Két vadászt kellett mentőhelikopterrel kórházba szállítani szerda hajnalban Farkasgyepű térségéből, mert társuk rájuk lőtt, miután azt hitte, hogy vaddisznók mozognak a bozótban."
________________________________
Míg nem néznek részrehajlás nélküli illetékesek alaposabban ezeknek az önmagukat kiváltságos körbe tartozónak hívők körmére (tisztelet a kivételnek), bizony addig változatlan gyakorisággal fognak előfordulni az ilyen és hasonló esetek.
Míg a rendőrök nem kis hányada is vadász, akik közül mindig akadnak olyanok, akik a zöld mundérral szembeni lojalitásból hajlamosak elnézők lenni vadásztársaik botlása esetén, addig a lazaság, a nemtörődömség, a fegyelmezetlenség fogja továbbra is jellemezni az írott vadászetikát és szabályokat semmibe vevőket.
Lehet, hogy most az alkoholnak nem volt szerepe, de ha tetszik egyeseknek, ha nem, köztudott dolog azok előtt akik nem vakok és nem süketek, hogy vadászok körében dívó szokás vadászat előtt, alatt és után fel-felhörpinteni egy-egy pohárral, esetenként többel is, annak tudatában, hogy úgysem fogja senki ellenőrizni őket.
Mint általában, ezekben az esetekben is fejétől bűzlik a hal! Is.
Bizonyára nem könnyű feladat egyes vadásztársaságok felett vezető szerepkört gyakorolni, hiszen manapság ismét afféle úri passzióvá vált a vadászat, míg egykor pártfunkcik számára volt ez szinte elvárásszerűen adott lehetőség, addig ma nem kis hányadban újgazdagék közül élnek ezzel a nem éppen olcsó sporttal, mint szórakozásssal. És hát ugye, ezek intelligencia hányadosa nem minden esetben gyaníttatja Vágó valamelyik kvízműsorában való vendégeskedést. Igen, nem minden társasági tag fegyelmezhető, nem minden társasági tag képes felfogni miféle viselkedést várnak el tőle akár a társai, akár a szabáylok és törvények, akár a jólműködő szokások.
És ha ne adj ég, maga a vezető sem különb, mint az olyan vadászok, melyek nem éppen az adott társaság dicsőségét növelők, akkor bizony óhatatlanul bekövetkeznek azok a szerencsétlenségek, melyekről rendre beszámolnak a médiák.
Még mielőtt tájokozatlansággal vádolna bárki is, vadászni nem csak csapatostól lehet, ahol talán jobban egymásra tudnak figyelni a tagok, és esetleg még rendre is tudják inteni rakoncátlankodásra hajlamos társaikat, hanem akár szólóban, akár kettesben valamelyik közös nívót képviselő haverral. Általában ilyenkor következik be a baj, hiszen nincs kontroll, nincs aki álljt parancsoljon. És a vadászpuska nem tapadókorongos nyílvesszőt lő ki magából, hanem éles lőszert! Olyan lőszert, mely nem szelektálja társadalmi hovatartozás szerint áldozatait.
Mint mondottam, bratyizás mentesen kéne odafigyelni e réteg szertelenségeire!
És ha nem képes a delikvens uralkodni magán, akkor adja le szépen fegyverét és fegyverviselési engedélyét, és menjen a kocsmába a haverokkal malmozni, sakkozni, dartszozni, netán snapszlerozni, ezek a szórakozások nem járnak olyan veszélyhelyzetekkel, melyekkel tragédiát okozhat embertársainak!
Muszáj bemutatnom Kelemen István csodálatos kecsegéjét, mely fotójára véletlenül bukkantam.
Ma egyik legdrágább olyan halunk, melyből hallébe is szívesen teszünk, illetve hát a kecsegepörköltnek nem igazán akad párja. Más vidékeken inkább rántott halként preferálják (felénk is), szálkamentes igen finom húsa miatt.
Produkál az élet időnként meglepő furcsaságokat, az eset a tegnapi nap során történt 8 óra körül.
A képen látható Lada vezetője döbbenetére, váratlanul egy riadt fiatal őz ugrott járműve elé Baján, az 51-es számú főúton (Dózsa gy. út) a vasúti felüljáró közelében.
A Lada roncsolódott, szerencsétlen állat pedig kimúlt.
A dunai ár hajszolta fel a menekülő állatot olyan környezetbe, ahova egyébként óvatos ösztönei miatt a lábát se tenné be.
Szegényke az árvíz elől megmenekült, de a városi környezettel már nem tudott megbirkózni.
Méteres víz borítja a a Duna- Dráva Nemzeti Park részét képező gemenci erdőt, az ártéri ősvadonban élő vadállatok megszenvedik a katasztrófahelyzetet, a túlélők csak az erdészek segítségére számíthatnak."
Minden olyan rözöge ujjú vadásztól bevonatnám a fegyverét, melyekről megállapítható, hogy kábítószer vagy alkohol rabjai.
Minden egyes vadászt, haladéktalanul ilyen irányú orvosi vizsgálat alá rendelnék, és az eredmények birtokában kivétel nélkül mindenkivel szemben eljárnék.
Az érintettek váltig állítják, hogy vadászatok alkalmával (előtt/alatt/után), nincs tütükézés. Csak tudnám, vajon miért is tart minden vadászbolt kínálatában míves laposüvegeket, biztos narancsdzsúzt, vagy kamillateát tárolni bennük ...
Jó! Most előadom a hiszékenyt, tegyük fel nuku pia. Na de kérem, miféle koncentráció várható el az olyan vadászoktól, kik a megszokott napi dózis nélkül ricitálnak, mint a kocsonya. Egy ilyen pali, ha csak bizonytalanul ránéz a puseka ravaszára, máris elsül, oszt röpül a goló, ki tuggyaa hun áll meg :(....
"Ezért a FVM kötelező balesetvédelmi oktatást rendelt el a vadászvezetőknek."
Lárifári - látszatintézkedés! Ez semmi másra sem lesz jó, ősi bevett magyar szokás szerint, mint hogy újabb apropó teremtődjön egy jó kis közösségi dajdajozásra.
