Semennyire. De komolyan. Lehet, hogy erosen hangzik, de katolikus testvereink valosaggal ujra es ujra megfeszitik Krisztust. En, protestanskent, ugy hiszem, hogy Jezus akkori aldozata elegseges volt, azt nem kell megismetelni, hanem eleg az o jotetemenyeibol reszesedni.
Elnézést amiért belekontárkodom hozzá nem értve.
Az áldozás sorána bor ivása végül is szimbólikus cselekvés. Igaz, Jézus vérét senki nem "szomjazná", már csak azért is, mert maga is egy szimbólum. Vagyis nem a bor mennyiségén múlik a dolog, mert nem a bor hordozza azt, amiért ezt a cselekedetet végrehajtod.
Persze úgy is lehet értelmezni, hogy ha ilyen kifogásokkal élsz végül is egy apró kellemetlenség miatt, akkor mennyire áldozol valójában.
Ezt a dillemmát nem tudod megkerülni azt hiszem.
De, hogy is van ezzel a borral? Olvasva az ótestamentumi előírásokat igen szolídnak tünnek fel a mi keresztény rítusaink. És egyéb vallásokban is megtalálható a rituális evés ivás, akár az istenség "elfogyasztása" is. De ez, legalábbis nekem annak tűnik, kicsit disszonáns a kereszténységgel. Vagy valamit félreértek?
Nem csodálom kedevs Bendegoose, hogy hiányérzeted van, hiszen a Biblia szerint az úrvacsorai bor által van közösségünk Jézus vérével! Éppen ezért a korai keresztényeknek a szájából még nem lopták ki a bort.
A 4. században következett be ezen a téren is döntő változás, amikor a testi, pszichikai kereszténység szövetséget kötött a pogány államhatalommal, s ennek eredményeként kialakult a katolikus egyház. Ebben az egyházban doktrinális szinten ekkor még többnyire a bibliai elvek voltak uralkodó pozícióban. Nem volt még úgynevezett egy szín alatti, tehát a hívek számára csak ostyával, bor nélkül végzett miseszertartás, hanem a bibliai úrvacsora volt gyakorlatban, tehát a híveknek az úrvacsorai bor által közösségük lehetett Jézus vérével, s annak természetfölötti áldásaival.
Nem volt csecsemőkeresztség sem, hanem hitre jutás után merítkeztek alá és születtek újjá a keresztények, amit olyan neves katolikus egyházatyák példái is mutatnak, mint a keresztény családban felnőtt, de csecsemőként tudatosan meg nem keresztelt Szent Ambrus, Szent Ágoston, Nagy Szent Vazul és sok más kortársuk felnőttkori vízkeresztsége.
Nem volt még szokás meghalt szentek közbenjárását kérni. Nem voltak az istentiszteleti helyeken vallásos tiszteletre készített szentképek, sem szobrok, sem ereklyék.
Nem volt még tévedhetetlennek minősített és minden más katolikus püspök fölött álló római pápa, nem volt kötelező papi nőtlenség, azaz cölibátus sem.
Nem hinném, hogy Jézus méricskél. Ez csak alig ivott, teht keveset kap, az többet, tehát sokat.
Egyébként nálunk abemártással való áldoztatás kikerüli ezt is.
Miért nem terjed el ez jobban?
Tudom, hogy annyi kis poharat tartani problémás, egy kehelyből inni pedig nem valami guszta.
De a "mártogatásos technikával" mindez megoldódik...
Urvacsoranal kap ugye az ember egy kis pohar bort a kenyer utan. Ti megisszatok az egeszet? Es aki nem szereti a bort, az veluk szemben hatranyban van?
