HVG, 2003. január 16.
Mindenki egyért
OTP banki érdekeltségek is tulajdonosai voltak a Villányi Borászat Rt.-nek, amely társaság egyharmada ma Csányi Sándoré, az OTP Bank Rt. elnök-vezérigazgatójáé. Egyik tulajdonostársa pedig a bank igazgatóságának egy másik tagja, a Paksi Atomerőmű Rt. jelenlegi vezetője, Kocsis István.
Villányi borokat is találtak az OTP Bank Rt. kiemelt ügyfelei a pénzintézettől kapott karácsonyi és újévi ajándékcsomagjaikban, de a nemes nedűvel szoktak koccintani a legnagyobb magyarországi bank rendezvényeinek vendégei is, így tettek legutóbb például tavaly október végén az Operaházban rendezett takarékossági világnapon is. Az OTP-s marketingesek ízlése főnökeikével esik egybe, a Villányi Borászat Rt. (VB), az egykori Villány-Siklósi Állami Gazdaság jogutóda részvényeinek a 33,7 százaléka (HVG, 2000. december 23.) ma már Csányi Sándor elnök-vezérigazgató zsebében lapul. Csányi sokak szerint pillanatnyilag Magyarország egyik legbefolyásosabb üzletembere, aki az előző kormányzattal is jó kapcsolatokat ápolt. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. 2000 októberében megszavazta beválasztását a Mol Magyar Olaj- és Gázipari Rt. igazgatóságába (it), s 2000 áprilisa óta az OTP Bankot képviseli a Magyar Távközlési Rt. it-jében. Most pedig egyenesen Medgyessy Péter miniszterelnök barátságát élvezi, s feltehetően Kiss Elemérrel is jó kapcsolatokat ápol, hiszen a Medgyessy-kormány kancelláriaminiszterét a VB pont az Orbán-kormány négyéves működésének félidejében bízta meg a cégjogi ügyek intézésével.
Kocsis István birtokolja a VB-részvények egy másik jelentős csomagját, 18,2 százalékát. A már az antalli időkben is vagyonőr Kocsis nemcsak az Antall-éra egyik bizalmi embere volt, a Horn-kabinet idején is megtartotta vezérigazgató-helyettesi posztját az Állami Vagyonkezelő Rt.-ben, majd az 1995-től ÁPV Rt.-re keresztelt intézményben, sőt néhány hónapig - 1996. június és november között - ÁPV-vezérigazgató is volt. Ám az 1996 októberében kirobbant Tocsik-ügy neki végül az állásába került, baráti jobbként viszont Kocsis 1997 áprilisa óta az OTP Bank it-jének is a tagja, miközben ÁPV-s állása csak az év végével szűnt meg (vagyis Kocsis hivatalosan főprivatizatőr volt még akkor is, amikor a VB-t magánosították).
Hat éve a villányi társaság még közel 90 százalékban állami tulajdonban volt, igaz, nem az ÁPV Rt.-ében, hanem a jelenlegi miniszterelnök, akkor pénzügyminiszter Medgyessy Péter által felügyelt Magyar Fejlesztési Bank (MFB) Rt.-ében. Ám nem árt visszaemlékezni arra, hogy az idő tájt jött divatba - s jelzi a "közös" állami irányítást - az ÁPV és az MFB közötti részvénycserebere.
A VB részvényeinek egytizedét ugyanakkor a német Henkell & Söhnlein Sektkellereien KG, Európa legnagyobb pezsgőgyártó cégcsoportjának magyarországi leánya, a Henkell & Söhnlein Hungária Borgazdasági és Kereskedelmi Kft. őrizte, miután azt 1997 elején megvásárolta a szintén MFB-tulajdonú Pannonvin Rt.-től. Ezt követően a Henkell szerette volna hordóstól-borostul a VB-t, amely társaságnak 1997 végén 800 millió forint volt a könyv szerinti saját tőkéje, ám a németek annál sokkal értékesebbnek tartották. "A villányi az ország legértékesebb borvidéke, ahol egy földrajzilag rendkívül kicsi területen a VB évek óta domináns, 400 hektárnyi élő szőlőültetvényével" - magyarázta a HVG-nek Gacsályi Tamás, a Henkell ügyvezető elnöke, miért jelezték vételi szándékukat 1997 májusában az MFB-nek, s tettek is ajánlatot zárt borítékban 1997 augusztusában.
A villányi borcég privatizálásának ezt követő története addig még érthető, hogy az MFB, miután a Henkell szerény részvénypakettjével akarta térdre kényszeríteni, nem a kistulajdonos szakmai befektetőnek ajánlotta fel a VB-t. Az viszont már a célzott magánosítás szándékának gyanúját veti fel, hogy az állam bankja, kihasználva, hogy őt - szemben az ÁPV-s magánosítással - semmiféle törvény nem kötelezte versenypályázat kiírására, kizárólag az OTP Ingatlan Rt.-nek ajánlotta a borpapírokat. Igazán gyanússá pedig az teszi az egész ügyletet, hogy az OTP Ingatlan által így megszerzett részvénypakett 1998-ban körbejárta a bankcsoportot, majd - a szocialisták által elvesztett parlamenti választásokat követően - a villányi társaság egynegyede hirtelen egy ismeretlen magánvállalkozás kezébe került, amelyet az OTP-csoport látott el bőségesen pénzzel.
"Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem rúghatunk labdába" - emlékezett vissza Gacsályi anélkül, hogy ennél többet kívánt volna elárulni a választásokat néhány hónappal megelőző MFB-s tranzakcióról, mondván, "velünk 1997 tavaszán az MFB aláíratott egy papírt arról, üzleti titokként kezeljük a VB értékesítésének részleteit". Pedig a valamivel 1997 karácsonya előtt végleg kikosarazott Henkell arra a következtetésre jutott, hogy ő is igazához juthat, s 1998 augusztusában pert indított. Mellesleg a VB egynegyednyi tulajdonosa az OTP Ingatlan helyett ekkor már egy ismeretlen kecskeméti vállalkozás volt, azt követően, hogy a részvénypakett az OTP-csoporton belül addigra már megjárta a Csatárka Építésszervezési és Szolgáltató Kft.-t és az OTP Értékpapír Rt.-t is. Az utóbbi adta el azt 1998 júliusában a kecskeméti Kereskedő és Vállalkozó Kft.-nek (KV).
A Henkell azonban ez utóbbi kivételével perelt be minden előző tulajdonost, mivel a KV nem volt OTP-csoporttag - mondta Gacsályi. A pezsgőgyártó cég polgári jogi keresetében közvetlenül nem a VB eladásának a tényét támadta meg, a jogászok inkább azt csűrték-csavarták, hogy a gazdasági társaságokról szóló, akkor hatályos törvény (gt) szerint egy részvénytársaság (rt) egy másik rt-ben meghatározó, 75 százalék feletti befolyást csak úgy szerezhetett, ha a vevő egyszersmind vételi ajánlatot tett a többi befektetőnek. Márpedig ha ezt az OTP Ingatlan megtette volna - magyarázta Gacsályi -, akkor a Henkell ellenajánlattal élhetett volna, s ily módon akár meg is szerezhette volna a VB-részvényeket. Vagyis az OTP Ingatlan - s az összes többi tulajdonos OTP-s borosgazda - törvényt sértett, amikor nem próbálta megvásárolni a Henkell villányi tulajdonrészét, ráadásul a részvények állami "kiforgatása" az MFB közreműködésével - Gacsályi szerint - rosszhiszeműen történt.
A törvénytelenségre ugyanis rögtön az első, 1998. februári közgyűlésen fény derült: igaz, akkor az OTP Ingatlannak már csak közel 75 százaléknyi VB-részvénye volt, mivel a többit az OTP-s Csatárkának értékesítette, ám elmaradt ajánlata miatt a gt alapján csak 50 százalék plusz eggyel szavazhatott, s így is történt. Azt követően azonban, hogy részvényeit az OTP-csoporton belül továbbadta, az új tulajdonosok ismét a teljes pakett összes jogát élvezték, úgy fogták fel ugyanis, hogy ők új gazdaként nem kötelesek tudni, mi történt a céggel korábban. Emiatt perelte be a Henkell az MFB-t és három további, az értékesítési láncban részt vevő OTP-leánycéget is, a sorban utolsó OTP-s társaságtól, az OTP Értékpapírtól pedig 210,1 millió forintos kártérítést is követelt. A Siklósi Városi Bíróság első fokon elutasította a Henkell keresetét, mire a társaság feladta a harcot, amelyet mintha maga sem gondolt volna komolyan. Elvégre 2000 májusában a Henkell végül is veszített a befektetésén, miután a két és fél évvel korábban 74 millióért vásárolt részvényeiért a cég 100 millió forintot kapott személyesen Csányi Sándortól, így a Henkellnek a vételinél 30 százalékkal magasabb eladási ára még a három megelőző év inflációját sem fedezte.
A Henkell által nem firtatott tulajdonos, a KV az igazán érdekes szereplő azonban. A kecskemétiek számára ugyanis maga az eladó, az OTP Értékpapír Rt. biztosította a vételár összegét, egy közvetítő, a Pénzügyi, Gazdasági, Tanácsadó Kft. (PGT) közbeiktatásával, márpedig ez meglehetősen szokatlan finanszírozási formája egy adásvételi ügyletnek. Az történt ugyanis, hogy az OTP Értékpapír 258 millió forinttal szállt be a PGT tőkéjének 1 milliárd forintos emelésébe. Pleschinger Gyula, az OTP Értékpapír vezérigazgatója az akciót utóbb azzal magyarázta: "új piacok felé akartunk nyitni, és a kecskeméti céget életrevaló kockázatitőke-befektető társaságnak hittük" (HVG, 2000. április 8.). A PGT pedig arra való hivatkozással, hogy saját cégcsoportján belül a legjobb tőkepozíciók elérésére törekszik, azonnal átadta a pénzt a KV-nak, így az határidőben, 1998 végén kifizette az OTP Értékpapírnak a villányi részvények 258 milliós vételárát, azaz a brókercégnek egyetlen fillérnyi haszna sem keletkezett e befektetésén.
