Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek - melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak.
NŐk. Barátságok. Megismerések. Igazságok. Ez mind feléd tart lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon....
Ha sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj nagy erővel, figyelmesen, egész sorosoddal és életeddel.
valamikor 90-ben, az első szabadon választott összeülése után a kisgazdák sajtótájékoztatót hirdettek. Az újságírókkal teli terembe bejött két pártvezetőjük, leültek az asztalhoz, és néztek. A sajtó meg őket. Ez így ment néhány percig, majd amikor az újdondászoknak az absszurdra érzékenyebb példányai kuncogni kezdtek, a politikusok felháborodottan felpattantak, kikérték maguknak, és kirohantak.
Miért mondom ezt itt el?
Valami hasonló történt itt is. A gyakorlatlan és képzetlen politikusok azt várták, hogy az újságírók majd kérdeznek. Topicindító is úgy gondolta, hogy a fórumozók majd újévit gondolnak, és jól beírják ide.
