...Farkas Mihály és fia, Vladimir kegyvesztettségével, úgymond "meghurcoltatásukkal" nincs értelme foglalkozni, hiszen a Nincs mentség című vaskos kötetben alapos részletességgel mentegeti tettüket a szerző, aki dupla zárkában, kedvezmények özönével tölthetett három esztendőt kedves papájával a Gyűjtőben, de később nekik sem kellett a munkásosztály életkörülményeiben osztozniuk. Ez a veszély szinte senkit nem fenyegetett az "elbocsátott légió" ÁVH-saiból, mint ahogy a fent említettek bizonyítják, az összetartás a későbbiekben is megmaradt. Térjünk vissza Péter Gáborhoz, mert Rákosi, később Kádár is őt tekintette legnagyobb bűnbaknak közel tíz esztendeig tartották fogva állam- és népellenesség vádjával: 1956 után a Gyorskocsi utcában személyesen találkozhatott (zárkatársként) elvtársaiból néhánnyal. Az tény, hogy a "rácsos egyetemen" szerzett ismereteit méltányolták a későbbiekben; az érettségivel sem rendelkező, hajdani szabósegéd könyvtáros lehetett a Beloanisz gyárban. Bár nem kereste a nyilvánosságot, haláláig kerülte az önmosdató magyarázkodást, rengetegen tartották vele - többnyire titokban - a kapcsolatot, és akadtak védelmezői. Gobbi Hilda azt fejtegette kérdezőjének a Nők Lapja 1988. augusztus 13-i számában közölt interjúban: "Tudod, ki az igazi mártír ebben az országban? Péter Gábor, az a mártír. !"
Ne fikázd edoo-t, örülj, hogy tud valami érdekeset mondani a számunkra. Nem azért vagyunk itt, hogy feltehetően ma már halott emberek felett ítélkezzünk, hanem hogy megpróbáljuk megérteni, kik voltak, mit tettek, és egyáltalán, mi történt itt velünk.
"Talán kérhetném az et.nő címet a hitelesség miatt..."
Pardon...:)))
Akkor tehár Önben edoo elvtársnőt, mint
Eisenberger Benjámin újraszül. Péter Gábor elvtárs és Eisenberger Jolánné szül. Simon Jolán elvtársnő megbízható forrás- és családfakutatóját(vérrokoni szál nem kizárva) tisztelhetjük.
Most mondtad hogy kapott...Börtönt... Rákositól...:)))
De nagyon gyanús vagy nekem edoo...:)) Feltünően tájékozottnak látszol Eisenberger Benjámin illetve Eisenberger Benjámminé szül Simon Jolán ügyekben...
Csak nem valami kései leszármazott teszik lenni, hagyományápolási céllal?:)))
" Abban az időben pékből lett miniszter, kubikusból vállalatvezető. "
És a "kárpitosokról" se feledkezzünk el...:)))
Hanem.
" szanatóriumra Amerikába szakadt novérétől kapja a pénzt. 25 éves korától, 1931-től kezdve „Kicsi” és „Márvány” – ezek az álnevei – a nővérétől kapott dollárokból „főállású” kommunista. Nincs senkije, csak a mozgalom, feleségre is köztük talál (a jó kvalitású asszony Rákosi Mátyás közvetlen munkatársa lesz: 1945–53 között ő vezeti R. M. titkárságát). "
S mivel máshol nem lehet megtenni, állhon itt egy utólagos főhajtás a nagyon becsületes írónak Galgóczi Erzsébetnek. A Mama öltözik-et kétszer is sikerült megkönnyeznem.
Semmi furcsa sincs benne. Abban az időben pékből lett miniszter, kubikusból vállalatvezető. A szakmai tudás nem számított. A megbízhatóság volt az egyetlen mérce. A párthűség.
