Sokan nem tehetik meg, hogy kutyájuk legyen, ám szívükbe zártak egy-egy gazdára váró ebet. A megkedvelt árva kutyáról virtuális örökbefogadás révén gondoskodhat az az állatbarát, akinek nincs lehetősége otthonába fogadni őt.
A virtuális örökbefogadás során a jelentkező jelképesen örökbe fogadja az általa kiválasztott kutyát. A kutyus továbbra is Lelenc Kutyamentő Egyesület törődését, gondoskodását élvezi, virtuális gazdija pedig hozzájárul (bármilyen csekély összeggel is) kis kedvence gondozásához: ha a kutyus panzióban él, akkor a panziódíjhoz, ha a Lelenc Tanyán, akkor az ottani eltartási költségekhez (például a napi ételhez, a kullancs elleni védekezéshez). A kutyus gondozóhelyétől függetlenül számos kutyánk szorul orvosi ellátásra, gyógyszerre a virtuális gazdi, ha módjában áll, ezen költségekhez is hozzájárulhat, éppúgy, mintha saját kutyusa szorulna orvosi ellátásra, gyógyszerre, biztosítja ezt virtuális kutyusának.
Miért volna szükség virtuális gazdikra?
Egyesületünk tagsága minden erejével azon van, hogy a gondozásunkban levő kutyák mindent megkapjanak, ám a maroknyi csapatunknak is végesek a lehetőségei, anyagi forrásaink is apadnak. A virtuális örökbefogadók segítséget nyújtanak a gondozásunkban levő kutyák jó színvonalú ellátásához. Nagy öröm a kutyusoknak, ha látogatójuk érkezik, így a virtuális örökbefogadó meglátogathatja és sétáltathatja is védencét. A virtuális örökbefogadásról szerződést kötünk, amely tartalmazza a virtuális örökbefogadó vállalásait. Ha a kiválasztott kutyus Gazdira talál, egyesületünk természetesen értesíti a virtuális gazdit. Szeretettel várjuk a Virtuális Gazdik jelentkezését: info@lelenc.hu
Kedves Fanni! Egyáltalán nem vagy lelketlen és felelőtlen. 12 éves létedre igazán sokat teszel az állataid érdekében. Tudod vannak akik kevesebbet tesznek meg az emberekért, mint Te a cicákért, kutyusokért, nyuszikért. Érdekel, hogy sikerült-e gazdát találni a cicának, kutyusnak, de ne ide írd a választ, mert ez egy halódó fórum, innen előbb utób midenki elmenekül (egy kivétellel.)
A felelős kutyatartást nem az én elképzelésem szerint szeretném, hanem a kutya életszükségletének megfelelően.
Sok felelőtlen kutyatartó van, akinél a kert tartozéka a kutya. Akinél ha szaporulat van, zsákba köti és kőhöz csapkodja az újszülöttet, vagy a vemhes kutya hasából konyhakéssel vágja ki a kutyababákat, hogy mind a kutyamama,mind a kölykök elpusztulnak.
Ön az, aki keveset lát, hall, mert eltakarja a szemét.
Aki nem tudja a kutya alapvető szükségleteit kielégíteni, aki maga is éhezik és nincs fedél a feje felett, az gondoskodjon, hogy a kutya elkerüljön tőle. Egy percig sem vitatom, hogy ez nehéz. De nem lehetetlen. Bár van olyan kutyás, aki inkább nem eszik, de a kutyának megadja a legszükségesebbet, mert családtagjának tekinti.
Ugyanakkor látok és hallok eleget olyant, hogy van szép lakás, kocsi, stb., csak a kutyára sajnálják a pénzt.
Bizony létezik felelőtlen kutyatartás és ha ezt vitatja, akkor elkendőzi a bajt.
Nem azokra utalok, akik önhibájukon kívül nem tudnak eltartani egy kutyát - rosszindulat vezérel, ha így akarsz beállítani.
Az ivartalanításra, a csipre nagyon nagy szükség van, hogy a jelenlegi borzalmas kutyahelyzet picit is javuljon.
Nem én vagyok rosszindulatú és kioktató, hanem az, aki a tényeket elferdíti, vagy elkendőzi.
A bajokra rámutatni kell, a felelős kutyatartást bizony tanulnia kell ennek az országnak, mert gyalázatos, hogy kutyák ezrei, tízezrei élnek és halnak nyomorultul.
Az ország helyzetéről a mindenkori vezetők tehetnek, de a kiszolgáltatott állatokéról a kisember is!