Nem kell messzire menni, jómagam is ismerek olyan vadászvezetőt, ki köztudottan idült alkoholista, mégsem emel kifogást ellene senki, pedig szinte minden vadásztársaságnak akadnak rendőr tagjai is, mégis a ződ mundér bármi áron is történő védelme, és a struccpolitika érvényesül.
Ez Magyarország, és egyszerűen nincs senki, aki gátat vethetne a gyökeret vert szokásoknak.
Nógrád megyében teljes tilalom van a társas nagyvadvadászatokra, és az ország többi megyéjében is csak engedéllyel foghatnak puskát a vadászok.
A Nógrád megyében történt csütörtöki vadászbaleset után a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) közleményben jelentette be, hogy vadászati tilalmat vezetett be.
"Az egyre szaporodó vadászbalesetek miatt döntöttünk a tilalom bevezetése mellett" - mondta az Indexnek Dékány András, az FVM sajtófőnöke. Ezek a halálesetek azért következtek be, mert a törvényben lefektetett balesetvédelmi előírásokat figyelmen kívül hagyták, az emberi gondatlanság egyértelműen megállapítható.
A minisztérium a csütörtöki halálos baleset vizsgálatának lezárásáig azonnal felfüggeszti Nógrád megyében a társas nagyvadvadászatokat. Az ország többi megyéjében további intézkedésig csak az illetékes vadászati hatóságok külön engedélyével és ellenőrzésével tarthatnak vadászatot a társaságok, mondta Dékány.
Lélektani szerep
A legutóbbi eset adta az utolsó lökést az intézkedés bevezetésére. A vadászatok kezdetén a vadászvezető minden esetben eligazítást tart a vadászatról, majd minden résztvevővel aláírat egy nyilatkozatot, hogy saját felelősségére vesz részt a programon. A megszaporodott halálos balesetek ennek ellenére felvetik az emberi felelősség kérdését is.
Ezért a FVM kötelező balesetvédelmi oktatást rendelt el a vadászvezetőknek. Az oktatást a vadászati hatóságok szervezik. "Ennek inkább lélektani szerepe van. Ha lezuhan egy helikopter, akkor az összes járművet ellenőrizni szokták a hatóságok. Ebben az esetben most mi is így teszünk" - világított rá az intézkedések szükségességére Dékány András.
"Az intézkedést egyeztettük a vadásztársaságokkal, amelyek helyeselték a döntést. A vadászok érdeke is, hogy ezek az esetek minél hamarabb megszűnjenek. Balesetek persze mindenhol előfordulhatnak, de például Nógrád megyében az elmúlt négy hónapban ez már a harmadik halálos eset, ahol a vadak helyett a vadászt lőtték le " - mondta Dékány.
Csak ellenőrrel
Az ország többi megyéjében tarthatnak vadászatokat, de be kell jelenteni őket a megyei hatóságoknál, amelyek a társaságok indoklásai alapján eldöntik, hogy adnak-e engedélyt. Ha igen, akkor is csak egy ellenőr jelenlétében lehet megtartani a vadászatot, mondta Dékány András.
A vadászati tilalomról megkérdeztük az Országos Magyar Vadászkamara Nógrád megyei titkárát, Hajas Pétert, aki az Indextől értesült az FVM közleményéről, ezért még nem tudott nyilatkozni az ügyben."
Mélyebbre már aligha süllyeszthető egy közszolgálati média, mint ahova ilyen, időnként pár órára beugró Lakat T. Károly félék teszik az MTV, Nap-kelte című műsorával, agyonhasznált bakelitlemezre emlékeztető, rumette karcoshangú csacsogással tüzdelt görcsös megfelelni akarással (talán jobban járnánk, ha inkább énekelne). És ha csak egy mód van rá, számtalan esetben oda nem illőn kerszetnéven szólító bratyizós tegezéssel, lásd Bárándy ex-igazságügyér Péterezését, Bodrogi színművész Gyuszizását.
A mai Nap-kelte egyik blokkja vendégei, a legutolsó halállal végződött vadászbaleset apropójából ilyen-olyan vadászok voltak, kiválasztásuknál a kíméletlen közmegítélés miatt kényesen ügyelve a mérleg nyelvére, a megjeleteken kívül telefonon bevonva a beszélgetésbe lapajvidék hangját is, nehogy kizárólag főúri hívságnak tűnjön e - ahogy Bárándy ügyvéd fogalmazott - "mezőgazdasági ágazat" gyakorlása.
Igen, a közmegítélés.
A minap vadászokkal és vadászokhoz, vadászatokhoz kötődőkkel beszélgetvén találta mondani egyik jóember: "milyen érdekes, sosem hallunk arról, hogy például egy fejőgulyás, mezőgazdasági gépszerelő, levélkézbesítő, vagy éppen szövőnő vadászbalesetet szenvedett ..."
Ez valóban így igaz, legalábbis ritka az ilyen, mint a fehér holló, és visszakanyarodva, ha ennek a műsornak esetleg a vadászatokkal, a vadászokkal kapcsolatos közmegítélés javítása volt egyik célja, akkor álszent és félrevezető buborékdurrogtatásaival éppen az ellenkezőjét érte el, kár, hogy itt nem futnak a képrenyő alján a más csatornákon megszokott sms-üzenetek.
A műsorvezetőtől már megszokott szóképzési nehézségekkel küszködés a megszólaltatottak között is található volt, talán egyedül Bárándy Péter és Riskó Géza volt képes értelmezhető összefogottságra, csakhogy ezek állításait rendre cáfolták mások ön- és helyzetleleplező benyögeteik. Szerencsétlen lapajvidékre még csak szót sem pazarolok, ebből a szempontból bőven elég, ha gyűrött fejű "Gyuszira" utalok, aki a feddhetetlennek beállított vadásztársadalom más orcáját demonstrálta, például zagyválkodásaiban amikor legöregebb vadászként 1971-es kezdőévet jelölte meg, mármint amikortól hivatalosan vált vadásszá, de már jóval előtte művelte e műfaj gyakorlását, azaz illegálisan folytatta azt.
Ami legmegdöbbentőbb volt számomra, az lényegét tekintve a következő: "amikor az ominózus baleset történt, én éppen vadászaton voltam más helyszínen, de tíz percen belül mindannyian tudtuk mi történt, hiszen mobiltelefonokon terjed a hír, mint a bozóttűz"!
