Elült a Terror Háza (TH) múzeum körüli politikai "harci zaj", miután a parlament egyetlen fillérrel sem kurtította meg az intézmény 2004-re tervezett 313,5 millió forintos állami támogatását. Holott eredetileg három kormánypárti javaslat 290 millió forinttal csökkentette volna a TH-nak szánt állami pénzt. Szabó Zoltán szocialista honatya 150 millió forinttal faragta volna le a múzeum támogatását - a politikus szerint ez a summa a Fesztiválzenekarnál lett volna jó helyen. Szabó javaslatát azonban a kormány nem támogatta, a parlament pedig leszavazta az indítványt. Mécs Imre SZDSZ-es, Donáth László MSZP-s képviselő 40 millió forintot kívánt elvonni a múzeumtól, átcsoportosítani az 56'os Intézethez, ám a tegnapi költségvetési szavazás során Mécs elállt ettől az elképzeléstől. Ahogy korábban Kárpáti Zsuzsa is visszavonta indítványát: a képviselő 100 millió forinttal kívánta megnyirbálni a TH költségvetési támogatását - elképzelése szerint ezt az összeget fogyatékkal élőket segítő szervezetek kaphatták volna."
-
Megállapitom elvtársak, hogy bár szeretett Szabó " Basszameg" Zoltán elvtársuk jól kifundálta,
ezt a boritékolható konfliktust mégsem merték most felvállalni.
Pető koalíciós társuk apukája is ott vírit
a szégyenfalon.
Nem baj.
" Rainer M. János előző nap írt levelet Mécs Imre szabad demokrata és Donáth László szocialista képviselőnek, azt kérve tőlük: vonják vissza a Terror Háza támogatásából 40 millió forint átcsoportosítását javasló költségvetési módosító indítványukat. Az 56-os Intézet vezetője nyílt levelében azt írta: "A Terror Házát annak idején a köztársaság kormánya hozta létre, s ez kötelezettséget ró a mostani kormányra is, amely azt benyomásom szerint kész vállalni".
Az 1956-os Intézet igazgatója kifejtette: a Terror Házában folyó múltidézés körül voltak és lesznek viták, az intézmény iránti érdeklődés, az ahhoz fűződő igény azonban kétségtelen. A Terror Háza Múzeum főigazgatója ugyanakkor megemlítette, az általa vezetett XX. és a XXI. század Intézet "sem tavaly, sem az idén nem kapott egyetlen fillért sem a költségvetéstől".
Donáth László úgy nyilatkozott, hogy először szeretne tájékozódni az ügyben, hiszen nem ismeri Rainer M. János által írt levél pontos tartalmát. "A magam döntése meghozatala előtt mindenképpen egyeztetni kívánok Mécs Imrével, és ha szükséges Rainer M. Jánossal, aki ezt velem kapcsolatban elmulasztotta" - mondta.
Mécs Imre előző nap kijelentette: nem tartja szerencsésnek, hogy az 1956-os Intézet igazgatója nyilvánosságra hozta a levelet. Arra a kérdésre, visszavonja-e a javaslatot, Mécs Imre azt felelte: országgyűlési képviselőként végzi a dolgát."
-------
Notsak...:))))))
Már Rainernek sem kell az ilyen módon szerzett pénz?
Megszavazta a parlamenti szavazógép Szabó "Basszameg" Zoltán MSZP képviselő módositó inditványát, hogy 100 milliót adjanak a Terror Háza költségvetéséből inkább
Fischer Ivánká Fesztiválzenekarának?
Vagy tanácsosabbnak látták inkább békén hagyni a
Múzeumot?
" Ez is magyarázhatja, hogy a kormányfő, akit titkosszolgálati múltja miatt annyit csesztetett a tavaszi választási kampány felütését az intézmény megnyitásához kapcsoló jobboldal, és aki októberben, az önkormányzati választás előtt magánemberként, de vezető hírként tálalva ellátogatott oda, most úgy döntött, egy kis nyugi - ami alkalmat ad az árokbetemetési szándék komolyságának és a hivatali elődök által kötött szerződések betartására irányuló korrektség deklarálására - megér 150 milliót. Neki és az országnak egyaránt. Kubai teleléséről hazatérvén, ígérete szerint, várhatóan a jövő heti első kormányülésen, a költségvetési tartalék terhére átcsoportosítanak 150 millió forintot a Terror Házát fenntartó Közép- és Kelet-európai Történelem- és Társadalomkutatásért Közalapítvány javára. "
Jajaja...
Ez sem volt más mint Medgyessy-féle hazugság....
A mai napig nem fizették ki...
"Mint arról beszámoltunk, Kárpáti Zsuzsa csütörtök este bejelentette: azért lépett vissza javaslatától, mert a szerdai kormányülésen sikerült forrást találni a fogyatékkal élők szervezeteinek mintegy 120-150 millió forintos támogatására. "
Vagyis az egyik MSZP-s , a legdemagógabb( Terror Háza pénz kontra fogyatékosok) kurtitási javaslatot visszavonták.
"A háromból tehát így már csak két módosító indítvány maradt. Az egyik a szocialista Szabó Zoltánhoz kötődik, aki a jobboldali kegyhelynek számító múzeum működésére szánt költségvetési öszszegből 150 milliót csoportosítana át a Fesztiválzenekar számára."
Nicsak.. Szabó "Basszameg" Zoltán a Fischer Ivánkáéknak adná....
" A másik Mécs Imre (SZDSZ) és Donáth László (MSZP) közös javaslata. E szerint a THM-nak szánt, több mint 313 millióból az 56-os Intézetnek 40 millió forintot kellene juttatni. Mécs egyébként tegnap tekintette meg először a múzeumban található kiállítást. A képviselő szerint a Schmidt Mária vezette intézmény aránytalanul magas támogatást kap a többi múzeumhoz képest."
Ez már a tavalyi Petőhőz képest szinte bagatell...
Bár Mécs inkább Persilre költhetné ezt a pénzt, ugyanis 40 millió sem lenne elég hogy a Mécs-bizottságban játszott gyalázatos (és alkotmányellenes)szerepét tisztára mossa....
A múzeum tavaly az állami támogatásból 167 millió forintot nem tudott elkölteni, így nincs veszélyben - véli a szabaddemokrata képviselő
A Terror Háza nincs veszélyben, sőt anyagi értelemben minden más közművelődési vagy közgyűjteményi intézménynél jobb helyzetben van - mondta Pető Iván szabad demokrata politikus, a parlament kulturális bizottságának elnöke. A kormánypárti honatya a Terror Házát működtető közalapítvány tavalyi gazdálkodásával kapcsolatos, a kulturális tárcától származó dokumentumra hivatkozva közölte: az állami támogatásból csaknem 167 millió forintot nem tudtak elkölteni. "Az a múzeum, amelyik 167 millió forintot meg tud takarítani, hihetetlenül jól áll anyagilag" - fogalmazott Pető Iván, hozzátéve: az adatok ismeretében megalapozottnak tartja azt a korábbi javaslatát, amely az intézmény költségvetési támogatásának 150 millió forintos csökkenését irányozta elő.
Pető Iván szerint nem valószínű, hogy van még egy olyan magyarországi közgyűjtemény, amelyik 167 millió forintot nem tud elkölteni. A szabad demokrata képviselő jelezte: a megtakarított összeg felhasználásáról a kulturális tárca dönthet. Ugyanakkor el tudja képzelni, hogy a megtakarított pénzt is csak indokolt esetben kapja meg az intézmény. Utalt arra, hogy a Terror Háza ebben az évben 180 millió forint költségvetési támogatást kap, és ehhez a kormány hozzátett 100 millió forintot, illetve az előző évből megmaradt 167 millió forint, ami így összesen 447 millió forintot tesz ki. Kitért arra, hogy a Terror Házát működtető közalapítvány eddig összesen 1,15 milliárd forint költségvetési pénzt költött el. Hozzátette, ebben nincs benne a múzeum saját bevétele.
