Ma a Margit-híd budai hídfő villamosmegállójában kis zápor közepette érkeztem meg, ernyővel a kezemben. Beálltam egy váró alá és összecsuktam az ernyőmet. Az előző villamos az orrom előtt ment el, pontosabban hagytam elmenni, mert csak a végét csíptem el és oda nem szeretek beszállni, mert ott mindig sokan vannak. Szóval tudtam, hogy van egy kis időm a következőig. Teljesen észrevétlenül el kezdtem szemügyre venni a körülöttem várakozó embereket és figyelemre méltó dolgokat, ahogy általában ilyenkor szoktam. Átnéztem a szemközti megállóba is, ahol azt vettem észre, hogy egy lány pont elkapja a pillantását rólam. Gondoltam, bizonyára véletlenül felejtette rajtam a szemét és folytattam a céltalan bámészkodást. Kisvártatva ismét a lányra néztem és ismét azt láttam, hogy egyértelműen rámpislant, majd elnéz másfelé. Csodálkoztam, mert különösen kellemes, visszafogott , de csinos kreatív, guszta öltözékű, kimondottan szép szemű és arcú húszas évei eleje-közepe felé járó csaj volt, nála sokkal csúfabbakk és idősebbek sem szoktak megnézni engem, pláne nem többször. Gondoltam, teszek még egy 1-2 próbát: a "közelbe" helyeztem a nézésemet, hogy ha rámpislant, azonnal észre vegyem, de úgy, hogy ő ne vegye észre, hogy én észrevettem. Nos, észrevettem. Nem egyszer, legalább kétszer-háromszor tapasztaltam egyértelműen, hogy lopott pillantásokkal illet, majd zavartan elkapja a tekintetét. Mivel kimondottan tetszett nekem, elhatároztam, hogy lebuktatom magam, mármint hogy vegye észre, hogy én látom, hogy néz és érezze, hogy nekem is tetszik.Tettem mindezt úgy, hogy egyértelműen rátapadtam szemeimmel a szemeire és vártam, hogy újra rám nézzen. Pár másodperc telt csak el és a tekintethal tekintethorgomra akadt: a lány rám nézett és meglepődésére a nyílt tekintetemmel találta szemben magát, amit egyáltalán nem terveztem levenni róla. Meglepődött, olyannyira, hogy zavarában még a pillantását is elfelejtette levenni rólam. Mintha először azt hitte volna, hogy csak véletlenül bámulom. Aztán miután 4-5 másodperc konkrét szemezés után rájött, hogy nézésem teljesen tudatos, végül kicsit levette a tekintetét. Én is erőt gyűjtöttem a következő menethez. Erőgyűjtés közben viszont láttam, hogy jönnek a villamosok mindkét oldalról és már csak másodperceim vannak ahhoz, hogy akármi is történjen kettőnk között, ami közös történésnek nevezhető. Ismét a szemébe néztem és innentől eszem ágában sem volt megszakítani. Jobb híján azt találtam ki, hogy valahogy megpróbálom marasztalni. Hogy ne menjen el a villamossal és akkor át tudok menni hozzá beszélgetni. A villamosok megállíthatatlanul közeledtek. Én néztem Őt egyfolytában, Ő is egyre sűrűbben nézett vissza és közben el-el mosolyodott. Közvetlenül, mielőtt a beérkező villamosok eltakarták volna egymást és minket is, még annyit mondtam egyenesen a szemébe nézve, hogy " NE MENJ MÉG EL! " . Látta , hogy mozog a szám és hozzá intézem a szavakat, de nyilvánvalóan egy hangot sem hallott belőle. Egyértelműen rám mosolygott, és a villamosok beérkeztek. Még az üvegablakokon át fel-felvillant a szemembe néző mosolygós arca, aztán elvesztettem. Az ajtó kinyílt és én nem szálltam be. Nagyon reméltem, hogy Ő sem szállt be az övébe. A villamosok ajtajai bezáródtak és indultak tovább. "Ott lesz, ott lesz a megállóban, ott maradt, nem szállt fel, mert hallotta, ahogy kértem rá, vagy legalábbis leolvasta a számról"-mondtam magamban.
A villamosok elmentek és a szemközti megállóban nem volt senki. Többször végigpásztáztam a helyszínt, de nem láttam. Eltűnt, elment a villamossal. Ekkor a nap szikrázóan sütni kezdett, az eső pedig még jobban esett. Zavart voltam és felkavarodott. Jött a következő villamosom. Azt hittem, hogy Ő leszállt a következőnél, felszállt erre és visszajött vele. Hozzám. Leszállt valaki, aki egy kicsit hasonlított rá. Még a szemembe is nézett, ahogy jött felém. Aztán ment tovább, nem ő volt az. Megvárta még egy villamost, hátha azon lesz, azon jön vissza hozzám, hogy megismerkedjünk. Igenis ennek sok esélye volt ott és akkor. De nem volt rajta a következőn sem.
