Szerintem mondjuk a statusztorvennyel kapcsolatban is lehetne a kormany hatarozottabb. Pl. a mostani botrany a Veressel, akik a szlovakiai magyarok szamara akarta elerhetove tenni a statusztorveny tamogatasait. Szerintem teljesen igaza van. Ezt a kormanynak fel kellene vallalnia.
felhozom újra ezt a topicot...
a baloldal egyre nyílvánvalóbb hülyeséget csinál, így balosként (ez nem mszp szavazót jelent) szintén kritizálnám kicsit a:
1, gazdaságpolitikát. nevezetesen a forint erősségét, ami lehet, hogy jót tesz az infláció alacsonyan tartásának és az import olcsóságának, de drágítja az exportot, azonnal jelentkező munkanélküliséget teremt, mellesleg amit az infláción vesztünk gyengébb forint esetén az tavaly is szétosztásra került az év végén...
2, a gázáremelést. legalábbis ekkora mértékben. ha már az előbbiek alapján inflációellenes politikát folytat a kormány, miért az egyik leginfláció-generálóbb ágazatban, az energiaszektorban hajt végre áramelést?
Tamas Gaspar Miklos a mai Nepszabadsagban azt irja Kincses Elod aggalyaira a dec. 1. kapcsan kibontakozo botrany miatt, hogy Gyulafehervar alapjan kell a magyaroknak teruleti autonomiat kovetelni:
"– Önök (a romanok) december 1-jén ünneplik az országgyarapítást és a nemzeti egységet. Mi hajlandók vagyunk (lenyelve fájdalmainkat és sérelmeinket) jóindulattal nézni ezt, ha önöknek az eszükbe jut, hogy a szocdem Goldis és a szocdem Flueras által ihletett egyesülési dokumentum nekünk, erdélyi magyaroknak kulturális és kantonális autonómiát ígért, kisebbségi jogvédelmet és sok egyebet, és nyolcvan évvel később ebből még sok minden nem teljesült. December 1-je nekünk se lesz tragikus dátum, ha kulturális önállóságunk és közösségként való megmaradásunk biztosított."
Ez butasag szerintem.
1, Gyulafehervar antidemokratikus volt 2, etnikailag homogen gyules 3, egy olyan kiralyi Romaniahoz valo csatlakozast mondtak ki, amelyet evszazadok valasztottak el egy modern, demokratikus Magyarorszagtol 4, a nemzetisegi elvek mar ott a papiron is csak irott malasztnak szamitottak es semmilyen garancia nem volt arra, hogy betartjak azokat 5, meg ha ezek a feltetelek pozitivak is, az erdelyi magyarsag szamara mindenkeppen egy mohacsi meretu katasztrofat jelent, hogy elszakitottak oket az anyaorszagtol.
Diplomaciai ballepes - errol mar a roman lapok is igy cikkeznek.
Miert nincs vegre egy olyan kormanyunk, amely a liberalizmust es internacionalizmust nem teveszti ossze a sajat nemzeti serelmeink elvtelen feladasaval, es a nemzeti serelmeinket nem teveszti ossze az ostoba nacionalizmussal? Miert csak ez a ket polus letezik?
Mi tagadás, mazsola vagyok, meg nem is olvasok el minden kisregényt :)
Olyan aranyos, hogy itt gyakorolja be a retorikai szófordulatokat egy képviselő.
Basszamegezni én is szoktam munka közben, amúgyis K-Európában csak az nem káromkodik, aki nem dolgozik. Mondjuk nem túl úrias.
Kedvenc retorikusom egyébként Kossuth, de OVI is ott van a szeren. Kemény meló egy jó beszédet összehozni, hitelesen előadni vagy improvizálni, pedig igazi művészet.
Kevesen tudják például, hogy OVI híres, Nagy Imre temetésén elmondott beszédét majdnem teljesen elmondta már korábban március 15-én. Ha úgy tetszik, begyakorolta.
