Azt hittem, hogy a (külföldi) slágerlistákat valakik szerkesztik. Vagy a rajongók betelefonálnak valahova vagy ilyesmi. Nagy csalódás volt, amikor megtudtam, hogy ezek valójában eladási listák.
Ahogy az ember öregszik folyton eszébe jutnak dalok, és hála az internetnek könnyen utána lehet nézni mik azok amiket félrehallva sikerült memorizálni. Most két ilyen dal jutott eszembe, egy Fonográf és egy DollyRoll.
...Mondjuk, lesz egy ifjú hölgy úgy tizenöt év és húsz között fűzfalány, bűzkalács stb (kit űz a vágy) A bevezetés elhagyható és rögtön ott az izgatóan megvetett ágy...
Mamakaroni karonika spagetti (Maria makaroni e spagetti) Bice bolonyéze fe puccini (Pizza bolonese per tuccini) Bitelle ripincsi difungi (Fritelle ripinci di funghi) Brizelá belicsetini dikáróli (Insalata di cetri di caroli)
...
A risztoláter klasszikus metódus (A ristorante klasszikus metódus) Epilógus helyett fal apólust (Epilógus helyett fal a kórus)
Erre nem reagáltam, de az valahol jogos, hogy a zuhanyból fröcsögő víz vagy a lecsapódó pára nehogy zárlatot okozzon, még ha nem is tipikus. (Gondolom, itthon is pl. a panelekben hasonló okból van a folyosón a kapcsoló... nem mintha az veszélytelen lenne, ha rád oltják a villanyt és a sötétben bukdácsolhatsz ki felgyújtani :-D) de én konkrétan attól féltem, hogy már akkor is megráz az áram, ha csak nyirkos kézzel nyúlok a tömör műanyag részhez.
A kurva szót én csak "általános" káromkodásban hallottam eleinte, emberre nem, ezért simán azt hittem, hogy rohadtat jelent...
Anno sokat fórumoztam itt a 2000-es évek végén, kamaszkoromban (most már én is csak hébe-hóba nézek fel...) Akkor még sok mindenre emlékeztem bölcsödés és óvodás koromból, és be is írogattam az akkori téveszméimet :-D Most már tényleg alig rémlik valami, szinte csak az emlékeim emlékei. Az első iskolai napomra már emlékszem, meg alsós koromból még több dologra. Meg nekem is van egy csomó összemosódott emlékképem, kirándulásokról és más olyan helyekről, ahol csak egyszer jártam kis koromban.
A legkorábbi, azonosítható emlékem, hogy a nagymamámmal sétáltam egy faluban, és elkezdett esni az eső, ezért beálltunk valami fedett helyre, ahol a nagymama adott egy kocka csokit. :-) A halála után megtaláltam a naplóját, és kiderült, hogy Hollókőre kirándultunk, 2 éves és pár hónapos voltam, még azt is leírta, hogy borús idő volt és többször esett. (Halványan van egy olyan emlékem is, hogy egyszer nálunk rosszul lett, megszédült, és hívni kellett az orvost... a napló alapján tényleg volt ilyen, viszont 6 hónapos csecsemő voltam, aligha emlékezhettem rá :-O valószínű ezt is vagy utólag képzeltem el, vagy összekevertem valamivel)
Nekem az volt a legbecsapósabb emlékem, amikor szintén a nagymamámnál az ablakból néztem, hogy a parkolóban (panel) az egyik szomszéd néni kocsiját szerelik. Csak nagyobb koromban jöttem rá, hogy biztosan álmodtam, mert különben nem emlékeznék úgy, hogy a szerelő az autó komplett kaszniját lecsavarozta, és puszta kézzel félretette a fűre. :-D Nyilván azt hittem, az igazi autókat is úgy szét lehet szedni, mint a matchboxokat.