Erre viszont már felszálltam én és hazamentem.
Milyen kevés kellene a boldogsághoz és mégis milyen messze van. Elment a szemközti villamossal és lehet, hogy soha többé nem találkozunk.
Pár éve egy szórakozóhelyről jöttünk ki a haverommal, kissé piásan (srác vok). Kijött egy csaj is, aki ott hagyta a társaságát, egyedül volt. Odaléptem hozzá fülig érő szájjal:
- Szia, van egy ötletem. Érdekel?
Meglepődött, de a széles mosoly miatt ő is elmosolyodott:
- Persze...
- Veszünk egy-két üveg piát, és felmegyünk hozzád! Oké?
- Oké...
Két napig ott voltunk nála (albérletben, külvárosban). Ittunk, dugtunk, főztünk, aludtunk, és még sokáig jó barátok maradtunk... Szuper volt.
Az én egyik sztorim: Lakott a környékünkön egy srác, akivel gyakran összefutottunk utcán, buszon, stb. Sosem szóltunk egymáshoz, de jól látható volt, hogy tetszem neki. Egyszer aztán egy "okos" kérdéssel megszólított: nevezetesen, nem tudom-e, mikor jön a busz. Beszélgetésbe elegyedtünk, de aznap én nem ott szálltam le, ahol szoktam, tehát félbemaradt. Másnap újfent összefutottunk a buszon, csak éppen elfele menőben. Megváltoztatta eredeti utitervét, és velem jött a 4-es villamossal, csak hogy beszélgethessünk még. Előbb szálltam le, mint ő, elkérte a telefonszámomat. De a villamos már a megállóban volt, gyorsan előkaptam egy névjegyet, és a kezébe nyomtam. Eltel két nap, és nem hívott. Aztán egyik este becsöngetett. Kiderült, hogy véletlenségből nem a saját névjegykártyámat adtam neki, hanem egy ismeretlen férfiét. Akkoriban állásinterjúkra jártam, ez egyiken kaptam. De fölhívta a pasast, és engem keresett. A pasi nem emlékezett már rám, és a srác elindult megkeresni, mert nagyjából tudta merre lakom, és azt tervezte, minden házban megnézi a levélládákat. Szerencsére elsőre megtalált. Megadtam a valódi telefonszámomat, elmentünk együtt egy kávézóba beszélgetni. Olyan sokáig dumáltunk, hogy éjszaka lett, és már csak gyalog tudtunk hazajutni. Menet közben kiderült, hogy én vagyok az idősebb 3 évvel, ettől megrémült, és már csak a barátságát ajánlotta fel. Attól fogva került, a buszról is inkább leszállt. Sosem lett belőle semmi. Kivéve, hogy nemrégiben láttam a Viasaton a lakásátalakítós műsorban. :-)
Szia ! Sokan vannak a neten mindenfele ember barmikor johetnek ujak szerintem itt nem lehet altalanositani epp a nagy fluktuacio miatt. Lehet az egyik internetezo epp hozzadvalo lenne. En nem altalanositanek.
Egyes nok a forumon csak egy olyan fantazia kereteben tudjak elkepzelni az ide iro fickokat, hogy azok verik a faszukat forumozas kozben. (es pesrze kozben a meg ok az eretlen taplok :) Kivancsi lennek ennek mi lehet az oka.
"Internetes úriemberek". Aki a szoba sötétjébe bújva, virtualitás biztonsága mögül, hosszas fogalmazást követően jól megmondja az általa vélt frankót. Majd elégedetten dől hátra székében magabiztos vigyort erőltetve ábrázatára, miközben egyik kezét gatyájában felejti kitudja milyen célzattal? Majd egy elhaló, de sokatmondó IGEEEN tör elő intelligensnek nem mondható, de annál nagyobb arcából? Aki itt éli ki magából mindazt, amit szülei jelenlétében gondolni sem mer? Gratulálok! A fórumon regnáló habitushoz, egyes itt kielégülő degenerált, és mégis anya kedvenceinek megnyilvánulásához. Felhívnám a figyelmet: Személyeket, neveket nem jelölök, a célzás távol áll tőlem! Nehogy valakinek betörjön feje a nagy felismerés közepette. Akinek nem inge...
Nota bene: Inkább 20 sarki bunkó mosolya, mint egy Internetes úriember sora. Hangvételemért jobb érzésű lányoktól, fiúktól bocsánat. Ismételt megnyilvánulásom idomulását, az adott színvonalhoz mérten garantálhatatlannak érzem, így eltekintenék a fórum passzív olvasatától és elköszönnék. "Csókoltatok" mindenkit!
Na ugylatszik az is talalt. Kb. ezt vartam. Van nehany dolog amire megtanithatnalak, ha te cserebe megtanitasz engem ilyen ongolokat rugni. Egyebkent a sztoridnak volt egy hatarozott hangulata, hogy ugymondjam, bukeja, amit pont olyan szavakkal lehet jol eloadni mint a hanyas, stb..
