Ez is népszabadság és nem lovas! Csak amcsi agyú dereknek fordítom!
"Nemzetközi alaptanrend népírtásból
Irakiak Taszáron: mit tolmácsolnak majd legyőzött honfitársaiknak?
NOL • 2003. január 19. 16:07 • Szerző: Léderer Pál
Továbbra is homály fedi, hogy valójában mire akarják kiképezni az amerikaiak Taszáron az oda várt több száz arab önkéntest, akiknek Washington Irakban szán szerepet. Egy több mint fél évszázada működő, nemrég átkeresztelt hírhedt amerikai katonai akadémia példája mindenesetre segítséget nyújt abban, hogy el tudjuk képzelni, mi lesz a taszári tanmenet.
Miért Taszáron és nem az Egyesült Államokban képezik ki azokat az arabokat, akiknek Washington az általa tervezett invázióval kierőszakolni szándékozott iraki rendszerváltásban szán alighanem kulcsszerepet? És egyáltalán, mire fogják kiképezni ezeket az embereket. Az eredetileg hangoztatott cél - tolmácsképzés - olyannyira nevetséges volt (miért kellene az Egyesült Államokban élő irakiakat arab nyelvre tanítani?), hogy immár nem is hallani róla, de persze a diverzáns feladatokról, sőt bármilyen, a fegyverforgatással összefüggő tantervről sincs persze szó.
A taszári misszió valódi természetével kapcsolatos szokatlanul szégyenlős tájékoztatáspolitika kényszeríti az újságírót arra, hogy segítségül hívja képzelőerejét és megpróbálja kitalálni, milyen tananyag vár majd a bátor arab férfiakra (és talán nőkre is), akik hónapokon át élvezhetik majd a magyar kormány határtalan vendégszeretetét, úgy, hogy - ha csak ki nem szöknek szigorúan őrzött körletükből - még a közeli Kaposvár világvárosi levegőjét sem szippanthatják majd be. (Merthogy állítólag mindvégig körletfogságra lesznek ítéltetve, nehogy az al-Kaida odakünn ólálkodó magyar aktivistái elnyisszantsák a torkukat ezeknek a száz százalékban békés természetű fölszabadítástanulóknak.)
Iskola a határon
A képzelőerő a második világháború utáni évekbe és Atlanta közelébe repít bennünket. Az 1946-ban alapított, a közelmúltban átkeresztelt, de továbbra is működő Amerikák Iskolájáról (School of the Americas, SOA) van szó, amely nem kevesebbet mondhat el magáról, mint azt, hogy fennállása óta 63 ezer dél-amerikai katonát, rendőrt és guerillerót tanított meg arra, miként harcolhat fegyverrel a kezében a leghatékonyabban saját népe ellen.
Ennek, az Atlantától néhány órás autóútra fekvő tanintézetnek az évkönyveit lapozgatva tucatnyi jól ismert latin-amerikai diktátor nevével találkozhatunk, közöttük például Manuel Noriegáéval (Panama), Leopoldo Galtieriével (Argentína), Hugo Banzer Suarezével (Bolívia), valamint Fernando Lucas Garciáéval (Guatemala). Amerikai források szerint a SOA egykori tanítványai között 600-700 olyan személy található, akiket azzal gyanúsítanak, hogy hazáját a későbbiekben tömeggyilkosként, kínzómesterként vagy puccsistaként terrorizálta, más szóval amerikai diplomával büszkélkedő báb volt az Egyesült Államok "piszkos kis háborúiban" Latin-Amerikában.
Alighanem a többségük mind a mai napig szabadlábon van (bizonyára nem kevesen az Egyesült Államok vendégszeretetét élvezve), s sokan vannak, akik ezekben az órákban is abból élnek, amit a különleges katonai akadémián felszedtek: kínzás, zsarolás, besúgás...
A Pentagon természetesen nem hoz nyilvánosságra adatokat arról, hogy latin-amerikai tanítványai hány embert öltek meg vagy tettek nyomorékká és hány család életét tették tönkre, ám a történelemkönyvekből ma már sok minden rekonstruálható.
Az tanrend átsminkelése
Nemzetközi és amerikai emberi jogi szervezetek, mint például az Amnesty International, a Human Rights Watch, a kimondottan a hirhedt katonai akadémia szennyesét kiteregető SOA-Watch, valamint ismert sztárok, például Susan Sarandon és Martin Sheen fellépésének köszönhető, hogy sok minden ismertté vált abból, mi folyt évtizedeken át az iskola falai között. Ennek ellenére Washingtonnak esze ágában sincs bezárni az iskolát, ahol - a SOA-Watch alapítója, Roy Bourgeois szerint "tovább folyik az államterroristák és háborús bűnösök kiképzése".
A bel- és külföldi nyomás csak azt érte el, hogy a kongresszus két éve megváltoztatta az intézmény nevét, módosította tanmenetét, lecserélte oktatói karát és egy emberjogi megbízottat is delegált. A jelenlegi neokonzervatív washingtoni kurzustól az már nem várható el, hogy megváljon a egy ilyen fontos, a "nemzetközi terrorizmus" elleni harcban nélkülözhetetlen létesítményétől. Bourgeois a Woche hasábjain: "Kozmetika... Új név, régi szégyen."
Logikusnak tűnik a kérdés: vajon miért nem ebbe, az immár a Nyugati Félteke Intézete a Biztonsági Együttműködésért (Whinsec) elnevezésű patinás intézményben képezik ki a Szaddám utáni időkre kiszemelt sokezer iraki ellenzéki supermant?
A hivatalos válasz erre nyilvánvalóan az lenne, hogy ott kizárólag spanyolul folyik az oktatás. Valószínű azonban, hogy az Egyesült Államok azért nem akar egy szem arabot sem látni a Whinsecben, sem megszámlálhatatlan hazai katonai létesítményei közül egyetlen másikban, mert fél az iszlám terroristáktól, plusz attól, hogy a SOA disznóságait feltáró emberjogi szervezetek rászállnak a témára. A kockázatot tehát Washington inkább jó messzire exportálja. Magyarországon a jelek szerint ideális terepet talált: mi nem félünk az al-Kaida testébe bújt farkastól, az pedig fel sem merül bennünk, hogy nemzetközi vagy emberi jogi szempontból ez a taszári beiskolázás ne lenne kóser.