Szerintem érdemes lenne utánajárni, míg nem késő. Milyen volt az az újfehértói légkör, amiben nevelkedett? Mi lehetett a fejében? Ki volt a testvére? Simon Jolán nem írt valamit? Számított-e, hogy ő van az ÁVH élén, vagy ez mindegy volt? Hogy nyerhette el egy ilyen ember a szovjetek bizalmát? Technikai értelemben képes volt-e az ÁVH elvezetésére, vagy csak emblematikus figura volt? Milyen benyomást tett az őt közelről ismerőkre?
Egy ilyen figura miként tudta egyáltalán betölteni szerepét? Nem hiányzott az iskola, a nyelvtudás, a tájékozottság?
Galgóczi Erzsébet interjúja Péter Gáborral
Egy felkavaró mu´´ helyett csak a gyu´´jto´´munka torzói maradtak ránk NSZ • 2003. január 13. • Szerzo´´: Pünkösti Árpád
Az 1989-ben elhunyt Galgóczi Erzsébet hagyatékából elo´´került egy 1978-ban félbemaradt interjú a politikai rendo´´rséget – legismertebb nevén az ÁVH-t – 1945–53 között vezeto´´ Péter Gáborral. Tudtunkkal a titoknok Péter összesen két interjút adott. A másik nem ismert, az íróno´´ és a „dúvad állam” (Bibó) egyik megtestesíto´´jének beszélgetését most adta közre Gyarmati György a Múltunk címu´´ politikatörténeti folyóiratban.
Ne várja az érdeklo´´do´´ a politikai rémdrámák leleplezését, mert a kommunista párt szeme, füle, ökle vérében volt, hogy közel kell tartania magához a kártyát. 1953-tól 1959-ig tartó börtönévei idején szóban és írásban is sok mindent összehordott ugyan, ám kiszabadulva visszanémult – teljesen o´´szintén talán sosem nyílt meg. A beszélgetés a gyermek- és ifjúkor felidézése után, a fo´´ho´´s 26 éves korában, 1932-es moszkvai látogatásával szakad félbe (jóval késo´´bb kapta meg késo´´bbi letartóztatottjától a vidáman csengo´´ Eisenberger Benjámin helyett a Péter Gábor nevet).
„Újfehértón születtem, Szabolcs vármegyében 1906. május 18-án” – kezdo´´dik a szöveg, ám a hitközség anyakönyvében május 14., a tanonciskola naplójában május 22. áll. Szóval még a születése napja is rejtélyes. Ötéves, amikor az apja meghal. Három és fél osztályt végez, és a generációs hagyományoknak megfelelo´´en – némi csalással és bukdácsolással ugyan – o´´ is a szabómesterséget tanulja ki. Mielo´´tt belejönne az endlizésbe, fércelésbe, tüdo´´bajt kap, a szakmáját komolyan sosem u´´zi. A 26 tüdo´´vérzés majdnem egy évtizedig ágyhoz köti, szanatóriumra Amerikába szakadt no´´véréto´´l kapja a pénzt. 25 éves korától, 1931-to´´l kezdve „Kicsi” és „Márvány” – ezek az álnevei – a no´´véréto´´l kapott dollárokból „fo´´állású” kommunista. Nincs senkije, csak a mozgalom, feleségre is köztük talál (a jó kvalitású asszony Rákosi Mátyás közvetlen munkatársa lesz: 1945–53 között o´´ vezeti R. M. titkárságát). Bár Péternek sem tudása, sem tapasztalata, a sok lebukás miatt o´´t küldik Moszkvába, a Vörös Segély 1932-es világkongresszusára. (Valószínu´´, hogy a szovjetek ekkor beszervezik.)
