Arról nem is beszélvén, hogy a boldogság és fájdalom mennyire keveredik pl a zenék területén! Az igazán tartalmas boldogságot árasztó zenéknek mind egy keserű, fájdalmas, szenvedő mellékzamata van. Ugyanis e nélkül valami "hejhajahuja" lenne, ami számomra minősíthetetlen. Kell bele a pátosz, az élet megélése, ami tipikusan lassan árad szét a testünkben, mint örömérzés, és teljesen betölt. Kevés zenének sikerül igazán jól éreztetni ezt az érzést (Verve: bitter-sweet symphony, Vangelis: Chariots of fire, Enya egyes dalai például, és biztos klasszikusban is van, de nem ismerem annyira).
E mellett még sokan vádolnak (nem itt, hanem "a chaten") a "savanyú a szőlő"-vel. Erre azt mondom, hogy ezek az emberek valahogyan húzódoznak attól, hogy a szenvedést megéljék. És attól, hogy elismerjék, ez az élet része. "Minden emberi, ami emberrel történik" és nem sztem be kell vonni ebbe a "kellemetlen" dolgokat is. A társadalom ítéli kellemetlennek őket, pedig az élet részei. Miért akarjuk különválasztani ezeket? Mert látszólag könnyebb semmit sem tenni, csak "lebegni" a szó rossz értelmében, mint elfogadni a valóságot, vagy egyáltalán gondolkodni rajta. Mondok én valamit: a gondolkodás is sokszor szenvedés! Mégis megteszik sokan, mert úgy tapasztalták, jót tesz. Az ember magára vállal dolgokat, avval a tudattal, hogy jobb lesz. Van, aki lusta gondolkodni is. Nem mondom, hogy rosszul jár, és azt sem mondom, rosszabb ő maga. De szerintem jobb is lehet, jobb lehet, van igenis különbség az igazi spirituális boldogság és a hejehuja, kábult élvezés között. Mélység. Van, akinek ez nem is tipusa. Nincs ellene kifogásom, de engem vhogy nem tölt be...
"Te ellene vagy a védőoltásnak meg az altatónak meg a fájdalomcsillapítónak?"
Nem vagyok "ellene" ezeknek, én csak azt mondtam, hogy ez van, és hogy miért van ez szerintem.
Ugyanúgy szerintem az, ha tovább (70, 80 év) él az ember "a modern tudomány" segítségével, teljesen felsleges. Ennek ellenére nem ölöm meg magam majd 30 évesen, csak azért, mert feleslegesnek tartom a tovább élést. Ugyanúgy talán te is ellenzed a "környezetszennyezést", vagy azt, hogy kémiailag manipulálják az ételt, mégis megveszed, amit árulnak a boltban. Mert most ez van.
"Te összeférhetőnek tartod a szenvedést meg a boldogságot?"
Nem gondolom, hogy ez "összeférhetőség" kérdése. Szenvedés közben, után lehet igazán boldog az ember. Miután, miközben megküzdött. Szerinted az boldogság, ha valaki egy nagy buliban a "kábítószerre" elszáll? Vagy az, ha ölébe hull a lottó főnyeremény? Ha kap valamit, amiért ő maga nem tett semmi szellemi, lelki munkát?
Szerintem az igazán mély boldogság az élet ajándéka, és az kapja meg, az érti egyáltalán meg, aki fejlődött. Mivel a fejlődés velejárója a szenvedés, ahogyan leírtam, a problémákkal való szembesülés mindig fájdalommal, szenvedéssel jár. Aki mindent megkap, az azt sem tudja, milyen, ha rossz. Értékelni sem tudja a jót. Hogyan lehetne akkor szívéből boldog? Általában az, aki megérezte az élet nagy erejét, csodáját, az boldog legbelül. És ezek az emberek általában sokat szenvedtek, fejlődtek, és végül boldogabbak.
"A pszichológiáról érdekes a véleményed, talán behatóbban tanulmányoztad?"