Kutyát kidobják, bekeveredik a faluba, odacsapódik emberekhez. Mit lehet tenni? Önkormánytat hárít: még emberekre sincs elég keret, ne hogy már 30-40 ezret adjanak ki minden kóbor kutyáért, mert ennyi lenne gyepmestert hívni! Ha a jóember megszánja, enni ad, netán kedves vele, a kutya úgy gondolja, meg van az új helye. Ember hívja állatvédőket, akik közlik, helyhiány miatt nem tudják elhelyezni, de ha beküld fényképet, akkor segítenek hírdetni. Addig meg legyen ott. Na és itt kezdődnek a gondok. Mert az ember nem gondolkodik kutyabefogadáson, de gyakorlatilag minden helyről el lett utasítva, ergo vagy befogadja a kutyát, kockáztatva a véglegességet, ha van rá módja, vagy elzavarja fájó szívvel az ebet, mert miért vegyen a nyakába ilyen gondot? És a kutya így van zavarva háztól házig, kaját gyakorlatilag nem kap, vagy ritkán, aztán vagy kocsi alatt végzi vagy kóborol míg meg nem könyörül rajta valaki.
Sok kutyát dobtak ki errefele. Aztán sok nálunk kötött ki. Végül elszereztük őket, de nagyon boszantó, hogy gyakorlatilag a polgárra van hárítva, mit kezd az ilyen ebekkel. Holott önkormányzati feladatkör. Nálunk végül megoldódott, egy menhellyel kötött szerződést az önkormányzat, de addig hajmeresztő dolgok voltak.
Pontosan így keveredett az udvarunkra kutya ... egyszer csak megjelent olyan soványan hogy a csontjai átszúrták szinte a bőrét, kivittem neki a maradék kelkáposzta főzeléket amit pillanatok alatt felfalt, de csak akkor amikor messzebb mentem, nagyon félős volt .. megette és lelépett. Másnap megint megjelent, kapott újra valamit enni .. aztán tábort vert nálunk. Kutyát nem akartam tartani, mert se anyagilag nem engedhetjük meg magunknak, se olyan bekerített helyen nem tudom tartani ami biztonságos lenne. Végigjártunk a környéken minden helyet ahol talált állatokkal foglalkoznak, de sehol nem fogadták be, sehol sem tudták támogatni kajával sem amíg gazdára nem lel .. egyszóval mindenhonnan elutasítást kaptunk ..
Most itt van nálunk, megkötve .. vízen és a legolcsóbb tescos szárazkaján tartva.
Kedves oncognito!
Nagyon nagy szavakkal dobálózol, és nagyon hamar ítélkezel felelős kutyatartás címén, általánosítasz és elítélsz, holott gőzöd sem lehet az esetek többségében a valóságról. Sokan vannak az én cipőmben, akik próbálnak a helyzetbe belekényszerülve a lehetőségeikhez képest segíteni az állatokon. Nem ivartalanítják? Nem viszik orvoshoz? Láncon van tartva? Nem kap meg mindent amit te elképzeltél?
Én pl. mégis mit tehetnék? Nem akarok, és soha nem is akartam kutyát tartani, mert nem tudom biztonságosan tartani és nem is tehetem meg hogy kutyát tartsak, mert nincs rá pénzem ... mégis rá vagyok kényszerítve (lelkiismeretem nem engedi hogy sorsára hagyjam). Három helyet találtunk azóta ahova elvitték őrkutyának, mert nagy termetű, félelmetes kiállású ... de másnap reggelre ott ült mindig az ajtónk előtt, mindenhonnan megszökik. Rettenetes ereje van, ha nekifeszül bármit letép magáról a legyen az vastag lánc, bőrszíj, mindegy mi .... olyankor riogatja ( de nem bántja ) a kerékpárosokat, gyalogosokat, mindenki frászt kap tőle, és még sorolhatnám ..
Ki kéne vernem az utcára sorsára hagyva? Azt mondod aki nem tud felelősségteljesen kutyát tartani az ne tartson!( én nem akarok tartani mégis rákényszerít a sors, és a menhelyek, valamint az önkormányzat)Vagy nem véletlenül az a jobb neki, ha tartom ahogy tehetem amíg nem találok neki gazdát? Ami lehet sosem jön el ... Kedves hölgyem ha szerinted ez rossz .. a te értékrendeddel lehet valami bibi. Kicsit szerényebben, kevesebb arroganciával és rosszindulattal, az örökös kioktatás kényszere nélkül, valóságos segíteni akarással többet érnél el a kutyák segítésében bevált jó tanácsokkal. jelenleg nekem úgy tűnik csak kötekedni jársz a fórumra, nem segíteni.
