szerintem többféle dolog miatt idegesíthet a suttogás. az egyik az említett nemértés, aztán lehet valami mélyebb gyökere, valami rossz emlék, amikor hasonló helyzetben volt valaki (tudta, hogy róla suttognak, és nemjót) és ez a rossz élmény rögződött. aztán lehet hogy van valami hangösszetevő, ami a suttogásban van, hogy inkább zöngétlen hangzás, kellemetlenebb mint a normál beszéd. de lehet hogy valamikor egy túl nagy dózist kapott a suttogásutáló valami suttogásszerű hangból. a mamám, aki vegyész sokáig ült egy olyan színképelemző gépnél, ami egy mély hangzású búgást adott ki amikor szikráztatta a mintát. és egész gyerekkoromban azzal nyesztetett, hogy tekerjem le a basszust amikor zenét hallgatok. mert az neki szinte fizikai fájdalmat okoz.
a nem értés az nem mindenkinek okoz rosszérzéseket, én pl. kifjezetten szeretek számomra nem érthető dolgokat hallgatni. (nem biztos hogy ezzel mindenki így van) én úgy érzem, hogy mindenféle közlésben, ismeretlen nyelvben van valami olyan rend, ami nem fogható meg a verbalitás oldaláról. évekig jártam tudományos előadásokra olyan tudományokból amikhez nem értek, csak azért, mert szeretem hallgatni azt a szaknyelvet, egyúttal érezni annak a tudománynak a sajátos belső rendjét. ez elképzelhető hogy hülyeségnek hangzik, de szerintem nem biztos hogy az.
állásügyben én se töltenék ki pszichológiai tesztet, de csak azért, mert ez a számomra azt jelenti, hogy azon a helyen nincsen egyetlen olyan ember sem, aki a személyes benyomásai alapján dönteni merne. az olyan helyek meg nem érdekelnek.
teszteket kitölteni meg lehet tanulni. szerintem ezzel semmit nem tudnak meg senkiről. én (gyerekkoromtól töltök ki teszteket mert egy kutatás vizsgált csoportjába választottak ovis koromban) annyi intelligenciatesztet töltöttem ki már, hogy amilyen eredményekkel ma csinálom, attól képzelhetnék már mindenféle szuperletívuszokat magamról. de ez csak a gyakorlat. sajnos.
engem egy másik hang idegesít halálosan. amikor egy magyarnóta megszólal (véletlenül ott marad a petőfirádió...) és a féldallam prímbejátszás után beüt a cimbalom...... na az. én úgy tudok odaugorni a rádióhoz, hogy abszolút kockáztatom vele az egészségemet. szerintem elképesztő távolságokról bírok odaérni, az alatt a féldallamnyi hegedű alatt hogy kikapcsoljam.
Az a suttogás idegesít minket, amit nem értünk, vagy csak részlegesen. Éspedig azért, mert a suttogás önmagában nagyon valószínűvé teszi, hogy előlünk akarnak szándékosan elhallgatni egy számunkra fontos dolgot, ezért a nem jól értett suttogás kudarcélményre vezet. Ezzel szemben, ha tökéletesen megértjük a suttogás tartalmát, akkor kifejezett sikerélményünk is lehet. (Továbbá, akinek nagyon jó a füle, az feltehetően szeret hallgatózni (:-)...)
Általában a személyiség sokféle kapcsolatban lehet azzal, hogy valakit zavar-e suttogás. Eltekintve attól a triviális, és nem is személyiségi, hanem orvosi esettől, hogy az illetőnek rossz a füle, ha valakit zavar a suttogás, akkor esetleg:
- rosszabb a nyelvérzéke;
- gyengébb a felfogóképessége;
- türelmetlenebb, feszültebb;
- dekoncentrációra hajlamos;
- vagyis rosszabb munkatárs.
- Úgy tudom, akik gyakran előadnak, tanárok, marketingesek, mittudomén, szándékoltan halkabban beszélnek, mert ösztönösen jobban odafigyelnek rájuk, mintha "ordítanának".
Szerintem halkan, de nem suttogva ugyanolyan hangerővel lehet beszélni, viszont így egyáltalán nem idegesítő.
Talán az a bosszantó, hogy a suttogásban nincs meg az a "zöngésség", mint a halk, de nem suttogó beszédben.
En sem szeretem igazan a suttogast, mert tudom, hogy lemaradok vmi inforol. Egyreszt igy ugy erzem, hogy kimaradok vmibol, masreszt paranoias modon olyan erzesem lehet, hogy engem beszelnek ki. Szerintem a hasonlo jelensegek miatt vannak ezek a tesztekben.
Amugy en sem igazan ertek egyet a pszihologiai tesztekkel. Igaz, hogy infokat lehet megtudni a delikvensrol, de mivel az emberi lelek roppant bonyolult, ezert az ilyen teszt tulajdonkeppen nagyon nagyot tevedhet, vagy legalabbis jo esellyel rosszul hasznaljak fel a belole nyert informaciot.
