Azt álmodtam, hogy egy mediterrán városban sétáltunk, és a várfal tövébe szabálytalanul összefutó utcák által képzett térre értünk ki és ott fotózgattam. Egy ilyen semmi kis háromszögű terecske volt. A tér közepén volt egy öntött szobor, a talapzaton egy békés, pocakos ember (nem katona) karimás papkalapban. A terecske egyik oldalán egy nagyon barátságos piros ház volt, a színe olyan mint egy lánykori szoknyámé és az ablakokban mindenféle: madárketrecből lelógó aggófű, tiritarka teregetés, szépleány, ilyesmik, mint egy képeslapra illően idilli válogatás. Azzal szemben meg egy templom volt, magas, meredek lépcső vitt fel az ajtajához. Közben valahogy besötétedett és a templom felett gyönyörű, színes tüzijáték lett.
Nem történt benne semmi, de még most is sajnálom, hogy felébredtem belőle, olyan békét és gyönyörködést éreztem. 🥰
Azért, mert a repülés: játék :) Amióta másra szeretném használni a tudatos álmodást, azóta nem sikerül. Elkótyavetyéltem, mondhatjuk így is. Most erősen dolgozom rajta, hogy újra legyenek (tudatos álmaim), de nem olyan egyszerű.
Igen, annyira még nem tudatos az ember, hogy álmában jöjjön rá, hogy álmodik, de már ki tud ugrani az álomból, ha akar. A következő lépcső az, amikor álmodás közben tudod, hogy álmodsz, de még nem tudsz belenyúlni a cselekménybe, csak sodródsz a történésekkel, és a legmagasabb szint, amikor már irányítod az álmaid. Az marha jó :) Sajnos, az eddigi tudatos álmaimat elhasználtam röpködésre :(
Ja, és még arra emlékszem, hogy vártam a saját haláltusámat, de nem jött, és egy pillanatra arra gondoltam, hogy lehet, hogy talán már meg is haltam, és akkor a halál ilyen, ilyen sötét és csöndes, de mégis tudatában voltam magamnak, vártam, hogy valami majd történik, de semmi sem történt, meguntam. :)
Megnéztem, meglepően jó :) A fogak kihullását néztem meg, mert erős élményem egy régi álom, amelyben kihullott egy fogam, tetszik, hogy ennyiféle megközelítést megvizsgál.
Erről aztán eszembe jutott, hogy egyszer meghaltam álmomban (nem is olyan rég, egy-két hónapja), illetve egy busszal utaztunk többen, és belezuhantunk egy mély vízbe buszostul, utasostól, én vártam, hogy a víz alatt a sofőr kinyissa az ajtókat, de nem nyíltak ki, és akkor rájöttem, hogy meg fogok halni. Nagyon érdekes volt, mert a felismerés első riadalma után nagyon nyugodtan vártam a halált, de a világon semmi nem történt, ücsörögtem a sötétben (addigra tök egyedül lettem, nagy csönd vett körül és sötétség), és vártam, hogy mi fog történni, kicsit kíváncsian, mindenre nyitottan, de végül annyira unalmasnak találtam, hogy úgy döntöttem, inkább felébredek :) Ezexerint tudatában voltam annak, hogy álmodom, de erre csak ébredés után jöttem rá.
Háború volt. Tudtam is, de sose gondoltam, hogy ideér; egész addig, míg fölöttünk is el nem kezdtek bombát szórni. Először azt hittem, madarak a kis fekete pontok a magas égen, de kesőbb megláttam, hogy egy repülő szórja ki őket. Először a pincébe menekültünk a gyerekeim meg a szüleim, aztán azt gondoktuk, ez ránk fog omlani, így gyorsan feljöttünk, és beugrottunk egy földhasadékba. A férjem kint állt a szélén, mondta, menjünk csak, nem lesz itt semmi gond, és ahogy jöttek ezek a kis minibombák tényleg el sem érték. A hasadékba viszont becsapótak: ilyen kis pontnyi bombák voltak, amik fénylettek. Fénybomba(?). Észrevettem egy vadkacsát a hasadék közepén, ráugrottam, így nem érte találat, engem igen, ez a kis fénypötty valójában semmit nem okozott. A hasadékban bújtunk tovább, nem történt bajunk, de nagyon féltünk.
Az a baj sokat láttál, de nem figyelmeztetted őket, ismerted a hibáikat,
a bűnt, csalást, mindezt végig nézted nevetve mint most. Sajnálod őket, te nem sajnálod őket, hanem dicsekszel hogy te milyen becsületes voltál, ők nem .
Álmod neked szól , téged figyelmeztet .
11 Mindez előkép a számunkra, a mi okulásunkra írták meg, akik a végső időkben élünk. 12 Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék.(1Kornt:10: 11-12,)
Az ítélkezés. 1 Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! 2 Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni. 3 Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre? 4 Hogy mondhatod embertársadnak, hogy hadd vegyem ki a szemedből a szálkát, amikor a magad szemében gerenda van? 5 Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből! (Mátté: 7:_1-5 )
„Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” (Máté:8 :7.)
A kísértetek a házban laknak. Hiába költöztünk el, a szellemjárta házas álmok folytatódnak. Most a legutóbbiban elmém kitaláta, hogy kiadja azt az egyébkent berendezett belső reszét, ahova szellemek miatt bemenni nem merek.
Nahát ilyet még biztos soha nem álmodtam életemben.
Ismeretlen helyen voltam. Mellettem egy ismeretlen középkorú hölgy állt. Annyit tudtam a kerítésen túlra kell majd mennem valahová. Az említett hölgy talán majd segít nekem? Aztán nagy nehezen elindultam...Ekkor váratlanul megszólalt egy férfi hang: "Vigyázat, a hollók hulláját bombázzák, mert értékes. Újságpapírba kell becsomagolni, mert értékes." A két kezemben valóban szorongattam valamit. Fogalmam sem volt hogyan oldjam meg ezt a feladatot. A lelkem mélyén mégis azt éreztem nem lesz bántódásom...Aztán megszakadt az egész...
Ja, és hogy mit jelent, azt ugyan nem tudom, de boldog vagyok, hogy végre újra emlékszem az álmaimra. Évek óta csak halványan rémlettek, pedig igencsak dolgoztam rajta, hogy ne így legyen.