Orbán Viktor volt miniszterelnök a Terror Házánál nemrégiben tartott beszédére utalva közölte: nem ismer olyan törekvést, amely szerint a Terror Házát bárki is meg akarná semmisíteni.
"Ez minősíti az egész céget és Schmidt Máriát. Nem vagyok hajlandó ennek kedvéért megnézni a Terror Házát. De ha már erről van szó, nem tudom megállni, hogy el ne mondjam, egy sajtótájékoztatón megkérdezték tőle: ha kiteszik a falra az apámat, akkor miért nincs ott a saját apósa képe is, aki az Államvédelmi Hatóságnál valóban érdemi tevékenységet végzett. Erre ő mint magántermészetű kérdésre nem volt hajlandó válaszolni. Apám valóban őrnagy volt az ÁVH-val szervezetileg együtt működtetett határőrségnél, de beosztásáról és tevékenységéről itt semmit nem mondanak. Az pedig történelemhamisítás, ha Farkas Mihály közelébe teszik, mintha neki is olyan szerepe lett volna - ez nyilván nekem szól."
az ilyen témákra miért nem csap le a Magyar Nemzet, mint tyúk a takonyra?!
Az ünnepi hetek nyilvánosságában nagyon úgy festett, mintha a köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló vita sarokpontja az Andrássy út 60. alatti épületben berendezett intézmény lett volna.
A Terror Háza semmilyen tekintetben sem olyan, mint akármelyik másik múzeum. Nemcsak mert tudtommal egyikben sincs mágneskártyás beléptetőrendszer, és nem is azért, mert talán az ország többi múzeumában összesen nem villog annyi lapos plazmaképernyő, mint itt (35 nagyot és 70 kicsit számoltam össze), hanem azért, mert nincs még egy muzeális intézmény, amelyik ilyen erősen játszana az érzelmi húrokon, s ezáltal minden szakmai - építészi, építési engedélyeztetési, történészi, muzeológiai, finanszírozási - kérdés megvitatását aktuálpolitikai síkra terelvén ennyire megnehezítené a normális párbeszédet.
Szegény ország
"Nagyon színvonalas a kiállítás. Bízom benne, hogy ´56 bűnösei vagy akiknek a leszármazottai a mai napig a sorsunkról döntenek, nem fogják ellehetetleníteni ezt a múzeumot. Miattuk és az ő elvtársaik miatt nem tudja ez a szegény ország még most, a XXI. század elején sem méltó helyét elfoglalni Európában."
A müncheni magyar úr január 2-i bejegyzése a vendégkönyvben azt tanúsítja, hogy a Terror Háza nem zárt be. Ezt a lépést Schmidt Mária főigazgató helyezte kilátásba decemberben - gyakorlatilag politikai sztrájkfenyegetésként arra az esetre, ha a szocialista-szabad- demokrata kormány az állami költségvetésben 150 millió forinttal csökkentené azt az évi 330 milliós összeget, amelyre még utolsó intézkedései egyikével a Fidesz- kormányzat vállalt kötelezettséget három évre előre. A pénzt papíron elvette ugyan a parlament, de Medgyessy Péter miniszterelnök megígérte, hogy visszaadja, így hát kinyitottak, a beütemezett karbantartást elhalasztották.
A vendégkönyv e sorai pontosan tükrözik a közhangulatnak azt az oldalát is, melyben a nem egészen egy éve üzemelő Terror Háza jóval több önmagánál: nem szimpla közművelődési intézmény, közgyűjtemény, kutató- és kiállítóhely, melynek az a funkciója, hogy tudományos munka eredményeire támaszkodva közérthetően bemutassa az elmúlt évszázad magyar történelmének egy részét, hanem jelkép, amit meg kell védeni az elvtársi múlt mai erőitől. Azt is jól mutatja e pár mondat, hogy mindaz, ami és ahogy a nyilas, majd ávós székházként használt épület három szintjén látható, hatásosan erősít rá e közhangulatra, és igazolja vissza azt. Aki a Terror Házát kritizálni merészeli, az épület átalakítását, a kiállítás tartalmát, formáját vagy pláne az intézményre fordított közpénz mennyiségét megkérdőjelezi, az rohadt komcsi, hiába tagadja.
Ezt eddig sem úsztuk meg, ezután sem fogjuk. Bele van kódolva az épületbe, ráadásul a mai politikusok és közvélemény-formálók egy része mindent el is követ, hogy belekódolja a következő generációba is. Hosszabb távon csak az idő segíthet, de persze rövid távon lehet próbálkozni a pénz gyógyító erejével is. Ez is magyarázhatja, hogy a kormányfő, akit titkosszolgálati múltja miatt annyit csesztetett a tavaszi választási kampány felütését az intézmény megnyitásához kapcsoló jobboldal, és aki októberben, az önkormányzati választás előtt magánemberként, de vezető hírként tálalva ellátogatott oda, most úgy döntött, egy kis nyugi - ami alkalmat ad az árokbetemetési szándék komolyságának és a hivatali elődök által kötött szerződések betartására irányuló korrektség deklarálására - megér 150 milliót. Neki és az országnak egyaránt. Kubai teleléséről hazatérvén, ígérete szerint, várhatóan a jövő heti első kormányülésen, a költségvetési tartalék terhére átcsoportosítanak 150 millió forintot a Terror Házát fenntartó Közép- és Kelet-európai Történelem- és Társadalomkutatásért Közalapítvány javára.
Szegény utókor
A közalapítványt az előző kormányzat hozta létre, a Terror Házán kívül ez tartja fenn a XX. Század Intézetet és a XXI. Század Intézetet is. Kuratóriumát Orbán Viktor tanácsadói köre alkotja, elnöke Balás-Piri László, tagjai Kapronczay Károly, Tóth Gy. László, Tőkéczki László és Schmidt Mária; kissé bizarr, hogy utóbbi a Terror Háza és a két tudományos műhely főigazgatójaként egyúttal saját kurátor énjének az alkalmazottja is.
A parlamenti választás után ők rosszat sejtettek: a kampány hevében Kovács László MSZP-elnök ötlete, a Terror Házának Emlékezés és Megbékélés Házává változtatása többre utalt szimpla névcserénél. Jól tudták azt is, az MSZP és az SZDSZ nem felejtette el: a XX. Század Intézet pont akkora pénzmaggal startolhatott, mint amenynyit az első Fidesz-költségvetés a Politikatörténeti Intézettől és az 1956-os Intézettől összesen elvont. A túlélési csomagterv egyik fele bejött, a másik fele épp hogy, de nem: a Rockenbauer Zoltán távozó kulturális miniszterrel kötött szerződés hatályos, háromszor 330 millió forintot hoz 2003-4-5-re, viszont a jelenlegi Miniszterelnöki Hivatalt vezető Kiss Elemér a nyáron megakadályozta azt, amit elődje, Stumpf István távozófélben fundált ki a Fideszhez hű Debrecen vezetésével közösen, nevezetesen, hogy az ´rváros - Debrecen Szerepe Magyarország XX. Századi Történelmében Közalapítvány és a Közép- és Kelet-európai Történelem- és Társadalomkutatásért Közalapítvány egyesülésével Kósa Lajos polgármester (és a Fidesz) megkerülhetetlen legyen, ha Medgyessyék netán valami csúnyát szeretnének tenni a Terror Házával.
