Én 14 sem voltam és nem volt jó! Kis béna és éretlen voltam a dologra. A csaj meg rámenős volt, de türelmes. Gyakorlatilag végigbénáztam az egészet procedúrát.
Igen, egyrészt fiatolon még élesek voltak azok bizonyos ideák, és valóban olyan mély érzelmek voltak abban a kapcsolatban, amit józan ésszel felérni nem lehet. Ezért ezek a sebek igen mélyek lettek.
KoporShow!
Bizony! Olyannyira próbálom temetni, hogy a közös ismerőseinket megkértem, hogy nekem/előttem semmit se mondjanak a lányról. Azt sem tudom, hogy hol dolgozik, hol lakik. Csak azt tudom, hogy még együtt vannak a barátjával. Az is lehet, hogy már házasok, még talán gyerek is van, bár ezek csak fikciók a részemről. Nem akarom tudni.
Hogy miért csókoltam meg azt a lányt. Hát az is egy külön történet lenne. Ő volt az első barátnőm akivel jártam, de csak amolyan kézfogósdi kapcsolat volt, még csak elsős gimisek voltunk és osztálytársak. Ő kezdett ki velem, de hamar megunt. Nekem nagyon tetszett, még mai s őt tartom a legizgatóbb teremtésnek a világon. Ha megérzem az illatát elveszítem a fejemet. Persze semmi érzelem, de olyan szexuális hatással van rám, hogy elképesztő. Gimiben amikor színházi előadáson voltunk mögötte álltam, és sötétben alig lehetett valamit látni. Tök jó illata volt, és egyszer csak azt vettem észre, hogy már a hajában van az arcom. Röhej az, hogy nagyon szeetnék már közel 10 éve lefeküdni vele, de nagyon szeszélyes csaj, eddig 3-szor lett volna rá lehetőségem, de mindhármat elbasztam. Nem tudom miért, de nagyon szeretnék lefeküdni vele még mindig. Olyan elképesztő hiányérzetem van miatta, bár legutóbbi próbálkozásomat csúnyán visszautasította, azóta nem találkoztam vele (kb két éve). Szóval nem hagyott hodegen a lány, azért mentem bele. Más nőre rá sem néztem.
Bizony nagy csapas, ha az ember legelso baratnoje az a lanny akit igazan szeretni tud :-(( Ilyen esetben ugyanis sajnos elkerulhetetlen, hogy valami hasonlo miatt szetmenjen a dolog.
"Nagyon szomoru, hogy mindezt azert kellett elszenvedned, mert megcsokoltal egy masik lanyt. Artatlan kis hulyeseg miatt. Egyet mondok: Az a lany hihetetlen rosszul jart, hogy nem bocsatott meg neked, valakinek, aki ennyire szereti."
Ha valaki nagyon komolyan vesz egy kapcsolatot, annak ez nem artatlan kis hulyeseg.
Nehezen jott ossze a dolog :) Volt egy lany, akivel vagy ket hetig talalkozgattam (gimi masodik osztaly), de nem sikerult ravennem magam, hogy megcsokoljam. Pedig nagyon szep volt, aranyos is, meg a helyzet is adott volt. Kesobb hallottam egy kozos baratunktol, hogy panaszkodott neki, hogy mikor csokolom mar meg. Hat hiaba, eleg nagy okor voltam :)
De annyira nem banom, mert az elso csok nagyon jol sikerult. Az elso igazi baratnommel mar vagy par hete egyutt jartunk. Persze tovabbra sem mertem megcsokolni, ugyhogy o tette meg az elso lepest, egy toparton, egy stegen ringatozva. Nem tudom, hogy neki mennyire volt jo, de nekem ugy dobogott a szivem, mintha valami nagydobot vertek volna a toparton. Nem nagyon akartam abbahagyni, kulonosen mert egyre jobban belemelegedtunk. Aztan nagyon-nagyon sokat csokoloztunk meg aznap delelott, es kesobb pedig egy erdoben. Fiu letemre a csokolozast sokszor tobbre ertekelem annal, mint ami azutan jon...