Na most, állítson az értelmezhető mondandójú vadász amit akar (a beképzelt orcájú, bulvárhírekre sértődött "Sanyi" is), de laikus megítélésem szerint ahogy egy műtétet végző orvos zsebében sem lenne szabad mobiltelefonnak lennie, úgy egy vadászéban sem vadászat alatt, hiszen a millió féle csengőhang megzavarhatja, elvonhatja a figyelmét arról, ami bizony időnként emebráldozatot is követelhet, nem mindig olyan szerencsésen meghúzva véletlenül a ravaszt, mint tette azt "Gyuszi" az általa mesélt alkalommal.
(A már említett minap kiveséztük ezt a kérdést, és az ekkor felmerült "építő jellegű ötleteinket" külön fogom ecsetelni.)
Ma reggel az M1 csatornán a Nap-kelte vendégeként, a legutóbbi halált okozó vadászbaleset apropójából megjelent a magyar vadásztársadalom érdekeit képviselő vezetőjogász. Ki nem a törvények változtatását, hanem azok betartását, betartatását tartja szükségesnek. Legalábbis így mondja.
Riporteri felvetésre mégis éppencsak, hogy ki nem kérte vadásztársai nevében az alkoholfogyasztás előfordulhatóságát vadászatok előtt(?), alatt(?), után(?).
Álszent viselkedés, hiszen akinek minimális rálátása van erre a szférára, nagyon jól tudja mi a dörgés, nagyon jól tudja, hogy a vadászatok és az alkoholok fogyasztása jelentős hányadban egymással szervesen együttjáró emberi vigasságok.
Ezt akár ragozni is lehetne (ennél sokkal durvábban is), de azok a szokások, melyek évszázadok óta dívnak, holmi ippeg fennálló törvények miatt nem fognak egyhamar megváltozni. Pláne nem ott, ahol újdúsgazdag berkekben társadalmi elvárás a vadászat, és hát azért meglesném én, ki lenne az, aki egy vastagbukszást rendre intene, azt ellenőrizni merné, még a hazai felhozatalból sem, nemhogy a még inkább zsíros külhoniból, kinek mindkeményebb megcsapolása a fő cél, annak segge elégedettséget eredményező habosra nyalása mellett.
Az viszont valóban felháborító és lehangoló, hogy ahogy például egészségügyi berkekben is szemet hunynak egyes őskövületek alkoholizmusa, kábítószerfüggősége felett, úgy a vadásztársadalom sem képes kivetni (nem is akarja) köreiből, az ilyen tulajdonsággal bírókat.
Az a kör, mely tagjai sorában szép számmal magas rangú hadügyérek, belügyisek, financok, egyéb "nagykutyák" találhatók, nem igazán az a közeg, mely felett hétköznapi ellenőrzés folytatható. Majd éppen egy KMB-s rendőr őrmester lesz az (pl. szondázóként), ki játszani akar az állásával :(...
A tanösvények, elsődlegesen az odalátogatók környezeti tudatának fejlesztése céljából létrehozott terepi bemutatóhelyek. Többnyire turistaútvonal mellett, táblák segítségével mutatják be egy terület természeti-, kultúrtörténeti-, gazdálkodási, stb. adottságait és értékeit, valamint azok megőrzésének fontosságát és módját. De jó levegőt is jelentenek, meg az iskolapadokban nem tapasztalható élményeket, tudást és harmonikus együttlétet a természetben a társakkal, a barátokkal. A tanösvényeket létesítők reményei szerint, a kultúrtörténeti-, épített- és természeti környezet értékeire, azok védelmére való odafigyelésen túl, az ilyen viselkedés továbbterjesztésére és másoktól való megkövetelésére nevelnek. Máriakönnyén az országban egyedülálló módon, egyházi kezdeményezésre, egyházi ingatlanon, példamutató összefogással egy új tanösvény és kirándulóhely születésének lehetünk tanúi.
Vodicán a létesítésének indokaként felmerült, hogy a kegyhely mellett található tápcsatorna, mint „zöldfolyosó", a térség legtisztább felszíni vize, melyben a visszatelepített hódok is otthonra találtak. Máriakönnye az Alföld tájegységeinek (Mohács- sziget, Sárköz, Bácska) találkozási pontja, egyben két nemzeti park igazgatóság (KNP, DDNP) határterülete. Vodica a háromnyelvű Észak-Bácska igen látogatott, személy autóval is jól megközelíthető területén fekszik. További előny Baja város közelsége, illetve az idegenforgalmi fejlesztési elképzeléseivel való összecsengés. Itt az épített és a természeti környezet harmóniája is fellelhető, valamint fontos érv volt, hogy Szent Ferenc a természet védőszentje - a plébánia pedig a Ferences Rendhez tartozik. A kegyhely látogatottsága folyamatos, növekvő.
A kegyhelyet szakrális jelentőségén túl, elhelyezkedése, természeti adottságai, jó megközelíthetősége is alkalmassá teszi egy sajátos tanösvény létrehozására. A terület nem áll természetvédelmi oltalom alatt. A létesítők úgy gondolták, hogy a „szokásos” természetvédelmi tartalom itt - talán szokatlanul, de jól - összefér a hagyományokkal, a nemzetiségi, vallási toleranciával és ezen értékek kiemelésével. A Máriakönnyén megforduló emberek (zarándokok, turisták, kirándulók, stb.) már többször kifejezték igényüket a kegyhely kialakulás története valamilyen formában való bemutatásával. 2004-ben elkészítettünk és a FVM-hez benyújtottunk egy pályázatot erdőtelepítésre és tanösvény létesítésére. A Kiskunsági Nemzeti Park vezetése, valamint az állami erdészeti szolgálatok (Pécs, Kecskemét) kezdetektől fogva, határozottan támogatták a tanösvény létesítésének gondolatát. Abban az évben ugyan nem, de 2005-ben sikerült az FVM Erdészeti Főosztálya által kiírt pályázaton anyagi forrásokhoz jutni - és Rab Ferencnek, valamint a bajai vízügyeseknek köszönhetően - a szeptemberi nagybúcsúra már álltak a tanösvény táblái.
