Régi, kedves hagyomány augusztus huszadika, többek között hatályos alkotmányunk is hozzá fűződik, szántóvetőink tisztelettel megszegett új kenyere is. István király is jelentős, bár ellentmondásos figurája a nemzetnek.
Talán mégis helyesebb lenne azért, ha ez igen jeles napon István király köteles tisztelettel övezett végtagjára és a hitbuzgalmi okokból alkalmi szoknyába öltözött alsó- és felsőpapság füstölős körmenetére fókuszálna a haza, valamint a hamburgerreklámok és sörcsillagok nélküli, önfeledt tüzijátékra.
A Magyar Köztársaság méltó ünnepe március tizenötödike, úgy gondolom, a szabadságé, a testvériségé és az egyenlőségé annak ízig-vérig magyar változatában. Nem hordozza nyomasztó és vakbuzgó, feudális századok lehelletét. Friss, szabad és szabados, liberális és fiatal, merész és színvonalas, hősével, Petőfivel.
Továbbá, miheztartás végett ünnepünkké kellene válnia május kilencedikének is, a Győzelem Napjának, az új Európa megszületése évfordulójának, és a szabadság dicsőséges hadseregei emléknapjának. Jeléül annak, hogy legdrágább közös örökségünk az antifasizmus, Vlagyivosztoktól Finisterre-ig, és hogy közösen fogadtuk meg: leszámolunk a bennünk és népeinkben bújkáló antiszemitizmus legutolsó csírájával is.
Jelen korunkban újabb, különösen fontos jelentéstartalommal gazdagodhatna ez az ünnep: a magát bárhol, bármilyen kihívás, terror és fenyegetés árán is megvédő, s maga védelmében akár preventív háborútkat is megvívni kész euroatlanti civilizációé.
Ja, és ha mód van rá, nem ártana a forradalmi, köztársasági Kossuth-címert a Köztársaság címereként törvénybe iktatni.
Mert nem a márciusi ifjak, hanem Szentistván volt az államalapító. Ilyen egyyzerű ez. Ha majd, mint egyik nick oly magabiztosan kijelentette, hogy nem csak a magyarság nem lesz, hanem a földje, kultúrája és nyelve sem, akkor nyilván az új államalapítók majd saját napjukat fogják állami ünneppé tenni.
Azon sem csodálkoznék, ha Ráday április 4-ét tenné meg egyetlen ünnepünkké. Ha rajta múlna azt hiszem meg is tenné. Jó okom van ezt feltételezni róla. Bokányi Dezső "derék kőfaragó"-ról elnevezett utca névváltoztatása ellen is körömszakadtáig harcolt.
'90-ben szó volt erről is meg, október 23-ról is. Úgy emlékszem, hogy a döüntő érv az volt, hogy az I. számú nemzeti ünnepnek optimista kicsengése legyen, vagyis államalapítás vs. két levert forradalom.
Ugyan miért ne lehetne az első számú állami ünnep március 15-e?
Semmivel sem kevésbé fontos és semmivel sem kevésbé beágyazódott, mint aug. 20-a...
De tényleg nem kell erről most vitatkozni; hagyni kellene valamit a következő generációk számára is...
Szent István, Szent Korona, új kenyér, alkotmány, aratás: augusztus 20-a sok mindennek volt már a napja. Közülük az első királyunk és a kenyér ünnepe régi hagyományokra tekint vissza, ma már egy napon emlékezünk meg mindegyikről.
Szent István és a Szent Korona
Egy középkori legenda szerint a gyermeket váró Sarolt álmában megjelent Szent István vértanú, és ezt mondta neki: "bízz az úrban, asszony, fiút fogsz szülni, és az én nevemet ruházd reá." Így kapta a keresztségben első királyunk az István nevet, mely görögül koronát jelent. Szent István király és a Szent Korona tehát nevükben egyek, és az ő ünnepük augusztus 20-a a középkor óta.
István napját pontosan 1083-ban tette az egyház augusztus 20-ára, később, a török kor után szeptember másodikára helyezték, ugyanis e napon foglalták vissza Budát. Nem sokkal később újra visszakerült augusztus közepére az ünnep, és azóta 20-án ünnepelnénk - ha nem szólt volna közbe a történelem.
Új kenyér ünnepe a konfliktusok csitítására
Sok helyen olvasható, hogy a kommunista hatalomátvétel után felsőbb akaratra változott meg az ünnep tartalma, és innentől kezdve Szent István helyett az új kenyeret ünnepelték. Ez igaz is meg nem is: tény, hogy a vallásos-történelmi vonatkozásokat el akarták hagyni augusztus 20-ából, az "áldott magyar kenyér" ünnepe azonban sokkal régebbi hagyományokra tekint vissza.
