A bibliai Mennyország mérete kb. 2220km oldalhosszúságú kocka.
Jelenések könyve:21:16És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő. (sztadion(futam)=62,5 bibliai láb =185 m)
.
A bibliai pokol méreteiről nincsenek pontos adatok, de nyilván nagyobb befogadóképességűnek kell lennie, mint a Mennyeknek, hiszen a többség Pokolra jut.
.
Még néhány száz évet késlekedik az Apokalipszis, - újabb százmilliárdok születnek és halnak- bizony bővítési tervet kell kitalálnia a bibliaiihletőknek, különösen
a bibliai Laposföldnél a pokol bővítés problémás, bár a gonosz lelkek sűrítésével nyilván hő keletkezik, ami meg jó
Egyetértek veled, mikor azt mondod, hogy a halálnak fontos szerepe van, de ugyanakkor állítom azt hogy a halálnak az ember “küldetésére” nézve semmi értelme nincs.
Ez az első pillantásra valami ellentmondásnak tünik, de ha az embert (csak az embert) vesszük figyelembe, azonfelül nem csupán anyagias szempontból, akkor rájöhetünk arra hogy az emberre más várhat mint a legjobb esetben talán egy hosszú boldog megelégedéssel telt szelid halálban végződő élet.
Elképzelésem szerint, már mint gondolhatod az ember valamint az egész emberiség se, nem csak úgy véletlenül van itt a Földön, sőt az egész anyagi világ sem véletlenül jött létre.
Hogy valójában mi az egésznek a célja arra nem vagyok képes válaszolni. Annyit azonban merek állítani, hogy ez mind egy magasabb rendű értelmesség kifejezése.
Továbbá az ember (és ismét nem csak az ember) ennek a magasabbrendű “valaminek” – a hívők ezt Istennek nevezik – tökéletes “ötlete önmagáról”. Ismert az a tény is, hogy az ember még nem érte el a fejlődés végét, ebből következik az is hogy nem valósította meg a számára elrendetlt tökéletes isteni ötletet, hogy még sok dolog van amit le kell neki győzni, úgy a halált is mint “végső” ellenséget.
Ha így tekintünk rá, a halál nem lehet más mint egy akadály, ami az ember munkáját félbeszakítja. Lehet az ember teteme táplálék más élőlények részére, a halál az egyénnek, vagy tömegeknek nem kívánt, fölösleges, hátrányos esemény.
Hogy az ember mindenbe beleavatkozik, az még mindig az ember természetén belül történik, még akkor is ha a halálfölötti győzelemre törekszik, és ez nagyon jól illik abba a tökéletes isteni ötletbe is, ami az emberiség számára “el lett rendelve”.
Mejegyezhettem volna már az elöző írásomba is, hogy a halálnak fontos szerep jut....., nélküle az élet feltételei nem tarthatók hosszú távon.....
Az más kérdés, hogy mesterségessen egymást irtják az emberek, meg a természeti katasztrófák is tizedeleik......, nem beszéltem még a betegségekről, a járványokról..., balesetekről...
Szinte meghatározhatatlan, hogy kit mikor ér utol a halál.....és milyen minősítésben....
Az emberiség nem örök életre teremtetett! Istennek nem is ez volt a célja, de az ember már bele akart, akar és akar majd avatkozni a megmásithatatlanba! Csak a gyermeknemzés...., születés..., fejlődés...., majd halál értelmezhető logikusnak.....
Tudom, hogy egy hívőnek más az alternativ " benyomása"..., ami természetesen mások által meggyőzőtt tudati rögzülés
"Nos Ilig kutatásai érdekes történelmi dolgokat hozhat a felszínre és nem csak Ilig, hanem egyre több történész, régész, nyelvész, stb szakág elszánt búvárai.... Bizonyára eltelik még egy pár év ahhoz, hogy biztosabbat lehesen mondani, de semmiképpen nem szabad e lehetőséget kizárni!"
Kedves Paleo!
Nagyon is egyetértek. Nekem a kutatásaiknak az a nem elhanyagolható része a legizgalmasabb, ami magyarázatot ad arra, miérthogy csupán nekünk magyaroknak voltak (eleddig) 300 év- hibás idöszámításúak a krónikáink: például az ötszázas évek végére (595.) teszik a magyarok bejövetelét, vagy pl. 5 azaz öt generácót írnak Atilla és Álmos között ha jól emlékszem. S bizony igaz: Illig-ék nehezen fognak széles elismerést nyerni.
Érdekes dolgokat írtál, mivel bevallom nem értek mindig egyet, de főleg azt az általad feltett három kérdést tartom nagyon fontosnak, amire engedélyedell próbálnék válaszolni is.
„Mi értelme meghalni, ha van örök élet?”
A halálnak nincs értelme. A halál nem más mint egy tévedés, méghozzá a legnagyobb amit egy ember elkövethet. Az a változás amit mi halálnak nevezünk, amit majdnem minden ember elszenved, csak tudatunk hiányosságának bizonyítéka. Az élet folytonos változáson megy át, de magábanvéve állandó. Egy ilyen hatékony változás a halál is. De az embernek megvan a lehetősége hogy válasszon a halál, vagy annak egy könyörületesebb, kellemesebb, nagyszerűbb változatán menjen át.