Lebuktam? Bocikám, kedvesem, másfél éve indexezem a saját nevemen, rendszertelenül bár, de kitartóan. Ha megengeded, idemásolom az első hozzászólásomat - csak hogy lásd, mennyire igyekeztem inkognitóban maradni :-)
"Kedves olvtársak! Pénteken olvastam bele a Lamperth Mónika nyitotta topicba és a sok offtopic hozzászólást látva úgy gondoltam, nyitok egy ehhez hasonló topicot. Azt hiszem ugyanis, Lamperth Mónika ötlete jó, már ti., hogy egy rábízott törvényjavaslatról az Indexen keresztül próbálja az érintettek véleményét kérni. Tagadhatatlan viszont, hogy azoknak az olvtársaknak is igazuk van, akik úgy gondolják, hogy ha az MSZP egyik politikusa nevét is vállalva megszólal az Indexben, akkor ők bizony nem egy ilyen szűk, speciális szakkérdésről szeretnének vele eszmét cserélni. Arra gondoltam tehát, hogy amolyan „ide lőjetek” stílusban a saját nevemen megnyitok egy olyan topicot, ahol az érdeklődők kérdéseiket föltehetik, véleményüket elmondhatják, és majd én igyekszem válaszolni rájuk. Alfalfa azonban megelőzött, úgyhogy most egyszerűen beszállok ide és megpróbálok viszonylagos rendszerességgel válaszolni azokra a kérdésekre, amelyek az MSZP-re vonatkoznak. (Arra, hogy Mónika hogy van, nem tudok válaszolni, darab01 –gyel viszont nem randiznék, de ő bizonyára nem tőlem várja a választ.) Nem tudom, lx beéri-e velem, de ez legyen az ő gondja.
Először magamról néhány szót. A nevem Szabó Zoltán, a „G” a Gábor rövidítése, és világéletemben csak olyankor használtam, ha szükség volt arra, hogy megkülönböztessem magam a többi Szabó Zoltántól, mert annyian vagyunk, mint kutyában a bolha. Most szükség volt rá, mert a „Szabó Zoltán” azonosító az Indexen is, meg a Freemail-en is foglalt volt. Ezt megelőzően az egyetemen használtam utoljára, mert a tanszéken egy időben hárman(!) is voltunk Szabó Zoltánok, állandóan egymás leveleit bontogattuk föl. 1994 óta az MSZP színeiben országgyűlési képviselő vagyok, 1994-98 között Budapest 10. sz. választókerületéből, 1998 óta az országos listáról. 1994-ben az Európai Integrációs Ügyek Bizottságának tagja lettem, továbbá az országgyűlés Európa Tanácsba küldött delegációjának tagja, 1995-ben a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára. Az 1998-as választás után a kulturális, valamint a külügyi bizottság tagja lettem, ez utóbbiról január 1-vel lemondtam, mert az akkor megalakult informatikai bizottságnak lettem tagja. 1998 októberében Budapest VII. kerületének polgármesterévé választottak.
Igen, (és itt mindjárt válaszolok alfalfának a 25-re, meg névtelennek is) én az a Szabó Zoltán vagyok, akinek a parlamentben kicsúszott a száján, hogy „basszameg!”. Mónika ezzel kapcsolatban nem gondolt semmit, mert nem hallotta. Az ülésteremben ugyanis ez nem volt hallható, csak a zártláncú TV- közvetítésben, és ott is nagyon kellett hozzá figyelni. (Pechem volt, az RTL Klub egyik riportere nagyon figyelt, meghallotta, és szenzáció lett belőle.) A történetet már ezerszer elmeséltem; interpelláltam a belügyminisztert és a viszontválaszom pár másodperccel hosszabbra sikerült a megengedettnél, így éppen a poén maradt le végéről. Ezen bosszankodva káromkodtam el magam, álmomban sem gondolva arra, hogy a közvetlenül mellettem ülő képviselőn kívül bárki is hallhatja. Sajnos azonban a technikus későn kapcsolta ki a mikrofont, és így behallatszott. (Nem mintha mentségemül szolgálna, de azóta csaknem ugyanez előfordult az ifjabb Bush –sal is. Az egyik kampányrendezvényen meglátott egy liberális újságírót, aki a bögyében volt, és nem sejtve, hogy a mikrofonja már él, meglehetősen dehonesztáló és kevéssé szalonképes megjegyzést tett rá, amelyet ugyan csak Dick Cheney fülének szánt, de azért 24 óra alatt bejárta a világsajtót.) Minden lehetséges fórumon elnézést kértem azoktól a hallgatóktól, nézőktől, akiket ezzel megbotránkoztattam, és ezzel a magam részéről lezártnak tekintem az ügyet. Itt is. Szeretném előre bejelenteni, hogy akárhány hozzászóló próbál a következőkben azzal szívatni, hogy az orrom alá dörgöli, nem fogok válaszolni rá. Nem vagyok különösebben büszke erre az esetre, de szégyellni sem vagyok hajlandó magam miatta. Az vesse rám az első követ, akinek még sohasem csúszott ki a száján ilyesmi, ha váratlanul valami kellemetlen dolog történt vele.
