Szia Bea ! A bírósági per költségre gondoltam, hogy azt kell fizetni azt terhelik a hozzátartozóra! Ezért írtam ,hogy kérd a gyámhatóságtól ,hogy intézkedjenek úgy hogy ne keljen fizetned, mert nincs pénzed! Ha megtunád beszélni Anyukáddal, hogy jobb lessz neki egy idősek otthonában, és bele egyezik , gyámság nélkül gyorsabban tudnál intézkedni, talán! Nálunk ismerte a helyet így , viszonylag szivesen ment oda! Ildikó
Szia Bea! Arra gondoltam,hogy ha a gyámhatóság hivatalból intézi az eljárást, a gyámság alá vételt, akkor nem kell bítósági per költséget fizetned! Nekem a gyámügyön ezt mondták! Ragaszkodni kell ahhoz ,hogy a gyámügyön intézkedjenek hivatalból és hivatkozni kell arra ,hogy nincs pénz nem tudsz fizetni!Így is hónapokig tart míg hatályba lép, kérjed az ügy fontossága miatt, hogy már intézkedhes mielött jogerőre lép a határozat! Nézzél körül biztosan van olyan hely ahol ,nyugdíjért is ugyan olyan rendesen bánnak a betegekkel, remélem ez nem csak pénz kérdése , hanem emberség is! Várom további leveled ! Nagyon érdekel minden ,tapasztalatod! Ildikó
Sajna semmilyen levelet nem kaptam. Debrecenben és sztem máshol se kell fizetni, ha nincs vagyona. Anyukámnak nincs a nyugdíján kivül semmi vagyon a nevén úgy intéztünk mindent. Azért írd már meg Nekem, hogy milyen fizetésre gondoltál. Bea
Szia Babuci! Válaszoltam neked egy hosszú levelet ami lehet ,hogy elszállt ! ? Délután itt leszek most már nem tudom újra írni! A lényeg most a helyi gyámhivatalnál kell beadni a kérelmedet, mert hivatalból kell intézkedniük és rád akarják háritani a bírosági költségeket szivesen segítek, megadom a vecsési gyámhatóság számát ha kell ott elmondják a jogaidat! Lessz így is elég fizetni valód késöbb! Ildikó
Orvosi szakvélemény csatolva volt a beadványhoz. A gondnokságot azért szeretném, mert az anyukám nem hajlandó intézménybe bemenni és akkor én aláírhatok helyette. sokkal nyugodtabb lennék, ha nem egyedül lenne otthol egész nap.
Sokunknak jó megoldás lehet, ezért nyugodt szívvel tudom ajánlani !Egy nagyon családias otthonba tudtam vinni az édesanyámat, Gyömrőre a Nefelejcs házba ,ott valóban rendes ellátást és odafigyelést kapnak! Mindenki az állapotának megfelelően! Többször figyelem azt ,hogy hogyan bánnak a komolyabb segítségre szoruló betegekkel, a portás nénitől a nővérekig mindenki talpon van és akit kell etetnek! Kedvesen ,nem flegmán!
Sziasztok! A bíróság gondolom orvosi szakvélemény ajánlásra gondolt! Szerintem érdeklődj utánna ,hogy jó nektek ill. használható a gyámság alá vétel mert ,engem lebeszéltek róla ! Azért mert minden forintról időnként el kell számolni a gyámhatóságon ami elég nehézség elé állít a késöbbiekben ! Ez csak akkor jó ha jogilag akarod levédened magad ! Az időssek otthonában már erre nincs szükség mert ott már , csak a hozzátartózó nyilatkozhat minden ügyben! Szerencsére Anyukám viszonylag jól van , karácsonykor hazahoztam és nálam nagyon jólérezte magát ,pár órára egyedül is mertem hagyni ,úgy hogy lakás szomszédok felügyeletére hagytam, aludt és nem volt semmi gond, persze siettem haza! Mondta ,hogy jól van menjek nyugodtan, és én is így láttam! Benézek gyakrabban ,most már látom ,hogy itt vagytok! Ildikó
Beadtam a bíróságra a gondnokságba vételi kérelmemet. Kaptam egy levelet amiben arra kér a bíróság, hogy indokoljam meg a kérelmemet!!! Miért is? Nem látják a nagyon okosok, hogy egy Alzheimeres betegről van szó???????????? Mit írjak? Ön és közveszélyes, rettegek egész nap, hogy valami kárt tesz magába v. a lakásba. Olyan érzésem van, hogy én vagyok Don Quijote női változata :(
Ildikó, egy pillanatig ne legyen lelkiismeret furdalásod, egyedül sehogy nem bírtál volna anyukád betegségével megbírkózni. Ez egyszerűen lehetetlen lett volna!