Miután a közalapítvány fölötti ellenőrzés a kormányzat kezében maradt, Görgey Gábor kulturális miniszter akár ki is egészíthette volna a kuratóriumot annyi taggal, amennyi egy új többséghez szükséges, hogy aztán "közös megegyezéssel" csökkentse a szerződésben rögzített közel egymilliárd forintos támogatást. A Terror Háza és a jobboldali nyilvánosság feltehetőleg ugyanúgy reagált volna erre, mint ahogy most a költségvetési elvonás miatt tette. A különbség mindössze annyi lehetett volna, hogy a parlament kimarad az ügyből, és az utókor szegényebb lesz egy tanulsággal: olykor érdemesebb bent maradni szavazni, mint sértetten kivonulni.
December 17-én ugyanis Bárándy Péter igazságügyi miniszter a büntető jogszabályok - köztük a legélesebb nézeteltérést kiváltó drogszabályok - módosításáról szóló vitában elhangzottakra válaszolván egyrészt gúnyos hangot ütött meg a szavait zajongva fogadó fideszes képviselőkkel szemben (rákérdezett a gyerekszobára meg a polgári neveltetésre), másrészt a kábítószer-fogyasztás legalizálásával rémisztgető megnyilvánulásaikat a lakosság félrevezetésének, valóságot nem tükröző tényállításnak, a berettyóújfalui Pálfi György hozzászólását pedig szakmailag felkészületlennek és felelőtlennek nevezte. Mivel ezután Áder János felszólítása ellenére sem kért elnézést a miniszter, Áder ügyrendi javaslatként próbálta előíratni számára a historizáló hangsúllyal a Ház "megkövetésének" nevezett aktust, amit az ülést vezető Mandur László nem tudott ekképpen értelmezni. Erre az ellenzék kivonult a teremből, és nem vett részt a költségvetést módosító javaslatokról döntő szavazásban. Így nem is hajthatta végre azt a nem mindennapi bravúrt, hogy a kormány tagjainak többségével együtt voksolva leszavazza a kormányzati koalíciós képviselők többségét.
December 23-án a kormányoldal e megbokrosodását titulálta szocialista színjátéknak a fideszes Halász János: miből is sejthették volna, hogy kormány és többsége az ellenzéki indítványok százainak elvetése közepette pont a Terror Háza esetében hasad meg, és ad nekik matematikai esélyt az érdemi beleszólásra. Erre válaszolta Medgyessy, hogy ő ellenezte a pénz elvonását, tetszettek volna itt lenni és segíteni, most aztán láthatják, ellenzék nélkül nem működik jól a parlament.
Szegény közművelődés
Azért nem volt ez színjáték, mondta a Narancsnak Lendvai Ildikó MSZP-frakcióvezető, mert egymásról tudták ugyan, hogy kétfelé fognak szavazni, s így a 150 millió forint átcsoportosítása elleni ellenzéki voksokat bekalkulálva a javaslat elbukásával számoltak, viszont az ellenzék kivonulásával nem kalkulálhattak, hiszen azt a pillanat szülte, és így a végeredmény is más lett, mint amit vártak.
A parlament kulturális bizottságának SZDSZ-es elnöke, Pető Iván által beterjesztett, a költségvetési támogatás csökkentését előirányzó javaslat esetében a szocialista frakció tagjai lelkiismeretük szerint foglalhattak állást: ha egyetértettek vele, támogathatták, ha nem, ellenezhették. A belső vita gyorsan lezajlott, és oda vezetett, hogy az igen szűk parlamenti többség ellenére ez azon ritka esetek egyike, amikor a képviselők szembemehetnek a kormánnyal. Pontosabban, Lendvai szerint maga a kormány kérte, hogy a frakcióban ülő tagjai szembemehessenek a frakció többségével, mert a javaslat a közalapítvány támogatásáról szóló szerződés felrúgását jelenti, és ehhez nem akarnak asszisztálni. Pető Iván szerint "helyesen és korrekten" járt el a miniszterelnök, amikor nem szavazta meg az ő módosító indítványát. Eközben Hankó Faragó Miklós, az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára kivételével az SZDSZ képviselői és miniszterei Pető javaslata mögé álltak. 161 igen, 32 nem, 2 tartózkodás lett a vége.
A kulturális minisztérium és a közalapítvány közötti szerződés utólagos felmondása ahhoz hasonlít, ahogy az Orbán-kormány elbánt a négyes metró építésének támogatásáról szóló szerződéssel, melyet a végnapjait élő Horn-kormány kötött a fővárossal. A metró esetében a bíróság megállapította, hogy a szerződés nem került a parlament elé, így az nem is létezett a parlament számára, törvénnyel gyakorlatilag felbontható, illetve felülírható volt - akárcsak ez. Különbség azonban, hogy míg az állami hozzájárulás megtagadása lehetetlenné tette a metróépítést, addig a 150 milliós csökkentés Pető Iván szerint "nem nullázta volna le" a közalapítványt, illetve a Terror Házát, mert - s ugyanígy vélekedik a kormány ellenében szintén igennel szavazó Lendvai Ildikó - a fennmaradó 180 milliós támogatás és az intézmény saját bevétele (a 2003-as terv szerint 138 millió Ft) együttesen biztosítja a működés feltételeit. Azért sem egészen pontos az analógia, mert a metróügynek nincs direkt politikai tartalma, szemben a költségvetési milliárdokhoz képest pénzügyileg periferikus Terror Házával.
Nem mellékes az sem - ami szintén segített a képviselőknek az igen gomb megtalálásában -, hogy a felszabaduló 150 millió a Területi Művelődési Intézmények Egyesületét illeti. Pető Iván a Narancsnak nyilatkozva egyrészt a közművelődés közismerten mostoha anyagi helyzetével indokolta ezt, másrészt azzal, hogy a pénz múzeumoknak történő szétosztásával nem kívánta volna egymás ellen hangolni a Terror Házát az esetleg ily módon kedvezményezett helyzetbe kerülő intézmények egyikével sem.
Szegény Terror Háza
Pető Iván szerint a Terror Háza "túlfinanszírozott intézmény". A 330 mínusz 150 kivonás eredményeképp maradó 180 millióval kapcsolatban Szabó Zoltán, a parlament kulturális bizottságának MSZP-s tagja számokat citálva érvelt azért, hogy a Terror Háza ne részesülhessen más múzeumokkal összehasonlítva kiugróan kedvező finanszírozásban. Frakciója nevében közzétett közleménye szerint a 2003. évi állami költségvetés "nem megvonja a múzeum támogatását, hanem a többi múzeuméval azonos szintre szállítja le. Nem jogot sért, hanem kiváltságot von meg."
Schmidt Mária szerint Szabó Zoltán "téves és megtévesztő" számokat tett közzé a múzeum 2002. márciusi költségvetési tervezetéből származó adatok alapján. A főigazgatónő közleménye szerint Szabó állításával ellentétben nem igaz, hogy a 2002. évi költségvetés 330 millió forinttal támogatta a Terror Házát, hiszen az csak február 24-én nyílt meg, "értelemszerűen" nem is szerepelt az állami költségvetésben, "így költségvetési támogatást sem kapott": első tíz hónapos működését saját bevételei (130 millió Ft) és diszkontkincstárjegyeinek a kamatai (20 millió Ft) mellett a közalapítvány által kapott állami támogatásból átcsoportosított 150 millió, összesen tehát 300 millió Ft fedezte.