„Mi értelme meghalni, ha van már megváltó?”
Mégegyszer : a halálnak nincs értelme.
Ami a megváltást illeti, talán lehetne úgy fogalmazni, hogy az előbb említett választék a halál és annak könyörületesebb változata közöt, nem más mint :
Vagy megváltjuk saját magunkat, úgy a halál könyörületesebb nagyszerűbb változatát választjuk, vagy arra várunk míg rajtunk kívül valaki más megvált bennünket, ami azt jelenti, hogy el kell szenvednünk a halált.
„Megváltott, avagy mégse?”
A keresztény vallások a Megváltóról beszélnek Názáreti Jézus Személyében. Ez nem tévés, de nem is teljesen helyes. Szerintem helyes az az állítás, hogy Nazáreti Jézu megváltotta az Emberiséget, csak éppen a magyarázat helytelen. Jézus nem a szenvedésével, az erőszakos kereszthalálával váltotta meg az emberiséget, hanem tanításával és példájával, amivel felemelte az ember tudatát arra a szintre ahol felderítheti isteni származását. Ahol megszerezheti a választási lehetőséget, hogy várjon a megváltóra és válalja a halált vagy válassza annak könyörületesebb, nagyszerűbb változatát.
Nagyon sok félelmetesen új kijelentés küszöbén áll a hívő világ
Az új kijelentésekkel szkeptikus vagyok. Nincs bibliai alapjuk.
Ahhoz hogy az Isten országa eljöjjön erre a világra, tudnunk kell hogy mi van a mennyben. („Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen a földön is”)
Nem nekünk kell tudni, hogy mi van a mennyben, elég ha az Isten tudja. Isten nyugodtan akarhat mást a mennyben, mint a földön.
Swedenborg könyvét természetesen ismerem. Az túlzás, hogy betqrQl-betqre elvastam, mert az az igazság, Swedenborg annyit tudhat a MennyrQl és Pokolról, mint te vagy én, vagy bárki más...
Ugye valamikor megírták az újszövetséget......és egyszer sorra került évszázadokra a kanonizálás..., talán 300-400 körül...., vagy annál később... Ma 2002-t írunk..... és még most sem tudjuk biztosan, hogy mikor is írták meg a véglegesített " újszövetségi" iratgyüjtemény eredeti példányait...., avagy mikor is fércelgették, módosították azokat a másolataikban!
Pontos időt meghatározni képtelenség egyenlőre....
Nos Ilig kutatásai érdekes történelmi dolgokat hozhat a felszínre és nem csak Ilig, hanem egyre több történész, régész, nyelvész, stb szakág elszánt búvárai.... Bizonyára eltelik még egy pár év ahhoz, hogy biztosabbat lehesen mondani, de semmiképpen nem szabad e lehetőséget kizárni!
Dániel könyvét sem Dániel írta, hanem évszázadokig fejlődött, mint Ésaiásé, Jeremiásé, Ezékielé.....
Nagyon sok félelmetesen új kijelentés küszöbén áll a hívő világ, és most sokan keresnek. Legalább akkora látás váltás előtt állunk, mint amivel a zsidókból lett keresztények szembesültek a Jézus idejében.
Ahhoz hogy az Isten országa eljöjjön erre a világra, tudnunk kell hogy mi van a mennyben. („Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen a földön is”)
Az Úr erről gondoskodott, de mint minden küldöttét
megpróbálták megölni, vagy elhallgattatni, vagy
agyonhallgatni, úgy van ez most is. De ahogy a mustármagból kinő a fa, úgy nem lehet visszatartani az Isten országának eljövetelét sem.
Elhívott egy embert az 1700-as években, akinek megmutatta az odaát való dolgokat, és megparancsolta, hogy írja le, és adja közre itt.
Amikor először olvastam, úgy reagáltam rá mint a legtöbben, de be kellett látnom, hogy igaz ember volt, és nem a magáét mondta. Az Úr már előre felkészített arra, hogy el tudjam fogadni, bár látszólag nagy ellentmondásokba ütköztem. Meg
kellett ilyenekkel birkózni az első keresztényeknek is.
Pl.: Az az Isten aki azt mondta hogy szemet szemért, később azt mondta, hogy aki megdob kővel dobd vissza kenyérrel
(Megváltoztatta a szavát amit felbonthatatlannak hittek). A farizeusok nem tudták ezt kezelni csak az értelmes halászoknak csillant.
A magyar honlapja : www.extra.hu/swedenborg
Itt több műve megtalálható.
A Menny és a Pokol a látottak és hallottak szerint-címü könyvéből ajánlom a kérdésedre az Angyalok foglalkozása a mennyben (387-394.pontig)című részt, valamint az Urvcsora-című füzet 731. pontjától kezdődő részt.