És igen, azonos vagyok a VII. kerületi polgármesterrel, aki jobbos olvtársaink (no, meg a Demokrata és a Magyar Fórum c. filoszemita hetilapok) szerint saját kezűleg tervezett címert kerületének, nehogy a vörös csillag és a menóra kimaradjon belőle. Csak tájékoztatásul szögezem le, hogy a vita hatására nem változott a véleményem: a címert nem én terveztem, hanem heraldikus, semmiféle csillag nem volt benne, ötágú és vörös meg végképp nem, ezt csak azok vélték beleképzelni, akik szerint a Heineken sör is önkényuralmi jelkép. Menóra volt, arról viszont továbbra is úgy gondolom, hogy éppen a VII. kerület címerében helye van. Szeretném azonban előrebocsátani: erről sem kívánok ebben a topicban vitatkozni, annál is kevésbé, hogy lefutott már ezzel kapcsolatban egy topic, „Csillag (ötágú) – menóra (hétágú)” cimmel és 723 hozzászólást érve meg, december 8-án elsüllyedt. Ha valaki úgy érzi, tartogat még valamit ezzel kapcsolatban a tarsolyában, amit szeretne a fejemhez vágni, ám támassza fel azt a topicot, ott készséggel állok rendelkezésre.
Nofene.
Most látom, hogy Szabó "optikai csalódás" Zoltán topiktársunk maga az MSZP képviselő, államtitkár.
Szép dolog bemerészkedni egy ilyen kritikus topikba, csak hagyni kellene a "demagóg" jelzőt, ha érzékeny pontra tapint a választópolgár.
Nagy divat mostanában az MSZP részéről (Békesitől hallottam nemisolyanrég) észérvek helyett ellenzéki demagógiáról harsogni.
TGM beidézése mindenesetre szimpatikus volt, magam is olvastam és elgondolkoztatónak tartom.
Csak az a fránya fizetés :))))
"Ad 1. Mennyivel emelkedett szerinted idén a miniszterek fizetése? Ne törd a fejed, elárulom: egy fillérrel se. És mennyivel emelkedett szerinted idén az átlagkereset? Ezen se törd a fejed, elárulom: 22.1%-kal. Erre jön a jövő évi béremelés. Vagyis szerintem a kormánytagok béremelése eléggé be van illesztve az átlagember bérfejlesztésébe.