A Narancsnak nyilatkozva Schmidt Mária mindezt azzal egészítette ki, hogy a Szabó Zoltán és Pető Iván által az intézmény 2002-es költségvetési tervezete alapján hivatkozott adatokkal ellentétben a Terror Háza tavaly nem 42, hanem csak 35 alkalmazottat foglalkoztatott, teljes bérköltsége nem 109, hanem csak 75 millió Ft volt, az egy főre eső pedig nem 2,6 millió (ami kiugróan magas lenne az országos múzeumokban dolgozók 1,2-1,6 millió körüli éves, tehát havi 100-130 ezres átlagbéréhez képest - a szerk.), hanem bruttó 2,14 millió Ft/fő/év, azaz havi 178,5 ezer - jutalommal és célprémiummal együtt, ráadásul kevesen vannak, amin szeretnének is változtatni, mert napi 10-12 órákat dolgoznak. Szakmai alkalmazottaik (a történészek, muzeológusok, levéltárosok) havi átlagbére bruttó 189 ezer, adminisztratív dolgozóiké bruttó 162 ezer, a műszakiaké bruttó 180 ezer Ft. A kormánypárti képviselők által túlzottnak nevezett tételeket illetően: a Terror Háza 2002-ben kiküldetésekre nem tíz-, hanem egymillió Ft-ot költött, reprezentációra nem 17, hanem 5,5 milliót (ebből 1,8 milliót a munkatársak közlekedési bérleteire), reklámra és propagandára nem 38, hanem 26 milliót (benne a látogatóknak szánt teremszövegek és prospektusok költsége), rendezvényekre, konferenciákra 38 millió Ft helyett semmit, mert az itteni rendezvényeket a XX. és XXI. Század Intézet tartotta, sőt a 10 millió Ft-os előirányzat ellenére formaruhát sem gyártattak alkalmazottaiknak. S minthogy a Terror Háza honlapján (www.terrorhaza.hu) az őket érintő nyomás alatt nyilvánosságra hozták 2003-as költségvetésük tervezetét, a főigazgatónő örömmel venné, ha a most kedvező költségvetési helyzetbe került intézmények (a Habsburg-kori Kutatások Közalapítvány, az 1956-os Intézet és a Politikatudományi Intézet), illetve más múzeumok működésének részletei iránt is ennyire behatóan érdeklődne a média - már csak azért is, mert elmondta: ő nem ismeri más múzeumok pénzügyi feltételeit. (Erről lásd Más múzeumok című keretes írásunkat - a szerk.)
Schmidt Mária politikai támadásként értékeli, hogy csak ezt a múzeumot sújtotta megszorítás, a finanszírozási vita mégis pozitív tapasztalatot hozott számára: "Nagy büszkeséggel tölt el, hogy ilyen fontos kérdéssé vált ennek az intézménynek a léte, hogy a nyitva tartása vagy bezárása ennyire érdekli és állásfoglalásra készteti az embereket. A legnagyobb hidegben a Csengery utca sarkáig állt a sor, órákon át várakoztak a bejutásra. Sikernek érzem, hogy azok is foglalkoztak velünk, akik nem szeretnek bennünket, és kárörömmel fogadták a pénzelvonást. Mivel a XX. és a XXI. Század Intézet 2003-ra semmi pénzt nem kap a költségvetéstől, nem tudunk pályázatokat hirdetni a továbbiakban, és az elbírált pályázatokra megítélt összegek nagy részét sem tudjuk teljesíteni. Most még nem tudom, hogy a Terror Háza Múzeum tudja-e majd támogatni az alapítványokat, ez attól is függ, hogy továbbra is ekkora érdeklődés lesz-e irántunk. Megjegyzem, furcsa, hogy a kulturális bizottság elnöke anélkül tett ilyen előterjesztést, hogy megnézte volna az intézményt, és hogy Magyar Bálint oktatási miniszter, akinek feladata lenne azt szorgalmazni, hogy minden diák eljöjjön ide, anélkül szavazta meg azt, hogy itt járt volna."
Szegény gyerekek
Schmidt Mária szerint Pető Iván bosszúból lehetetlenítené el a Terror Házát, mert apja szerepel a bűnösök közt ávós főtisztként. Az SZDSZ-es politikus ettől függetlenül kitart amellett, hogy a napi gondokkal küszködő közművelődési intézményekkel, a kiállításaik megrendezéséhez szükséges pénzekért is pályázni kényszerülő múzeumokkal szemben méltánytalan a Terror Háza kiemelt támogatása.
A kérdésre, hogy nem lett volna-e praktikusabb, ha más nyújtja be a módosító indítványt - hisz ki lehetett számítani, hogy az ő személyes érintettsége épp a finanszírozás arányairól szóló szakmai vita elkerüléséhez szolgáltat majd apropót -, egyértelmű nem a válasza. Képmutatásnak érezte volna, hogy bárki háta mögé bújjon, rajta kívül nincs is más SZDSZ-es a parlament kulturális bizottságában, ráadásul biztos benne, hogy akkor is rajta csattan az ostor, ha személyesen nem exponálja magát. Ez tehát mellékes volt számára a Terror Háza kiváltságának megszüntetéséhez képest, amit ugyanolyan fontosnak tart, mint másik módosító indítványát, mely arra irányult, hogy egyetlen politikai lapként a Heti Válasz (mármint az azt kiadó Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány) se kaphasson költségvetési támogatást (ez azonban nem kapott szocialista hátszelet, nem is ment át).
Pető Iván azt tartja helyesnek, ha költségvetési tételekről normatív szabályok alapján döntenek, ezért tartózkodik attól, hogy a költségvetés kapcsán a múzeum tartalmi kérdéseiről beszéljen - függetlenül attól, hogy az "apjáról" ott és a tévében is bemutatott fotó a politikus szerint nem is az apját ábrázolja: "Ez minősíti az egész céget és Schmidt Máriát. Nem vagyok hajlandó ennek kedvéért megnézni a Terror Házát. De ha már erről van szó, nem tudom megállni, hogy el ne mondjam, egy sajtótájékoztatón megkérdezték tőle: ha kiteszik a falra az apámat, akkor miért nincs ott a saját apósa képe is, aki az Államvédelmi Hatóságnál valóban érdemi tevékenységet végzett. Erre ő mint magántermészetű kérdésre nem volt hajlandó válaszolni. Apám valóban őrnagy volt az ÁVH-val szervezetileg együtt működtetett határőrségnél, de beosztásáról és tevékenységéről itt semmit nem mondanak. Az pedig történelemhamisítás, ha Farkas Mihály közelébe teszik, mintha neki is olyan szerepe lett volna - ez nyilván nekem szól." (Lapunk 2002. március 7-én A káosz háza címmel közölte Ungváry Krisztián elemzését, a rá következő hetekben az írással és a múzeummal foglalkozó levelek sorát, október 31-én pedig Gergely Márton és Nagy Sebestyén Magyar múltfeltárás: Terror Háza - Tettesek a falon című cikkét, majd ezután Schmidt Mária levelét - a szerk.)
Szegény tudomány
Hosszú, fényes, fekete asztal uralja a Terror Háza Nyilas-termének közepét, az asztalfőn egy bábu, fejére Szálasi képét vetítik, szürreális látvány. Az asztal két oldalán fényes, fekete kőpad, lekerekített élek, hűvös, modern design. Háttal az asztalnak leülök, szemközt a fal mentén sorakozó nyilas egyenruhák egyikével. Nagy a zsongás, a hangszóró hungarista dumája és a tárlatvezető fiatalember szavai kioltják egymást, olvasni sincs mit (január 2-án a múzeum egyetlen termében sem találtam egyetlen tájékoztató brosúrát sem az e célra szolgáló tárlókban), de nem is akarok mást, mint biztonságos körülmények között kipróbálni, mit érzek egy nyilas egyenruha közvetlen közelében. Ember nincs benne, bábu sem, jelmez az egész, mégis, valahogy hatni kezd a fekete posztó. De nincs idő végigjátszani a kísérletet, egy teremőr rám szól, szíveskedjek fölkelni a kiállítási tárgyról.