Kedves Nuti! Sajnos úgy látom ez nem egy pörgős fórum és azóta remélem megoldódott a problémád a pároddal. Azért jelentkezz, írd meg mi a helyzet jelenleg. Boldog új évet nektek és mindenkinek aki idetéved!
Végig se merem olvasni a soraitokat, félek szembesűlni a valósággal. Új vagyok, legalábbis itt, mert a Lyme fórumon már-sajnos- nem. Segítséget, tanácsot szeretnék kérni,
A párom 60 éves és kb. 5 éve kezdődött nála a depresszió. Voltunk orvosnál, "majd elmulik", gyógyszer, amit Ő nem szedett be. Lassan, lassan megváltozott, személyisége, hangulata, örömtelen stb. Végűl valahogy én jöttem rá, hogy ez komolyabb mint a dep. A lényeg! A neurológusig jutottunk el de miután a beszélgetés alkalmávan semmi nem derűlt ki, tovább kűldte a doktornő amit Ő megtagadott. Nincs CT, MRI!! Ő köszöni jól van, én találok ki mindent. Segítsetek, hogy lehet elvinni az MRI-re??? Tudom, nagy a baj! Ráadásul és krónikus lyme beteg vagyok!
Sziasztok! Csatlakozom hozzátok! Sajnos nekem az Édesanyám, közép súlyos Alzheimer-kórral él ! Szerencsére Édesanyámnak volt spórolt pénze így egy speciális otthonban tudtam elhelyezni, ott remélem tudnak rá vigyázni ! Egyedül élek, és munka mellett lehetetlenek gondoltam az Alheimer korral megbirkózni főleg a késöbbiekre gondolva! Figyelmesen olvastam mindent amit írtatok , köszönöm, ha leírjátok a történeteket amin túljutotatok! Igazán megértem, és nekem is sokat segít! Köszönöm Ildikó
Én inkább azt mondom: türelem, türelem és ezerszer is türelem :( Amikor már csak ritka pillanataiban emlékeztet a beteg régi önmagára, a szeretet olykor elfelejtődik, még ha ezt nem is mindenki vallja be (még magának sem) Mi már egy combnyaktörésen is túl vagyunk. A járókeretnek pedig akkor van csak értelme, ha a beteg fel is tudja fogni mire való is az. Szóval így a pelenkázási időszakban, sajgó háttal és derékkal, szétázott kezekkel a sok mosástól az ember már csak a kötelességét végzi. Nem tudom a ti betegetekkel lehet-e még beszélgetni. Amikor már az is elmarad...hát nem könnyű.
Koszonom a valaszod , meg is probaljuk , turelemmel es osszefogassal , szerintem valami csak bejon. Egy a biztos , ha nem ugy tortennek a dolgok ahogy o szeretne akkor ideges es agressziv lesz. Szeretet , szeretet es szeretet ez a legfontosabb . Udv.