OFF
Nem tudom, hogy hiszek-e meg a husegben. Amig fiatal az ember, addig ideakban gondolkodik, de ahogy idosodunk, ugy mosodnak el a hatarok a jo es rossz, fekete es feher kozott. En ennek ellenere is szeretnek hinni az ideakban, bar lanyok teren gyengenek bizonyultam. Sajnos tobbszor is megcsaltam a volt baratnomet. Annyit tudok a mentsegemre felhozni, hogy elmondtam neki, es hogy vallaltam a kovetkezmenyeket.
Megcsalaskor mindig valami hianyt akartam potolni, olyasmit, amit tole nem kaptam meg. (nem kell szexre gondolni) Olyankor pedig nem csaltam meg, ha nem volt lehetosege megadni, amire szuksegem volt. Igy sem korrekt persze a dolog, mert a legkorrektebb talan az lett volna, ha elhagyom korabban. Sajnos akkora hianyok voltak a kapcsolatunkban, amit csak igy utolag latok (negy honappal azutan, hogy otthagytam).
Te miert csokoltad meg azt a lanyt? Csak ugy, kalandvagybol? Lehet, hogy Neked is volt valami, amit nem kaptal meg az elso lanytol. Hm? Az olyan lanyba nagyon konnyu szerelmesnek lenni, aki nagyon szep, es nagyon elerhetetlen. Sajnos ez legtobbszor azzal parosul, hogy szenvedni kell a szerelemben. Na ebbe a hibaba probalok nem beleesni legkozelebb. :)
Persze, hogy igaz. Sokáig éreztem magamat vesztesnek emiatt. Úgy éreztem, hogy megkísértett az ördög és én egyből bedőltem neki, most bűnhődhetek életem végéig. Szerencsére 3 éve elégedett vagyok az életemmel és a párommal.
Igazad van. CSak tudod, hiába vagyok én biztos az érzéseimben, ha nem tudom meggyőzni arról, hogy ezek valósak és valóban egy életre szólhatnak. Azt nem tudtam eldönteni sosem, hogy mindig is éreztem és ebben mások is megerősítettek, hogy én voltam a nagy ő számára is, de elfojtotta ezt magában, mert félt kockáztatni. Bár az egész úgy tűnik, hogy csak bosszú volt részéről, én éreztem, hogy valóban szeret. De ezt eltemette mélyen magában, mert könnyű úgy, hogy nem találkozunk, és bebeszéli magának, hogy milyen jó neki, milyen harmonikus kapcsolatban él. Mindene megvan, hisz a barátja igazgatü egy cégnél, bár tudom, hogy ezt a lányt nem érdekli a pénz.
Viszont meg is értem, hogy nem tud bennem megbízni, nekem is volt egy barátnőm aki megcsalt, én sem tudnám elhinni neki, hogy többet nem történik meg. Szóval megértem őt maximálisan, csak azért figyelembe kellett volna vennie, hogy akkor még taknyos kölyök voltam. Azért ha hét évig lankadatlanul szeretem, az azért talán elég bizonyíték. CSak már elvesztettem nála a szavahihetőségemet. Mindent megpróbáltam a visszaszerzésére, ami tisztességes, de nem ment. Már már azon is gondolkoztam, hogy magánnyomozót fogadok, hogy a barátja u tán szagoljon, hátha félre lép, de úgy gondoltam, hogy ez nem korrekt. Főleg, hogy a srácot tisztelem é becsülöm, mert akármennyire is szerettem volna a helyében lenni, sosem tudtam volna egy rossz szót mondani rá, mert nem lehet, annyira korrekt gyerek. PEdig ő mondhatna rám sokmindent, amiért ostromozom a barátnőjét (mostmár lehet, hogy a felesége). De mindig rendes volt. Egyszer azért mikor nagyon be voltam rúgva, majdnem megvertem, de hálistennek annyi eszem volt, hogy helyrerakjam magamat, hogy ez értelmetlen, igazságtalan lenne és főleg, lejáratnám magamat. Inkább ittunk egyet :-)) Én korrektül elmondtam neki, hogy nem áskálódok a háta mögött, én szeretem a barátnőjét, és jobb ha kitesz magáért, mert ha a lány szeretete csak kicsit is meginog benne, én ott leszek. Ő nyugtázta, megértette, amit mondok és ő is fizetett egy kört. Komolyan már-már az bosszanit, hogy milyen Gentleman :-)))
Szóval már régem lemodtam a dologról, bár még sosem lehet mit fog hozni a jövő. Én szeretnék mostani párommal együtt maradni, de ki tudja még mit hozhat a jövő. Lehet, hogy 10-20 év múlva még kereszteződnek útjaink. Lehet, hogy nem... Kiszámíthatatlan a jövő.