Máriakönnye a Duna túlsó partján, Baja várostól délre, Bátmonostortól északra, az 51-es főút mentén található a Kalocsa- Kecskeméti Főegyházmegye legnagyobb Mária kegyhelye. Szeptember elején, – kisasszonykor – ezrek fordulnak itt meg, zarándokok érkeznek az ország majd minden pontjáról és a határon túlról. Ilyenkor Vodicán, a közeli Szeremléről érkezett, sárközi népviseletbe öltözött lányokat is látni. Az ünnepi nagymisét mindig a Kalocsa-kecskeméti Főegyházmegye érseke mondja. Dr. Bábel Balázs érseken kívül a szabadkai ferences szerzetesek is rendszeres résztvevői az ünnepnek. (Az érsek úr át is keresztelte már „zarándokösvényre”, bár a hivatalos átadása még nem történt meg, azt tavasszal tervezzük. Azóta sokan így is hívják.)
Vodica előtt elhaladva legelőször a néhány hatalmas platán fogja meg a szemet, az alattuk szinte elvesző kápolnával. A Bajai Természetjárók Egyesülete által felfestett turista útvonalon, a Deák Ferenc-zsiliptől, a Ferenc József-tápcsatorna töltésén át gyalogosan, vagy kerékpárral is könnyen elérhető. Máriakönnye látogatott hely, a forgalmas, határ-átkelőhelyhez vezető főút mellett fekszik, így sokszor megállnak rövidebb időre, az erre utazók. A kápolna a Duna-ártér alföldi peremén, a középkorban is forgalmas országút mentén épült. Gyakran ellátogatnak ide zarándokok is, autóbusszal, messzi vidékről - ők általában az egész napot itt töltik. Van, aki csak vízért jön a szent kutakhoz, megtölti hozott edényét, majd csendben távozik. Mások csak némi felfrissülést, pihenést keresve, néhány percre megállnak, kiszállva autóból, sétálva egyet az árnyas fák alatt.
Az országos hírű búcsújáróhely, a bajai Barátok templomához tartozik. A kápolnát a bajai ferencesek gondozták addig, amíg ezt a második világháború után kialakult államhatalom hagyta (a szerzetesrendek 1951. évi erőszakos feloszlatásáig). Ma – a Ferences Rend bajai rendházával összeépült, illetve amellett álló templomhoz tartozó – Páduai Szent Antal Plébánia, illetve az itteni egyházközösség viseli gondját. Az utóbbi néhány évben a kegyhely megszépült. A „Széchenyi-terv" keretében nyert pályázati forrásból, saját és egyéb anyagi forrásból sikerült a kápolnát és a többi épületet felújítani. A tető új fedésén, a burkolat cseréjén, a külső és belső festésén kívül, a szabadtéri szobrok restaurálása, a gondnoki lak átépítése és a források környékének rendbetétele is megtörtént - Mezei Lajos irányításával, segítségével. Több erdőmérnök (például Kovács József, Zámbó Gábor, Ferenc László, Pettkó- Szandtner Aladárné) is az ügy mellé állt, de sok hívő anyagilag is támogatta a munkákat. A táblák szöveg- és képanyagának összeállításában dr. Faludi Gábor és Klossy Irén nyújtott segítséget. A fenti, megkezdett munkák folytatása a már elkészült tanösvény és egy születőben lévő arborétum is, ahogyan Schindler Mátyás plébános úr szokta emlegetni. A fák, cserjék elültetésére októberben, novemberben kerülhet sor, az ösvény zúzott kővel való felszórása is még hátra van.
A nagy fák alatti padokon üldögélve hallgatni tavasszal a madárdalt, nem akármilyen élmény. Nyáron a kápolnában fészkelő, csivitelő füsti fecske pár sem zavar senkit, sem Istent, sem embert. Őszi estéken olykor itt is hallani a szomszédos Duna-ártéri erdőkben bőgő szarvasbikákat. A természeti tájban és a színes élővilágban való gyönyörködésen kívül, a kápolna és a kutak meglátogatása már ma is gazdagíthatja az itt felüdülést, kikapcsolódást, vagy megnyugvást remélő embert, hívőt és nem hívőt, katolikust, reformátust és pravoszlávot, magyart, németet, bunyevácot, romát egyaránt.
A terület lépcsőzetesen lejt a nyugati szélén húzódó tápcsatorna, illetve a Duna irányába. A kápolnától indulva, a kutak mellett haladva, nagy tölgyek mentén éri el az ösvény a csatorna partját. Onnét kanyarodik vissza a Mária-szoborhoz, az évszázados platánok alá. A sétaút mentén az öt – képekkel, szöveggel, térképekkel és helyenként többnyelvű felirattal is ellátott – táblát az Alsó- Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság, a Kiskunsági Nemzeti Park, a Duna-Dráva Nemzeti Park támogatásával a plébánia állítatta. A táblákon a kegyhellyel szomszédos természetvédelmi területekről, a birtok határán húzódó tápcsatornáról, vagy a régi vízjárásokról, árvizekről épp úgy olvashatunk, mint az itt békésen együtt élő népekről és sok minden másról, természetesen Máriakönnye legendáiról is. A vízügyes és a nemzeti parkos információs táblák elkészítéséhez a fenti igazgatóságok munkatársai nyújtottak szakmai segítséget.
Vodicán fedezhetjük fel az ártéri ligeterdők jellemző fafajainak néhány képviselőit: magyar kőriseket és a kocsányos tölgyeket. A fekete- és fehérnyarak nem érték meg a huszonegyedik század fordulóját, de a fehér fűz még jelen van. Fiatalabb, telepített (vagy madár hozta magról kelt) korai-, hegyi- és zöld juharok, gledícsiák, platánok, ostor-, csörgő, eper- és diófák, valamint fehér- és japánakácok, berkenyék, jegenye nyarak színesítik a képet. De néhány fiatal bükköt is felfedezhetünk. A cserjéket főként a mezei juhar képviseli, de a bodza, a vadrózsa, az orgona, a csíkos kecskerágó, a veresgyűrűs som, a kányabangita, a varjútövis benge, a kökény és a hamvas szeder egy-két példánya is jelen van. A lágyszárúak közül ernyős sármát, több ibolya fajt, sárga tyúktaréjt, epergyöngyikét, sárga nőszirmot, salátaboglárkát is találhatunk.