Az egész voltaképpen egy optikai csalódás, amit a Fidesz jól kihasznál. A költségvetési év január 1-től január 1-ig tart, így aztán mindenki azt nézi, mennyivel magasabbak a januári bérek a decemberinél. Ha a szept. 1-i közalkalmazotti béremelés, adójóváírás, miegymás csak január 1-én lépett volna hatályba, mindenki el lenne ájulva attól, mennyit emelkednek jövőre a fizuk. Rosszabbul jártak a polgárok így, hogy az egészet négy hónappal előbbre hoztuk? Ugye nem? Viszont így jöhet a Fidesz a demagóg dumával, hogy jövőre egy fillérrel sem emelkednek a közalkalmazotti bérek, és a versenyszférában is csak brutto 3%-ot akar engedni a kormány. És a legtöbben beszopják (úgy látszik nem csak a parlamentben szabadszájú ;-)
Amúgy a miniszterek fizetésének emelését semmi más nem indokolja, mint az Orbán-kormány zseniális találmánya, a főtisztviselői kar. Ennek köszönhetően a magyar közigazgatásban legalább hatvan államtitkári, helyettes államtitkári besorolású személy van, akinek a fizetése magasabb, mint a miniszterelnöké, és van miniszter, aki csak 12-ik a saját minisztériuma fizetési listáján. "
Ja, azon bukott le kedves Zoltán, hogy mai parlamenti felszólalásában használta az ebben a topikban elsütött egyik frázisát ("a jó sakkozó...")
Figyelünk :)
Igazad van, nem szükséges ilyen gesztusokat tenni, főleg akkor, ha ezt nem követi a másik fél gesztusa.
Az aradi szoborcsoport visszaállítása pedig tökéletes lett volna egy jelképes, ámde ízléstelen gesztus válaszaként. Nastase azonban ezt SEM tette meg.
Csak az a gaz, hogy Nastase azt nyilatkozta, nem szeretne, ha ez a bizonyos emlekmu ujra a foteren alljon... Mellesleg biztos lehetne olyan kozos pontokat talalni az erdelyi tortenelemben, kulturaban, amelyeket kozosen meg lehet unnepelni sertes nelkul. Mindegy mit.
En nem allitottam, hogy Gyulafehervar = Trianon. En azt mondtam, hogy Gyulafehervar megelolegezte a trianoni beke egyik elgfontosabb tenyet, megpedig, hogy Erdelyt es Partiumot Romaniahoz csatoltak, megpedig antidemokratikus modon, kozfelkialtassal egy nem hivatalos nepgyulesen. Ezt kellene megunnepelni?
Nos, csak részben van igazad. Ki más emelhetné a képviselők, kormánytagok fizetését, ha nem ők maguk? Ehhez ugyanis törvényt kell módosítani. Viszont kulrúrhelyeken úgy szokás, hogy a ciklus vége felé emelik meg a következő választások utáni hatálybalépéssel.
Egy apróság, de jól mutatja a sunyiságot.
Jobb helyeken a kormány/parlament nem emeli a saját fizetését. Elvből, meg pragmatikusan. Ez ugyanis visszataszító és népszerűségvesztéssel jár. Ha változtatnak a fizetésen, annak hatálya mindig a következő parlamenti ciklusnál lép érvénybe.
Így. Clinton és a demokraták emelték a fizetéseket. Az amerikai elnök kétszázezer dolláros fizuját (jobb orvos megkeres annyit) pl. négyszázra. A következő elnöknek, Bushnak így elvileg magasabb fizetés járna. De nem kapja meg, ugyanis annak idején a republikánusok nem szavazták meg az emelést, ezért azt a gyakorlatban nem alkalmazzák.
Ezt hívják etikus politizálásnak.
Valami jelzőt akaszthatunk Megyóék politizálása mellé is.
Talán demagóg :)))
Nargile
Innentől már nehéz vitázni, mert szubjektum lép be.
Szerintem erdélyi magyarok ma egyáltalán nem lennének toleránsak az ortodox egyházzal szemben se, mert pont ők ortodox egyház, akik legjobban nyomulnak, még Székelyföldön is. Szal, innentől már minden vitatható és szubjektív.
Én pl. a gyulafehérvári döntést és a békét választanám külön. A Duna televízió szerint Arad önkormányzata elfogadta, hogy a város egyik terén újra felállítsák az október 6. tiszteletére készült emlékművet. Én ezt tartom igazán megfontolandónak, azt, hogy nagy politika nélkül is van megegyezés. Ez lenne az igazi megoldás.
