szeretnék ezzel a nickemmel végleg elbúcsúzni. eljárt az idő felettem.
remélem, mások hatékonyabbak lesznek a társkeresésben, mint a magamfajta kóbor nickek. találkozunk a Realitások világában, vagy egy másik létsíkon. Ég Önökkel! myo
neten önkéntesen végzem a lelkipátyot. karitatív tevékenység.
hát, ha neked jó, ha így állsz magadhoz, akkor jó. találd meg a mélypontot, ott sok bölcsesség van.
mint mondtam, nem voltam házas soha az életemben, ergo nem is tudtam így elválni. és mint mondottam, ez a topik is a Metakazamatában kezdte a karrierjét, és a stílusa és tartalma olyan is maradt. ebből annyi következik, hogy a szürrealizmus határain kell keresni az értelmét, nem a való életben..
Köszönöm az együttérzést, de én nem vagyok olyan nagyon rosszul. Rájöttem, ha lelkiekben degradálom magam, akkor kevésbé vagyok sérülékeny, ergó jobban viselem a nehézségeket. Most a kiszolgáltatottság, a megalázottság bizonyos fokait tanulom és kezdem belátni, hogy már nem is igen akarok önmagam lenni, csak sodródni az árral. Majd, ha összekapom magam, akkor talán más lesz a véleményem, de addig még van egy kis idő.
Holnap tárgyalás, ahol eldől 1-2 dolog, lehet leamortizálom az ellenlábasom, ki e rágalmat tette, bár ő is földi gyarló lélek, aki kihasznált egy helyzetet, s különben is a családomnak szüksége van rám, és nekem is rájuk.
A lelkisegély-szolgálatot remélem nem rám értetted, ha mégis, akkor sem sértődöm meg, csak írd meg, hogy ne fárasszalak a hülyeségeimmel.
A leszbikusságod erőltetése ismételten visszavezethető egy külső szemlélő számára a válásodhoz.
ja, és most már szólok: Kapcsolati válságban lévők, és csalódottak kíméljenek. A lelkisegély ingyen hívható száma ott van minden telefonfülkén, vagy telefonkönyv elején. Ha ragaszkodnak hozzám, a rendelési időm hétfőn és pénteken 10-12h. Az óradíjam tanácsadás:8000+ÁFA; problémamegoldás és kríziskezelés:10 000+ÁFA, egyéb: megegyezés szerint. Ezen felüli időmet nem tudják megfizetni.
nem fog menni ez a leszbikusság. most is egy idegen nő aludt az ágyamban, és teljesen kiborultam tőle. ha idegen pasi lett volna, még csak-csak elviselem, hogy nem kérdezték meg, szabad-e..
értem, és nem irigyellek. innen nézve, nem maradt öletem, mint egy nagyon radikális lépés, ahol sok dolgot kockáratéve lépsz valamit. de ennek a formáját és irányát neked kell megválasztani. kockázattal jár, de őszintén szólva, vesztenivalód már nem sok marad. ha túl sokáig húzod, akkor előbb-utóbb kiégsz és belefásulsz ebbe a helyzetbe, ami sem neked, sem a családodnak nem tesz jót. lehet, hogy egy külföldi munka lenne a megoldás. nyelvtanulásra is alkalmas, pénzben is jobb lehetőség lehet. még akár szakmán kívüli foglalkoztatásban is.. valamit viszont elengedhetetlenül lépned kell. gyorsan, radikálisan. mindenki érdekében. a gyereknek sem jó, ha sokáig áll fent ez a helyzet. normális családi közeg kell ahhoz, hogy viszonylag épen nőjjön fel... sajnos én nem tudok lépni helyetted, és nem ismerek senkit, aki bármiben is segíteni tudna egy ilyen patt helyzetben.. szerintem, érdemes hallgatni a szívedre a helyes megoldás megtalálásában. aztán csak bátornak és kitartónak kell lenni.. tudom, hogy nem könnyű. átérzem a gondodat.: abszurd emberi kapcsolatok, a szociális közeg meg nagy ívben szar a fejedre, nem ad sem lehetőségeket, sem kiskapukat, és úgy érzed megfulladsz vagy beleőrülsz a dologba. néha már legszívesebben kinyírnád magadat, vagy várod, hogy mikor sétálsz ki egy apatikus pillanatban egy teherautó elé... /sóhaj/ errefelé jártam magam is. s fogalmam sincs, hogy - azt hiszem a barátaim segítségével - de valahogy átvészeltük, és aztán egyre jobb lett. ami korántsem tartós állapot. de legalább tudom, hogy ha egyszer túléltem, már bármikor túl fogom.. én csak enneka reményét tudom benend megerősíteni. sajnos, nem tudok többet adni;o(
- a házunkba 2 hete "beköltöztek", mert lakásmaffiának kell a kégli, igaz 4 éve más nevén van, konkrétumokat nem tudok, nem én intézem az ügyet, információáramlás 0. De már nem is érdekel, mert belefáradtam, majd összeszedem magam hamarosan.