"Én mondjuk tuttira nem vennék fel olyat, aki nem tagadja meg, hogy személyiségtesztnek vesse alá magát."
Ezzel azt akarod mondani, hogy Te nem töltenél ki ilyet, ha a humánerőforrásmanager eléd rakja? És ha esetleg ezen múlna a jövendőbeli meló? Végülis...
A szakmai kérdésekkel nincs is semmi baj. Ez a része teljesen normális. A "személyiségteszt" viszont marhaság s amellett ráadásul megalázó procedúra is. Az egész csak arra jó, hogy senkinek se kelljen igazán vállalnia a felelösséget egy jelölt felvételéért (vagy elutasitásáért). Hiszen ilyenkor "tudományos" módszerrel, "objektiv" méröszámok alapján hozzák meg a döntést. Pfuj.
Nem azt mondom, hogy tök mindegy, hogy egy munkatársnak milyen a személyisége, de többek között erre való a próbaidö, hogy ilyesmik kiderüljenek. Azalatt bármelyik fél minden további nélkül felbonthatja a szerzödést. Aztán meg jobb helyeken azért valaki el is beszélget a jelölttel felvétel elött. Ha az illetönek még annyi emberismerete sincs, hogy azonnal kiszúrja ha nagy a gáz, akkor nem oda való, öt kell kirúgni.
Én mondjuk tuttira nem vennék fel olyat, aki nem tagadja meg, hogy személyiségtesztnek vesse alá magát. Ugyanis ez már önmagában is sokat mond a delikvensröl. Azonkivül minél elterjedtebbek az ilyen módszerek, annál inkább közelit az igy nyerhetö infó a nullához. Tudniilik a jelöltek sem estek a fejük lágyára, s ha rászánják magukat, akkor kitünö könyvek és tanfolyamok vannak, ahol meg lehet tanulni a személyiségtesztek korrekt (sikerrel kecsegtetö) kitöltését. Az egész dolog szánalmas és nevetséges. Amellett jó sok pénzbe is kerül mind a munkáltatónak, mind a jelölteknek. De persze éppen erre megy ki az egész, ezért nyomulnak annyira ezek a "pszichológusok".
kb. 2 éve kitöltöttem egy felvételi tesztet, ahol szakmai kérdések + személyiségteszt voltak. Egyik izgalmas kérdés így hangzott: milyen gyakran szokott hányni?
pffffffffff
Komolyan kíváncsivá tettél. Egyszer idéztem már Karacs Lajosnét, a Munkáspárt világhírű gondolkodóját, miszerint "a politika demokratikus, de a termelés nem demokratikus". Napi nyolc+ óra parancsuralmi rendszerben: bizony, így megy ez. (kopogjuk le: egyelőre nem nekem)
Amit mondasz, úgy hangzik, mintha néha jól elagyabugyálnád a főnöködet, mikor az az ütőtött hüje mármegint véleményez.
De az is lehet, hogy Te tényleg a humanista szocializmusban élsz a világ egy kis védett szegletén:).
Na ne már hogy. Én is dolgozom, aztán mégse. A mai munkaerömet eladom, mert abból holnap lesz friss eresztés, miután kialudtam magam. És szerintem jól jár vele, aki megveszi, még ha nem is olcsó. De a lelkemet nem adom, mert abból csak egy van és az az enyém.
Engem a felvételi pszichológia teszt idegesit, nem a suttogás. Soha nem mennék olyan helyre dolgozni, ahol ez a belépö - aki aláveti magát ilyen vegzálásnak, annak nincs önérzete.
Néhány hete olvastam, hogy kutatók rájöttek, az infrahangok nyomasztólag hatnak és félelmet váltanak ki. Mivel állítólag a süvítő szélnek is van egy infratartománya, ezért lettek a széllelbélelt elhagyatott házakból meg a rengeteg erdőkből kísértetjárta helyek az emberi kultúrákban.
Talán azért, Myself, mert ha a munkahelyeden (meg nem engedhető módon) valakik sutyorásznak, akkor ez teljesen felb.., vagyis felborít téged, eztán csak a suttogásra koncentrálsz, így nem dolgozol 101%-os hatásfokkal.
Aha. Akkor miért van benne tudományosan megalapozott személyiségtesztekben? Olyanokban, amelyeket világcégek használnak leendô munkatársak tesztelésére.
Na hát akkor megmondom a tudományosat: hogy egyeseket idegesít a suttogás, másokat meg nem, annak ugyanaz a tudományos oka, mint annak, hogy egyeseknek a szőke nők tetszenek, másoknak meg a barnák. Vagy hogy egyesek imádják a spenótot, mások meg utálják.
:o)))
Időnként engem is idegesít a suttogás. Pl. vonaton, könyvtárban, vagy ilyesmi helyen valamiért jobban odafigyelek a suttogásra, mint a hangos beszédre. S ez olyankor zavar, idegesít.