Húha, ez tényleg igaz? Tanulságos:))) Én csak 10 évet vártam valakire, megkaptam és vége lett:)), persze azóta már átmentem egy másik szerelmi bánaton is:)).
Jo hosszu hozzaszolas. Nagyon szomoru, hogy mindezt azert kellett elszenvedned, mert megcsokoltal egy masik lanyt. Artatlan kis hulyeseg miatt. Egyet mondok: Az a lany hihetetlen rosszul jart, hogy nem bocsatott meg neked, valakinek, aki ennyire szereti.
Alig bírok visszaemlékezni, pedig nem volt olyan nagyon régen. Kb. 7 évesen csókolóztam először, de azok még nem érzelni alapon és főleg nem komoly szinten zajlott, úgyhogy nem ezt tartom elsőnek .-))
Másodikos gimnazista voltam, és egy testvérpár rendezte a saját vendéglőjük különtermében a szilveszteri bulit. Sokan meg lettek hívva, voltunk vagy 100-an. Akkoriban nagy bulikat tudtunk még szervezni. A fiú társaság iszogatás közben kiértékelte a női felhozatalt, és kiszúrtunk egy közel 190 magas csajt, gyönyörű vékony és izmos őzike alkata gyönyörű teste és arca volt. Valami kedvesség is áradt belőle, ami rám nagyon furcsán melengetően hatott. Úgy nézett rám, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy féljek tőle, pedig addig szörnyen félénk voltam női téren, pedig mindenki önbizalomtelinek hitt. Haverjaim is uszogattak, hogy "nem merem megszólítani". Én pedig egyszercsak elindultam előre felé, ő már mosolygott rám. Nagyon be voltam rúgva, és más nem is jutott eszembe, hát leereszkedtem féltérdre, megfogtam a kezét, bemutatkoztam és kezet csókoltam, majd megkértem, hogy táncoljon velem. Mosolyogva igent mondott. Lassúzás közben beszélgettünk és őrült jó illata volt. Megnevettettem, mert ahogy lépegettünk helyben kőrözve, minden körnél ráléptem egy púpra a linóleumon és mindig azt hittem, hogy a lábára léptem ezért elnézést kértem minden körnél. A 10. alkalommal felvilágosított, hogy ne aggódjak, nem a lábát taposom. Nagyon jó illata volt, és még sosem öleltem meg azelőtt nőt, nagyon jó érzés volt. Finoman egyre közelebb húztam magamhoz, ő pedig egyre jobban simult hozzám. Teljesen befúrtam az acomat a haja közé, és nem kartam elengedni. Már rég nem lassú számok mentek, de mi még mindig andalogtunk mintha lassú menne. Egy idő után felocsúdtunk, és visszakísértem a helyére. Ott leültem mellé és beszélgettünk tovább. Magunk elé vett egy üveg vodkát, és csak töltötte belém és magába. Én szörnyen részeg voltam, rajta nem látszott. Kértem, hogy menjünk ki a levegőre kicsit. Senki nem volt kint. Leültünk egymás mellé szorosan közel. Éreztem, hogy itt az idő, meg kell csókolnom. Nagyon lassan húzódtam felé. láttam, hogy a számat nézi, már szinte biztos, voltam, hogy ő is akarja. Kicsit féltem, hogy nem fogom tudni mit kell csinálni, de a részegség és a vágy eltompította a félelmeimet. Lassan összeért az ajkunk, és óvatosan elkezdett csókolni, és viszonoztam kissé remegő szájjal, de hamar átvettem a ritmusát. Egyszer éreztem, hogy a nyelvével is kissé átnyúl és simogatja az ajkamat. Nagyon finom nyelve volt, és én is elkezdtem óvatosan símogatni nyelvemmel az ővét és az ajkát. 5 perc alatt belejöttem és hajnalig csókolóztunk kint ülve. Reggel hét körül vége lett a bulinak, és elkísértem haza. Durván 7km-re lakott a buli helyétől, és megonnan 6-ra :-))) 10 körül értem csak haza. A házuk előtt még kaptam egy búcsú csókot és megadta a telefonszámát. Olyan boldogan mentem haza, mint még soha, meg sem kottyant az 13km :-)))
