1 baj van: A külföldön (Románia, Szlovákia stb) vásárolt benzin borzasztó gyatra minőségű. Tönkre teszi a nyugati autók motorját. Egyébként a dolog jó business.
Színültig töltik a benzintankot
Színültig töltik a benzintankot (kép: Mekli Zoltán)
Horváth István hajnalban belegyömöszölte a sícipőket a csomagtartóba, fölrakta a mágneses léctartókat az autó tetejére, a ruhákat a hátsó ülésre tette, szépen összehajtva a gyerek mellé. Egy Pest melletti faluból indultak útnak hajnalban Ausztriába, és az utolsó magyar Mol-kútnál színültig töltötték a benzintartályt. Sopronnál lépték át az osztrák–magyar határt, elkezdett szemerkélni az ónos eső, a mosófolyadék meg kifogyott, begurultak hát Eisenstadt (Kismarton) útba eső benzinkútjához.
Ott aztán a férfi majd hanyatt esett a meglepetéstől, amikor meglátta a benzinárakat. Akárhogy is számolta fejben, az osztrák benzin literje az euró napi árfolyamán 28-29, a dízelé pedig több mint 50 forinttal olcsóbb volt, mint Magyarországon. Telefonja kalkulátorán még ellenőrizte a szorzást, de az eredmény változatlan maradt.
Horváth úrhoz hasonló magyar tankolók nem lepték el tömegesen sem Eisenstadt, sem Nickelsdorf környékén. Annak ellenére sem, hogy Ausztriában az üzemanyag a nyár óta észrevehető mértékben olcsóbb, mint Magyarországon. Az árkülönbség a magyar benzin fogyasztási adójának emelése óta különösen szembetűnő.
– Az állam minden országban kizsebeli a polgárait, az a kérdés, a benzinárba, az útdíjakba, a közlekedési szabálysértések büntetési tételeibe, vagy valami másba építi bele a költségvetés mindenkori igényeit – magyarázza egy sokat látott nyugdíjas bécsi tanár az eisenstadti benzinkútnál, majd így folytatja: – Régebben Magyarország volt a burgenlandi szegény emberek szociális segélyhelye. Ott vásárolták az olcsóbb élelmiszert, a cipőt, a ruhát, ott cseréltették ki a műfogsorukat. Ennek az időnek vége, Magyarországon már uniósak az árak, legfeljebb a fogászat, a szépségipar meg az éttermek szolgáltatásait éri meg igénybe venni. Az olcsóbb osztrák benzinnel most legalább viszonzunk valamit a magyaroknak a hajdani „juttatásokért”.
Nyugati szomszédunknál elsősorban azok a magyarok tankolnak, akik oda járnak dolgozni – akár illegálisan, akár legáliasan –, vagy akik Nyugat-Európába indulnak, vagy onnan térnek haza. Maradék pénzüket ez utóbbiak már nem csokoládéra, illatszerre, kávéra és kvarcórára költik, mint egykoron, hanem benzint vesznek belőle.
Ezzel szemben Szlovákiából régóta szervezetten, csempészek útvonalán is érkezik kistételű, olcsó benzin Magyarországra. Nem tudni pontosan hogyan, mert a határregisztráció bevezetését követően a határőröknek, vámosoknak szemet szúr, ha valaki naponta többször is átjár szomszédainkhoz.
Egy győri „depós” felvilágosít: nem az alkalmi magánforgalomban, benzintartályban vagy a csomagtartókban elrejtett kannákban hozzák be a szlovák üzemanyagot. Ám hogy miként, azt névtelenül sem árulja el.
A depós is csupán pár száz liter Szlovákiából származó üzemanyagot tárol családi háza fészerében. Régebben házhoz jártak győri és a városkörnyéki kuncsaftjai, ma már ő viszi a benzint a megadott címre, így kisebb a lebukás veszélye.
– Új vevőt nem fogadok, a régiek kipróbált kuncsaftok – avat be a biztonság garanciájába. – A törzsvásárlók is inkább csak megszokásból nem mondják fel a velem kötött üzletet, hiszen Győrtől tizenhárom kilométerre van az első szlovák benzinkút, egy fél óra alatt megfordulnának, saját szükségleteiket különösebb fáradság nélkül ki tudnák elégíteni.