Zorki:
mondtam, hogy szerintem is gesztusokra van szukseg a romanok fele, ezzel egyetertek. De nem ilyen gesztusra: unnepelje meg a magyar miniszterelnok Erdely Romaniahoz csatolasat. Itt most teljesen mindegy, milyen szep es hangzatos nemzetisegi elveket tartalmazott a gy.fehervari hatarozat. Gesztus lehetett volna pl., ha a min.e. elmegy egy ortodox karacsonyi unnepsegre egy erdelyi roman templomban, vagy ha egy masik, magyarokkal nem kapcsolatos roman unnepen vesz reszt. Esetleg szobrot avatnak a roman-magyar baratsagrol, mint tervezik is Aradon. De nem igy.
Kedves SZGZ,
lehet, hogy ez a fizetesemeles dolog valoban szuksegszeru volt, mindenesetre mindenkeppen rosszul volt kommunikalva a tarsadalom fele. Ezt jelzi, ha egy balos is mint en kritizalja. Es akkor meg mi van a jobbosokkal? Mellesleg Isten orizzen attol, hogy valami ujhegelianus dialektika alapjan kezdjem el kritizalni a globalizaciot. Nem akarom rozsaszin utopiaba eroszakolni a vilagot. A kommunizmus a baloldalisag gyermekbetegsege - ahogy D. Cohn-Bendit mondta.
Drogkerdes. Persze, hogy a konnyudrog - kemenydrog szetvalasztasa lett volna az egyedul udvozito megoldas szerintem is. A mostani torveny kovetkezetlen, mondhatni gyava reformot jelent, meghozza alapvetoen rossz iranyba szerintem. Kozben Angliaban mar a Cannabist athelyezik a legalis "C" kategoriaba, Belgiumban, Svajcban, Portugaliaban szinten gyakorlatilag legalis.Inkabb ezeket az orszagokat kellene kovetni. Megertem en az aggodalmakat, hogy a jobboldal hiszterizalasa miatt nem lehet - csak eppen gondolod, hogy par ev mulva talan konnyebb lesz? Szerintem nem. Pont most kellene ezt megcsinalni, amikor a Fidesz melyponton van, az MSZP pedig nepszeru.
December 1. Nem ertem TGM-et:
"Vissza kell térni Gyulafehérvár – mindkét oldalról megrágalmazott, elhazudott, megcsalt – szelleméhez. Ha már 1918 októberéhez nem lehet."
Miert ne lehetne 1918 oktober szellemehez visszaterni? Jaszi Oszkar szellemehez? Miert kellene a magyar kormanynak megunnepelni egy orszagresz elszakitasat az anyaorszagtol? Az nem jelent revizionizmust, ha nem unnepeljuk meg ERdely elszakitasat Magyarorszagtol.
Össze.
Csak ettől még Székelyföld éppúgy nem tartoznék Magyarországhoz, ahogyan az 1918. dec. 1-i gyulaferérvári gyűléstől sem került Erdély Romániához. Ahhoz még kellett egy s más. A Monarchia fölbomlása, Magyarország háborúvesztes pozíciója, a román hadsereg fegyveres támadása, és mindenekelőtt egy olyan végletesen elvakult és ostoba békekoncepció, amilyen a háborúban győztes antanté volt.
livefast
Dec. 1-ről lentebb írtam, azt nem akarom ismételni.
Külpol:
Ne tessenek már elfelejteni, hogy Prága óta Szlovákia és Románia előtt is nyitva a NATO-kapu. Szlovákia tudja, hogy tagja lehet az uniónak. Ezek nem voltak ismert tények a státus törvény elfogadásakor, sem az Orbán-Nastase paktumnál.
Felvethető, hogy előtte kellett volna módosításról tárgyalni, de gondolom előtte simán halogattak volna, a baj ha az előtte tárgyalást fel se vetettük.
Szlovákia vihart kavar, de a kedvezmény törvény legtöbbje itt Magyarországon vehető igénybe! Ami Magyarországon történik, azt Szlovák állam nem akadályozhatja meg. Az ottani magyar iskolában tanulók szülei támogatásának a módját kell megoldani, de szerintem ez is megoldható nélkülük. A szlovákok mostanáig kénytelenek voltak jó fiúk lenni, de most már belülre figyelnek. Az önkormányzati választásokat is Meciar pártja nyerte meg.