Keserű bölcsesség a kidobott kutyáké. Egy leadott" eb gyakran pontosan megérzi: ez a végállomás. Másokat gyepmester visz be, s így a riadalomból lassabban lesz kataton beletörődés: már nem jön a gazdi. Ám akad olyan hely, mely e traumát tán feledtetni tudja, ahol nem számolják a napokat altatóinjekcióval a kézben, ahol gondoskodás és játék együtt jár, amely ideális állomás, míg újra révbe -- új családhoz -- ér négylábú barátunk. Ez a hely a Lelenc Tanya.
A Lelenc Tanya mintegy félszáz kidobott, leadott kutyának jelent menedéket, ahol jól érzi magát, míg az új gazdi rátalál
Az Állatokkal Emberekért projektünk keretében gyerekcsoportokat, családokat, illetve a jövőben fogyatékkal, illetve mélyszegénységben élő embereket ismertetünk meg a felelős állattartással, közös élmények nyomán.
Az állatbefogadáson, -gyógyításon, -rehabilitáción túl fajtamentést is végzünk. Angol pásztorok -- skót juhász, bearded collie, border collie, bobtail, és néhány ritka angol fajta --, valamint belga juhászkutyák és a szetterek, bernáthegyik mentését is felvállaltuk.
Küldetésünk: Árva ebek mentése, gazdára találásukig történő jótartása. Szünnap nincs! A LelencTanya mindig nyitva!
A LelencTanya Pest megyében, Csomád - Őrbottyán közelében található. Pontos címet nem közlünk, előzetes telefonon történt egyeztetést követően várjuk a látogatókat.
A Lelenc Kutyamentő Egyesületet a Pest Megyei Bíróság 12. Pk. 60.541/2004/2 sorszámon közhasznú szervezetként vette nyilvántartásba., a TE-4145 számon.
Sziasztok!
Ma születtek meg kistestű, shar-pei és jagd terrier keverék kutyusaim. 5-en vannak. Nemüket még nem tudom de nagyon különlegesek. Most mesélnék nektek valamit ha nem baj...
A kicsik anyját tavaly előtti nyáron apukámtól kaptam és tellyesen beleszerettem. Tanítottam, törődem vele, de csak sikerült a kan shar-pei kutyusunknak... és hát megszülettek ezek a kis tündérek. Azért ilyen fontosak nekem mert apukám már 2 éve nem lehet velem és a kutya amit tőle kaptam végre felnőtt, szült 5 kis mogyorkát...de... az eggyik kis pindur más mint a többi. Tellyesen más. Nem fejlődött ki a jobb első mancsa, csak egy csonk van ott. Ennek ellenére az elmúlt órákban olyat mutatott nekem amilyet meg ember nem látott. Ugyebár az első pár óra, nap a legrizikósabb egy kicsinél, de ez a kutya láttszólag is más mint a többi. Az a küzdés amit az életéért tesz, csodálatos. Nagyon erős! Igazán büszke kutya válhatna belőle, de sokan erre szt mondanák hogy esélye sincs...szerintem van!
Ha szerinted is, és be birnálnfogadni egy ioyen különleges lényt akkor hívj telefonon délutáni órákban.
Igen, a tesói is elvihetők. Kb 2 hónap múlva :)
Ez az én kis kutyusom és kölykei történetének kezdete.
06706399235
Örülök a gyors és egyszerű megoldásnak, eredménynek! Lám kiderült, egy kutyatárs tudja bepótolni a hiányt a lelkében:) A különc viselkedés mindig jel, csak nehéz megérteni az okokat sokszor.
Bocsánatot kérek, nem akartam bántást okozni!
Nyilván az évek és tapasztalatok számával az ember bölcsebb és higgadtabb lesz, és nem sétál bele nyilvánvaló provokációba olyan könnyen. Ifjúság, hevesség, szokták mondani, bár ez nem mentség, csak tény. Nekem nem olyan könnyű túllépni dolgokon.
Hagyd már abba! Volt aki segített tanácsaival, Neki a kutyával együtt köszönjük. (Ugy néz ki a kutyatárs tanács örömünkre beválik! Már csak evés közben fordul néha hátra és vakkant a lábára.) Volt aki látatlanban, vélt feltételezések alapján elmarasztalt. Ezen, nem vagyok blazirt, de túl teszem magam.
