Valóban arra emlékeztetett, de továbbra sem gondolnám, hogy ettől Mylene Farmer sátánista lenne. Maximum provokatőr, de ez a hajlam mindig is jelen volt a művészetében. Rá és és Laurent Boutonnat-ra mint egyszerre hívő és kétkedő művészekre tekintettem mindig is.
"Nem gondolom, hogy ez a mostani színpadkép sátánizmusra utalna" A cikkedben: "A Que je devienne egy már-már fekete misére emlékeztető színpadképet kapott" Metálbandánál (pld Mayhem) senki nem bizonygatja hogy amit látunk az nem az, hanem az ellenkezője. A legtöbb korábbi provokációjában nekem megvolt az ami ebben nincs, ezt már nem lehet másképp értelmezni, nem kérdéses hogy "A Quoi Je Sers". Nem lettem volna ilyen "ceremónia" részese semmi pénzért. Kár érte.
Az egyik párizsi fellépésre (SdF) vehettem volna jegyet még tavaly de utólag már örülök hogy nem tettem. Egyrészt a zavargások miatt, másrészt nagyon gáz ez a sátánista imázs. Kiégett Notre Dame-színpadkép, a Désenchantée alatt leereszkedő fordított keresztek... A fanatikus rajongók majd megmagyarázzák ahogy a félplaybacket meg a késéseket is. Ha így akarja lezárni az életművét, tegye, nekem ez már nem ért meg akárhányezer forintot. Szerettem a zenéjét, maradnak az emlékek.
Én a 2019-es show-t (mondjuk úgy, hogy) családi okokból kifolyólag szkippeltem, de számomra az eddigi koncertlátogatások közül az 1999-es volt a csúcs, és legszívesebben 1996-ba mennék vissza, hogy azzal a programmal láthassam/hallhassam őt a Bercy színpadán.
Én Nizzában voltam, a 2019-es setlist nekem is jobban tetszett, viszont a közönség magával ragadó volt. Már a koncertet megelőző DJ Set alatt is hatalmas buli kerekedett, és ez végig kitartott. Vettem jegyet a jövő évi októberire is, hátha tényleg ez az utolsó.
Felemás érzéseim vannak a koncerttel kapcsolatban. A setlist szerintem minden idők leggyengébbje volt. Jónéhány szám persze sokkal jobb volt koncert változatban, mint az albumon. A látvány engem lenyűgözött.
A botox és egyéb beavatkozások működtek, nem egy 60-as mami volt a színpadon. Viszont ami nagyon irritált az a közönség semmibe vétele. Az előző turnén is nagy csúszással kezdődött a koncert, de most még ezt is túlszárnyalta, konkrétan kifütyülték. Persze a koncert kezdete után már ezt mindenki elfelejtette. Mindig meglepődöm, hogy mekkora hatással van sok emberre, istennőként tekintenek rá. Én nem, csak szimplán szeretem a számait (mármint az utóbbi albumokat kivéve). Nagyon remélem, hogy mindenki hazaért rendben, nekünk szerencsénk volt, az utolsó taktustól számítva 15 percen belül már a metrón ültünk. 23:45-kor ért véget a koncert és elvileg 0:15-kor indult az utolsó metró.
Sziasztok! Én új vagyok itt, Mylene-t is kb. 1 éve ismerem, de a párizsi koncertre megvettem a jegyeket. Sajnálnám ha a 2023-as turnéja lenne az utolsó és nem láthatnám élőben.
Én amikor megismertem Mylene Farmert, már túl volt egy "legendás" korszakán, és épp kijött a "Giorgino" című film okozta kudarc-élményből. Bár, ez inkább a szerzőtársát, Laurent Boutonnat-t érintette jobban. A "Rever" című kislemezhez készült klipet játszotta a nálunk akkor frissen bekapcsolt MCM zenecsatorna, és rögtön megragadott az énekesnő egyéni, szuggesztív előadásmódja. Az MCM-en futó retrospektív klipválogatások VHS-re való rögzítése közben esett le, hogy a "Sans contrefacon", valamint a "Desenchantee" című klipeket már láttam a 90-es évek elején, az MTV éjszakai műsorsávjában. Tetszett a videók képi világa, az újhullámos/szintipopos zene, és elkezdtem jobban kutakodni a hölgy lemezei után. A rajongásom történetének teljes részletezésébe nem mennék bele, de tiszteletbeli tagja lettem az akkor még működő MFIFC-nek, cikkem/interjúm jelent meg Mylene Farmer magyarországi klipforgatásaival kapcsolatban, gyűltek a CD-k, DVD-k, a fanzine-ek, a dedikált képeslapok, és több olyan relikvia birtokosa lettem, melyek előtt még "régi motoros" külhoni rajongók is megemelték a kalapjukat.