Nem állok le vitatkozni, csak a dolgát teszi. Ilyen a Terror Háza. A makulátlan, vadonatúj zubbony éppúgy képes szorongást kelteni, mint amilyen méltóságot sugároz Mindszenty hercegprímás palástja a foszló cérnáival. A Terror Háza drámai zenével bélelt, ötletparádés terében egyaránt hatnak az emberre a vállaltan művi és a valóban eredeti tárgyak. Csakhogy időnként átvágják az embert. Van például a pincében, az őrfülke asztalán egy rongyos szélű füzet. A Nyilas-termi affér után nem mertem hozzányúlni, pedig szívesen belelapoztam volna. Megtette ezt Frazon Zsófia és K. Horvát Zsolt: a Regio című folyóirat következő számában megjelenő tanulmányukban felfedik, hogy ez csak díszlet, semmi ideillő nincs benne, csak egy megsárgult főkönyv oldalai (bevétel/kiadás), és a Duna Szálló vendégnyilvántartójának nyomtatványlapjai. Az Igazságszolgáltatás-terem falait borító, koncepciós pereket szimbolizáló, korhű iratpapucstömegben ugyanők egy "Folyóiratok" feliratot fedeznek fel - nem véletlenül állapítják hát meg, hogy a Terror Házában "szembetűnő az autentikus tárgyak alacsony száma, a barkácsolt tárgyak, másolatok, a tisztázatlan, meghatározhatatlan eredetű tárgyak indokolatlan túlkínálata, továbbá a tárgycsoportok határainak folyamatos elmosása. A kiállítás kollekciójában szereplő tárgyak információtartalmáról így összességében elmondható, hogy rendkívül hiányos és súlytalan. Pedig (...) a tárgyak információtartalma, autentikussága a múzeumi reprezentációk hitelességét szolgálja. Ha a bemutatott tárgyakkal kapcsolatban nagyarányú tisztázatlanságra, összemosásra, továbbá következetlen alkalmazásra és észrevehető tévedésekre találhatunk példákat, akkor el kell gondolkodnunk a színre vitt történetek hitelességén, határösszemosásain és tévedésein is. A tárgyhasználat módszerességének hiánya egyenesen vezet a bemutatott történet hihetőségének megkérdőjelezéséhez."
Szőnyei Tamás
Más múzeumok
A Kulturális Örökség Igazgatósága 1998 óta teszi közzé a magyarországi muzeális intézmények működési adatait (a neten: www.koi.hu). E szerint 1999-hez képest 2000-ben az ezekben alkalmazottak teljes bértömege az országos átlagnál lassabban, 10,8 százalékkal nőtt, s így érte el a bruttó 90,4 ezer Ft-ot, amit csak pár hónapja tett elfogadhatóbbá a közalkalmazotti bérek 50 százalékos emelése: a legfrissebb adatsor még nincs kész, de az átlag ma 130 ezer körül járhat - nyilván nem azért marad el több mint 40 ezerrel a Terror Házában dolgozók átlagától, mert máshol rosszabbul végeznék a munkájukat.
A fenntartói támogatást illetően nehéz az összehasonlítás. Alapul vehetjük például az intézmény jellegét: a Terror Háza tematikus történeti múzeumként határozza meg önmagát, gyűjtőköre az 1944-től az 1960-as évekig tartó időszak diktatórikus rendszerének muzeális emlékanyaga. 2003-ra jutó 330 millió költségvetési forintja nemcsak a szintén viszonylag szűk tematikájú Testnevelési és Sportmúzeum 37,5 milliójával, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet 89 milliójával vagy a Közlekedési Múzeum 230 milliójával való összehasonlításból jön ki jól, hanem olyan, átfogóbb tematikájú intézmények központi juttatásával is állja a versenyt, mint a Néprajzi Múzeum 2002-es 230 vagy az Iparművészeti Múzeum 350 milliója. Lehet összehasonlítási alap a gondozást, feldolgozást igénylő gyűjtemény mérete is: e tekintetben a vadonatúj Terror Háza gyűjteménye - 1136 db tárgyi emlék (feljegyzések, kitüntetések, öltözékek, használati eszközök, zászlók stb.), 3560 db fotó/kép, 577 db film (103 saját készítésű, 24 adományként kapott, 450 szerzőijogdíj-köteles), 30 CD-nyi hanganyag és 420 db kölcsönzött tárgy (szobrok, címerek, öltözékek, bútorok, használati eszközök stb.) - nyilván nem konkurálhat a Mezőgazdasági Múzeum gyűjteményének 9,5 millió darab nyilvántartási egységével, amihez képest azonban a Vajdahunyad várának 2000-ben csak 237 millió Ft fenntartói és 80 millió Ft egyéb támogatás járt.
A rossz nyelvek által múzeum helyett inkább gyűjtemény nélküli kiállításként definiált Terror Háza természetesen szeretné bővíteni tárgyegyüttesét, ezt azonban egyrészt - bármily hihetetlen, de - az anyagiak nehezítik (nem tudtak például százezreket fizetni a nemrég megvételre felkínált nyilas könyv- és nyomtatvány-ritkaságokért), másrészt az, hogy rég más múzeumokban és levéltárakban van rengeteg minden, ami az ő gyűjtőkörükbe is illik.
Pengefal
Az Andrássy út 60. átépítéséről és a múzeum kialakításáról 2002. január 24-én, Árnyékvilág címmel írtunk. A sugárút azóta a környezetéből szándékosan kirívó pengefal dacára fölkerült az UNESCO világörökség-listájára, de a pengefal története ezzel nem zárult le. Fővárosi hatáskörbe tartozó, Andrássy úti szárnyára három évre ideiglenes fennmaradási engedélyt kértek (a Csengery úti szárnyról nincs vita, annak építéséhez hozzájárult az ottani járda tulajdonosának számító VI. kerület). Noha Schneller István, Budapest főépítésze pozitívan vélekedik az építményről, a főpolgármesteri kabinet ellenzi a fennmaradási engedély megadását. Sasvári Szilárd, a várostervezési és városképvédelmi bizottság fideszes elnöke lapunknak azt mondta, írásos előterjesztést még nem kapott, de tudomása szerint a főpolgármesteri kabinet nem tulajdonosi, hanem építésügyi eljárásban gondolkozik. A bizottság féléves munkatervében szerepel a pengefal ügye, de a Terror Házába kihelyezendő ülés időpontját még nem tűzték ki.
Belépti díj
Naponta ezernél többen keresik föl a Terror Házát, amely kevesebb mint egy év alatt túljutott 200 000. látogatóján. Magyaroknak és magyarigazolvánnyal rendelkezőknek 1000 Ft a jegy ára (nyugdíjasok, diákok, csoportok kedvezményt kapnak), a külföldiekkel viszont, barátságtalanul megkülönböztető módon, 3000 Ft-ot fizettetnek. A főigazgatónő szerint a pénzügyi szükséghelyzet miatt drága üzem a bonyolult informatikai rendszer működtetése, viszont a 3000 Ft-ért idegen nyelvű audioguide is jár, amiért máshol külön kell fizetni.
Külön pénzbe kerül az időszakos kiállítások megtekintése is. Aki az egész házba vesz belépőt, az 300, aki csak ide jönne, 500 Ft-ot készítsen elő: ezért egyetlen teremnyi élmény jár, most éppen Hálózat - ügynökvilág Magyarországon címmel. Évente öt-hat ilyet terveznek. Az Orwell születésének centenáriumára emlékeztető eseménysorozat keretében, június 25-én nyílik egy hozzá kapcsolódó tárlat. Az Orwell-évről bővebben: www.orwell.hu.