A szokatlan ügylet nyomainak eltüntetése másfél évvel később, 2000 áprilisában kezdődött meg, amikor az OTP Értékpapír közel névértéken megvált PGT-üzletrészétől, az új tulajdonos pedig előbb egy offshore cégé, a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett Almastanton Holding S. A.-é lett, majd felszámolás alá került. A PGT átláthatóságát ezt megelőzően is nehezítették offshore tulajdonosai (négy, különböző offshore-paradicsomban bejegyzett társaság is vásárolt üzletrészt a kft-ben: a St. Vincent-i illetőségű Toras Trading Ltd. és BGZ Invest AG, a belize-i Polar Investment Corp., valamint a brit Virgin-szigeteki Ray Finance Ltd.). Az értékesítés hivatalos indoklása - szintén Pleschinger tolmácsolásában - az volt: "Az OTP Értékpapír Rt. reményei nem váltak valóra." Máséi azonban feltehetően igen: az ugyanis nem lehet csupán a véletlen műve, hogy a vásárló, a jelenleg felszámolás alatt álló Vállalkozó, Tanácsadó, Vagyonkezelő Kft. (VTV) egy közel egy évvel később, 2001 márciusában lejáró váltóval rendezte a vételárat, s a váltóra végül egy olyan társaság, a Fauna Idegenforgalmi, Mezőgazdasági, Kereskedelmi Rt. fizetett, amelynek korábban szintén erős volt az OTP-s kötődése. Vagyis az eredetileg kibocsátott váltó fedezetlen volt - legalábbis az Arthur Andersen Audit Kft. könyvvizsgáló cégnek a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének megbízásából 2000 tavaszán az OTP Értékpapír Rt.-ről készített jelentése ezzel a kifogással élt.
A váltó lejártakor Palkovics András volt a Fauna vezérigazgatója: ő Csányi titkárságvezetőjének, Palkovics Zsuzsának a fia, s a társaság eredetileg az OTP Banké és a vezérigazgató édesapjáé, Palkovics Györgyé volt. A pénz pedig eléggé hasonló módon került a Faunához, mint ahogyan a KV jutott a VB részvényeihez. Egy "közvetítő", az Euro-Colony Consult Befektető Kft. emelte meg a tőkéjét, s minő véletlen, az Euro-Colony ugyanabból a vállalkozói csoportból verbuválódott, mint maga a VTV. Ügyvezetője Ádámosi György, akinek a felesége és a fia egykoron a VTV-ben is tulajdonos volt. Márpedig Ádámosi, aki egyetemi csoporttársa volt Csányinak, manapság is az OTP Bank-vezér számviteli tanácsadója, olyannyira, hogy a Csányi által tavaly márciusban 100 millió forintos törzstőkével alapított, fő tevékenységként üzletviteli tanácsokat adó Bonitás 2002 Befektető és Tanácsadó Kft.-nek is Ádámosi az ügyvezetője, miközben Ádámosi családi vállalkozása, az ÁDI Könyvszakértő, Ipari, Szolgáltató, Vagyonértékelő és Vagyonkezelő Kft. a könyvvizsgálója. Az ÁDI tavaly májusig a VB-nek is az auditora volt (HVG, 2002. december 21.), emellett a villányi történetben kisebb-nagyobb epizódszerepeket kapott társaságok könyveit is ő hitelesítette.
A PGT új tulajdonosa, a VTV - egy, a Bács-Kiskun Megyei Cégbíróságon fellelhető dokumentum szerint - 2001 júliusában felkeltette az APEH Bűnügyi Igazgatóságának az érdeklődését is, s adócsalás alapos gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen nyomozást indítottak. "Még az év decemberében megszüntették az adórendőrségi vizsgálatot, mivel nem találták meg a feltételezett elkövetőket" - tájékoztatta a HVG-t Tiborcz János rendőr ezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Főigazgatóságának idén kinevezett miniszteri biztosa. Ennél többet azonban sem arról, hogy a VTV-t illetően kit és miért gondoltak az adózsaruk csalónak, sem arról, hogy miért szűnt meg oly hamar a nyomozás, nem lehetett megtudni, feltehetően azért, mert az országos új főnök mellett a Bács-Kiskun megyei adóbűnüldöző szervek első embere sem a régi már.
A VB eközben épül, szépül. A 2000. és 2001. évi névértéken történt tőkeemelésben Csányi Sándor 300 millió forinttal vett részt, s Kocsis István is beszállt 100 millióval. A társaság fejlődése azonban leginkább az OTP-finanszírozási csapok megnyitásának tudható be. Közel 1,1 milliárd forintnyi hitellel tartozott a VB 2001 végén a banknak, s ennek 40 százalékát egy éven belül kellett törlesztenie.
Csabai Károly
