Rövid pszihóanálíz is következik Mr McMurphi úrról.
Szereti a kolbászot meg a virslit, de a ráerőszakolt szoros jobboldali értékrend miatt kénytelen beérni a kagylóval és romlott ruszli levével.
Pedig olyan érdekes az orientácijó!:-)
Van aki például veri a feleségét aktus közben és élvezik. Másnap Bözsike alig mer végigmenni a függőfolyosón mert kék és zöld az ártatlanja!:-D
A homoszexualitás gyógyítható.
Már 1967-ben sikeres kezeléseket végeztek Kaliforniában, az öreg pedofil-tipusú homoszexualitás (öregapó kisfiukat szeret babusgatni tipus) kivételével minden más abberráció egyenesbe került és boldog, kiegyensúlyozott heteroszexuális emberekké váltak.
Erre jött a reakció, a "lépjünk ki a homályból" mozgalom, a betegségtudatot nélkülözö dacos polgárpukkasztók "kivívták" azt egyenjoguságot, amitöl ezrek sőt milliók kapták meg az aids-jutalmat ....:-(
Az a gyanúm - és egy pszichológus biztosan megerősít ebben -, hogy aki bárkiben, bárhol, bármilyen alkalommal csak azt nézi, hogy az illető homokos-e vagy sem, annak legalábbis valami nincs rendben az én-tudatával, de főleg a szexuális orientációjával. A normális pszichéjű, kiegyensúlyozott lelki életet élő emberek valahogy nem foglalkoznak ezzel.
...Fridikém..kiadhatna egy ekkora terjedelmű közleményt...azügyben is...miként közreműködött...a kuba-túra...eltussolásában...és mekkora szeletet vállal a magyar gagyi nagy tortájából...
"Pusztán azt az általános tapasztalatot osztották meg az egy asztalnál ülők, amivel manapság
sokan szembesülhetünk: tele vannak a televíziók és az újságok értéktelen és érdektelen
produkciókkal, cikkekkel; a valóság közvetítése és a nívós szórakoztatás kiszorulóban van a
legtöbb közfórumról, aminek következménye - Geszti Péter szavaival -, hogy "zombivá válóban"
az ország."
Na most bánom életemben először, hogy nem vagyok meleg, és ennek következtében nem fordulok meg Fridi berkeiben! Már 11 éve említhettem volna neki a fenti problémát - amikor még a katonai szolgálat hóttunalmában is inkább a falat néztem, ha jobb nem jutott eszembe, mint hogy meglássam a képernyőn, amint ismét feltesz valami világsztárnak valami lényegbevágó kérdést, amelyért alaposan megtapsolják -, vajon hány lépéssel tartana előrébb a honi televíziózás!?
Mindenesetre ha összefutok vele, csak-csak megköszönöm, hogy egyike volt azoknak, akik leszoktattak erről a szemroncsoló és időrabló, káros szenvedélyről, és hogy nyilatkozataival időről időre segít megerősíteni bennem a döntésem helyességébe vetett hitet.