérteni meg ne akard. Valószínűleg ő maga sem tudja egészen pontosan megfogalmazni az érzéseit...
Szerintem baromira feszélyezi, hogy tudja, én tudok/tudhatok sokmindent róla amit nem szeretne -azt hogy egy érzelmileg sebezhető szingli-, és EZÉRT akar kiiktatni az univerzumából, mindörökre.
Akkor meg maradj ennél a munkahipotézisnél, és dőlj hátra elégedetten.
De nem akarom Őt itt elemezni. Méltatlan. Nincs jogom hozzá.
Dehogy nincs! Tudtommal semmilyen IRL adatot nem adtál meg, ami alapján azonosítani lehetne, amit meg elárultál, pusztán az alapján egy eléggé átlagos lány, van vagy tízezer belőle a városban. Amúgy meg bár a te lelkedről van szó, nagyban befolyásolja az ő személyisége alapján álló cselekedetei.
Az 51es hozzaszolasodban leírtakat korábban meg sem említetted, bár lényegesnek tűnik.
Hogy a hierarchiában feljebb állókkal miért mutatott más viselkedést? Féltette az állását! Ma sajna nagyon egyszerű mondvacsinált indokot kitalálni a kirúgáshoz!
Őket sem engedte közelebb magához, bár hozzá tartozik a dologhoz, hogy
Már CSAK erről szól az egész Ebből a körből kéne kitörni, ezt elviselni, ha már nem tudom Vele megbeszélni mert nem akarja.
Na itt a lényeg. Tényleg csak erről szól, ahogy nojon is irta, élvezi, hogy összetörjön Téged mint egy tojást, és aztán még ugráljon az egód romjain.
Te pedig még mindig a lába elé helyezed az önérzteted maradványait, hadd törje össze.
A 29.es : Talán egy múló válság a házasságban, hosszú stresszes időszak után, és egyszer csak megtörtént a baleset. Nem is tudom, mit akartam. Szellemi társat, barátot, akitől megkaphatom azt, amit a feleségemtől nem.
Nem akarok belédrúgni, de hol tökéletes ez???? Ha meg a válságnak már vége, akkor megint csak azt tudom kérdezni: Mi a fenét keresel egy másik nőnél??
A moldovás stílus (ez tetszett, én is sokat olvasok Moldovát :) ) "ha mégis utána futsz és belekapaszkodsz, ne csodálkozz ha segítve felhúzó kezek helyett durván lerugdosó lábak nyúlnak feléd." Vedd már észre, hogy nemcsak lerugdosnak, hanem még le is köpnek! Réges régen minden esélyedet elcseszted nála. Amikor megkaptad az első "taposós" levelet, akkor döccentél neki a falnak, annak a határnak, amit Ő szabott meg, tudatosan vagy tudat alatt. De Te ezt nem vetted észre/nem voltál hajlandó észrevenni/nem hitted el! És túlmentél minden határon.
Megint azt kell írnom: Elcseszted. Nagyon, és további nyomulással csak még jobban eltaszítod magadtól. Ha a feleségeddel elmúlt a válság, és biztos vagy benne, hogy szereted, és ő is szeret, akkor hozzá menekülj a problémáiddal, ne keress mást.
A munkahelyi viszonyt talán ki lehet kupálni valamennyire, de ehhez látnia kell rajtad, hogy mit NEM akarsz. Ne akarj közeledni hozzá, se barátként, se szeretőként, se sehogy.
A hölgyről ami átjött: Nem nevezném túl gátlásosnak, inkább fegyelmezettnek, ahogy Te is írtad. Nagyon magas nála a mérce, ezért nem tudta meghódítani a szamárlétráról lenéző vadul nyomulós próbálkozás sem. Lehet, hogy az egója túl nagy?
(Van egy olyan gyanúm magammal kapcsolatban, hogy nekem is túl nagy az egóm, nagyon magasan van a léc, amit bármilyen nőnek meg kell ütnie, hogy nálam legyen esélye. Igen, ez bődületes hiba. )
És a fegyelmet is félre lehet érteni, úgy érzed, hogy érzékeny, pedig csak stabilan kialakultak benne az elvárások saját magával, és a potenciálisan esélyes férfiakkal szemben is. Ez nem érzékenység! Sokkal inkább számítás...
Nekem nem úgy tűnik, mintha a régi jó kollegiális kapcsolatot szeretnéd visszaállítani kettőtök között, de szólj, ha tévednék. Egyébként az is akkor régen mibe torkollott?
Szerintem rendes ember vagy, ennyi. Kösz, jól esett:) Ha ő mondaná ezt a 4 szót és mást semmit, egy pillanat alatt megszűnne a problémám.
Pillanatnyilag, viselkedése alapján a lány a. totálisan és a végletekig önző, b. empátiája alulról súrolja a nullát. Esetleg a kettő tetszés szerinti keveréke.
Akkor mi volt egyszer az az elgyengülés, sírva kiszaladás, hosszú magánlevél, aztán az, hogy segített egy dologban?
