Látom, szereted a Karthágót és Gidó játékát. Én is. De nekem az etalon az első lemez előtti játékuk volt. A végleges felállásuk 2. koncertjét sikerült rögzítenem Unitra magnómmal 1980 januárjában. Általában elhajtottak a technikusok, de itt jófej volt. A Tuchel aljzat miatt csak a sztereó felét monóban, de akkor is egy egész élvezhető dokumentum lett a keverőből felvéve egy 120 perces kazetta egyik oldalára. Hihetetlen hogy szinte rá is fért a 60 percre, annyira pörgős anyagot adtak le! Hammond L100 760-as lezlin és rajta egy kis Roland monofón szinti volt Gidó hangszerparkja. (és árult egy fehérre festett Yamaha orgonát, melyet még a Ricsében használt)
Van pár igazi ritkaság rajta. Ezen a felvételem megosztom, egy hétig letölthető innen:
A hangzás egyértelműen Jimmy McGriff. Egyszerre Leslie és Marshall. Hogy ez a két cucc hogy volt összefűzve, nem tudom. Párhuzamosan két kimenettel, vagy a lezli mikrofon jelét továbbították a gitárcuccba, hogy hangosabb legyen a színpadon az orgona?
Jimmy McGriff mögött ugyan ott a dupla Marshall, de balra a sarokban a lezli a kerek tükör alatt is néha látható a szólója közben. A szám meg tisztára Rock Candy :-)
Nagyon jó soundja volt Emersonnak, Lorddal ellentétben, akinek minden albumon drasztikusan másképp szólalt meg a Hammondja (sokszor albumon belül is, pl. In Rock), ő már az első ELP albumon megtalálta a beállítását s attól többé nem tágított. Ez egy érdekes, a stúdió vágódeszkáján maradt Tarkus-részlet, hosszabb Hammond-szólóval: https://www.youtube.com/watch?v=jYI37rDHFyc
...igen...általában akkor használják az "ABC" kifejezést ha a full-generátoros-keyboardos-basszusos nagy klasszikus csövesekről van szó mint kategória, ezzel megkülönböztetve a (különben szintés csöves, forgógenerátoros) lefaragott spinet-modellek csoportjától... -V.
Pontosan! Valóban annyi a különbség hogy már nem a 25-ös sugaras, hanem 32-es konkáv basszpedálja van, plusz egy monofón csöves basszus szintetizátor. De általában ábécéznek, meg a kérdés is ABC volt, így erre nem tértem ki.
Ennek a kiterjesztett basszpadálos rendszernek nem sok igénylője van, nagy nehéz és olcsóbb is a csökkent kereslet miatt, így szerintem ebből alakíthatják a legtöbb hordozható "chop" orgonát.
Jól látszik a videón a méretes fakocka blokk jobboldalt a billentyűk után. Egyszer láttam egy C3-má rövidítettet. :-)
Emellett technikailag az RT-3 és a D-100-as is ide sorolható, amelyek gazdagabb lábbassz funkciókkal rendelkeznek, emiatt szélesebbek, nehezebbek, kevésbé praktikusak, és meglehetősen ritkák is. Jon Lord itt játszik egyen, ha épp úgy hajol, a jobb alsó sarokban látszanak az extra kapcsolók: https://www.youtube.com/watch?v=DGv-7jD-SvM
Én vagy 20 éve ismerem ezt az online rádiót. Sok felvételt lehúztam róla annak idején és cd-re is írtam. A viszonylag sűrű reklám, ill. a sok ismétlődő zeneszám azonban leszoktatott a hallgatásáról.
Nagy kedvencem a Triumvirat! Bár nem érték el az emersoni magasságokat, az aranykorszakbeli lemezeik kiegyensúlyozottabbak, elejétől a végéig kiválóak, mentesek mindenféle Emersonékra oly jellemző töltelékektől, bohóckodásoktól. Jürgen Fritz keyclick-es Hammond hangzása kiváló, a szintikhez is a legjobb érzékkel nyúlt.
Nemrég felfedeztem valamit az Omegától, ez az angliában felvett lemez Benkő László "leghammondosabb" pillanata, ráadásul úgy hallom, hogy ABC-n, amin amúgy sose látszott. Ti is így halljátok, vagy mégis spinet valami jó lezlivel?