Ha már vonat: egyszer valamikor kiskoromban elutaztunk a rokonokhoz. Gondoltam, jaj, de jó, legalább láthatok gőzmozdonyokat közelről is, nem csak a tévében. Kimentünk a Déli pályaudvarra és csodálkoztam, hogy nincs itt egyetlen gőzös sem, csak dízelmozdonyok. Szerintem metrón már utaztam korábban is (vonaton is, csak nem emlékeztem rá), HÉV-et meg szinte minden nap láttam, tudtam, hogy ezek is vonatok, árammal mennek, na de az igazi vonatot azt gőzmozdony húzza! Valószínűleg a tévében látott filmek miatt gondoltam így, ott sokszor gőzmozdony volt.
Az ember úgy 3 éves koráig tud visszaemlékezni. Mikor kiscsoportos voltam, már akkor sem emlékeztem arra, milyen volt az első nap az óvodában, pedig próbáltam visszaemlékezni, de nem ment. Meg milyen volt, mikor még nem voltam óvodás?
Na, ezután meg tényleg csodálkoztam azon, hogy a nálam két évvel fiatalabb húgom nem emlékszik olyan eseményekre, amikre én már igen, meg hogy létezik, hogy egyáltalán nem emlékszik a bölcsődére? Hiszen ha én emlékszem arra, mikor ő bölcsődés volt, akkor nyilván neki is emlékeznie kéne erre.
Sokáig tisztán emlékeztem arra, hogy a húgommal és unokatesómmal a falu szélén álló, régi magtárban játszottunk. Igaz, hogy apum szerint ilyen sosem történt, de hát ő nem volt ott. Nyaranta pár hetet mindig a rokonoknál töltöttünk, a szüleim nélkül. Na, egyszer én is elgondolkodtam, hogy megtörténhetett-e? Az ott dolgozók megengedték volna? Aztán rájöttem. Bejött egy emlék. A nagypapám tényleg megmutatta belülről is azt a magtárt, én meg gondoltam, milyen jót lehetne itt játszani, aztán ezzel álmodtam, ami valódi emlékké vált.
Meg volt egy másik emlék, erről sokáig nem tudtam eldönteni, álmodtam-e vagy tényleg megtörtént, mert csak néhány kép. HÉV-en utazunk, leszállunk, aztán megyünk fel egy dombra, aztán egy fogorvosi rendelő, a váróban sok gyerekkel. De valószínűbb, hogy álmodtam. Az emlékképek is inkább olyannak tűnnek. A fogorvos itt van az utcánkban. Vagy gyerekorvos? Az is van itt, helyben. Na, jó, megkérdeztem anyámat, legfeljebb hülyének néz. Erre azt mondta, hogy az nem fogorvos volt, hanem gyerekorvos! Akkor helyben még nem volt gyerekorvos. Nem sokkal később már lett, mert már óvodás koromban helyben volt gyerekorvos. A fogorvost honnan vettem... talán onnan, hogy egyszer kiskoromban eltört az egyik fogam. A fogorvos meg elsőre azt mondta, nem is tört el, az két külön fog. Aztán csak kihúzta. Erre az esetre nem emlékszem, csak a szüleim mesélték.
Az angolok annyira komolyan vették ugyanezt a parát, h náluk asszem még mindig nem szabad kézzel megérinthető villanykapcsolót tenni a fürdőszobába, csak pl. madzaggal meghúzhatót...
Hú, engem a szüleim paráztattak rendszeresen az áramütéssel. Például, hogy a műanyag villanykapcsolóhoz se szabad nyúlni vizes kézzel, mert megráz (jó, ha folyik vagy fröcsköl a víz, akkor előfordulhat, de nem csak erről volt szó)... Ennek hatására később azt hittem, hogy amikor szétszedem a turmixgépet és a (műanyag) forgó részétől bizsereg a kezem, akkor megy ki belőle az áram, és ha még be lenne dugva, akkor megrázna :-D (Pedig már gimnazista voltam, és tudnom kellett volna, hogy a műanyag szigetel)
A másik ilyen téma a baktériumok voltak, nagyobb koromban emiatt egyszer a legjobb barátom veszett össze velem: valami vacak rendezvényen voltunk, ahol drága volt az ásványvíz, és én ragaszkodtam hozzá, hogy magamnak külön vegyek (hiába pénzkidobás), mert hogy más után inni milyen veszélyes...