Minden ember hibázhat. És nem gondolom, hogy amikor végre elindul a helyes úton, akkor az a megoldás, hogy nekiesünk, hogy milyen hülye volt addig. Főleg, ha minden csak feltételezés. A véleményünket lehet normál hangnemben is megfogalmazni, ezzel fenntartani a kommunikáció vonalát, ami esetlegesen nagyobb segítség lehet az állatnak magának is, ha a gazda kapcsolatban marad a "külvilággal". Arra meg semmi garancia nincs, hogy az adott állatorvos találkozott már ilyen dologgal, viszont joggal gondolhatja, aki ide beír, hogy a sok tapasztalt kutyás között valaki meg igen. Nem azt mondom, hogy megdícsérem a hét év miatt, de inkább örültem volna, hogy kérdés lett belőle végre, és esetleg valami történik ez ügyben. És ki mondta, hogy soha nem vetődött fel ez a kérdés? Nem igazán viszi előre az állatok ügyét, ha a gazdákat lebunkózzák. Állatot menteni szó nélkül szoktam, egyszer tettem naívan szóvá, amit látok, aztán három hónapba tellett, mire végül a gazda újra megkeresett. Azóta inkább becsukom a szám és az állat érdekeit nézem, vagy vádaskodás nélkül adok tanácsokat az állat javára, hogy az illető gazda ne megtámadva érezze magát, behúzva vele a kéziféket. Nem csodálom, hogy nem kaptunk választ, ilyen hangnem nem kedvez a párbeszédnek...
Amúgy a félnapos együttlétek a három kutyával nem arra asszociál engem, hogy ne lett volna a kutya szocializálva. Hogy e közben is elvonult lyukat kaparni meg a lábára acsarkodni, arról mit tehet a gazda?
Viccet félretéve,alapból nem tudom azt tisztelni,aki évekig nem tesz semmit,csak elnézi,valami nincs rendben a kutyájával.Sőt,hogy őt ne zavarja,elszeparálja!
Arra sem kaptunk választ,hogy az éves kötelező oltás beadatásakor-nem is merem feltételezni,hogy nem történik meg!-ugyan miért is nem konzultált az állatorvossal erről?
Tanáremberként tudnia kellene,hogy minden élőlény úgy szocializálódik,ahogy törődnek/viselkednek vele.
Nem igazán tartozom elszámolással senkinek arról, hogy a magánéletemben mit hogyan csinálok. Nyilván ha nem akarok megbolondulni, akkor nem fogom ezernyi elvárás ezernyi igénye felé szétszaggatni magam. Mindenki a saját környezetében történtekért tud felelősséget vállalni, ha akar, ha módja van.
Az állatvédőkkel semmi kapcsolatom sincs, révén szükségben is csak széttárták a kezüket, amit tudomásul vettem, hogy nekik is meg vannak a maguk problémái. Innentől fogva magam keresem a megoldást szükséghelyzetekben, és eddig sikeresen sikerült minden állatot több kevesebb átmeneti tartózkodás után véglegesen elhelyezni. Nem csupán kutyákat, az csak egy a sorban. Elég rugalmasan gondolkodok, nem vagyok a sablonok híve, minden helyzet más és más megoldást igényel.
Én a három kicsit egyéni fotókkal hírdetném minden lehetséges helyen, ahogy tanácsoltam is, meg mozgósítani szoktam az ismetettségi körömet, teljesen váratlan szituációkkal szokott megoldás érkezni. Mindig kihangsúlyozom, hogy csak szólok, mert nem tudhatom, hol lesz a megoldás, tehát senki ne tehernek érezze a kérdést, csak járjon nyitott szemmel meg füllel, és ha megtud valamit, akkor szóljon. Mindig máson keresztül érkezik segítség.
Abból, hogy valaki egy pörgős topikon kérdez, sokkal inkább az látszik, hogy abban bízik, sok ember csak többet tud, esetleg a konkrét dologról is. Ez teljesen természetes elgondolás, főleg ilyen esetben, ami nem mindennapos probléma.
Az meg hogy kinek mi fontos és mennyire, azt más nem igen tudja kívülről megállapítani, hacsak nem Isten. Minden további meg a saját véleményünk belemagyarázása a dolgokba. Szerintem.
Igen, alapból tiszteletet érdemel az ősz haj. És alapból az ember is. Valaki egyszer így tanácsolta...
Az más kérdés, hogy megismerve valakit, utána ki hogyan viszonyul a másikhoz?