A kezdő lelkek felmennek mennyei öltözékért és a hetedik égből pedig a földre utaznak egy kis szellemi kiképzésre...., de vannak akik más bolxgókra kapnak beutalót.... : )))
Idézem egy buddhista tanitorol láma Ole Nydahl-t: Borzalmas történeteket mesélt a nyolc forro, és a nyolc hideg pokolrol, a szomszédos poklokrol, és a néha-néha poklokrol. Több fajta volt. Az egyikben a a lények különbözö modon megölték egymást, aztán felébredtek egy hideg széltöl, ujra kezdték. Más poklokban oriási üstökbe tették öket, melyben fém volt, vagy a férgek ették meg öket. Az egyik fájdalom rosszabb, az egyik pokol visszataszitobb volt, mint a másik. Ha valaki nem vigyáz, könnyen odazuhanhat.....
Hasonloan Pelgrimhez, azt mondom: A poklokat mi teremtjük saját magunknak! Mindenkinek van egy saját különbejáratu pokla, ahol halála után leledzik a többi hasonloval... Ugyanigy a menyországot is.
Tehát: nincs társadalom, rétegzödés, fölé- és alárendeltség, csak az lélek hatalmas teremtö ereje..
ha jól tudom, van erről egy koan is.
Valamely buddhista bölcset megkérdez egy kínai (vagy mittommilyen császár), hogy mi van a halál után.
Mire az: -Hát honnan tudjam én aztat?! -Dehát te vagy XY, a nagy bölcs!- csodálkozódzik a császika.
-Az lehet, de halott még nem vagyok.
A pokol és a menyország nem földrajzi hely, az a tudatnak egy állapota, ennek következtében nem szűkségszerüen a halál után következő valami, és habár a képzeletben létezhet pokol vagy menyország társadalma, a valóságban nem létezik. Igaz az azonban hogy a tudat állapota visszatukröződik az ember körülményeiben, cselekedeteiben gondolatainan, onnan az a nagy különbség a társadalmi rétegek vagy egyének között.
A halálon túli életről még kevesebbet tudunk. Egy elterjedt vélemény az, hogy az elhunyt egyén tudata (lelke) sok esetben csak idő után jut a belátáshoz, hogy továbbá nem tagja az élők társadalmának.
Ez a belátás csak nehezen hatol át hozzá, az élni akaraás gyakran megakadályozza azt, a vele megtörténteket gyakran csak egy rosz álomnak tekinti, vagy egyszerűen nincs is tudomása róla.
A tetem elégetése egy hatékony eszköz, amivel az élők az elhunyt tudatát helyes belátáshoz igyekeznek juttatni. De a természet is gondoskodik arról hogy az elhunyt egyén tudata végül belássa, hogy meghalt. A halál után a tudatot, a test hiányában - a saját állapotán kívül - nincs ami továbbá korlátozná, bárhol jelen lehet, hasonló képpen mint most gondolatunk azonnal bárhova eljuthat, azzal a különbséggel, hogy a gondolatunk nem vagy csak ritkán figyelhet meg valamit távol tőlünk, míg a tudat, amit a test már nem akadályoz képes a megfigyelésre. Úgy a vágyaknak, a kívánságoknak sincs akadályuk és azonnal megvalósulnak.
Míg nekünk élőknek a határ az élők és a halottak között olyan élesen lerajzolódik, az elhunyt tudatának ilyen tapasztalatokra van szüksége, hogy beláthassa mi történt vele. Tény az is, hogy míg a test bomlásnak indul a tudat nem megy át egy ilyen hatékony változaton, állapota csak lassan váltózik, úgy az egyén aki a föld porában kúszó mászó féregnek érezte magát, az nem váltózik gyönyörű tündérré. De eljön az idő, hogy belátja mi történt vele, hogy tévedett, hogy hagyta testét megsemmisülni, hogy nem volt képes elérni a számára elrendelt tökéletes isteni ötletet.
Ez a belátás ösztönzi a tudatot az ujjászületésre, hol a tudat ismét fizikai korlátozásokba szorul és szorossabban illik a halál előtti állapotához. Bármennyire is reméljük a halál tehát nem viszi tudatunkat egy magasabb szintre, „menyországba” vagy netalán a „pokolba” Ha életünk folyamán a "pokolban" éltünk, akkor az folytatódik.
Nem leszünk mindentudók se egy varázsütésre a halál által, mégis mondhatjuk hogy tudatunk kibővül, látáskörünk kiszélesül, láthatjuk szerettetteink igazi nagyságát, szépségét, azok sokkal szebbek és nagyszerűbbek lesznek mint azlőtt ismertük őket. Szerelmesek szó szerint egymásba vegyülnek, eszményeink nem csak távolra kitüzött célok hanem saját lényünk részévé vállnak.
Természetesen nem mindenki hal meg tudatlanul, van aki halála pillanatában nagyon tudatos, és ha egy ilyen valaki „visszatér”, akkor azok tanuskodnak „halálközeli élményekről” amiről az utóbbi években olyan sokat lehetett hallani.