Komikus része a dolognak, hogy utána kb 1 hétig találkozgattunk úgy, hogy nem tudtam a nevét, mert elfelejtettem és nem volt pofám megkérdezni és nem ismertem senkit, aki tudta volna, hogy ki is ő. Végülis megnéztem a személyiében a fényképet :-))) Ő volt az első barátnőm, fél évet voltunk együtt, a szüzességünket is egymásnak vettük el, gyönyörű fél év volt. Szomorú a történetben, hogy úgy szerettem, mint még soha senkit, és ő is annyira szeretett, hogy úgy azóta sem szeretett még senki. Én bolond voltam és egy gyenge pillanatomban, egy erőszakosan közeledő lánynak beadtam a derekamat és csókolóztam vele egy este. De a leghülyébb akkor voltam, mikor elmondtam neki. Nagyon összetört, de annyira szeretett, hogy megbocsátotta, de megmérgezte a kapcsolatunkat. Nekem szörnyű bűntudatom volt, mert minden nap sírt a dolog miatt, és vádolt, hogy megteszem újból. Közben a lány, akivel megcsaltam, ostromozott, hogy szeret és könyörgött, hogy legyek vele. Nemet mondtam mindig, de egyik nap csúnyán összevesztünk a párommal, és mivel fiatal és tapasztalatlan voltam, azt hittem, hogy nincs kiút ebből, hogy ez már a vége a kapcsolatunknak, és a vita hevében otthagytam. Másnap az ostromló lány együttérzően elhívott "csak beszélgetni". Gondolhatjátok, hogy megint voltam olyan hülye, hogy engedtem neki, és meg is ígértem, hogy járunk együtt.
Másnap elmentem a páromhoz, hogy béküljek vele, ő pont ment el otthonról a barátnőjével és lerázott,hogy nem ér rá most, majd jöjjek vissza máskor. ÉN hülye, még én voltam megsértődve. Nem mentem vissza aznap. Másnap találkoztam a barátnőjével, aki közölte vele, hogy a párom összejött egy sráccal, aki már régóta hajtott rá. Valahogy úgy adta elő, hogy én elhittem, pedig egy szó sem volt igaz az egészből. Nem láttuk egymást fél évig, majd szeptemberben véletlenül összefutottunk egy szórakozóhelyen. Leültünk egy asztalhoz beszélgetni. Még mindig őrülten szerettem, de nem mertem mondani. Ő mondta, hogy van egy barátja, két hónapja vannak együtt. Nagyon rendes srác. Szomorú volt, de nem mondott semmit. Úgy éreztem, hogy nem mondok semmit arről amit érzek. Neki mennie kellett, én meg elengedtem. Fel akartam akasztani magamat, de nem mertem (hála istennek). Két évig nem találkoztunk, de nagyon sokat gondoltam rá. Aztán egyszer megint összefutottunk egy szórakozóhelyen. Én akkor kezdtem az Egyetemet nagyon messze lakóhelyemtől. Vidám volt, kicsit be volt rúgva. Beszélgetés közben végigsimítottam a vállát, ő megremegett, majd megkért, hogy többet ne érjek hozzá, és elment. Egy óra múlva menni akart haza, én elvittem. Útközben mondta, hogy szakított a barátjával egy hete. Már nem szereti. Elköszöntünk.
Egy hét múlva szülinapja volt, én meglepetésképpen meglátogattam őt a fősuli kollégiumban. Ez az én kolimtól 500km-re volt, de elkértem édesapám autóját. Örült nekem és hosszasan beszélgettünk. Éreztem, hogy nem hagyom hidegen. Én is oda voltam érte.