- Anyóshoz bejelenteni ideiglenest feszültségkeltés, továbbá a hitelhez ~120-150 e Ft kéne nekem keresnem. Kb. a fele van meg. tudom, ez is a saját problémám, ezt is megoldom, mert ha mindenki lop ebben az országban, akkor én miért legyek kivétel?
- Ha anyóssal kikezdek, (mai napig nem köszön) akkor gyermekei (számuk 11), közülük kevesen nem fogják védeni a szülőt. Após jó arc, de a családon belül nincs "szavazati joga". Töröm az agyam valami jó stratégián, ami nem durva, mégis hatásos.
- A lóvé pedig engem érdekel, mert semminek és senkinek érzem magam, ha nincs nálam pénz, akár 500 ft is. Legyen meg minden, ami kell, de ha tetszik, ha nem, mindehhez pénz kell. Minden után adózni kell, és ami marad az éppen elég az élethez. Ilyenkor bánom, hogy nem születtem pl. Angliában, két okból:
1. jobbak az életkörülmények
2. nem kéne angolt tanulnom. (ergó több időm maradna a családomra)
drága, a mosti helyedre be lehetne jelenteni a családodat, mint ideiglenes címre. mi ezen az olyan bonyolult? van állandójuk, van ideiglenes. hivatalosan mindegy. 1 évig egy cím alatt laktok, aztán igényeltek. ennyi gyakorlatiasságnak kellene lennie benned. kit érdekel a lóvé..?
Az fekete mágiáról írt anyagról annyit, hogy régebben nagy kedvem volt vele koleszban foglalkozni (idézés, stb) aztán egy alkalommal egy gyerek 4 métert repült (asztaltól a falig vízszintesen), betört a feje, agyrázkodás, miegymás, azóta nem foglalkozom vele, picit megijedtem.
A közös albérletre nincs lóvé, min 40+ rezsi, mondjuk ~70-80, de ennyi az én fizetésem is. Mondhatni 3 éve nem változott a fizetésem, pedig azóta már máshol dolgozom. Egy kicsit (nagyon) skót vagyok ilyen szempontból, mert miért adjam ki azt a pénzt albérletre, ha a családnak tudom adni, még ilyen körülmények között is fontos nekem, hogy a családomat biztonságba tudjam. Lehet, hogy megoldható lenne az albérlet, de akkor nem lenne biztonság. Az pedig elengedhetetlen egy gyermekes anyának, főleg akkor, ha én vagyok a párja.
A filmről köszi a helpet, majd valamikor megnézem, de sajna mostanság nem olyan az időbeosztásom. Mondjuk már 1 éve nem voltam moziba. Nincs idő.
a mostani világ nagy része fekete mágiával működik: az elvek, amik szervezik a dolgok menetét. ezért hívják "sötét kornak". semmilyen alkímista, vagy boszorkányos hülyeségben nincs tapasztalatom. csak van egy elv, amely a fekete mágia elve: negatív élményeket, dolgokat, halált, stb. akarsz élővé tenni, az "fekete mágia". ha fájdalomból merítesz erőt x-y dologhoz, az az. mert nem ezt kell tenni ezekkel az erőkkel. azoknak más a feladatuk. bonyolult elmagyarázni.
az anyósod igazán beláthatná, hogy a lánya érdekeit nézze. ehh, kivagyok az ilyen emberektől. az önzőség netovábbja.. közös albérletbe nem lehet? bejelenteni.
a Halott menyasszony egy hete megy a mozikban. Johny Depp és Helena Boham Gartner az angol hangja a két animahősnek. Tim Burton: The Corpse Bride
A közös lakás bejelentéssel igazad van. Pl. egy ideiglenes lakcí is jó lenne... ám az anyós címére nem lehet, nem engedi, nekem nincs pillanatnyilag lakásom, ahová lehetne, mert akkor már költöznénk is.
