Amit itt tapasztalunk, az a kreténség eszkalálódása.
Kezdetben csak arról volt szó, hogy néhány értelmiségi megpendítette: talán mégsem Kertész lett volna a legérdemesebb a maygar írók közül a Nobel-díjra. Most hagyjuk, hogy ez is egy marhaság, mert a díjat nem egy nemezt kapja, hanem egy mű kapja. A lényeg az, hogy nem vonták kétsége a könyv értékét, csak azt próbálták kifejteni, hogy van, lett volna még jobb. De hát ezek az emberek, ha kicsit ostobán viselkedtek is, de értelmiségiek voltak.
A következő lépcső a plebs volt, hozzájuk már úgy jutot el a dolog, hogy egy rossz könyv kapta a Novel díjat. Mivel ezek az emberek olvasni nem nagyon szeretnek, kézről kézre, szájról szájra adták az ostobaságokat.
Aztán jöttek az ostoba fajankók, akink nem csak hogy nem szeretnek olvasni, de nyilván nem is tudnak. Akiknek nyilván azt mondták, hogy a legrosszab könyv kapta a díjat, ezért szépen széttépték. Jó, ezek megtévedt gyerekek voltak, még felnőhetnek, ember lehet belőlük.
Azt hihetnénk, hogy ezek után már nincs több lépcsőfok, ez már a pöcegödör alja, de nem: itt vannak azok, akik hőstettnek kiáltják ki az ostoba fajankók ostoba tettét. Sajnos, az én szókincsem itt csődöt mond, erre már nem találok megfelelő szót, kifejezést.