Érdekes amit írtál. Anyukámat három éve gondozom és kb másfél éve nem lehet felügyelet nélkül hagyni, de ilyen gondunk nem volt soha (persze volt és van egy csomó más) Sajnos nem tudok tanácsot adni, hiszen én magam is minden problémát egyedül vagyok kénytelen megoldani. Biztos hogy nincs konkrét "recept" a te gondodra sem. Pár tipp azért: Próbáld bevonni a takarításba, választass vele ruhát és mond, csak akkor veheti fel ha megfürdik. Hajmosáshoz meg esetleg házhoz hívott fodrász.... hát ennyi tellett tőlem.
nagyon jo volna ha valaki tudna segiteni nekem , Anyosom egy par eve Alzheimer-korban szenved , es most mar abban a fazisban van , hogy allando felugyelet alatt all , nagy problemank a higienia , a szemelyes higienia es a lakas tisztan tartasa. A lakas takaritasat meg tudjuk oldani ugy , hogy amikor elvisszuk otthonrol akkor egy csaladtag kitakarit , ugyanis ha otthon van nem engedi , hogy takaritsunk ,szerinte tisztasag van , rend van , es persze nem vitatkozunk vele , hanem megoldjuk igy , de a tisztalkodas az nem megy , hajmosas , furdes , ruhacsere , felejtsuk el , hisz a tegnap furdott , a tegnap vett fel tiszta ruhat , nem szabad vizet fogyasztani a mosashoz , a furdeshez stb. Ha volna megoldasotok erre a problemara , otletetek, nagyon orvendenek. Elore is koszonom.
Anyum 74 éves. Apám halála óta nálunk él. Ha egyedül van, akkor nem eszik. Nem tudja, hogy mikor milyen gyógyszert kell bevennie. (Megjegyzem az MMS tesztje csak enyhe demenciát diagnosztizált, de szavaival élve kényelmesebb, ha mi kiszolgáljuk.) Pénzzel nem tud bánni. Egy nap alatt, mikor egyedül volt - betüvel írom - kettő és fél kiló virslit vett a boltban, egy hét alatt egyszázhúszezer forintot költött el.
Sem én, sem a férjem nem tud otthon maradni vele (zárójelentése 24 órás felügyelet ír elő, de azt hogy hogyan valósítsuk meg azt nem). Hitelünk van. Lett volna helye vagy egy napköziben, vagy bentlakásos otthonban kedvező feltételekkel, de nem hajlandó elmenni, mert ott csak "őrültek" vannak.
Jó, akkor az egyik félszoba az ővé. Hogy képzelem nem költözik be egy lyukba. Most jelenleg hárman - gyerekkel - élünk 20 négyzetméteren, anyu meg 30 négyzetméteres nagyszobába - ami a mi lakásunk. De ebből a szobából már kidobálta a ruháinkat, a könyveinket.
Másik felállás szerint - anyu - a fiúnk hagyja abba az gimnáziumot. (Jó tanuló, népzenész és -táncos) Nem kell neki diploma - megjegyzem történész, politológusnak készül.
Na csak ennyi.
Próbálom humorral oldani, de mikor a fiamról van már szó, akkor nem. Olvastam, hogy kell a családi segítség. Na ez a férjem rokonaitól megvan, de anyukám testvéreitől (kilenc) valahogy elmarad. Kértük őket, hogy most nyárra, míg megpróbálunk nyaralni valaki vállalja a felügyeletet - HÁT NEM. Válasz: oldd meg.
Erre csak azt tudom mondani - humorral - KÖCIKE.
Kilencből egysem. Fasza. (bocsánat)
Ja és még töltsél be egy igen felelős állást, teljesíts minden nap. De azt, hogy mire mész haza azt nem tudod. Arra, hogy fogajunk mellé egy segítőt nem futja a fizetésünkből. Arra nincs pénzünk, hogy a fiunknak vegyünk egy új táncbakancsot - a régi már két számmal kisebb, szétszakadt és szigetelőszalaggal van megragasztva.
Tudom, hogy sokan vannak így, de ezt nem lehetne valahogy megoldani. Vagy ez már magánügy?