Gazdag szókincs: egy kapcsolat élettel összeegyeztethetetlen lenne, amennyiben ebben merül ki valamelyik fél szókincse. Vagy mégsem? Mester taníts! Mond meg mit, kivel és hogy éltem meg. Lássuk a te szókincsed: rákattanás, bamba, vigyor, kretén, hányás. Ennyi. Egy utcán kommunikációt kezdeményező férfi maga után vonja a kretén jelzőt? Nem tapasztaltam szellemi, testi visszamaradottságot ill. idiotizmust sem. Veled kapcsolatban, inkább merül fel e problémák meglétének ténye.
Nyilvan telibetalalt (pedig nem jellemzo ra mert bandzsi :P) ha ennyire szep koltemeny megirasara osztonzott. Felvetesre sertessel reagalni, kesz lebukas.
Kedves Valllentttyin!
Nem szereted az ilyen diszkrimináló pasasokat kezdetű mondatod viccként, értelmezem. Ismét jót nevettünk falusi versenyzőnk humorán. Viszont a nőknek mindegy kezdetű mondatod erősen általánosító hangvételt vett. Valóban nem hátrány, ha "jól néz ki az ipse". De vajon egyenlő ez, a jóképű ipse minden külsőségét meghaladó tulajdonság, figyelembe nem vételével? / Erre a mondatra való reflektálás előtt, olvasd el újra és újra, tedd magad vízszintesbe, mély levegő be, majd ki, beh, kih, kih, kih... bocsánat. Tehát: megfelelő ventillatio-t követően mélyülj el való lényedben, centralizálj mondandóm releváns pontjaira. Szövegértésért kérd a közönség segítségét, felezz, telefonálj, fogalmazd, cenzúrázd, majd tedd adekvát topic-ba. Had legyen ma este, merevedésre okot adó élményed.
Hölgyekkel szembe nézni. Állni a tekintetüket. Koszos kutya simogatásakor. Magyarázkodás nélkül. :-)
Ó, már korábban is észrevettük. A sármod, a finomság, az a cizellált humor, az a hihetetnel önirónia. Hiába, a kutyabőr az kutyabőr, a szárny az szárny. Mióta ükapám elkártyázta az uradalmat a Kárpátokban, még a libatollnak is örülünk.
Sőtt, egyenesen gyönyörű történet ahogy evlynroe rákattant a szép magas, az utca közepén bambán vigyorgó ,gazdag szókincsű (szia) jóképű kreténre. Megyek hányni.
Nem szeretem az ilyen diszkrimináló pasasokat. A kóbor kutyát megsimogatta, bezzeg a zebrát már nem.
Persze a nőknek mindegy, elég, ha jól néz ki az ipse, a többit már belemagyarázzák.
Ismerkedés az utcán:
Egy téli délután siettem utolsó gyakorlati órámra, mikor előttem pár méterre felfigyeltem egy magas, jól öltözött határozott léptű férfire. Éppen egy kóbor kutya felé nyúlt simogatás céljából. Ekkor már mosolyogva haladtam mögötte, még mindig tartva a távolságot. Megállt egy zebra előtt és hátrafordult. Egyenesen rám nézett. Követett szemével még mellé nem értem. Ekkor még bátor voltam, biztosra vettem ő jön előbb zavarba, ő kapja el majd tekintetét. De nem így történt. Határozottan, de kedvesen mosolyogva nézett rám. Zavarónak és túl hosszúnak éreztem ezt a pár pillanatot, így elfordultam. Majd óvatosan meggyőződtem róla, figyel e még. Ekkor egy, Szia hagyta el száját. Már ekkor levett a lábamról, így nem tiltakoztam a további kommunikáció ellen. Pár együtt megtett lépés után kiderült ki, hogy a hely ahová tartunk közös. Mikor oda értünk elérhetőségeim iránt érdeklődött. Nem bocsátkoztam részletekbe egyéb okok és idő szűke miatt, így végül sem címem, sem telefonszámom nem kapta meg. Ennek ellenére megtalált pár óra múlva. Ekkor derült ki, hogy én, mint diák érkeztem aznap este egy gyakorlati órára ő, pedig mint, báty ugyanazon óra tanárához. Találkozást randi követett, vacsorát reggeli, majd közös heteket közös hónapok. Egyszer megkérdezte nem tartottam-e tolakodónak ismerkedésünk kezdetét. A válasz nemleges volt. Határozott, udvarias, és egyben vonzó férfi szelíden közelít. Mi ebben a tolakodó? :)
Főleg a szex érdekelne, ha lehet, arról részletesen írj.
Ja, még egy ismerkedési ötlet: hátulról óvatosan megközelíted, aztán váratlanul (mármint neki - te számítani fox rá) lesmárolod, és két perc nyelves után azt mondod: bocs, de már nem bírtam tovább, viszont most rohannom kell.