A csúcspontok persze mind a mai napig a koncert-látogatások maradnak.
Valahol a "Point de suture" utáni időszak, a Boutonnat-val történő egyre gyakoribb zenei "szakítás" hozta magával a rajongásom csökkenését, megszelidülését.
De mivel én a magánéletemben is "hűséges típus" vagyok, így Mylene Farmert sem tettem lapátra, csak az új dolgai már nem tudják ugyanazt a lelkesedést kiváltani belőlem, már nem (mindig) égek ugyanazon a hőfokon.
A "Nevermore" számomra egyfajta ünnepélyes karrierzárást feltételez, de persze ez Mylene Farmernél is ugyanolyan bizonytalan, mint ahogy számos más kortársánál. Voltam én az asszonykámmal 2010-ben A-ha búcsú-turnén, melyet anno hasonló szlogennel harangoztak be ("Ending on a high note"), és a norvég fiúk azóta is jelentettek meg lemezt, és koncerteznek is, ha éppen a Covid engedi. De említhettem volna a Soft Cellt is, akik 3 éve adtak "one final time" koncertet Londonban, most pedig új albumot jelentetnek meg, és koncerteket is terveznek.
Ez egy ilyen dolog ez a popbiznisz.
Én úgy gondolom, hogy 60 évesen már szabad a nyugdíjon, a visszavonuláson gondolkodni, és talán elegánsabb is lenne így, még fitten elbúcsúzni a rajongóktól.
Szia! Érdekes dolog ez, mármint az hogy csökken a lelkesedés. Mondjuk nem mindegy hogy mekkora volt a csúcsidőszakban a szerelem, nálad nem is kérdés mekkora. :-) Nálam AKKORA nem volt, viszont nem is csökkent idővel, megjegyzem a hölgy stúdiólemezei nem is hoztak lázba soha, "csak" az előadásai. Azokat pedig még ma is a legjobbak közt tartom számon. Csak egy két olyan koncert van amin voltam és felülmúlja az övéit, de azok sem látványban, inkább zeneileg. Azt úgy gondolom viszont hogy nagyjából eljött az ideje hogy.. nem a hogy visszavonuljon Mylene, hanem visszalépjen egyet kettőt hátra, és a szexi dögös dívaszerepből átmenjen egy (igaz hogy kisebb volumenű show-kal) működő érett és "művészibb" karakterbe. Azt nem tudom megmondani hogy lehet megvalósítani, de pl. másik francia kedvencem a sajna pár éve elhunyt France Gall pályafutása végén már nem ugribugrizott a színpadon (előtte sem volt egy Mylene, de remélem érthető mire gondolok) hanem majdnem átment egy jazzosabb (de mindenképpen komolyabb) irányba, és ez jól is állt neki. Mylene tud énekelni, jó zenéket lenne aki írjon neki. Igaz eltűnnének mögüle a néha meghatározhatatlan nemű és irányultságú táncosai, és kisebb előadóhelyekra kellene vonulnia, de tisztességgel felléphetne még, a nimbusza lerombolása nélkül. Az új projektjének címe/hívószava (Nevermore) jelenthet visszavonulást is, de jelenthetne egy ilyesmi változást akár. El tudtok ilyet képzelni? És persze, várom a többieket is, kivel mizu mostanában a rajongók közül?
Tibi
Egyébként olvasgattam fórumokon vele kapcsolatos dolgokat és elképesztő miket bírnak írni a rajongók vele kapcsolatban, és most nem pozitív dolgokra gondolok. Semmi tisztelet, mindenki nagyon okos és mindent jobban tud, és szégyentelenül kritizálja őt. A korát, a kinézetét, a megjelenéseit a nyilvánosság előtt... szóval nem csoda ha Mylene nem nagyon nyílik meg a világnak. Nem könnyű neki (sem) megbirkózni a sztársággal járó dolgokkal. Nem lehet könnyű ezeket olvasni magáról egy sikeres embernek. Volt olyan (másik nagy kedvencem Keith Emerson az ELP-ből akit öngyilkosságba kergettek a fotelhuszárok, akik mindent (is) jobban tudtak nála. De ez tényleg messzire vezetne.