A döntő, hogy mi történt Brüsszelben, az ad hű képet a külpolitikánkról, hogy ott mire jutottak, de erről még csend van.
2. És még nem tudjuk, hogy pontosan milyen ígéreteket tettek Nastasénak...
A Bushnál tett látogatás után is el kellett telnie egy időnek, amíg az egyik amerikai tévécsatornából tájékozódhattunk a taszári "tolmácsképzés" felől.
Külpolitikánkat jelenleg a szakmaiság szinte teljes hiánya jellemzi. H.Kovácsnak kevesebbet kéne uszítania a fidesz ellen és többet törődni a külkapcsolatokkal. Elvégre ő az européer külügyminiszterünk, vagy mi a szösz.
Az 1. pont (kormanytagok beremelese) teljesen lenyegtelen. A GDP 0.01%-at sem eri el.
2. A december 1-i unneplesen nem birok napirendre terni. Azt eddig is sejteni lehetett, hogy Medgyessy ugy tancol, ahogy Nastase futyul. Nastase ezzel az unnepseggel ez most szeles nyilvanossag elott demonstralta. Nem az a baj, hogy Medgyessy sok hive is meghasonlott (ez tkp jo :-))) hanem az, hogy hany, a nyilvanossag elott nem ismert kerdes van, ahol ugyanilyen butasagokat csinal... :-(((
3. Nem latom ertelmet a kozmedia barmilyen megkulonboztetesenek. A lakossag mindenfajta papiros es elektronikus sajtot felhasznal arra, hogy tajekozodjon.
4. Az ellenzek megalazasa jelenleg sokkal kisebb nyilvanossagot kap, ezert nincs is jelentosege a kormany megitelese szempontjabol.
Viperator
"Ha fáj nekik a szent szó, még el is hagyhatják, de mivel igy lett megszokott, szokásos, ha kihagyjuk, értehetlenné válik."
Ez az állításod megint komoly tévedésre vall.
Hisz a korona egy katolikus Szent "ereklyéje" is egyben, mert ugye viselte.
Sőt vélhetően alapvetően pont ebből -és Szent István ország felajánlásából- következett összes többi szakrális jellege is.
Amit Te így védelmezel az már nem a Szent Korona, de a Szent Korona amúgy nem szorul védelmezésre, hiszem ha nem a napi politika játékául szolgál, akkor elnyeri majd megfelelő helyét a közéletben. (Ez a hely nyugodtan lehet a Parlament épülete is.)
Másik oldalról az is helytelen lenne, ha ma a demokratikusan megválasztott miniszterelnök és/vagy végrehajtóhatalom a Szent Korona-tanából eredeztetné magát, illetve ha átvitt értelemben (nem átvittet fel se tételezném) is annak tárgyiasult formájához kötné valamilyen formában magát.
Ennek ezer egy magyarázata is akad, egyik, hogy a korona szakrális jellege ma már nem fejezi (fejezheti) ki a nemzet egységét. (A brit uralkodó és az egyháza között még ma is fellelhető kapcsolat van, ami nálunk rég nem igaz.)
Másik legalább ilyen fontos, hogy ma az államhatalom megtestesítője az összes Magyarországon élő választópolgár, aki ezt négyévenkénti szavazásával gyakorolja, a miniszterelnök és/vagy végrehajtóhatalom csak innen eredeztetheti magát. Így esküjét is a választóknak kell címeznie.
Amúgy benne van ez az Alkotmányban is, így minimum azt kellene megváltoztatni.
(Briteknek írott Alkotmánya máig sincs, de a "Crown lands" az elvileg a brit Alkotmány része ma is, emiatt sem jó az összehasonlítás.)
Viperator
Szerintem a párhuzamod érthető, de az is biztos, hogy a Szent Korona-tan nem csak tulajdonviszonyról szól, így annak csak egy részét fejezi ki, a "Crown lands".