De itt megismerés nem történt, én legalábbis három hozzászólást nem neveznék annak, amiből is az elsőben segítséget kért, a másodikban részletezett, a harmadikban meg válaszolt egy kérdésre.
Erre kapta azt, hogy:
"Asszony, gyerekek?
Egészségesek? Vagy idővel ők is a kert hátsó részébe kerülnek?"
Nyilván egy "nick" ennyi tiszteletet érdemel...
Amúgy egy kattintás, és megismerhető az adatlap...
A munkásság is, bár az némileg több idő. Mondjuk én szoktam időt szánni rá. De ha nem, akkor van alapból a tisztelet. Nálam. Mondjuk a fórum nem erről híres. Arctalanul lehet belemenni egy másik emberbe.
Ha nem is tud befogadni, talán egyéb megoldás lehetne.
Ha messze is lakik a fővárostól, biztos a környékében is van segítségre szoruló kutya, sőt kölyök is. Nem szokott utána nézni, milyen megoldás lehet, vagy azt hagyja az állatvédőkre, akiket egyébként lekezelni szoktak...?
A másik topicban csupán azért lett letámadva,mivel többek javaslata is az volt,hogy találgatások,tippek helyett orvostól kellene kérdezni,neki elmondani a problémát.Feltételezem,évente legalább egyszer látja orvos,kap oltást(?),ekkor egy mondatot csak megért volna a 7 év alatt a probléma!?
Az meg hogy valaki mennyi idős,egy nick névből nem hiszem,hogy kiderül,de a kor magában szerintem nem kell,hogy tiszteletet érdemeljen,az egy állapot.Ezzel az erővel a 80 évet megélt többszörös gyilkost is tisztelni kell?
Pont ez a gond, hogy nem érted. Nem az ivartalanítással hasonlítottam össze az abortuszt. Szerintem világosan fogalmaztam. A felelősség és problémakezelés kérdése között vontam hasonlóságot. Hogy ha az emberek egy része a gyermekfogantatásból nem csinál felelősségi kérdést magának, hanem különféle indíttatásból ahogy esik, úgy puffan alapon áll a dologhoz, majd mikor kiderül, ott a baba, akkor meg no problém, van abortusz. Jöjjön a páhuzam: amíg emberek emberi életekkel így bánnak, addig milyen felelősséget tételezünk fel részükről állatok vonatkozásában? Tisztelet a kivételnek! Mit fogja zavarni egyeseket, hogy mit csinál kutyájuk kint kóborolva, aztán meg nem fog ügyet csinálni a kicsik sorsa miatt sem. Csak jeleztem volna, hogyha emberi síkon komoly probléma a mai napig az abortusz, pedig lehet tenni megelőzésre itt is, és még csak ivartalanítani se kell hozzá, és most tényleg őszinte elnézést a szókimondásért, de akkor el kell fogadni a tényt, hogy létezik a probléma, és azt kell kezelni. Ez a munka nem két perc, és sosem indulatos kirohanások vezetnek egy másik ember meggyőzéséhez, hanem észérvek. Meg felvilágosítás a lehetőségekről.
Amúgy meglepődsz, de van olyan állatorvos, aki nem hajlandó első szóra ivartalanítani, elmondja az érveit, gondolkodjon a gazda. Tehát nem fehér/fekete a kérdés. A szempontodból az ivartalanítás az egyedüli helyes út, másnak meg nem éppen .
Nézd, ha te tudsz vigyázni arra, hogy a kutyád ne hozzon össze nem kívánt szaporulatot, az egy dolog. De akkor nem sajánálod a kutyádat? Mert bizony szenved, a párzási ösztön benne van!
Azon kívül szukánál rendszeres lehet az álvemhesség, kanoknál gyakori a hererák.
Szóval hogy mi egészséges és mi nem, arról tényleg lehet vitázni.
Aztán meg aki nem törődik a kutyájával, kicsapja, a kan almok tucatjait hozza létre, a szuka vemhes lesz -- szerinted egészségesebb?
Egy ivartalanítási műtét és egy kölyökkutya, vagy kóbor felnőtt eb kivégzése szerinted azonos kategória?
Én is kérdéseket vetek fel, amiken lehet gondolkozni...
Egyszerűen kérdéseket vetettem fel, amik foglalkoztatnak.
