Mióta hallottam, azóta viszhangzik bennem a topic cím idézete. Nem vagyok egyáltalán gyűlölködő fajta, sőt a környezetem pont az ellenkezőjét szokta mondani rólam. Ez az átok azonban azóta bennlakik a fülemben. Nem múlik el nap, hogy ne dübörögjön fel az előadó frenetikus stílusában:
"Légy átkozott, Károlyi Mihály!"
Az átokkal nagyon csínján kell bánni. Ez azonban talált-süllyedt. Az ilyenekkel szemben nics helye a kíméletnek.
Nehéz homályba kúszik a jövő,
Mint szürkületkor erdőben az út...
Aki bemegy, nem tudja, merre jut
S nem tudja, ki lesz, aki szembe jő.
Tán a Balsors lesz, tán a Jószerencse,
Talán törpe lesz, talán óriás,
Talán lidérc, ki tőrt vet, vermet ás,
Talán angyal, hogy lelkünk égbe mentse.
Megyünk, eltévedt gyermekek: vakon,
Előttünk fel-felmordul a vadon,
A szélben száraz levél kavarog.
Legyen az erdő akármily setét,
Csak el ne engedjük egymás kezét,
Kitett, anyátlan árvák: magyarok.
1919 augusztus
----------
És ez vajon kinek a verse?
Nem tudja véletlenül valaki?
Ezen a címen találtam (de nem írja a szerző nevét):
http://www.nexus.hu/realgod/trianon/versek/vegvari/nehezhomalyba.htm
Trianont ledöntjük
A magyar fájdalom versei
Ménrót kiadó, 2001
Ára:1700Ft
"Részletek a bevezetőből...
Muhi, 1241. Mohács, 1526. Világos, 1849.
A felsorolt helyszínek és évszámok a magyarság 1100 évesnél is régebbi, ismert történetének talán leggyászosabb, legrettenetesebb történéseit jelölik. Csakhogy a Muhi pusztai vereség után a Trogir szigetéről hazatért Béla király hozzákezdett a rombadöntött ország újjáépítéséhez. Csakhogy Mohács után elérkezett Erdély aranykora. Csakhogy a világosi fegyverletétel után még két évtized sem kellett és bekövetkezett a kiegyezés. Jöhetett tatár, török vagy osztrák-orosz, mindíg talpra álltunk! Ami a felsorolt és meg sem említett nyomorúságainkon túltett, az a XX. században következett be, a versailles-it követő trianoni békediktátummal! Ami ekkor történt - 1920. június 4-én írták alá és 1921. július 26-án hatályosult, - példátlan történetünkben. E reánk kényszerített diktátum idegen országoknak ajándékozta hazánk területének mintegy kétharmadát, s a magyar fennhatóság alól kikerülő románok, szlovákok és délszlávok hét és fél milliós népességével együtt idegen államok kénye-kedvére, idegen államokba kényszerített csaknem négymillió magyart. Hihetetlen terület- és ember veszteség egy kis nép számára. S ekkor még nem esett szó az elcsatolt gyárakról és bányákról, egyetemekről, iskolákról, templomokról, múzeumokról, könyvtárakról, s más gazdasági és kultúrális javakról...
Felvetődik mármost a kérdés; hogyan reagált Trianonra a magyar írótársadalom jobbik fele? Az írók, költők népük lelkiállapotának, gondolatvilágának kifejezői, így lényeges, hogy miként élték át, és hogy írták meg Trianont azon alkotók, akik nem közömbösek népünk sorsproblémái - köztük a legnagyobb - iránt?
Összesen 44 költő 89 verse található a kötetben, irredenta plakátokkal és képeslapokkal gazdagítva..."
Csak valami harmadrendű poéta lehetett, olyat meg nem olvasok. Talán nézd meg azon egykori pártállami tehetségek körében, akik most a legnagyobb szájú antikommunisták.