Megkérdeztem, hogy igaz-e, hogy megcsalt annak idején azzal a bizonyos sráccal. De ő nem értette miről beszélek. Kiderült, hogy csak hazugság volt az egész, a barátnője találta ki, azt hitte ezzel megbosszulhat rajtam valamit. Kár, hogy ezt mondta, valószínűleg nem így alakultak volna a dolgok. Én ezen teljesen kiborultam, elmondtam, hogy mennyire szeretem, együtt sírtunk. Ő is bevalottam, hogy mennyire szeret engem, és hogy milyen szörnyű fájdalmat okoztam neki. Könyörögtem, hogy bocsásson meg. Azt mondta, hogy megpróbál. Mesélte, hogy 4 hónapig sírt utánam, a vizsgáin is úgyrugdosták át, teljesen kivolt. Négyhónap után a nővére tanácsára elment bulizni, és összejött mostani barátjával. Nem szerette, csak megszokta. Sosem volt bele szerelmes, csak mint embert szerette meg.
Engem úgy szertett, hogy az elképzelni is alig lehet. Ha csak hozzáértem beleremegett. Egy csodálatos estét töltöttünk együtt. Utána két hétig együtt voltunk. Egyik este elmentem érte a kollégiumba, hogy együtt jöjjünk haza. Egész úton gondterhelt volt. Nem mosolygott. Éreztem valami baj van.
A házuk előtt azt mondta, hogy mondania kell valamit. Neki fontos a biztonság. Velem kalandos az élet, csupa boldogság és szerelem, de neki fontos a biztonság, hogy tudja, hogy aki mellette van az mellette lesz haláláig. És én sajnos megcsaltam és szönyű dolgokat műveltem vele. Nem tud soha többet megbízni bennem. Nem haragszik rám, e nem akarja, hogy találkozzunk. Azt hittem, ott helyben meghalok, de nem tudtam mit mondani, csak néztem magam elé. Kiszáltt a kocsiból, sírt. Elmentem haza. Egész hétvégén csak feküdtem a szobámban. Vasárnap visszmentem az egyetemre, előtte vettem egy doboz nyugtatót, hogy majd beveszem. Ott bevettem mindet, és ittam is rá töményet. 20 perc múlva szörnyen rosszul lettem kihánytam mindent, majd aludtam egyet másnap délig, jó szarul voltam, egész nap. Balfasz voltam, mert nem kibaszott gyenge Valerianát kellett volna bevenni :-)) Akkor eldöntöttem, hogy bár nem akarok élni, az elemi ösztöneim úgysem engednek meghalni. Kitaláltam ,hogy halálra iszom magamat (tudom, hogy gyerekes, de akkor láttam egy filmet, és olyan véghezvihetőnek tűnt :-))). Összecsomagoltam, és otthagytam az egyetemet. Hazamentem és vettem egy csomó italt és kéthónapig minden nap ittam reggeltől estig. Nem fürödtem csak hébe-hóba borotválokzni sem, úgy néztem ki mint egy leszakadt csöves. Minden nap küldtem egy csokor virágot Neki, de semmi válasz. Egyik haverom mondta, hogy felőle igyak amennyit akarok, de azért mozduljak ki valahová. Elmentünk egy kocsmába, ahol dartsoztunk. Szilveszter előtt volt egy nappal. Egy 40-es nő feküdt a kocsma földjét 11 órakor, széttárt lábakkal, minden kilátszott, mellette egy 4-5 éves kislány sírt, hogy menjenek haza, de a nő mozdulni sem tudott, olyan részeg volt. Ekkor döbbentem rá, hogy milyen szánalmas dolog amit csinálok. Szilveszter este már tök józan voltam, nem is ittam ezután, csak néha. Nyáron összefutottunk véletlenül az ex párommal egy udvari kosásmeccsen. Egymás ellen játszottunk, nem beszéltünk semmit, csak néztük egymást. Meccs után beszélgetni kezdtünk, elhívtam inni valamit. Mondtam neki, hogy még mindig szeretem, és ez nem fog elmúlni sohasem. Dehogynem-mondta. Azt mondta, hogy adni akar valamit, vigyem haza. Elvittem. Kihozott egy nagy borítékot. Kérdeztem mi van benne. Azt mondta: versek, amiket nekem írt régen. Itthon elolvastam és igazán csak akkor éreztem, hogy mit tettem, hogy mennyire szeretett. Tudtam, hogy már semmit nem tehetek. Ez volt az utolsó döfés. Ennél kegyetlenebb dolgot nem is tehetett volna velem. Kamatostul kaptam vissza mindent, amit én vétettem ellene. Megfosztott emberi méltóságomtól, könyörögtem neki, pedig addig se és azóta sem tettem. Végiggondoltam, és rájöttem, hogy hét év szenvedést kaptam tőle cserébe amit én tettem. Akkor még 16 éves gyerek voltam, mitsem tudtam az életről, mégis felnőttként kellett elszenvednem mindezt. Próbáltam még fél évig meg-megkeresni, de aztán megkért, hogy ne tegyem, mert a barátját ez nagyon bántja.