Békésen is meg lehetne egyezni: én pl felajánlanék egy darab vadonatúj Habsburg alapítványt és egy alig
használt Nagy Sándort cserébe a Terror házáért egy 2 év és 6 nap történelmét tanulmányozó lapítványért
és egy kis szépséghibás lövöldözö foigazgatóért :-)
Mintha a ballib tábor egyik szárnya kezd leszámolni PéterKémmel. Medgyessy támogatást ígér, de ahogy kiteszi a lábát Kubába fölsorakozik ellene Pető elvtárs, Szabó elvtárs és Vásárhelyi elvtársnő.
Ilyenkor leghelyesebb hátradőlni, keresztbe fonni a karunkat és elvezni az előadást.
Nem tudom, melyik fél jön ki majd jobban a helyzetből, de itt valaki presztizscsatát fog nyerni és másvalaki veszíteni.
kedves tel-avivi
nem kellett volna mobilt venni 6 milliárdért, abból jutott volna más múzeumoknak. vagy például nem kellene új közalapítványokat csinálni, pl. Habsburg Intézet, 250 milliós tőkével.
Talán - ez jó cím is lehetne arra a szarakodásra, amit a közismerten pártatlan Vásárhelyi család tagja irkált össze. Kiváncsi vagyok, vajon az ÉS ad-e lehetőséget a válaszra.
Vásárhelyiéknek jó lenne szembenézni Nagy Imre lelkével és elszégyellni magukat.
Schmidt Mária, a Terror Háza igazgatónoje a múlt héten ismét a média érdeklodésének homlokterébe került. Egymást követték az általa tartott hol
drámai, hol fenyegetodzo sajtótájékoztatók, amelyek feladata az volt, hogy felhívják a figyelmet, az általa szerényen csak "a Nobel-díj után a legfontosabb hazai sikertörténet", a Terror Háza anyagi ellehetetlenítésének veszélyére. Hogy a történelmi hazugságok, manipulációk és félrevezetések miféle konglomerátuma a Terror Háza, arra most nem térnék ki, egyrészt habár számos alkalommal próbáltuk erre az ügyben illetékesek figyelmét felhívni, eddig minden erofeszítésünk süket fülekre talált, másrészt, mert az elmúlt hét aktuális eseményei markáns lenyomatát nyújtják mindannak, amiért és ahogyan ez a múzeum muködik.
*
Az igazgató asszony az elso sajtótájékoztatón drámai hangon ecsetelte, hogy az intézmény költségvetésének 330 millió forintról 180 millióra történo csökkentése gyakorlatilag ellehetetleníti a további muködést. Ha
eltekintünk is attól, hogy 180 millió forintos támogatásával a Terror Háza támogatottsága még mindig magasan kiemelkedik a hasonló intézmények közül, a kijelentés akkor sem állja meg a helyét. Eloször is a Terror Háza a szó hagyományos értelmében nem tekintheto múzeumnak, mivel nincs saját gyujteménye, márpedig a múzeumok költségvetésében az egyik legjelentosebb tétel a gyujtemény gondozása. Ráadásul az Országgyulés által megszavazott 180 millió forint még olyan körülmények között is fedezi a muködési
költségeket, hogy a Terror Háza esetében az egy fore jutó átlagos bér nagysága csaknem kétszerese annak, mint amennyit az ország legjelentosebb
múzeumai fizetnek dolgozóiknak. Míg a Terror Háza egy dolgozójára 2,6 millió Ft bérköltséget irányzott elo 2002-re, addig ugyanez az összeg
például a Nemzeti Galéria esetében 1,35 millió forint, az Iparmuvészeti Múzeum esetében pedig 1,27 millió.
Ha eltekintünk is a múzeumban folyó szakmailag botrányos színvonalú tárlatvezetéstol és attól, hogy a betanított politikai maszlagon túl a
teremben álldogáló, többségében fiatal "felvigyázók" gyakorlatilag egyetlen, a kiállítással kapcsolatos kérdésre sem tudnak válaszolni, akkor is adódik a kérdés, hogy vajon létezik-e még az országban olyan múzeum vagy
kiállító-helyiség, amelyben a teremorök és jegyeladók magasabb havi javadalmazásban részesülnek, mint egy középkorú tanár. Arra pedig gondolni sem merünk, hogy a múzeumi személyzet itt is éppen olyan roszszul van megfizetve, mint bármelyik más társintézményben, és az átlagot a vezetok fizetése emeli a csillagos égig.
Amire a 180 millió forint nem nyújtana fedezetet, az a 38 milliósra tervezett reklám- és propaganda-kiadások, a 17 milliósra becsült reprezentációs költségek, a rendezvényekre és konferenciákra betervezett ugyancsak 38 millió forint (amelyek egyetlen "tudományos hozadéka" a liberálbolsevik baloldali hatalom diktatúrákra emlékezteto muködésének bizonygatása szokott lenni), a kétmilliós "kommunikációs szolgáltatások",
az alkalmazottak formaruhájára fordítani szándékozott tízmillió forint, valamint a kiküldetési költségekre szánt ugyancsak tízmilliós összeg. Mindehhez hozzátartozik, hogy az intézmény nagyvonalú költségvetési
elképzeléseiben csak a reklámra, reprezentációra, kommunikációra, formaruhára és hasonló, finoman szólva a muködéshez nem elengedhetetlenül szükséges költségek többet tesznek ki, mint például az Országos Színháztörténeti Múzeum vagy a Muszaki Múzeum teljes évi költségvetése. A
Terror Háza egyébként ebben az igazgatóno által a muködoképességet ellehetetleníto helyzetben is magasabb költségvetési támogatásban részesül,
mint például a Néprajzi Múzeum (178 millió), a Kortárs Muvészeti Múzeum (154 millió), az Országos Muszaki Múzeum (118 millió) vagy a Petofi Irodalmi Múzeum (158 millió).
A baj azonban ennél is sokkal nagyobb. Az igazgató asszony ugyanis - a nyilvános közlemények tanúsága szerint - az intézmény költségvetésének összeállításakor és ismertetésekor elfelejtett szót ejteni arról a 120 millió forintról, amelynek a mérleg bevételi oldalán kellene szerepelnie. Ez pedig nyilvánvalóan és egyértelmuen a közvélemény és a döntéshozók tudatos félrevezetése. Ha ugyanis a most megszavazott 180 milliót kiegészítjük a várható 120 milliós jegybevétellel, akkor ez az összeg nem csupán a nyilvánvalóan képtelenül magas muködési költségekre, hanem gyakorlatilag az összes teljesen indokolatlan luxuskiadásra is fedezetet nyújt; az üzemeltetési és a bérköltségeken túl - e nyomorúságos körülmények
között - több mint százmillió forintja marad az intézménynek reklámra, propagandára, rendezvényekre, formaruhákra, utazgatásra. A kérdés pedig, hogy vajon milyen sorsot szántak e szolid 120 milliónak abban az esetben, ha az Országgyulés megszavazza az eredetileg igényelt 330 milliót, mindmáig megválaszolatlan marad. Mindemellett, ha a kormány, elozetes ígéretének megfeleloen, a tartalékalap terhére odaadja az igényelt összeget a Terror Házának, akkor ez a panoptikum több pénzbol gazdálkodhat a jövo évben, mint az ország legjelentosebb közgyujteményeinek dönto többsége. Az összesen 42
foállású alkalmazottat foglalkoztató intézménynek több pénz jut, mint a 228 alkalmazottat foglalkoztató Nemzeti Galériának, a 188 alkalmazottal muködo Iparmuvészeti Múzeumnak vagy a 118 alkalmazottat foglalkoztató Néprajzi
Múzeumnak. A 330 millió forintos költségvetési támogatás egyébként éppen akkora összeg, amennyit a Pannonhalmi Foapátság az ország legnagyobb
levéltárának, 300 ezres könyvtárának, bencés gimnáziumának és kollégiumának, arborétumának, szociális otthonának és lapkiadójának
muködtetésére összesen kap egy évben a magyar államtól! Ők azonban nem panaszkodnak, nem követelodznek, nem fenyegetodznek, és furcsa mód a polgári köröknek sem jutott soha eszébe, hogy ennek a valóban rendkívüli értékeket orzo, a keresztény kultúra legnemesebb hagyományait ápoló
intézménynek követeljenek több pénzt.