A kápolna mellett csörgedező vizek nemcsak az emberek szomját oltják, de egyben kiváló madáritató és -fürdő helyek is. A néhány odvas fa, odúkat rejt, denevérek, madarak otthonát. Az ártér és a homokvidék élőlényei egyaránt fellelhetők Máriakönnyén. A zarándokösvényen járva találkozhatunk például zöld gyíkkal, sisakos sáskával, darázspókkal, vízisiklóval, barna varanggyal. Gyönyörködhetünk a fülemüle, a kakukk, a búbos banka, az örvös galamb, az erdei pinty, a sárga-, vagy a nádirigó énekében. A fák között járva láthatunk tövisszúró gébicset, gyurgyalagot, karvalyt, rétihéját, egerészölyvet, vagy macskabaglyot. A vizekben, a vízparton pézsmapockot, hódot, vidrát, vízicsibét, szárcsát, búbos vöcsköt, függőcinegét leshetünk meg. Vodicán a levelibéka és a barna ásóbéka egyaránt megfigyelhető. A kisebb élőlényekben és jóízű halakban is gazdag tápcsatorna környéke különösen érdekes: itt a vízben rence, sulyom, vízitök, békatutaj és tündérfátyol is előfordul.
Az ösvény mentén, a meredek töltésoldalban korláttal ellátott lépcsők készültek. A régi szántó helyén pedig sokféle fából álló csoportokat, ligetes kis erdőt telepítünk, középen egy tisztással. Így Vodicára nemcsak egy napos kirándulásokat lehet majd tenni, de sátorozásnak, a több napos táborozásnak is megteremtjük a feltételeit. A tápcsatornában pedig evezni, vízi túrázni is lehet Vodicáról Bajáig, vagy lefelé, Nagybaracska irányába. Egyes részeken az erdő már magától fölverődött, ezt csak ki kell tisztítani. A plébánia tervei között szerepel rönk asztalok és padok, esőbeálló szín, tűzrakó hely kialakítása és egy játszótér építése is. Majd madáretetőket és odúkat is ki fogunk helyezni a Szent László ÁMK. Segítségével, de most is használjuk már az új kirándulóhelyet: Óvodásokkal, kisiskolásokkal itt ünnepelünk, játszunk Szent Ferenc névnapján (október 4.), az Állatok Világnapját. A tanösvény teljes berendezésével, a megváltozó közvetlen környezet egyedi mikroklímájával, környezetkultúrájával terepi-gyakorlati bemutatóhely is egyben. Sokan szeretnék, ha a mindössze három kilométerre fekvő Bajáról biztonságos, könnyen járható kerékpárút vezetne el idáig, akár a töltésen kialakítva. Remélhetően a jövőben mind többen és mind gyakrabban látogatnak majd ki Vodicára.
Szarvas Pongrác
(Az írás Zalavári Lászlónak a Bajai Tükörben megjelent cikke felhasználásával készült.)"
Mind igaz amit a cikk írt. Én szégyeltem magam abban az időben , hogy a környékünkön - és sajnos a mi hivatásos vadászunk is tárgyalásra volt idézve - ilyen madásírtás történt. Szomurú az egészben az, hogy nem lehet bizonyítani, ki? mikor? és hol? lőtte azt a rengeteg védett madarat. A gyanúba keveredett vadászatszervező áldásos tevékenységét ismét folytatja, szabadlábon van és olasz vadászokat szervez magyaroszági vadászatra, felháborító !!!
Hanem itt van egy írás, mely nem igazán válik környékünk dicsőségére.
_______________________________
"Karón a pipiske A gazból a fürjet úgy kell kitaposni NSZ • 2002. április 13. • Szerző: Ungár Tamás
– A nevemet nem írhatja meg! Semmit, amiből rám ismerhetnek. Két utcával odébb lakik egy dilis fickó, akinek fegyvere van. Nem tagja a vadásztársaságnak, mégis vadászik. Bérvadászként, meg feketén. Neki semmibe se kerül engem lelőni. Csak korlátozottan beszámítható.
A nyugdíjas férfi az ágya szélén ülve morogja ezt, aztán kupicákat tesz az asztalra, és kieffer körtéből párolt, eperfa hordóban érlelt pálinkát tölt. Leküldjük a gyümölcsillatú, citromsárga kieffert.
– Hát ide figyeljen! – kezd bele a férfi. –Az olaszok pacsirta- meg fürjvadászata már régóta folyik Észak-Bácskában. Tizennyolc évvel ezelőtt hivatásos vadász voltam az itteni vadásztársaságnál. Egy nyári reggelen az elnök kiadta az ukázt, hogy kísérjek el egy olasz házaspárt. A vendégek egyből azt kérdezték tőlem, vannak-e fürjek? Mondtam, hogy azok védettek. Az elnök leintett, hogy ne akadékoskodjak, azért fizetnek, hogy tegyem a dolgomat. Kivittem az olaszokat egy szántó elgazosodott sarkába, és az olasz férfi beindított egy magnót, amiről a fürj hangja szólt. A magnót berakta a bozótba, és elmentünk ebédelni. Délután viszszatértünk, és a gazban tucatnyi fürj bóklászott. A házaspár egy óra alatt kilenc fürjet lőtt.
Laikusként értetlenkedem, hogy miképp lőhetett le a házaspár kilenc fürjet. Az első dördülésre miért nem röpültek el a madarak?
– A fürj, ha veszélyt érez, nem burran, szóval nem repül el – elemzi a volt vadász a gyermekökölnyi madár viselkedését. – A fürj, ameddig csak lehet, fut a magasra nőtt gyomok között. Remek a mimikrije, a kutya észre sem veszi, ha mégis, akkor a fürj eliszkol a gizgazban, a kutya meg elakad a sűrűben. A gazból a fürjet úgy kell ???kitaposni”, és amikor már nincs hová bújjon, akkor emelkedik a levegőbe, és olyankor lövi le a vadász. De a dördülésre a többi fürj nem burran, hanem lapul. Így a vadász a gazból egyenként kiűzheti és lelőheti őket.