Az iskolában több gyerektől is hallottam, hogy a vonatsínre nem szabad lépni, mert megráz! De hát léptem már sínre és nem rázott meg. A dízelmozdonynak nem kell áram, a villanymozdony meg fentről kapja. Aztán egyszer elmondtam vonatmániás és vasutas rokonoknak, hogy mekkora hülyeségeket beszélnek az osztálytársaim, még hogy a vonatsínben áram van! Ezek a rokonok erre meg elmagyarázták, hogy tényleg van benne áram! Ekkor egy kis ideig egy kicsit féltem tőle, de hát addig se rázott, meg azóta se.
A láng fölött fertőtlenítés: a 20. századi orvoslásban talán már nem. De filmekben lehet látni, hogy leveleket gyertya fölé tartották, régen "fertőtlenítettek" ilyen módon. Az 1979-ben eltörölt himlőoltást viszont tényleg tüzes karcolásnak nevezték.
Alultáplált: az "Álljunk meg egy szóra" tévéműsorban is volt szó erről, egy levélíró említette, hogy félreérthető szó, mert tényleg lehet egy embert alulról táplálni.
Én viszont a nagyothallóról hittem azt, hogy ez valami ironikus, vicceskedő kifejezés, hiszen az illető valójában kicsit hall (vö. pl. „nagyon” megy ez neked…).
Az alultápláltságról azt hittem, valami borzalmas betegség következménye: az ember nem tud normálisan nyelni, ezért alul tápláláják (fölvágják a hasát és bevezetnek egy csövet v. ilyesmi).
-----
Általánosban az volt elterjedve köztünk, hogy lesz egy olyan védőoltás, hogy tüzes tűvel egy X-et karcolnak a karunkra. Később kiderült, hogy ez onnan ered, hogy a fecskendőtűket láng fölött fertőtleníik (hmm... ez vajon igaz?).
Meg azt is hittem, hogy a Poland az Holland(ia), a pogány az cigány, a plébános meg valami pléhből készült dologgal hadonászik (pléhbárdos??), lásd Boris Viannál a Bádogbánost.
Volt otthon egy dombornyomott Magyarország-térképünk. A kék foltokkal nem volt rajta problémám, mert tudtam, hogy az egyik a Balaton... viszont (ovis voltam) az országból csak Pestet és környékét, a Balatont (csak a siófoki részt) és a Mátrát ismertem, ezért azon akadtam fenn, hogy az ország felén (Alföld) miért nincs egy darab domb se, az is eszembe jutott, hogy elfelejtették rányomni őket :-D
Illetve a határ rózsaszín vonalára azt hittem, hogy egy furcsa színű folyó. Az se zavart, hogy körbemegy, mivel a Dunát is valahogy úgy képzeltem, hogy a Fekete-erdő a Fekete-tenger partján van :-)
Még korábban, amikor még nem tudtam pontosan, mi a különbség a tó és a folyó között, ráadásul azt hittem, hogy a Duna "Gödön van" (úgy, ahogy a Balaton Siófokon). Uis Pesten nem nagyon jártunk a parton gyalog, a kocsiból meg nem láttam ki rendesen, ha le is esett, hogy víz van alattunk/mellettünk, nem kapcsoltam össze a Dunával. Felsőgödön, ahol a nagymamám nyaralója volt, meg sokat voltunk kint, fürödtünk is.
Már régen nem írtam a topikba, de erről most eszembe jutott egy. Nem tudom, hányadikos voltam, és tanultuk-e már ezt a csatát, de egy nap megjelent egy böhöm nagy műanyag gépelem a suli udvarán. Megkérdeztem apukámat, hogy mi az, és azt mondta, hogy vízakna. Nagyon megijedtem, mert azt hittem, az a robbanóeszköz, és csak úgy hoztak egyet a suliba, hátha felrobbanunk. :-D
Szerencsére elég hamar elvitték (és gondolom beépítették).