Azt mondják, a soproniak közül azért sokan rendszeresen tankolnak Eisenstadtban, de nem ilyenkor, hanem akkor, amikor néptelen a határ. Az átkelő ugyanis szűkös a forgalomhoz képest, hiába dolgoznak gyorsan a magyar és az osztrák határőrök, vámosok. Szélesíteni kellene az utat ahhoz, hogy új kapukat lehessen nyitni. De hát érdemes-e az uniós csatlakozásig, pontosabban a schengeni normák átvételéig – a két időpont vélhetően nem esik majd egybe – hátralévő időben végrehajtani egy ekkora beruházást? Hiszen a soproni külső határ belsővé válik, az ellenőrzés túlnyomórészt nem itt történik majd, hanem a keleti végeken, valamint az ország belsejében, autópályákon, vonatokon.
Az út szélesítését valószínűleg nem lehet megspórolni, hogy kellenek-e újabb határkapuk, abban nem vagyok biztos.
Visszajövök Magyarországra, elmegyek Hegyeshalomba, ott lépek át megint Ausztriába, és Nickelsdorf környékén nézek körül a benzinkutaknál. Előtte azonban arról érdeklődöm néhány határ közeli magyar töltőállomáson, csökkent-e a forgalmuk? Azt mondják, mostanában jóval kevesebb benzin fogy, ám ez részben a hidegnek, a rossz utaknak, a csekély forgalomnak tudható be. Az osztrák üzemanyag alacsony ára miatt is kimutatható kár éri a magyar kutakat
A hegyeshalmi átkelésre várakozó kamionok szinte forintra ismerik Nyugat-Európa üzemanyagárait. Külön útvonaltervet készítenek fejben arról, hogy hol, mikor, mennyit tankolnak. Mondják: a balkáni országok némelyikében még most is előfordul, hogy illegális helyeken töltik meg a tartályt. Minden kamionosnak vannak saját, féltett lelőhelyei: ezeket az ismereteit társaival sem osztja meg. Ilyesmiről éppúgy nem illik kérdezősködni, minthogy nincs-e tömény alkohol a papíron ásványvíznek feltüntetett szállítmányban.
Kérdésemre annyit elárulnak, hogy nemigen hatja meg őket az osztrák benzin ára.
– Nem az az olcsó, hanem a magyar a drága – mondogatják, és persze azért kihasználják az árkülönbözetet.
A határhoz közeli benzinkutaknál egyetlen magyart találok. A lomturizmusból élő sofőr prüszkölő Volkswagenjébe nyomja a benzint. A tetőcsomagtartón rengeteg kacat, a biztonság kedvéért egy rozsdás dróttal fogatták össze a nem túl ígéretes rakományt. Az utánfutó is tele van.
– Ilyenkor is van lomtalanítás? – szólítom meg a torzonborz sofőrt.
– Mi házhoz megyünk. Örülnek nekünk, olcsóbbak vagyunk, mint az osztrák kukások – feleli jókedvűen.
– A tankolás meg pluszhaszon – jegyzem meg.
– Lassan már csak az lesz a haszon – múlik el a jókedve, és színt vált a hangja is. A fene tudja, mikor mond igazat.
– Egyre messzebb kell mennünk az áruért – panaszkodik. – Nagy a konkurencia, és a vevők is finnyásabbak lettek. Nekünk meg nem fűlik a fogunk a vevőfogó lopott áruhoz.
– Milyen áruhoz?
– Menjen csak ki egy bolhapiacra – biztat a torzonborz férfi. – Mit lát? Minden árusnak van egy-két vevőfogó áruja, általában bolti tolvajoktól vesznek pulóvert, cipőt, ruhatári szarkáktól meg finom kabátokat. Abból egyet-kettőt igen olcsón kiraknak csalogatónak, a vevő odaszokik, aztán ráharap a gumimatracra, a biciklire, a zárlatos csillárra, a kishibás, elnyűtt videolejátszóra is. Akinek viszont nincs csalogató áruja, azt hagyják megfagyni a piacon.