A nyugdíjas vadász állítja, soha többé nem asszisztált védett madarak lelövésénél. Ám tapasztalta, hogy a saját társasága gyakorta segédkezet nyújtott az olasz vendégek törvénysértő vadászataihoz. Egy alkalommal közbe is lépett. Erre ekképp emlékezik:
– Előfordult, hogy egy hosszú karó végéhez fölkötöttek egy pacsirtát, más szóval egy pipiskét, és annak a kínlódása odacsalta a társait. Amikor megláttam, nem hittem a szememnek. Hat olasz vadász volt ott a magyar kísérővel. Ordítottam velük, megfenyegettem őket, hogy feljelentem az egész bagázst. Morogtak, de végül szedték a sátorfájukat. Aztán a magyar kísérő elkezdett fűzni, hogy mit kavarok néhány pacsirta miatt. Elárulta, hogy száz márkát kapott volna az olaszoktól. Építkezett, ahhoz kellett neki a pénz. Nem jelentettem fel. Megsajnáltam. No meg rájöttem, hogy a bizonyítás is nehéz lenne.
Hasonló sztorit a pécsi nyomozók számosat hallottak mostanában. Mint arról írtunk, november 5-én a Baranya megyei Udvar község határátkelőjénél a vámosok ellenőrizték egy olasz hűtőkamion rakterét: az ott sorakozó dobozokból 11771 védett és fokozottan védett madár teteme került elő. A szárnyasok közül 4320 fürj volt, mezei pacsirtából 3458, vadgerléből 1914, réti pityerből 1561 darab hevert a dobozokban. A fentieken kívül negyven madárfaj példányait – így cigányrécét, harist, pólingot – találták meg a hűtőkocsiban. A szállítmány eszmei értéke elérte a 300 millió forintot. Itáliában ez a rakomány megér egymilliárd forintot, mivel az olasz ínyencek rajonganak a felsorolt madarakért.
Az ügyben a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztálya indított nyomozást. A rendőrök munkáját segítette, hogy minden dobozra rá volt írva az elejtett madarak olasz tulajdonosának neve. A nyomozók kiderítették, hogy a címzettek Bács-Kiskun megyében, főképp Bácsbokod, Borota, Csávoly, Felsőszentiván, Mélykút, Tataháza és Kalocsa határában tevékenykedő vadásztársaságok területén vadásztak az augusztus 15-ét követő két és fél hónapban. A szárnyasokat megvizsgálták, és egyértelművé vált, hogy valamennyit puskával lőtték le. A használt sörétek átmérője 1,4–1,8 milliméter között volt. Az ilyen méretű sörétet – mivel csak apró, többnyire védett madarak lelövésére alkalmas – nálunk tiltják. Mint ahogy tiltott az olasz vadászok által bevetett madárcsalogatási módszer is: az itáliaiak magnóról lejátszott hangfelvétellel és rudakra szerelt, szárnyukat csapkodó műmadarakkal csalták puska elé a védett állatokat.
A kamion rakterében talált dobozok címzettjeit egy utazási iroda kalocsai fiókja kommendálta a már említett bácskai települések vadásztársaságaihoz. Az iroda, valamint a társaságok dokumentációjából, illetve a vallomásokból úgy tűnik, másfél száz itáliai vadász vehetett részt a csaknem 12 ezer védett madár lemészárlásában.
Az ügy előadója, Komor Zsuzsanna főhadnagy elmondja, hogy a 300 milliós természetkárosításnak jelenleg kilenc gyanúsítottja van. Köztük öt magyar és két olasz vadász, de gyanúsított a kamion sofőrje és az utazási iroda kalocsai alkalmazottja is. Utóbbi és a magyar vadászok közül négy előzetes letartóztatásban van.
Eddig öt olasz vadász a hazájában – közjegyző előtt – vallomást tett arról, hogy valóban ejtettek el pacsirtát és fürjet Magyarországon, ám hozzátették, hogy nem tudtak e madarak itteni védettségéről, hiszen Itáliában e szárnyasok lőhetők. Az itáliai vadászokat hazánkba invitáló utazási iroda gyanúsított dolgozója azt vallja, hogy ő egy olasz nyelvű füzet segítségével tájékoztatta a magyarországi szabályokról a vendégeket. Ám a füzet átvételéről nem készült okmány.
Ha az olaszok – tájékozatlanságuk okán – vétlenek lennének is, a bácskai kísérők semmiképp sem azok, hisz az olaszokat kiszolgáló magyar vadászoknak kötelességük tudni, hogy nálunk mit tilos lőni. Csakhogy nem is olyan egyszerű megállapítani, melyik társaság területén lőttek a védett madarakra, és ki kalauzolta a vendégeket. Az utazási iroda ugyanis négy-öt bácskai társaság területére is vadászati engedélyt szerzett minden olasz vendégnek. A magyar társaságok hivatásos vadászai nem ismerik el, hogy az ő területükön az olaszok védett madarakra lőttek. Ők azt mondják, hogy náluk kacsa, fácán és örvös galamb, vagyis csupa engedélyezett vad került az olaszok terítékére, és ezt tanúsítják a vadászatokról készített lőjegyzékek is. Ha az olaszok mégis lőttek valami tilalmas jószágot, akkor azt nem az ő területükön, hanem egy másik társaságén lőhették, hangoztatják a magyar kísérők.
Az olasz vendégek persze választ adhatnak a kérdésre, hogy a számukra kijelölt négy-öt vadásztársaság közül melyiknek a területén lőtték le a madarakat. Hogy ők hajlandók-e a korrekt válaszra, az a közeljövőben dől el.
Az olaszok – ismerethiányra építő – védekező stratégiáján mindazonáltal számos rés fedezhető fel. Például nincs arra magyarázat, hogy a kamion szállítólevélen miért nem szerepelt se fürj, se pacsirta, hiszen az olaszok ???úgy tudták”, hogy azokat lehet nálunk vadászni. A fuvar okmányában csak a vadászható madarak neve volt olvasható (mert ilyen is volt a kamionon, összesen 881 darab). Az is nehezen védhető, hogy az Udvarnál megállított kamion főnöke, a firenzei Gino S. az ellenőrzés órái alatt miért lépett meg útlevelét hátrahagyva. (Nagy titok, hogy Gino S. útlevél nélkül miképp jutott viszsza Firenzébe, mert visszajutott.)