Nem kell tanulmányozni ahhoz, hogy legyen róla véleményem. Én amúgy azt mondtam, a pszichológia mint tudomány. Az eleve abszurd, hogy a tudomány akar lelki dolgokban segíteni. Olyan, mintha a matematikával akarnád bebizonyítani Isten létét. A tudomány eleve materialista, hogyan nyúlhatna olyanba, ami nem az ő hatásköre. A tudomány és a lelki fejlődés bizonyos szinten összeférhetetlen, azaz semmi közük egymáshoz.
"Eddig elég kiábrándító, száraz, tele adatokkal." Hát ez az. Nem emberi, és emberrel akar foglalkozni. Ugyanúgy akarja vizsgálni és befolyásolni az embert, mint valami anyagot.
Te ellene vagy a védőoltásnak meg az altatónak meg a fájdalomcsillapítónak? De hát miért? Mondjuk abban igazad van, hogy ha ezek nem lennének, nem lenne ennyi ember a földön, és nem szennyeznénk ennyire a környezetet. De azért még az oktalan állatnak is adnak fájdalomcsillapítót, ha szenved! (mármint a házikedvenc jellegű oktalan állatoknak.) Szerintem a fájdalomcsillapítás JOGOS.
Na de hoppá! Te összeférhetőnek tartod a szenvedést meg a boldogságot? Ez manapság eretnek nézet, mikor minden arra megy rá, hogy "érezd jól magad".
A szenvedést valóban nem lehet elkerülni, viszont az a divat, hogy akárhogy szenvedsz, mutasd magad boldognak. Ha nem sikerül, elkönyvelheted magad kudarcnak.
A pszichológiáról érdekes a véleményed, talán behatóbban tanulmányoztad? Én még csak most kezdtem hozzá módszeresebben. Eddig elég kiábrándító, száraz, tele adatokkal.
Valaki így fogalmazta meg a szenvedést: "valaminek a megléte, amit nem akarunk, vagy valaminek a hiánya, amit akarunk."
Volt olyan is, aki azt mondta: "Az igazi, együttérző szeretet a szenvedés talaján terem."
Az összes vallás meg filozófiai rendszer, meg orvostudomány mind a szenvedés elkerülését/csökkentését próbálják megvalósítani. Szerintem ezt nem így szó szerint akartad írni, mert így biztosan nem igaz... én úgy gondolom, a filozófia és vallás a szenvedés elviselését próbálja megindokolni. A szenvedés szükségszerűsége. Lásd Buddha.
Az orvostudomány pedig stupid és ostoba módon meg akarja szabadítani az embert a szenvedéstől, sokszor teljesen feleslegesen. Üvegbúrában nevelni majd ott is tartatni az embereket. Aztán ha szél éri őket, dőlnek össze csőstül. A sok fájdalomcsillapító, altató, védőoltás stb.
A pszichológiára sajnos ugyanez igaz: a "szenvedést elkerülni", csökkenteni. Mintha a szenvedés lenne az oka annak, hogy az ember nem boldog! Mintha "el lehetne kerülni" (és el kellene kerülni!) a szenvedést.
Az élet maga a szenvedés, a "problémák" megoldása és az evvel járó fájdalom, szenvedés. A szenvedésből lehet tanulni. Az örömből azt hiszem alig lehet tanulni. Mellesleg a pszichológia "a problémákat akarja eliminálni", lásd Freud, "normális müködésbe" hozni az embereket. Letompítani az érzékeiket a fájdalom ellen, azaz érzéketlenné tenni őket többek között a szenvedésre és szeretetre. Gépeket faragni belőlük. A pszichológia mint tudomány egy nagy agymosás. A normális embereket beilleszteni a szennyes társadalomba a lelkiismeret kikapcsolásával. Ez utóbbira ad a pszichológia, mint tudomány, módszereket.
Szerencsére evvel nem ért mindenki egyet, és a pszichológiát máshogyan is praktizálják, nem csak tudományként.