– Annak jó, akinek faluja van és ott árul – lép elő a sofőr társa. – Minél eldugottabb hely, annál jobb. De ez a piac is föl van osztva, nem piszkítunk másokéba, jobb a békesség."
Nem.
Azt állítják, nincsenek vámok, pedig a legtöbb cikket terhelik 25-50%-kal, az el fog tünni.
Viszont nagyon sokan rafaragnak 1-2 éven belül, mert letarolja őket a korszerűbben-olcsóbban termelő, fegyelmezettebb régi EU-s tag.
(LSD: disznóságok!)
Szerintem a csökkenés lassú és fokozatos lesz. Először a határmenti kereskedők kapnak észhez, majd talán a többiek is. Ja, és elsősorban a tartós cikkekre fog kiterjedni, mert kenyérért senki nem megy meg a szomszéd faluba sem.
szerint Magyarországon az élelmiszerárak (csak az ennivaló, italok nélkül) az EU-átlag 59 százalékát tették ki. Az alkoholmentes italok esetében ez az érték 66 % volt, az alkoholos italok esetében 63 %, a dohányáruknál pedig 41 %. Az egész termékcsomagot (élelmiszer, italok, dohányáruk) tekintve Magyarország az EU-átlag 57 %-án állt.
Ami a teljes fogyasztói kosarat, tehát úgy általában az árszínvonalat illeti, az Eurostat felmérése
szerint 2000-ben a magyarországi árak az EU-átlag 45 %-át tették ki, 2001-ben pedig 48 %-át. Ha az állam által nyújtott - és különböző mértékben dotált - szolgáltatásokat (egészségügy, iskolaügy) is figyelembe vesszük, akkor 2000-ben a magyarországi árak az EU-átlag 40 %-át, 2001-ben pedig 43 %-át tették ki.
"döbbenetes ez a tegnapi statisztika, hogy egy magyar 30 percet, egy osztrák 5 percet dolgozik egy liter benciné.
de egy szlovén is csak 10et, a horvát meg 15t...:-((((((("
Az idő pénz. Amíg átkocsizol a határon meg vissza, az vajon mennyi időbe kerül? Ilyen szemel nézve nem biztos, hogy nagyon megéri átmenni. Ráadásul nem hiszem, hogy annyival olcsóbb.
Kicsit szétnézve a boltban:
fagyasztott pizza: 1,8-2,4€ (fajtától függ)
Vino do Porto RUBY (tehát nem a "portói"ként ismert Tawny, vagyis Fine Port, hanem a max 5 éves olcsóbbik fajta) 9,39€
zsömle (6-os csomag, magos) 0,49 €
heti "BKV"-bérlet 12€
Cabernet Savignon chilei 6€
0,5 kg barnakenyér 0,49€
CD 13-16€, Maxi 10-12€
telefon feltöltökártya 20 ill. 40€, ennyi beszélhetö le
M. Walser regény 20-22€
tejszínhab 1,19€; diétás 1,29€
puncs/forraltbor (Christkindlmarkt) 3€
sültgesztenye 12db 1,5€
nyilvános WC 0,5€ (és tiszta!!)
4fös vacsi (****étterem, tokkal-vonóval, leves, föétel, nemes bor - desszert nélkül, borravalóval) 120€
vodkanarancs (egyetemi bár, pohárbetéttel együtt) 3€
Mars csoki 3-as csomag 1,19€
műszaki cikkek esetén egyértelműen az ÁFA a játék.
nettó árakon vizsgálva egyébként nem lehet egyértelműen kijelenteni, hohy au olcsóbb, mint mo. csakhogy a rutinos magyar magánember, ugye visszakéri az osztrák adót, és a vémhatárértéket meghaladó cuccost becsempészi, és innen indul a buli, hogy kint minden olcsóbb......merhogy senkisem szereti a magyar ÁFÁ-t kifizetni.....
pesze jön a hátrány, hogy cserébe garit sem tud érvényesíteni, node ez a rizikófaktor.
egyébként van egy vendéglátós ismerősöm a pösti éccakában, akik kb. már egy éve 2 hetes rendszerességgel a bécsi metroban vásárolnak mindent, amire az üzletnek szüksége + a családnak a gyümölcstől a baba popsitörlőig mindent, az adót lepecsételtetik, a következő túra alkalmával érvényesítik a hasznot bécsben. a magyar határon zöldsáv, és 1 év alatt 2szer állították meg őket, és a vámos nem tudott mit csinálni, mert semmiből nem volt kereskedelmi mennyiség, és ők csak enjit mondtak házibuli lesz........