Ami a legnagyobb probléma, az az, hogy amikor eljön az idő, akkor hogyan tegyem be egy intézetbe? Mi már beszélgettünk, róla de mivel nincs semmi baja így meggyőzni se lehet. Debrecenben van egy demens napközi, oda se hajlandó elmenni, mert hülye öregek vannak. Anyum 81 éves lesz!! :)) Akkor én tudnék nyugodtan melózni....... de neeeeeemmmm :(
Bocsi az iróniáért, de még ez megmaradt Nekem, hálistennek :) Anyukám is ugyanilyen mint a Te anyud. Nem hiszem, hogy szelektív lenne a röv.memoja. Én azt vettem észre anyumnál, hogy később előjön, de hogy mitől azt passzolom.
Édesanyámnál nem régen diagnosztizáltak kevert típusú Alzheimer-kórt. Jelenleg nem ismeri el, hogy beteg, illetve azt állítja, hogy meghamisítottuk a kórházi zárójelentését vagy lefizettük az orvost, hogy ezt diagnosztizálja.
Kérdésem az, hogy a rövidtávú memória zavara lehet "szelektív" - gondolok arra, hogy a jó dolgokra, vagy amit ő úgy ítél meg, hogy mi bántottuk arra nagyon is jól emlékszik, viszont ami neki kínos, vagy kellemetlen, arra egyszerűen nem. Ha elmondjuk, akkor mi hazudunk neki és ki akarjuk csinálni agyilag.
Sajnos nagymamám már nincs köztünk, ő Alzhezmer beteg volt. Az orvos a kezelésére Ebixa-t irt fel, amiből maradt 6db 56szemes doboz. Mivel a nagymamám Erdélyben élt a gyógyszer dobozó román nyelvű, de teljesen megegyezik a magyarországon forgalmazottal. Lejárat: 3 db 2012 02 és 3db 2012 07. Kérem aki tudná hasznosítani jelezzen, féláron átadnánk.
Nekem az édesanyámról állapították meg, hogy demens beteg és depis. Nehéz erről könnyek nélkül beszélni, főleg ha tudod, hogy nincs megoldás..........
Az anyukám orvosa Dr. Lengyel András egy tünemény, de tényleg. Jaj bocsi elfelejtettem, hogy mi Debreceniek vagyunk. :) Segített nekem egy listával ahol debrecenben fogadnak demens beteget, sőt adott egy pár szakember nevet aki Nekem segít ezt az egészet átvészelni. Tudjátok sztem ebbe még az a legrosszabb amikor tagadják a betegség tényét. Nekem anyukám ilyen. Szte az orvos a hülye, ő nem. Sőt ami a legnagyobb szégyen, hogy már én is kiabálok, holott nem kellene....mert beteg. De nekem ő mindíg egy jókedvű, jó humorú anya marad. Hiányoznak a beszélgetések...... de ha leülünk és megpróbálok beszélgetni és valamire harmadjára visszakérdez akkor felállok és kimegyek.
Tele vok haraggal, mert eszembe jut, hogy magának csinálta. Amikor Apukám meghalt onnantól valami összetört benne. Az se érdekelte, hogy velem mi van, amikor megszületett az unokája utána egy kicsit jobb lett. Aztán a lányom elkezdett oviba járni onnantól megint nem találta magát. És itt kezdődtek a problémák. Szerencse, hogy együtt lakunk és tudok rá figyelni. Palixidet, Citalopramot, E-vitamint szed. És nem romlott olyan rohamosan, mint ahogy azt az orvos várta volna. 1 év után látta és csinálta meg a tesztet újra. Tehát valamelyest lelassítottuk ezt a folyamatot. :))
Ha valakinek tudok segíteni az intézmények listájával akkor nyugodtan szóljatok, írjatok.
Undorító az egész betegség, undorító amilyen érzéseket kelt-bennem legalábbis, és undorító hogy semmilyen segítséget nem adnak (pl. ápolási díj, tanácsok az orvosoktól, vagy valami...)
Ha ne adja az isten, ebbe a betegségbe esnék, vagy csak a sima demenciába, remélem lesz annyi esze a gyerekemnek, hogy ne tegye miattam tönkre a saját életét.