*
S ha már a pénzfelhasználásnál tartunk, arról is érdemes szót ejteni, hogy az egyébként valóban a legkorszerubb technikával felszerelt kiállítás - a hatalmas invesztíció után - képtelen kihasználni a rendelkezésére álló technikai lehetoségeket. A nyilván százmilliós nagyságrendu összegért beszerzett számítógépes rendszer egyetlen olyan funkciót sem képes ellátni, amely értelmet adna a beruházásnak. Azon túl, hogy a termekben sétálgatva az "egér" segítségével megtudhatjuk, hogy éppen hol vagyunk és merre mehetünk tovább, amely tények felismerésére minden átlagember képes, a rendszer semmilyen más használható információhoz nem segíti a látogatót. A "Mi történeteink" címu site-ra az elmúlt közel egy év során összesen öt darab "történetet" sikerült rögzíteni, melyek közül az utolsó több mint fél éve, 2002. május 9-én került fel az oldalra. A történetek közül ketto - amelyeket ugyanaz a személy küldött be - egy-egy áldozat adatait közli, a harmadik egy korabeli anekdotát mesél el kilenc sorban. Egy történetmesélo saját családjának kálváriáját írja le kb. tizenöt sorban, a leghosszabb történet - összesen huszonöt sor - pedig arról szól, hogy a látogatóra milyen elementáris hatást gyakorolt mindaz, amit a múzeumban látott. A "Pályázatok, felhívások" site-ra - akárcsak a "Pályázatokra", vagy a "Pályázati Űrlapokra" - kattintva üres oldalak nyílnak meg, a "Felhívások" címszó alatt pedig a Baráti Kör a Terror Házáért egyesület tájékoztat arról, hogy milyen számlaszámon adakozhatunk a múzeum részére. A "Könyvesbolt" site-ja ugyancsak ásít az ürességtol - átalakításra hivatkozva. Az igazi csoddel azonban azokon az oldalakon szembesülhetünk, amelyek eredeti hivatásuk szerint az áldozatok és tettesek nevének és adatainak regisztrálására és archiválására szolgálnának. Nincs olyan név
ugyanis - Mindszentytol Nagy Imréig, Szálasi Ferenctol Rákosi Mátyáson át Kádár Jánosig -, akinek nevét a keresobe beírva találatot jelezne a program. Ebbol pedig nem következtethetünk másra, mint hogy a legkorszerubb digitális technikával felszerelt intézményben az adatbázis hiánya miatt a digitális technika egyáltalán nem muködik. Addig ugyanis nyilvánvalóan nagyon egyszeruen ment minden, amíg az adófizetok pénzébol tíz- és százmilliókért megvásárolták a legdrágább technikát, ám amikor már saját munkát kellett volna befektetni, a jelek szerint csodöt mondott az intézmény. Ebben a vonatkozásban az egyetlen lenyugözoen jól muködo rendszer a digitális be- és kiléptetés. A látogató a kezébe nyomott mágneskártyával préselheti át magát a belépteto kapukon, ahol szigorú tekintetu cerberusok vigyázzák minden lépését, és éber szemu orök figyelik mindenütt, nehogy egy önmagáról megfeledkezo álbaloldali, álliberális, nem tudván ellenállni a csábításnak, magához vegyen egy ávós jelvényt vagy ávós igazolványt.
Nem felel meg a valóságnak az igazgató asszony azon állítása sem, miszerint "az intézmény iránt példátlan az érdeklodés", amit szerinte az bizonyít, hogy a Terror Házát megnyitása óta közel kétszázezren látogatták meg. Hogy csupán egyetlen párhuzamos történetet említsünk, az Erzsébet királynorol szóló kiállítást ugyanebben az idoszakban 220 ezer ember nézte meg, holott ennek reklámozására nem költöttek tízmilliókat, és az ide látogató vidékieknek nem térítették meg az utazási költségeiket, mint ahogyan ezt a Terror Háza esetében teszik.
Az pedig, hogy az igazgató aszszony a "költségvetés drasztikus megnyirbálására" reagálva kilátásba helyezte, hogy januárban nem nyit ki a múzeum, minden normálisan muködo demokráciában közintézmény-vezetoi szaltó
mortálénak minosülne. Nemcsak azért, mert, amint a fentiekben láthattuk, a rendelkezésére álló pénzösszegbol a Terror Háza más hasonló funkciójú
intézményekkel összehasonlítva fejedelmi körülmények között elmuködgethetne, hanem azért is, mert mint utóbb kiderült, a múzeumot nem a
gazdasági ellehetetlenülés, hanem a garanciális javítások szükségessége miatt amúgy is bezárták volna. Az persze azonnal gyanús volt, hogy egy
múzeum, amely 180 millió forintot kap a költségvetéstol, miért januárban zár be, miért nem akkor, amikor a "balliberális terror" által számára juttatott alamizsna elfogy. És a laikus számára az is nehezen értheto, hogy egy alig egy éve, rendkívül magas beruházási költségekkel létrehozott, technikailag valóban igen korszeru intézményben miféle olyan garanciális
javításokra lehet szükség, amelyek hetekre lehetetlenné teszik a muködést? Mindezek azonban szorszálhasogatásnak tunnek ahhoz képest, hogy vajon megengedheto-e, hogy egy közintézmény vezetoje a közvélemény félrevezetésével és a felügyeleti szervek zsarolásával próbálja elérni célját.
Az igazgatóno a múlt héten arról is beszámolt, hogy az elmúlt fél év minden üldöztetése ellenére gyujteményük hétrol hétre gyarapszik. Mostanság - mit ad isten - éppen Peto Iván SZDSZ-es képviselo édesapjának fényképét találták meg az intézmény postaládájában. S minthogy Peto édesapja Schmidt
Mária szerint ÁVH-s alezredes volt, az újonnan szerzett "trófea" azonmód a helyére is került: Peto László fényképe immár a Tettesek falán díszeleg. Az igazgató asszony, a tole megszokott rendkívül finom ízléssel, nem mulasztotta el mindehhez hozzátenni, hogy Peto Ivánt nyilván e személyes megfontolások motiválják, amikor tönkre akarja tenni a múzeumot. És minthogy az ilyesféle szavak a magyar médiában minden alkalommal termékeny talajra hullanak, Peto László fényképe azonmód bejárta a magyar sajtó teljes spektrumát; láthattuk tévékben, újságokban és internetes fórumokon, hallhattuk a történetet a rádióban.
Tekintsünk most el attól - az egyébként korántsem mellékes apróságtól -, hogy vajon miféle múzeumvezeto az, aki mindent muzeális tárgynak tekint, amit bedobnak a postaládájába. A baj ugyanis ismét csak sokkal nagyobb; nevezetesen az, hogy ebbol a történetbol ilyenformán egyetlen szó sem igaz.
