Talán azért érdeklődnek sokan a 'virtuális emberek', 'sztárocskák' iránt inkább, mert 'Ök' tutira nem fognak viszont-érdeklődni! Nem is tudnak az érdeklödö személyéröl, csak magáról az érdeklödés tényéröl. Egyébként igencsak nehéz elviselni, ha mások érdeklődnek felőlünk, különösen ha olyanok, akikkel nem szívesen beszélgetünk. Legyünk öszinték, a szomszédaink gyakran ilyenek; és a munkatársaink között is akadhatnak effélék szépszámmal. Esetleg unalmasnak találjuk az 'igazi-embereket', hiszen nem túl sokkban különböznek tölünk- tehát nem is nagyon érdekelnek bennünket. (Különösen akkor, amikor a mai emberben az 'EL-VÁGYÓDÁS-BÁRHOVÁ-CSAK-EL-INNEN' érzése ennyire erős.)
Ahogy a kornyezetemben eszreveszem, mindenkit izgat, hogy mi van a kozszemlere tett szemelyekkel, mit mondtak, mit tettek, mit gondoltak. Regebben ugyanezt megfigyelhettuk a szappanoperakon. fontos volt az embereknek hogy mi tortent a szomszedokban, a szabocsaladban. Egyesek meg adakoztak is Isaura kiszabaditasara.
Ugyanakkor az, hogy mi van a valodi, elo emberekkel, keveseket erdekel. Beleertve meg a munkatarsakat, sot az ember legkozelebbi csaladtagjait is.