A negativizmus pedig nem velemszületett képességem, csak kialakult bennem az idők folyamán. Nem hiszem, hogy ez tartósan így marad, csak kell egy kis idő, míg összekaparom magam, hogy ismételten felkelve a földről utamat folytatni tudjam. Konkrétan a fekete mágiával kapcsolatban van tapasztalatod? Érdekelne, ha nem haragszol.
A halott menyasszonyt nem láttam, de ha meg tudod mondani a szerzőjét is, akkor a neten rá tudok keresni, vagy egyéb forrásból megszerezem, mert a meséket szeretem az illúzió, a képzelőerő szabadsága miatt.
Ööö, jelentsétek be magatokat egy címre egy évig. Nem kell összeköltözni, viszont hivatalosan meg mintha együtt laknátok. Végül is, sokat vagytok a másiknál, gondolom. Aztán lehet lépni. Egy év sok idő, megváltozhatnak a feltételek is.
A család nagy anyagi csapda.
A királylány az inspiráció, a megújulásra való képesség.
A negatív dologról: szükséges. De a szenvedés a lelket pusztítja, erőt veszítesz, öregszel tőle. Ami a negatív energiák pozitív felhasználását illeti: fekete mágia. hiába nemes a cél, vissza fog hatni rád a dolog, és dupla szenvedést fog okozni. ez tapasztalat. nem működik. nem valami pokoli, vagy egyéb erkölcsi okokból, egyszerűen a tudat természete ilyen. viszont ahhoz, hogy értsd magadat, meg kell tapasztalni a negatív oldalt is. s nehéz onnan visszajönni, ahogy a a mesékben az alvilágból is.
láttad a Halott menyasszonyt? az a mese tipikusan erről (is) szól...
Nos, az összeköltözés, ergó lakáshitel első követelménye: 1 éves közös lakás, tehát közösen lakott bármilyen cím. Akkor minek kéne fészekrakó? Ufff... Alaplóvé pl. 8 milliónál ~10%, ami még menne, de hogyan lehet fizetni 50-70.000 + rezsit, ha az összvagyonka ~ havi 120.000? Persze jelenleg nincs egy vasam se. Aztán éljél ahogy tudsz. Szép...
A hercegnőrablásban lehet, hogy igazad van, csak nem értem, hogy hogyan érted. Persze, mert én fiú vagyok, lehet azért nem értem :) A körülmények "rabolták el", vagy a sors, esetleg az életútunk keresztezi egymást ritkábban? Akárhogy is van, kezd tetszeni ez a sok negatív dolog, ami a reális világban történik velem.
Hiába, a pesszimisták a realista optimisták, vagy nem?
szóval nincs pénzetek közös lakásra? de az hogy lehet? családosoknak nem adnak lakáshitelt? most minden hitelt, kedvezményt, iylesmit kisgyerekesek kapnak, és az egyedülállók meg szívnak? én ezt nem értem. pont a közös éltet ne támogatná a mi kis demokráciánk???
mert ha egyedülálló, csóró anya lennél, valahol Kistanyán a kulipntyó ártér 265. alatt, akkor értném.
Mellesleg elvitték a királylányodat...
elég erősen kezdesz emlékeztetni azon öreg királyokra, akiknek elrabolták legszentbb kincsüket, elhervadt a gyönyörű kertjük, és nincs az a hercegfickó, aki megmentené a lányukat meg a birodalmukat. Uram, Önnek egy parasztlegényre van szüksége, aki felmászik az égig érő fán, megküzd a sárkánnyal, és hazatér királylányostul, hogy felvirágoztassa a birodalmát. mesúgom: Ön az a parasztlegényke. itt a népmesei legszentebb értelemben. a hős.
Nem vitte el a sárkány, de külön vagyunk, de csak azért mert nincs lé közösködni. Szeretem őket, de az emberi tulajodnságokból kifolyólag, mivel ember embernek farkasa, az élet megrontására tett kísérletek sorozata, mely halmozott erővel zúdul ránk, állhatatos támadásaival lassan, de tudatosan eltépi a valósághoz fűzött reményeim
tökre nem vagyok feminista, na. én nem tartom úgy, hogy az a női önmegvalósítás, ha a Legyünk EGyenlőek a Férfiakkal Nagy Beavatási Szertartás következtében még azt is szívjuk, amit a pasiknak kell. szerintem, a nők ott kezdték el elveszteni női jogaikat, ahogy elkezdték húzni az igát...