Aratóünnepek mindig is voltak augusztus végén, a 19. század végén kormányzati akarattal próbálták intézményesíteni ezeket, hogy a háborgó parasztokat sztrájkok helyett inkább ünneplésre buzdítsák. A föld körüli konfliktusok "helyi érzéstelenítése" volt tehát az állami szintre emelt magyar kenyér ünnepének funkciója, melyet az 1930-as években országszerte ünnepeltek, és gyakran egybeesett Szent István ünnepével.
1950-től: alkotmány ünnepe
A kenyérünnep megmaradt a szocializmusban is, a politikusok úgy gondolták, hogy ha van május elsején a munkásságnak ünnepe, legyen augusztus 20-án a földmunkásoknak. Az új kenyér és az aratás ünnepe tehát megmaradt, augusztus 20-ára esett, csak éppen Szent Istvánról nem esett szó se a ceremóniákon. 1950-ben egy törvény kimondta, hogy ezen a napon a Magyar Népköztársaság alkotmányát ünnepeljük. Ezzel tulajdonképpen a kenyérünnepnek is vége szakadt, mindent beolvasztottak az alkotmány ünnepébe, de nem maradhatott el a szalaggal átkötött friss kenyér a ceremóniákról.
Szent István ünnepe, kenyérszenteléssel
1989 után újraéledt az összes hagyomány. Ismét Szent Istvánt ünnepeljük, de kenyérszenteléssel összekötve. Államalapító István király Magyarország első patrónusa Mária, a Magyarok Nagyasszonya után. Ünnepük is egymás után következik: augusztus 15-én van a Nagyboldogasszony ünnepe, mely sok országban munkaszüneti nap. Szent Istvánra pedig, aki felajánlotta Máriának a nemzetet jelképező koronát, öt nappal később emlékezünk.
Igen, ezért is tartják Szent István király emléknapját a Világ többi részén augusztus 16-án, mert a szentek emléknapja általában haláluk napja - jelen esetben, a Nagyboldogasszony napját követő nap.
Magyarországon augusztus 20-dikán ünnepeljük - ha jól tudom, ez a Szent Jobb megtalálásához kapcsolódó dátum -, de természetesen ettől még kapcsolódik Szent István király halálához is.
Nekem, mint 200%-os magyar nacionalistának is azt kell mondanom, hogy van valami Ráday felvetésében.
Mert mi kapcsolódik Szent István király halálához, vagyis augusztus 20-dikához: a Boldog(!?) Gizellával az országba tóduló, és Szent Imre herceget meggyilkoló idegen csürhe - elsősorban németek és olaszok - rémuralmának kezdete, Péter 'királlyal' az élen.
Míg mi kapcsolódik március 15-dikéhez: Egy fegyveres függetlenségi harc kezdete, az elnyomó idegen uralom ellen, a magyarok jogainak helyreállításáért.
Természetesen nem gondolom, hogy a 'Misi' érvei mégcsak köszönőviszonyban is lennének az enyémekkel. :-)
Szerintem meg október 23-ához, de legjobb, ha mindhármat egyformán ünnepeljük. Mi a francnak kell egyiket fölé helyezni a másiknak? Egyébként, mint állami ünnep csak augsuztus 20 jöhet szóba, a másik kettő nagyszerű emlékünnep.
Az egész egy nagy baromság. Semmivel sem nagyobb ünnep az egyik a másiknál.
Augusztus 20-án az államalapító királyt, vagyis az államalapítást, tehát a független magyar államiságot ünnepeljük. Március 15-én és október 20-án pedig a nemzet legnagyobb szabadságharcait, függetlenedési törekvéseinek csúcspontjait. Kész. Egyszerűen egész másról van szó mindkét esetben. (Persze bele lehet magyarázni, hogy március 15-e a független magyar állam visszaszerzési kísérletének ünnepe, ezért kapcsolódnak egymáshoz blabla...).
Szal Ráday maradjon csak továbbra is a házak meg műemlékek megmentésénél és ne beszéljen hülyeségeket.
Számomra mindig is egyetlen nemzeti ünnep létezett: március 15. Október 23-a annak őszi kiadása...
De nem értenék egyet a kérdés fölvetésével sem: talán nyugalmasabb időkben, később. S ha később sem, akkor sincs semmi baj.
Március 15-ét semmi sem halványíthatja el. S ha mégis, akkor minden elhalványul.
Nézd, végülis 1 évvel vagyok fiatalabb Viktornál, én is voltam középiskolában KISZ-titkár, stb. De akkor is igazságtalanság, hogy a szülinapom az SZJA határidővel kapcsolódott :-(
Ez csak arról szól, hogy mikor osszák az állami plecsnyiket...
Az meg nem tök mindegy? A magam részéről március 20-át javasolnám, szerencsétlen szülinapomat ugyis mindenki utálja:-(