Az összefoglalt interjúhoz csak három részletet tennénk hozzá. A fiatal gyerek végigolvasta a betegségét. Engels Anti-Dühringjével kezdi, mert a cím alapján – Hogyan alakítaná át Dühring Jeno´´ úr az összes tudományokat? – azt hitte, ha ezt elolvassa, mindent fog tudni. Dühös volt, hogy nem értette, többször hozzáfogott, „de hogy megértettem volna, ma se mondhatom”. A betegség befelé fordította: „valahogy ferde volt nekem egy kicsit a gondolkozásom”. Végül a házasságról: „Joli nagyon tetszett nekem, akkor arra gondoltam, hát ez nem lehet. Hát egy kommunista elvtársno´´, hát hogy azzal nem lehet mást csinálni.”
Galgóczi hagyatékának ismeretében Gyarmati György közölt már egy krimihez hasonlóan izgalmas tanulmányt a Történeti Hivatal idén megjelent évkönyvében azokról a kutatási gondokról, amelyekkel az ÁVH-fo´´nök életrajzának feltárásában találkozott. Ebben többek között arra keresi a választ, „mennyiben befolyásolja a személyiséget a) egy majd évtizednyi ágyhoz kötöttséggel együtt járó betegség?; b) fél, egy évtizeden át mindennapi létformaként élni illegalitásban?; c) bármifajta intézményes keretekben folyó, rendszeres munkavégzés elo´´zményei nélkül kerülni egy szakigazgatási szervezet vezeto´´i posztjára?” Azt vizsgálja, mi képesített egy szerény tehetségu´´ ifjút arra, hogy egy végletesen kíméletlen diktatúra kulcsfigurája legyen. Hiszen, amikor 1945 elején megbízták a politikai rendo´´rség megszervezésével, egyszerre volt egy addig se munkahellyel, se közéleti múlttal nem rendelkezo´´ nímand, és az adott posztra mégsem „elo´´képzettség” nélkül kerülo´´ figura. Ifjúkorának életrajzi elemei közül talán a szegénység kiszolgáltatottsága, a tanonckori szüntelen verés, az ezekbo´´l és a betegségbo´´l is fakadó kisebbrendu´´ségi érzés olyan mozzanat, mely Péter késo´´bbi tevékenységét – a Rákosi melletti hóhérsegédi szerepvállalást – megelo´´legezi.
Felmerül, hogyan került az íróno´´ az eldugott Péter Gábor közelébe, és kíváncsiságát mi hajtotta. A színészno´´ Gobbi Hilda régi barátságban volt Péter feleségével, és Galgóczi az o´´ közvetítésével találkozott 1977 decemberéto´´l többször Péterrel és feleségével, Simon Jolánnal. Beszélgetéseik egyre terhesebbek lettek Péternek. 1978 szeptemberében ki is fakadt: „Amikor kijöttem a börtönbo´´l, azt mondtam Jolinak, az elso´´ fürdo´´vízzel leengedem ezt az élményt, és többé nem beszélünk róla. Nem is beszéltünk. Senkinek se, és egymás között se... Most meg, mióta te idejársz hozzánk, nem is tudunk mással foglalkozni, már a reggelinél erro´´l kezdünk beszélgetni, és ez így megy hetek óta.” Simon Jolán kibökte, férje „csak három altatóval bír aludni”. Galgóczi Erzsébet munkásságának ismeretében kézenfekvo´´, hogy fel akarta dolgozni Péter Gábor életútját, a politikai rendo´´rség ténykedését. Ez a téma nemhogy túl forró, hanem a rendszer és személy szerint Kádár János érintettsége miatt szigorúan tiltott volt akkor és még hosszú éveken át. Tudta Péter Gábor is, hogy csak parazsat gyu´´jthet a fejére, ha bármi nyilvánosságra kerül a közremu´´ködésével, és még mielo´´tt tilos területre értek volna, igyekezett kitérni az újabb találkozók elo´´l. Azt nem tudni, hogy a Nagy Testvér – ez esetben a Péter Gáborra vigyázó párt – leintette-e valamelyik érintettet. Egy minden bizonnyal felkavaró Galgóczi-mu´´ helyett csak töredékes jegyzetek, a gyu´´jto´´munka torzói maradtak ránk.