Meg olyanokat írt, hogy szereti olvasni a leveleimet. (mondjuk ez a stádium nem tartott sokáig, utána kaptam jó taposós leveleket is)
Lemondani? lemondtam.... Már csak megérteni akarom hogy mi történt. Bennem egész biztos hogy van hiba, mert egy jobb viszonyból romlott eddig.
Visszafogott meg ilyesmik... igen. Amikor te látod. De milyen otthon? Milyen egy buliban? Passz. Hát ezt tényleg nincs honnan tudjam.... Nem bulizós fajta. Ezt tudom. Hogy milyen otthon? Tudtommal egyedül él sok éve. Szobanövények, könyvek, mozi egyedül, színház egyedül, esténként esetleg sírdogálás a párnába, ügyes magáhoznyúlás, fene tudja.
Én sajnálom, mert többet érdemel, és amiatt is tisztelem, mert ha nekem így kellene élnem rég meghaltam volna májzsugorban.
Szerintem baromira feszélyezi, hogy tudja, én tudok/tudhatok sokmindent róla amit nem szeretne -azt hogy egy érzelmileg sebezhető szingli-, és EZÉRT akar kiiktatni az univerzumából, mindörökre.
De nem akarom Őt itt elemezni. Méltatlan. Nincs jogom hozzá.
A kövér betűs részt kellene megfogadom végre... Felejteni akkor is, ha nincs megnyugvás.
Nem veleletlenul irtam, hogy megoldodoban vannak. Nem hiszem azt, nem altatom magam azzal, hogy ennyi ido alatt lezartam magamban. Annal -reszemrol- sokkal komolyabb dolog volt ez, minthogy 2-3 nap alatt le tudnam zarni!
_strangeLove(): 24 ev. Ja, 10 ev mulva biztos, hogy en is maskepp fogok gondolkozni, hozzaallni. De most 24 vagyok, nem 34.
_strangeLove():
mar bocsanat, de ez nem derult ki eddigi hozzaszolasaidbol! Vagy igen, csak Én vagyok vak?
Holnap bovebben, de egyelore annyit, hogy nem O, hanem epp te gondoskodsz rola, hogy ne tudd feldolgozni! Ha nem probalkoznal nala, szvsz egyszerubb dolgod lenne. Nagysagrendekkel.
Nekem szerencsem volt, hogy hajlando volt megbeszelni a holgy a dolgot,ez igaz. De egy masik tortenet.
Mar bocs, de ha a felesegeddel tokeletes a kapcsolatod, mi a banatnak keresel masik novel olyan kapcsolatot, ahol a problemaidtol akarsz megszabadulni? Akar csak haveri szinten is!
(hujdeszép nicked van, az ujjam letörik, mire beírom...)
Egy pillanatra csak...
ELFELEJTENI? Gondoskodik róla, hogy ne tudjam feldolgozni! Ezzel a kerüléssel és a folyamatos lerázással! Ha normális lenne velem, olyan mint másokkal, nem provokálna azzal ahogy kerül, rengeteget segítene. Sokkal kevesebb fájdalommal, kínnal, összedőlt önértékeléssel túllehetnék a dolgon. Akkor nem akarnám folyton tesztelni, hogy vajon még mindig leprásnak számítok nála, vagy már nem.
Azért egyetlen apróságot ne felejtsünk el. A nőt. Téged már elemeztek, aláztak.... én nem kívánom egyiket sem. Szerintem rendes ember vagy, ennyi.
Innen nézve azonban nem annyira ideális ez a drága ifjú hölgy. Nem mai csirke. Tudja, mitől döglik a légy. Visszafogott meg ilyesmik... igen. Amikor te látod. De milyen otthon? Milyen egy buliban? Passz.
Az, hogy így bánik veled, számomra egy, ám annál komolyabb üzenetet hordoz. (mely valójában kettő :-) )
Pillanatnyilag, viselkedése alapján a lány a. totálisan és a végletekig önző, b. empátiája alulról súrolja a nullát. Esetleg a kettő tetszés szerinti keveréke. Kifejezetten élvezi, hogy porig aláz, te meg (mint afféle érzelmes lény) őrlöd magad, és egyre inkább mész kutyába. Ő meg (ó, a finom és érzékeny habos lelkű hölgy) egyre inkább lent tart. Tudatosan. Nem, nem kérek az ellenvetésből: ő más, mint a többiek, gátlásos, meg ilyesmik. Ez nincs így.
Ha akarna változtatni a te, pillanatnyilag elég rossz lelki állapotodon, megtehetné. Teszi? Nem teszi. Meg tudná tenni? Igen. Meg akarja tenni? Nem űgy tűnik.
Amíg teszteled ("leprás vagy-e"), addig mindig elbuksz a teszten. Ő fog elbuktatni, mert nem akar átengedni. Pedig nem lenne számára hatalmas erőfeszítés.
Mondj le róla. Nem érdemes hajtani egy hámozott lufira.