Én magam közel három hónappal ezelott jártam utoljára az igazgató asszony által vezetett muintézetben, és Peto László fényképe már akkor is a Tettesek falán volt, mégpedig - ha jól láttam - nem egy, hanem két példányban, egymástól jó néhány méternyi távolságra, nyilván abból a
megfontolásból, hogyha a békés halandó elso alkalommal nem fedezte volna fel az SZDSZ-es képviselo édesapját, akkor kapjon erre még egy esélyt. Nem igaz tehát az állítás, hogy a fénykép mostanában pottyant a postaládába. Az bizony - szemtanúk szerint - régóta ott van a falon, ami persze egyáltalán nem meglepo, hiszen minden más állítással szemben nyilvánvaló, hogy a múzeum célja nem a történelmi megismerés és tisztánlátás segítése, hanem a Fidesz körüli politikai jobboldal történelmi hazugságainak
instrumentalizálása, az ezzel kapcsolatos indulatok "karbantartása", és egy szimbolikus zarándokhely megteremtése volt.
Mindemellett Peto Iván édesapja - az igazgató asszony állításával ellentétben - soha nem volt alezredes, ornagyként szolgált a Határorségnél.
Schmidt Mária pontosan tudja, hogy bár 1948-ban egy rövid idore szervezetileg az ÁVH alá rendelték az alapvetoen határorizeti feladatokat
ellátó Honvéd Határorséget, ám ez a szervezet - bár nyilván számos politikai feladatot is ellátott, és a diktatúra intézménye volt - nem
azonosítható az ÁVH által muködtetett politikai rendorséggel. Mint ahogy az igazgatóno azt is pontosan tudja, hogy Peto Iván édesapjának semmi
keresnivalója sincs a falra kihelyezett gyilkosportrék között.
Természetesen nem Peto László az egyetlen olyan személy, akinek fényképe nyilvánvalóan nem bunei, hanem aktuálpolitikai megfontolások vagy egyszeru
szakmai felelotlenség és dilettantizmus miatt került a falra. Így járt például az a hajdan volt fiatalember is, aki a harmincas években egy
évtizeden keresztül volt országos síbajnok, 1945 után azonban csak úgy tudta sportpályafutását folytatni, ha leigazolt a Belügyminisztérium
sportegyesületéhez, a Bástya SE-hez. Ez elegendo oknak bizonyult ahhoz, hogy hozzátartozói ugyancsak a Tettesek falán találkozzanak fényképével. A kétségbeesett családtagok azóta leveleznek az igazgató asszonynyal, aki azonban mindeddig hajlíthatatlannak mutatkozott. Ám a többség hozzátartozói vagy nem tudnak arról, hogy felmenojük véres kezu gyilkosok társaságában
szerepel a kiállításon, vagy - ismervén az igazgató asszony és környezete stílusát és módszereit - úgy döntöttek, hogy akkor járnak a legjobban, ha nem bolygatják a dolgot.
De minden itt felsorolt tény apróságnak tunhet ahhoz képest, hogy a tettesek falára kétszer is kihelyezett fényképen Peto Lászlónak nem
sikerült önmagára ismernie, aminek azaz egészen egyszeru oka, hogy a képen nem o látható. Nem tudom, hogy hívják azt az embert, akinek fényképét az igazgató asszony postaládájába bedobták, az azonban bizonyos, hogy a fénykép nem Peto Iván édesapjáról készült!
*
Ennyit a történelmi hitelességrol, a szakmai igényességrol és az objektív tényfeltárásról. Ez ugyanis önmagában mindent elmond errol a múzeumnak csúfolt "History-Horror Picture Show"-ról.
Hogy egy történelmi kiállítás mitol lesz hiteles, annak megválaszolása nyilván rendkívül bonyolult szakmai kérdés. Abban azonban nem hiszek, hogy
e hitelességhez hozzájárulhat, ha az intézményt létrehozó és muködteto személyek megnyilvánulásai kísértetiesen rímelnek mindarra, aminek
mementójául a múzeumot szánták. Ennek megfeleloen megkérdojelezném, hogy ideális igazgatója-e a XX. századi terror borzalmait dokumentálni hivatott
múzeumnak az, aki politikai ellenfelérol azt mondja, hogy az ilyen embert "jobb idokben lelotték, mint a kutyát", vagy aki hatmillió zsidó elpusztítását a második világháború mellékes eseményeként minosíti. És vajon a legmegfelelobb kuratóriumi elnök-e Balázs-P. László, aki néhány hónappal ezelott, a szocialisták árokbetemetési javaslatára válaszként azt közölte, hogy o szívesen temet árkot, de csak ha elotte a békejobbot kínálók befekszenek oda, és rájuk hordhatja a földet. Mint ahogy kétségeim vannak annak a kuratóriumi tagnak, Tokéczki Lászlónak az alkalmasságával
kapcsolatban is, aki egyrészt nem is olyan régen még azon töprengett, hogy hogyan lehetne a kommunizmus eszméjét hatékonyabban terjeszteni az ifjúság körében, másrészt viszont éppen az elmúlt napokban publikált Magyarország legolvasottabb napilapjában egy valóságos antiszemita förmedvényt.
A mögöttünk hagyott XX. század a hazugságok évszázada volt. Mind szellemiségében, mind tartalmában, mind pedig muködésében e hagyományok
méltó folytatása a Terror Háza. Mindettol függetlenül persze lehet "fontos és támogatásra érdemes" intézménynek minosíteni, és minden más, valóban fontos, értékteremto és értékorzo közmuvelodési intézménynél kedvezobb muködési feltételek közé helyezni, csak akkor egyrészt továbbra sem kellene a szocialista párt történelmi identitásának kérdéseit bolygatni, másrészt nem kell majd csodálkozni, ha alkalomadtán ismét több tízezer agymosott
fiatalember áll csillogó szemmel a Kossuth téren, és hallgatja szent áhítattal az éppen aktuális Nagy Vezér szavait.
Dakota Presszó
A Terror Háza nem költségvetési szervezet.
Egyébként volt néhány vizsgálat eddig, jelzem, mindegyik eredménytelen - mármint a ballib célok szerint eredménytelen. A vizsgálatok biztosan átnéztek néhány elég komoly számviteli dokumontumot, nem csak ilyen összefoglaló jellegűt, ami PR produktum.
Itt ismét utolérhetőek vagytok: valami nem tetszik , akkor az rossz. igazi lenini bolsevik taktika.
És ez segít valakinek is?
Fogat fogért, szemet szemért?
Ennél többet néztem ki a mostani baloldali kormányból.
Bár ők a Pető féle indítványt nem szavazták meg.
Mondjuk inkább úgy, hogy a parlamenttől vártam többet?
De mindegy, Pető Iván csak folytatja az SZDSZ süllyesztését, ami engem alapvetően nem zavar. Sőt...
Kedves Dakota Presszó, zsuzsa és többiek
Az, hogy sok-e vagy sem napi 20 ezer telefonra, nem olyan egyszerű eldönteni. Végül is nem egy személy hívogatja a haverjait hanem több tucat munkatárs intézi az ügyeket.
Hogy a Szépművészeti Múzeum miért nem kap több pénzt (vagy pl. az MNM ásványgyűjteményében dolgozó arcok) azt jó lenne a kormánytól megkérdezni, ugyanis ha jól emlékszem legalább 6 MILLIÁRDÉRT vettek mobilt, a miniszeteri fizetések megemeléséről nem is beszélve.
Azután jól lenne arra rákérdezni, hogy most létrejövő Habsburg Intézet mire kap 250 milliót? Ők mire fogják költeni? Nekik nincs egy high-tech múzeumuk, de garantálom, hogy néhány zaftos megrendelésük lesz, kormányközlei ideológusok felé, hadd terjesszék az Igét.
És végül, kedves zsuzsa. Aki kultúrális területen dolgozik, az is társadalmi produktumot állít elő, épp olyan szolgáltatást, mint mondjuk egy consulting. A Terror Háza a társadalomnak ad tanácsot, hogy mitől őrizkedjen a jövőben.