De miképp néznek szembe a példátlan madárirtással a bácskai vadászok? Eleinte – nemcsak a Bácskában, hanem országszerte – kétségbe vonták a rendőrség állításait, mondván, hogy az Udvarnál megállított szállítmány valószínűleg Romániából származik, és csak átmenőben volt nálunk (a lefoglalt madarak többségét Romániában el lehet ejteni). Sokan feltételezték, hogy nem is fegyverrel, hanem hálóval fogták el a védett szárnyasokat. Mindkét elgondolás gyorsan megbukott.
Később a hazai vadászszaklapok keményen bírálták azokat, akik a bácskai madárirtás kapcsán a magyar és az olasz vadászokra – általánosságban – lejárató kijelentéseket tettek. Ezzel egyet is érthetünk, ám az már elgondolkodtató, hogy a vadászszakma miért ódzkodik önkritikusan elemezni a történteket. Ezt a magatartást személyesen tapasztalom, amikor megpróbálom telefonon beszélgetésre kérni több vadásztársaság vezetőjét. A mélykúti elnökkel így indul a beszélgetés:
–Az önök társaságának három hivatásos vadászát letartóztatták. Arról szeretném megkérdezni, hogy korábban a társaságánál találkoztak-e védett madarak szervezett levadászására utaló jelekkel? Indítottak-e belső vizsgálatot? Hoztak-e olyan intézkedéseket, amelyek azt a célt szolgálják, hogy megelőzzék a hasonló eseteket?
A társaság elnöke gondolkodási időt kér. Fél órával később válaszol:
– Ne haragudjon, de az ügyvédem azt tanácsolta: ne nyilatkozzak.
–Miért, ön is gyanúsított? – kérdezem.
– Nem, nem, dehogy!
– Akkor miért van szükség ügyvédre?
– Ma már mindenkinek van ügyvédje – zárja le a beszélgetést a mélykúti vadásztársaság elnöke.
Nem megyek többre a borotai vadásztársaság elnökével sem, aki egyúttal a felsőszentiványiaknál a fővadász tisztet tölt be:
– Úgy döntöttünk, hogy a nyomozás végéig nem nyilatkozunk – mondja.
–Kíváncsi vagyok, hogy milyen visszhangja volt az önök társaságában az ügynek – makacskodom. – Érezhető-e valamiféle tisztázó szándék?
– Mi az, hogy tisztázó szándék? – kérdez vissza az elnök.
– Az értelmezés még annyira sem bonyolult, mint egy vadász számára a pacsirta és a fürj felismerése.
A vonal itt megszakad.
Miközben a madárirtás által a rendőrség szerint érintett vadászterületek társaságainak vezetői sorra kitérnek a beszélgetés elől, a környéken lakók készségesek:
– Közismert, hogy az olasz vadászok errefelé évek óta lövik a védett madarakat – osztja meg velem információit az egyik polgármester. – A bizonyítás azonban nehéz, mert ahhoz tettenérés kell. A vadásztársaságok terepen folyó tevékenységét viszont nem ellenőrzik külső szervezetek.
– Nagy pénz van a védett madarak vadászatában, mert az olaszok nem hálátlanok ám – hallom egy bácskai város kocsmárosától. – Nézze meg az itteni vadásztársaság elnökét! Pár éve jött ide egy pöfögős autóval, ma meg drága terepjáróval furikázik, nagy házat épített magának és a gyerekeinek. Miből telt minderre?
Mások szerint nem a nagy pénz, inkább a nélkülözés visz bele sokakat a természetkárosításba.
– Felénk sok az állástalan – mondja egy kerek arcú, izmos fiatalember, akit egy vállalkozó alkalmaz lakatosmunkára. – Minimálbérre vagyok bejelentve, de azon felül zsebbe még kapok negyvenezret. Itt mindenki ügyeskedik. Azok is, akik elmentek hajtónak az olaszok mellé. Egyik haverom is elment velük, három napra 150 márkát kapott. Jól jött neki a pénz, nem érdekelte, mire lőttek, csak őt el ne trafálják.
Sokan viszont továbbra is elképzelhetetlennek tartják, hogy a településükön lakó vadászok részt vettek volna a madárirtásban. Az aktív vadászok közül hárman állítják, hogy a védett madarak elejtése a múltban is elég gyakran előfordult.
Megtudom: nemrég mindhármukat kizárták valamelyik vadásztársaságból. Szavaikat talán sértettség motiválja?
– Nem a sértettség beszél belőlem – utasítja el a feltevést az egyik kizárt vadász. – Engem azért szavaztak ki a társaságunkból, mert sokat vitatkoztam. Egyszer szóltam az elnöknek, hogy az olasz vendégek szándékosan lelőttek négy pacsirtát. Az elnök azt felelte, ne okoskodjak, mi az a négy pipiske? Szóltam, amikor augusztusban az olaszok taposóvadászatot rendeztek nálunk, mert az tilos, hisz abban a hónapban a kacsákat csak röptében szabad lőni, mivel nem fejeződött be még a lohosodásuk, a tollváltásuk. Az elnök ezzel se törődött. Aztán feljelentést tettem, mert a társaság vadászai meghamisították a vadásznaplót. De az ügyészség az okirat-hamisítást nem látta a társadalomra veszélyesnek. Mellesleg, nem is az okirat-hamisítás veszélyes, hanem ami mögötte van. Vagyis, hogy lőtték a védett madarakat, és lopták a vadat. Az ügyészség nem emelt vádat, engem meg kirúgtak.
Bármi legyen is a nyomozás végeredménye, ma már a vadászok többsége nem tiltakozik a társaságok ellenőrzésének szigorítása ellen.
Az elmúlt hetekben számos javaslat fogalmazódott meg az illegális vadászatok meggátlására. A hozzáértők majd eldöntik, melyik elképzelés védi a leghatékonyabban az esztelen pusztítástól a hazai vadállományt. Ami egyébként – az elkötelezetten tevékenykedő vadászoknak köszönhetően – Európa-szerte irigylésre méltó. Ám ettől még tény: egyes adatok szerint Észak-Bácskában tavaly 80 nap alatt kiirtottak 11771 védett madarat.
– Sokkal többet – mondja egy bajai vadász. – A lelőtt fürj belehullik a gazba, és mivel a mimikrije kiváló, a kutya minden harmadikat leli csak meg. Állítom, hogy az Udvarnál lefoglalt szállítmány gazdái kétszer-háromszor annyi védett madarat lőttek le, mint amennyi a dobozokban volt."