Mély vagy és sűrű. Talán sűrűbb, nehezebb, mint én. A topicodat azért kerestem fel, mert a realitás nekem túlságosan sok. Ezért egy illúzióvilágban élek messze távol a valóság talajától és ha egyszer megtehetem, hogy soha többé nem fog kelleni dolgoznom, akkor a föld alatt veszek egy házat, lesz benne egy számítógép és csak hozzád hasonló személyekkel fogok értekezni itt, az illuzióvilágban, az Interneten, ahol az ember végre teljes szabadságban élhet.
Dolgozom, eszem, iszom, családom van, de egyre kevésbé érdekel az emberekkel való személyes kontaktus.
már nem emlékszem, mikor lett nyilvánvalóvá tudatom számára, hogy női lény vagyok, de azt hiszem, azóta tévhitben élek a férfiakhoz fűződő viszonyomat illetően: tudniillik, nekem nincs jó viszonyom a férfiakkal. a róluk alkotott illúzióképeimmel van jó viszonyom. de mint kiderült, eddig egyik sem volt méltó ehhez a képhez. mégis, hol éltem eddig?
valaki avasson be, hogyan kell megkívánni egy nőt! az istennek sem jön össze. pedig erősen koncentrálok, hogy így kívánatosnak tűnjön nekem egy-egy szép, fiatal csaj, de ilyenkor inkább megéhezem. tehát lehet, hogy sosem leszek igazi leszbikus, de kannibál annál inkább. nem mondhatni, hogy nem vagyok nyitott a világra, és nem keresem az új lehetsőégeket. de az a gondolat, hogy egy női test inkább zabálást juttat eszembe, mintsem egetverő orgazmusos kalandokat, az bizony teljesen kiábrándít magamból, és a világból is.. be is bújok most a sarokba, az ágyacskámba, és fejemre húzom a paplant.
"bár ami képet alkottál rólam, az nem túl pozitív" Az előző hozzászólásból talán kiderül, hogy amit leírtam, azt nem tekintem totális igazságnak. Az a múlt, múltbeli benyomások...
"ugyanakkor, önmagunk realitása fontos dolog, majdhogynem abszolút igazságként képes eluralni mindent."
Igen... Erre gondoltam ! Hogy mi motivált abban, hogy egyáltalán megkeresselek és koptassam a billentyűzetemet, csak azért, hogy tájékoztassalak a gondolataimról ? Pont ez, hogy nem hiszek a saját realitásomban, mert relatív. Nagyon sokszor kijelent az ember számára abszolút igazságnak tűnő dolgokat, amit a másik meg totál másként lát. Életemben - a közelmúltban - kétszer sikerült olyan magas lelki szintre jutnom, hogy azt hiszem a világ egy pici részletének tökéletes igazságát láttam és minden mindennel összefüggött és minden a helyére került. Nem volt jó, nem volt rossz, mert mindennek olyannak kellett lennie, amilyen. Ekkor határoztam el, hogy megpróbálok felhagyni azzal, hogy embereket soha meg nem szűnő kategóriákba sorolok és helyette inkább a megismeréssel próbálom megfejteni, hogy mi mögött mi áll és azóta is ezt az életérzést keresem és próbálom elérni, de még gyakorlatlan vagyok benne, :-) de azt érzem, hogy ez jó út.
Megmondom őszintén, a szürrealizmust én a magam részéről egy torzítónak tekintem, ami gátolja az egyed természetbe való illeszkedését. Ha vizuálisan akarom leírni, akkor olyan mintha áramló víz útjába, mondjuk a patakmeder felét egy kifeszített szűrővel lezárnánk. Ez a szűrő megfogja víz áramlását, megfog benne bizonyos dolgokat, örvényt kelt, ellenszegül... Míg ahol a víz szabadon áramolhat, ott békés lesz és folyamatos. Bár az tény, hogyha valaki preferálja az ezen keresztüli világnézetet, akkor azért az elárul valamicskét az emberről.