CMC:
Te szvsz túl rámenős, sőt talán erőszakos voltál. Elmartad magadtól, mondhatni átestél a ló túloldalára! ERŐSZAKOS??? Ezt olvastad ki abból amit leírtam? Erre csak azt tudom gondolni, hülye vagyok, hogy folyton magamban keresem a hibát, mert lám: egy idő után az emberek elhiszik nekem, akkor is, ha nem igaz.
Nos, akkor:
-Más nős kollégákkal ellentétben- soha nem erőszakoskodtam hogy hazavigyem az autómon. 2x felajánlottam a zuhogó esőre ill dermesztő hidegre tekintettel, de Ő nekem és csak nekem, karakán módon nemet tudott mondani. Még megköszönni se látta szükségesnek a felajánlásomat. Más kollégáknak valahogy nehezebben mondott nemet, pontosabban sehogy.
-Más nős kollégákkal ellentétben- nem könyököltem az asztalára, 5 cm-re tőle –ürügyet sem keresve-, és nyomtam neki a dumát félóráig, csak úgy, “megfőzés” céljából. Én ha két mondatot kérdezni merészelek, elnézést kértem hogy zavartam, és utána félóráig 200 a pulzusom, hogy vajon nem voltam-e tolakodó, nem adtam-e ürügyet ezzel, hogy megharagudjon.
-Más nős kollégákkal ellentétben- soha nem hívtam föl telefonon. (ill. egyszer egy picit goromba SMS-e után megpróbáltam, de szó nélkül letette a kagylót mihelyt rájött hogy én vagyok.)
-Nem keztdem el digitális fényképeket kattogtatni Róla, hanem előbb megkérdeztem, hogy beleegyezne-e, és az elutasítást tudomásul vettem.
Stb.stb.stb…………. nem akarom sorolni, nem vezet sehova.
Amit másokkal ellentétben én megengedtem magamnak: nö-/név-/szülinapra személyre szóló és egyedi digitális képeslapot vagy SMSt küldtem, és elég sok mélt írtam, néha a privát címére is - ellensúlyozandó azt, hogy nem vagyok jó dumás… Ennyi!!!. Persze ez ingoványos talaj, mélben könnyebb tévedni a mindenkori viszonyunknak, közelségünknek megfelelő hangnemet illetően –mert nincs body language-, és máris kész a baj.
A “más nős kolléga” kb. ugyanolyan paraméterű mint én, csak kicsit feljebb van a munkahelyi hierarchiában és talán jobb a dumája. Ez sem ért el sikert Nála –pedig évekig ostromolta-, de a csaj valahogy SOHA nem mert olyan durva lerázó gesztusokat eszközölni vele szemben.
Akkor most erőszakos voltam??? Mihez képest?
Úgy általában soha nem vettem a bátorságot magamnak hogy rányomuljak, ahogy írtam is, –azt hiszem kettőnkön kívül más nem is tud a történetről- mert NEM azt akartam. Ezért (is)érzem méltánytalannak amikor a klasszikus, néha bunkóságot tettető lerázási technikákat alkalmazza velem szemben. Ráadásul elég hiteltelenül. Már CSAK erről szól az egész… Ebből a körből kéne kitörni, ezt elviselni, ha már nem tudom Vele megbeszélni mert nem akarja.
Van egy mondás hogy "ne fuss olyan szekér után, ami nem vesz föl." Kiegészíthetném Moldovás stílusban, hogy "ha mégis utána futsz és belekapaszkodsz, ne csodálkozz ha segítve felhúzó kezek helyett durván lerugdosó lábak nyúlnak feléd." Emiatt visszaütni több mint öreg hiba. Még ha csak hirtelen haragból, dacból történik is amit abban a pillanatban megbánunk.
A dac tényleg sem vezet sehova és rossz tanácsadó. Igen, ebben hibázhattam néhányszor. Ha elmartam, az emiatt a dac miatt volt.
Talán ebben a hozzászólásomban is ott a dac és nem kellett volna megírnom.
Mostmár csak 1et tudsz tenni. Megpróbálod elfelejteni, más megoldást én se látok. ELFELEJTENI? Gondoskodik róla, hogy ne tudjam feldolgozni! Ezzel a kerüléssel és a folyamatos lerázással! Ha normális lenne velem, olyan mint másokkal, nem provokálna azzal ahogy kerül, rengeteget segítene. Sokkal kevesebb fájdalommal, kínnal, összedőlt önértékeléssel túllehetnék a dolgon. Akkor nem akarnám folyton tesztelni, hogy vajon még mindig leprásnak számítok nála, vagy már nem.
A feleséged felé pedig talán meg kellene próbálni magadban újra felépíteni a kapcsolatot, aztán talán újraindul a szekér. A feleségemmel semmi bajom, nem kell újraépíteni semmit, úgy tökéletes a kapcsolatunk ahogy van. Csodálatos nő, és életem legnagyobb szerencséje hogy találkoztam Vele.