összegezve azért ki lehet jelenteni, hogy egy osztrák olcsóbban tud vásárolni, ráadásul összehasonlíthatalanul nagyobb választékból, mint egy magyar, de a fodrász meg a fogorvos azért még sopronban jáccik, nembeszélve a vidéki ingatlanárakról. döbbenetes ez a tegnapi statisztika, hogy egy magyar 30 percet, egy osztrák 5 percet dolgozik egy liter benciné.
de egy szlovén is csak 10et, a horvát meg 15t...:-(((((((
Nincs köztünk vita, én éppen azt jósolom, hogy ha a határok megszűnnek (és pláne belépünk az euróövezetbe is), akkor a mi múszakicikk-áraink is csökkenni fognak. Ma ugyanis indokolatlanul magasak - hiszen a vám nem drágítja őket -, csak épp a legtöbb fogyasztó még nincs abban a helyzetben, hogy közvetlenül összehasonlítsa őket, s ezzel a kereskedők visszaélnek.
Speciel italból boros vagyok, abból is a magyar levek barátja, úgyhogy ez nemigen érint...
Viszont műszaki cikkeknél (mondjuk fényképezőgép) igen látványosan drágák vagyunk. Pedig ott semmi extra adó vagy ilyesmi nincs a dolgokon. Németországban kb. 30-40%, az USA-ban akár 50% az eltérés a hazai árakhoz képest.
Na ha most kiderül, hogy ebben ráadásul vám sincs, csak plusz profit, háét lemegyek azonnal és szétverek 2-3 boltot jogos felidulásból... ;-)
Az ipari termékekre - néhány spec. termékkör, pl acél, textil kivételével - 2001 óta valóban vámmentesség vonatkozik az EU-magyar társulási megállapodás jóvoltából.
Szerintem nem nagyon fognak az árak csökkenni, hiszen a vámokat árutípustól függően 1994 és 2001 között már eltörölték (kivéve mezőgazdasági termékek), tehát elvileg a határon való áthozatal nem lenne szabad, hogy megdobja az árakat. A különbségek valszeg az ÁFA- és egyéb teher miatt állnak fenn, ezek azonban nem fognak eltűnni a csatlakozáskor.
Ami tuti olcsóbb Ausztriában (Bécstől 40 percre lakom, elég gyakran járok át):
Bacardi, Jagermeister kb. feleannyiba kerül
tengeri kütyük: lazac, rák, szt jakab kagyló fele, de a lazac néha még olcsóbb
jobb minőségű rizs (tehát olyan, mint nálunk pl. az SOS vagy az Uncle ben's) kb. 30%-kal olcsóbb
friss gyömbér - kb. fele az itthoni (Tesco) áraknak.
Továbbá a csoki és a sör, vagy a red bull is olcsóbb.
Ezek persze nem tartoznak feltétlenül a napi fogyasztói kosárhoz, de nyilvánvalóan egy csomó mindenért nem jár át az ember - fogalmam sincs, mennyibe kerülhet odaát a felvágott vagy a paradicsom.
Van benne igazság, de persze nem minden.
A kenyér pl. nem 5-6szorosa a hazi áraknak, ahogy a pékek akarják velünk elhitetni. A tartós, szeletelt kenyér ugyanannyi, mint nálunk. A nívós pia olcsóbb. CD SOKKAL olcsóbb. Könyv drágább. Jóval. Egy Naipaul 24-25€. N. Chomsky 22€. Étterem, meg úgy általában a luxusdologk drágábbak, a kocsma kb. mint nálunk.