Nem mondtam embertelennek az ivartalanítást, csupan jeleztem, én nem tenném a saját kutyámmal, mert nem tartom egészséges dolognak, meg annál felelősebb állattartónak gondolom magam, hogy ne vigyáznék ilyenre. Ettől függetlenül mint írtam, megértem a probléma okát és csupán jeleztem egy fajta irányt.
Bizony van alapja az összehasonlításnak, mert az emberi élet sokkal drágább, mégis tízezrével veszik el, megmagyarázva, hogy az még nem ember. Akkor mit vársz állatokkal kapcsolatban? Így értettem.
Minden ember más, nem fogunk egyként gondolkodni mindenről, de lehetne egymást meghallgatva közösen gondolkodni dolgokon...
A menhelyeket nem az állam tartja fenn, az kizárólag civilek összeadásából létezik. A kutya tartása pénzbe kerül. Enni kell, orvosi költség kell, a menhelyek manapság ivartalanítanak. Az oda került kutyák rendszerint lerobbantak, gyógyítani, foglalkozni kell velük. A befogadóképességük is véges. A menhely nem sintértelep, ahol ha telt ház van, altatnak, kivégeznek. Tudni kell ám a különbséget, hogy hova visz valaki kutyát!
Mindez pénzbe kerül. Aki nem tudja megfizetni (pedig a pénzén több kutyán is lehetne segíteni) az fogadjon be ingyen kutyát, aztán kupálja ki saját költségen.
Aki nem tud egy kutyát eltartani, (ivartalanítási költség, oltások, orvos, etetés) az ne tartson kutyát. A házára tegyen lakatot, ne a kutya nyakára láncot.
Azt a falusi embert lehet elmaradottnak tekinteni, aki sok száz év rossz szokását hordozza.
Az ember és az állat szaporodását nem lehet egy kalap alá venni. A kutya évente kétszer képes elleni, hat-nyolc kölyköt, akik már egy év után szintén évente képesek erre.
Tudsz számolni...?
Az abortusznál emberségesebbnek tartod az újszülött kutyák kivégzését? Van ahol zsákba kötik és kőhöz csapkodják, van ahol fejszével verik szét, van ahol vízbe fojtják. Az anyakutya szeme láttára.
És az ivartalanítás lenne embertelen??????????
Az ember nem vehet magához mindent, ami megtetszik, mérlegelni kell, mennyit bír el a költségvetés. Ingyen hozzájut kutyához, aztán azt hiszi, a tartása is ingyen van.
Ha könnyebb neki megölni az újszülött kutyát, mint ivartalaníttatni, inkább ne tartson kutyát.
De aki tart, az ügyeljen arra, hogy ne legyen több szaporulat, mint amennyit elbír a közösség.
Hidd el, a legtöbb helyen futná az orvosi költségre, de csak nem fog kutyára költeni?
Áh nem folytatom, mert évszázados rossz beidegződéshez idő kell. Sok olyan ember, akik tényleg segítenek, tényleg emberségesen tartanak állatot.
A többi talán idővel elröstelli magát, ha kinézi a rendesebbje...
Kutyát kidobják, bekeveredik a faluba, odacsapódik emberekhez. Mit lehet tenni? Önkormánytat hárít: még emberekre sincs elég keret, ne hogy már 30-40 ezret adjanak ki minden kóbor kutyáért, mert ennyi lenne gyepmestert hívni! Ha a jóember megszánja, enni ad, netán kedves vele, a kutya úgy gondolja, meg van az új helye. Ember hívja állatvédőket, akik közlik, helyhiány miatt nem tudják elhelyezni, de ha beküld fényképet, akkor segítenek hírdetni. Addig meg legyen ott. Na és itt kezdődnek a gondok. Mert az ember nem gondolkodik kutyabefogadáson, de gyakorlatilag minden helyről el lett utasítva, ergo vagy befogadja a kutyát, kockáztatva a véglegességet, ha van rá módja, vagy elzavarja fájó szívvel az ebet, mert miért vegyen a nyakába ilyen gondot? És a kutya így van zavarva háztól házig, kaját gyakorlatilag nem kap, vagy ritkán, aztán vagy kocsi alatt végzi vagy kóborol míg meg nem könyörül rajta valaki.
Sok kutyát dobtak ki errefele. Aztán sok nálunk kötött ki. Végül elszereztük őket, de nagyon boszantó, hogy gyakorlatilag a polgárra van hárítva, mit kezd az ilyen ebekkel. Holott önkormányzati feladatkör. Nálunk végül megoldódott, egy menhellyel kötött szerződést az önkormányzat, de addig hajmeresztő dolgok voltak.