Tart még, de család és munka mellett már sokkal szoftosabban. Emellett, a művésznő elmúlt 10-12 évben elkövetett dolgai már korántsem hoznak olyan szinten lázba, mint mondjuk a kb. 2001-ig megjelentetett anyagok.
1999. és 2013. között a turnékon ott voltam, leszámítva a legutóbbi párizsi "szuperkoncertet".
Ha a lányom szeretné megnézni apa (egykori) nagy kedvencét, akkor a 2023-as koncertkörút egyik állomására ellátogatok vele.
Ezt én is sajnálom, de szóba se jöhetett egy koncertért olyan sokat utazni. Ha itt lépett volna fel a közelben biztos kimegyek. És most is megtenném, mert ugyan látom a visszaesést amiről beszélsz, de egy Mylene - show azért még most is tuti lehet. Lemezeit nem vettem soha, csak a koncerteket szerettem nézni-hallgatni. Azt viszont máig is újranézem, innen jtt az ötlet is hogy megkérdezzem a régi fanokat mi van most velük.
És bizonyára életem végéig sajnálni fogom, hogy ebben az időszakban nem volt lehetőségem Mylene Farmer koncertre mennem (azóta sem sajnos), mert ezek elképesztő show-k voltak. Manapság meg olyan szinten elszálltak a jegyárak, hogy egész egyszerűen ennyit nem ér nekem az, hogy már nem a legdicsőségesebb korszakában lássam.
Nekem már elég régen véget ért a rajongásom, az Anamorphosée - Innamoramento - Avant Que L'ombre... albumtrió volt számomra Mylene karrierjének a csúcspontja, és azóta csak a folyamatos visszaesést látom, talán a No. 5 . On Tour volt az utolsó kiadvány, amit megvettem. Valahogy elvesztette Mylene azt a varázsát, ami miatt megszerettem. Középszerű lett a dolog, és ha valamit, akkor ezt nem tudom tolerálni ilyen különleges előadó esetében.
Bár vannak apróbb hírek Mylene-ről is mostanában, de engem az érdekel mi van veletek, régi tagok mostanában. Most olvastam vissza a fórumot egészen a kezdetekig, és kíváncsi lennék mi történt veletek azóta? Én nem voltam annyira aktív anno, de mindent elolvastam anno. Szóval? Judelaw, Szmonique, Cliftony és a többiek! Tart még a rajongás is?
Mi 18-án este voltunk a koncerten és óriási meglepetésemre Sting is besétált a színpadra, hogy élőben adják elő a Stolen Car-t a szokásos virtuális duett helyett.
Imádtam a koncertet, de bennem is felmerült, hogy a L'Horloge mint záródal akár arra is utalhat, hogy ezt a fellépéssorozatot tervezi az utolsónak. Milyen szépen keretes szerkezetbe is foglalná az elmúlt 30 év koncertjeit ezáltal.
Bár már nem sokáig fogja tudni eladni magát szexi démonnak a rengeteg botox ellenére sem, szóval lehet, hogy nem kell 6 évet várni egy újabb koncertre.
Ott voltam a 12-i, szerdai koncerten. A M'effondre és a Je te rends ton amour volt számomra a csúcspont. A Revert elrontotta, mást kezdett énekelni, újrakezdték. Van egy mashup, Fuck them all/C'est dans l'air, jól sikerült. A show-elemekre ezúttal sem lehet panasz. Szerintem a koncert eleje kicsit laposabb, de a második fele nagyon erős.
44 evesen egy csaladi nyaralast mar elöbbre helyezek a koncertre utazasnal.
Genfbe atruccantam volna, de Parizs most annyira nem vonz.
Ebben biztosan közrejatszik az is, hogy a mostani es az ezt megelözö albumok (Interstellaires, Desobeissance) sem tudtak mar ugy lazba hozni.
1999-2006-2009-2013, ket parizsi es ket brüsszeli koncerttel a hatam mögött mar nem erzem ugy, hogy belebetegszem, ha ez a turne most nelkülem megy le.
Persze, a kislanyomat szivesen elvittem volna az egyik show-ra, de talan lesz meg legközelebb...