Nem tudom hová tünt a kép, mikor visszanéztem még ott volt. Majd otthonról ismét megprobálom, mert most nincs itt a lemez, de a biztonság kedvéért az instrtukciókat szivesen fogadom !!
Most mé köll éppen a számomra legkedvesebbeket felemlíteni :).
A Dibusz Józsi egyébként nem passzol most ide, hiszen ő szakmailag kötődik a vadászathoz, de valójában szerintem a naszvadi vér vitte erre rá, azon a vidéken nagy múltja vagyon e műfajnak. Éppen olyan, mint a "bikityi".
Na a Sanyi, az más, ő egy tradicionális ősvadász, neki lehetett a legszarabb alkalmazkodni mindenféle setérházi sültsügérekhez.
Hun az a csoportkép, Jóatyám!?
Laca, ha még nem megy a képfelpakolás, majd adok pontos instrukciókat, és nem fogsz győzni közszemlére tenni belőlük.
Azt az időszakot nem is akarom felidézni!! igen sok rossz emlékem van róla.
Amire gondoltam és irtam azok a "bikityi vadászok" a háború előtti időből ( egy csoporképet róluk mellékelve) Most is vagyunk egy páran akik csak a vadászat nedmes szenvedélye miatt tartunk fegyvert (Éber Sándos, Dibusz József )
Kedves Lászlóm, lám, első nekirugaszkodásra ippeg a vadász éned szólalt meg.
Isten néki, üdv neked szeretettel ekként is :)!
Laci, te is jól tudod kikről/mikről beszélek. Bizonyos fegyveres testületi körökben nem is számított embernek az, akiből nem vált vadász. Aki nem kapaszkodott azért, hogy a kiváltságos brancs tagjává váljék. Különösen, a nagynak tartott/vélt öregek seggnyalásával. Minél mélyebben, annál biztosabbnak ígérkezett a fogadtatás, majd idővel a nagy nap, azaz a belépés.
Ismerek én ma olyan sportvadászt az ifjabb generációból, ki azért állt odébb az eredetileg számára helyet biztosító bandából (nem kevés költség árán), mivel annak mindennapi működését olyan "vadászatba született" őskövületek vezényelték, kiknek jobbérzésű ember még a kalapjába sem tenné le "névjegyét". Ezek nem egy esetben fontoskodón fennhéjázó büdös bunkók, kik számára lételem, valamilyen klikkhez tartozni, valamilyen klikken belüliként rendkívüli fontossággal bírni. Na ezek azok, kik számára leginkább a potya a fontos: zabálásban és italozásban egyaránt!
Nagyon kérlek, ne kérdezz, hiszen te magad is tudhatod, számtalan konkrét nevet tudnék felsorolni ebből a görény fajtából.
No persze e szférában újgazdagék is akadnak dögivel, de hát azok valójában nem is itthon múlatják passziójukkal idejüket, hanem a világ minden táján, hazaútjukon aranyárban mért trófeákkal felpakolva.
Laci, kevés olyan "klasszikus vadászt" sikeredett látnom eddigi rendkívül röpke életem során, kik kellő jámborsággal hódolnak e valójában nemes sporttal szemben, megadva a vadnak és természetnek önzetlen módon mindazt, ami nékik dukál.
Viszont olyan orvoskodó tanácselnökök emlékeimben élnek, kik tréfás kedvű huncut népek által, búzatáblában karóhoz futóra kötött rőt szőrzetű kecskebakot, némi kis rávezetéssel (na és hat korsó sör után) őzsutának néztek, és golyóssal ráduplázva, "állj meg Oszti, tűzbe rogyott" felkiáltással pattantak le a Pannóniáról, bölömbikányi szemeket meresztve, hogy na néééé, ez nem is őőőőőőőőőőőz, hanem a közösben legelésző kecskécske!
Igen, régi szép idők, bizony, visszahozhatatlanok ......
Hiszen az utóbbi időbenvalóban elszaporodtak a vadászbalesetek, de!!
tudni kell, hogy az új vadászati törvény alapján már minden nagykorú levizsgázhat és nem szükséges semmilyen vadásztársaságban tagnak lenni. Az "új gazdagok" ezen hobbija már nem a vadászatról szól. Előkerestem a "Bikityi "öreg vadászokról szóló feljegyzéseket és ott is található kisebb baleset, de akkor még tényleg a vadászatról szólt a dolog. Fegyvert csak olyan ember kezébe adnák aki előtte nem csak egészségügyi orvosi vizsgán vett részt, henem pszhihológiain is /hátha viszket az ujja, ha fegyver van a kezében/
Mellesleg a jelenlegi bácsbokodi vadásztársaság alapító tagja vagyok. Lassan tíz éve vadászok és nem voltam olyan helyen ahol akkor baleset lett volna.
Ajjajjaj, azt hittem, esetleg pár valóban kedvtelésből vadász(kodó) barátom is zokon veszi véleményemet, de mondandóm alapján ilyenektől élőszóban sokkal lesújtóbb a helyzet, mint ahogy alapból véltem.
Azt hiszem nem egyedül hiszem úgy, hogy a mai idők vadászköreihez tartozni nem elsősorban a természet, és a vad(ászat) szeretete jelenti a vonzerőt, egy-egy ilyen mindinkább kiváltságosok által belakott klikk (vadásztársaság), leginkább a felsőtízezer, és az azok árnyékában sütkérező törtetők közege.
Mivel meglátásom szerint éppen ilyenekből áll a mindenkori tagság zöme (no meg a kommunista idők itt ragadt menő kádereiből), nem véletlen, hogy alig-alig foglalkozik a médai mindazokkal a dolgokkal, melyek egy-egy vadászat, és az ahhoz kötődő egyéb dajdajozások alatt folyik (utóbbi kifejezés szó szerint is érthető).
Talán, most ennek a, magyar viszonyok mellett dúsgazdagnak tekinthető embernek a sajnálatos esete felrázza kicsit a közvéleményt, ami napjainkban történt: Milliárdos vállalkozót lőttek le egy vadászaton.
Vagy talán éppen ezért fogja "jótékony homály" fedni változatlanul, ezt a "titokzatos" világot.