"az empatikusság, és másokra hangolódás nálam hm nehézségekbe ütközik. neten a bajban levőkkel szemben próbálok az lenni, másokkal nem igazán"
No igen, az alapkonfliktusaid ebből adódtak. Szerintem legalábbis. :-)))
bár ami képet alkottál rólam, az nem túl pozitív, és nem is esik jól, mert ez azt jelenti. valami nagyon fontos veszik el a szavak rengetegében: a szándék, és az is, akinek valójában tartom magamat...
más részről, nem bánom, hogy ez kiderült, csak nem tudom így ennek megfelelően átírni a múltat. viszont a múlt nélkül, nem derült volna ki ez a tény, és nem lenne a dologban előrehaladás, és változásra való lehetőség. kérdés, ezt a lehetőséget megadják-e mások is nekem, vagy megadjuk-e egymásnak úgy általában. többnyire azt tapasztalom, hogy nem. visszakényszerítenek minket a múlt szerinti elvárások a múltunkba, és halott természetünkbe...
azt hiszem, részben igazad van. amikor valakivel élőben kommunikálsz, fontossá válik a közös hullámhossz, egymás megértése, hogy összehangolódjatok, ha képesek vagytok erre. sokkal több nem verbális információ kódolódik, és a magam részéről igyekszem alkalmazkodó, rugalmas, sokszor alávetett lenni ebben a megteremtési folyamatban. általában nem is nagyon derül ki rólam, hogy én alapállapotban hogyan kommunikálnék.
biztosan közelebb lenne ahhoz, ahogyan itt, de nem lenne ennyire durva. mert itt sokkal több teret engedek meg magamnak. S néha valóban be sem engedek senkit, csak arra használom fel mások reakcióját, hogy újabb löketet adjon a gondolataimnak, melyek igazából nem lényegesek. Számomra nem. Úgy értem, az enyémek, és persze szólnak rólam is, de a céljuk nem valami önfényezés, hanem inkább gondolatindítás. Mások gondolatainak a beindítása. Hogy impulzus legyen a energiák megindításában. Hogy mások is "beinduljanak", és eleresszék magukat, ahogyan én. S aztán ahogy ők is elkezdenek áramlani, úgy az ő áramukra ráfeküdhetek én is, ők meg az enyémre, s valami közös hullámzás jön létre belőle, amelyben mindketten/-sokan ringanánk, ahogy élőben is megtörténne/-hetne, ha egymásra hangolódnánk...Igazából ezt a szellemi áramlást és összhangot keresném. Csak, úgy tűnik, pont én állok az útjába...
s mivel valami reakció azért mindig jön, így nekem ez gyakorló terep. képet kapok más emberekről, a belső világukról, a reakcióikról, a rám adott reakciók sokkal szélesebb skálájáról, mint amit az életben valaha is kaphatnék, s mi által jobban értem azt is, ami nincs kimondva, nincs konkretizálva, mert sokkal több gátlás és félelem van az élő kapcsolatokban, mint itt.
s másokban még itt is jóval több van, mint bennem. jó lenne, ha ez az egész, csak játék lenne, abszolút nemes értelemben. ha minden olyan rugalmasságot, és a változékonyságban fellelhető szépséget, és örömöt kapna, mint a gyerekek világ-felfedezése. bár, látszólag én magamat keresem, és "erőszakolom rá másokra" - szabadon választható ki olvas, és ki nem -, igazából ez "exploration". magamé, és a világé. infogyűjtés, és tapasztalat.
az empatikusság, és másokra hangolódás nálam hm nehézségekbe ütközik. neten a bajban levőkkel szemben próbálok az lenni, másokkal nem igazán. talán, mert kifáradok az élő kapcsolatokban gyakorolni próbált empatikusságtól. más részről, élőben is nehéz, mert inkább elemző, racionális, megértő vagyok, mint egy az egyben beleérző. mert előbb muszáj képet kapnom valamiről, hogy át tudjam aztán érezni a helyzetet. ezzel már szembesültem párszor, és kétségtelen hiányosságom.
nem, egyáltalán nem vagyok tökéletes...
a szürrealizmus pont az a része, hogy a realitás magunkon keresztülszűrődő része torzított. ha nem reagáltatod le senkivel, sosem tudod meg, mkkora a realitásszintje. ugyanakkor, önmagunk realitása fontos dolog, majdhogynem abszolút igazságként képes eluralni mindent. ha egyszerre éled meg ezt az abszulútizmust mások realitáskontrasztjával, az némileg szürreális. s nehéz választani is, hogy melyiket kommunikálod a másik felé, vagy nem teszel különbséget a kettő között, vagy úgy döntesz, mindkettő csak egy-egy darabkája az Igazságnak. az ennek eldöntése is egy folyamat, ami szintén érdekes dolgokat hoz elő. de a folyamat a lényeg, hogy haladsz ezen az úton nem a vége, vagy a tartalmi vonatkozásai, esetleg az eredménye. a haladás-információja az igazi lényeg. ennek a hogyanja, vonzatai, ilyesmik.