Már nem találkoztam vele régóta, nem gondolok rá sosem, így könnyű. volt már, hogy azt hittem, hogy elfelejtettem, de ha összefutottam vele, éreztem, hogy nem így van. Már 3 éve nem találkoztam vele, nem gondolok rá, nem hiányzik. Van egy kedves barátnőm, akit szeretek és a gondjaink is megoldódtak.
Bocs a hosszúságért, de úgy gondolom tanulságos történet, bár biztos gyakori az életben. De azóta tudom, hogy sose mondjak olyat, amit nem gondolok komolyan, és legyek tiszában azzal, hogy ki mennyit jelent nekem.
Egy kérés: Szeretnek itt sokan másokat kritizálni, de szólok, hogy sok hülyeséget elkövetem kölyök koromban és így utólag tisztában vagyok vele, szóval csak úgy kritizáljatok :-)))
Az én első csókom 1997 decemberében volt egy lépcsőház liftajtaja előtt. Azért volt érdekes a szitu mert igazából a csaj "erőszakolta" ki, mivel engem akkor még nem érdekelt annyira a csaj de utánna belezúgtam rendesen és másfél évet jártunk eggyütt.
Hazafelé én is vigyorogtam mint a tejbetök :))
Az én elsőm 1998. január 23-án történt este az iskola szalagavató bálján, ahol mi tűztünk szalagot. Osztálytársnő volt, Zsuzsinak hívták, utána egy év egy hónapig jártunk. Elsőnek jó volt (nem elsőnek is), sok mindent tanultam tőle.
Aznap délelőtt moziban voltunk, megnéztük a Titanicot, hazafelé a metrón az Örsön majnem elcsattant, de valamiért 10 cm-rel a cél előtt megtorpantunk.
Szép volt na! Amikor hazaértem, mindenki látta rajtam, úgy vigyorogtam, mint egy tök :)
Ne idegeskedj!Tudom ez nem vigasztal,de majd eljön az, aki igazán szeret! Mi értelme lenne egy olyannal, aki iránt nem érzel semmit? Az csak úgy izgi, főleg az első! Ha meg a partner is szerelmes, akkor nem fogja zavarni, hogy nincs tapasztalatod! Majd bevezet a rejtelmekbe... Ha meg neki sincs, akkor felfedezitek egymást, jó buli lesz!
Nekem egyébként az első csók az oviban csattant el, jó nyálas volt, semmi extra. Aztán jó pár év kihagyás..
Az óvodában a N. Móni behúzott a bokorba és lesmárolt. Nekem marhára nem tetszett a dolog, meg tejszaga is volt. Nem tudom, hogy mindenkivel ezt csinálta-e. MIndenesetre a múltkor láttam babát tologatni, szóval nem lett hardkór leszbi :)
Aztán elsö általánosban volt vmi Csaba, aki szintén csak úgy minden elökészület nélkül rákezdte, persze tök bénázott. Utána hosszú idö telt el a következöig, de azzal legalább már egyetértettem.
17 éves koromban történt meg az első.
Egy akkor 21 éves lány jött dolgozni oda, ahol én gyakorlaton voltam. Alacsony (160 cm), barna hajú, kék szemű és nagymellű :) leányzó volt. Kb. egy hétig folyamatosan beszélgettünk, aztán egyszer nagyon kivolt borulva, s bevallotta, hogy szerelmes belém. Na, akkor :)
Furcsa volt, kicsit "nyálas", de nagyon különleges és felemelő érzés. Sok-sok követte:)
(A lánnyal úgy két hónapig jártunk, de engem valami miatt egyre jobban idegesített, úgyhogy gyorsan véget is ért a dolog. Néha találkozom vele, sima üdvözlés, ennyi.)