Ebben a magyar jogforrásban igen is van valami misztikus, már csak ha a Szent Korona történetére gondolsz.
A "Crown lands" kevesebb a magyar "Szent Korona-tannál",mert az utóbbi sokszor a királyi főhatalom legfőbb legitimációja is volt, mintegy megtestesítette az államot. Aki birtokolta a koronát, az birtokolta a hatalmat is, még akkor is, ha gyakorlatilag semmi hatalma sem volt, vagy éppen külföldre kellett a belső viszály vagy hódítók elől menekülnie. Természetes, hogy ilyen funkciója, ma már nem lehet, de azért ne fosszuk meg ezt a tant attól, ami. Ráadásul ez példaként hozott briteknél nem így volt, náluk a koronának -mint fizikális tárgy és hatalom megtestesítő- nem volt ilyen jelentősége.
Ettől még ápolhatjuk hagyományát. Hisz ha nem is ezeréves, de részeiben valószínűleg legalább ilyenkorú tárgy a korona, amely egy állam létét folyamatosan megjelenítette. Amelynek őrzése, tulajdonlása a magyar államiság őrzését is jelentette.
A Szent Korona birtokláséért nem egyszer volt harc, ami tulajdonképpen a legitimációért folyt.
Ez csak egy különbség -mindenképpen a legfontosabb-, van több is.
A balosoknak es a szadeszeknek mindig volt baja a Szent Koronaval. Ezek nemzetvesztok.
Ne legyen mellébeszélés és misztifikáció.
Jablánczy Sándor: Szent Korona - és az ö földje (Crown lands):
Az angol és a kanadai - de nem az amerikai - törvényekben, szokásjogban és törvénykezésben és igazságszolgálatatásban és magántuladon és köztulajdon
törvényességében és törvény által védettségében kulcs fogalom a crown lands mint a köztulajdon definiciója, és a crown attorney mint a állam által kiállitott ügyész, vagyis közönséges bunözés elleni törvényszéki jogi
alkalmazott.
Ezekben a crown lands és crown attorney kifejezésekben semmi elvont misztikus vallásos, középkori, ókori, reneszánsz és felvilágosodáskori mellékzönge és rejtett értelem nincs, egyszeruen az államhatalmat és jogállamot és jogrendet és alkotmányozó demokrácia muködését - és az azt
garantáló közjogot és közhatalmat jelenti.
Tehát minden crown lands és bizonyos szempontból az, ami nem egyéni vagy jogi személyi magántulajdon, csak éppen ebben az esetben a magántulajdonos, maga a Korona, tehát a Királyno jelenleg, vagyis az állam. Az állam egy magánszemély és pont úgy lehet perelni, venni és eladni, tehát jogi tulajdonosként kezelni, mint más egyéni magántulajdonost. Mindez a jogállam elvéhez, eszméjéhez és gyakorlatához tartozik. Ugyanakkor a crownlands bizonyos garancia, kezesség arra, hogy A NÉP, AZ ÁLLAM, A NEMZET TULAJDONA MARAD a földterület nagy hányada.
Most már megértettük, mi a Szent Korona lényege, és miért és kik támadják. Lehet olyan is, aki tévedésbol, modernkedésbol, félreértésbol azt hiszi, hogy
nem illik egy modern állam fogalomtárába, hanem a múzeum lomtárába. Ha fáj nekik a szent szó, még el is hagyhatják, de mivel igy lett megszokott, szokásos, ha kihagyjuk, értehetlenné válik. Talán a cseh pénzegységrol van szó?
A Szent Korona viszont magától értodoen a magyar nemzet jogait és a magyar alkotmány jogfolytonosságát, és a magyar föld, azaz Magyarország telektulajdonainak összeségét és területi egységét, és a magyar földterület köztulajdonát jelenti. Ezért van az, hogy ha egy uralkodó, aki nem akarja magát megkötni a magyar alkotmány szabályaival és rendelkezéseivel, akkor nem koronáztatja meg magát
a Szent Koronával.
És hogy a tárgyra térjünk, ha ma 2002-ben valaki ellenzi és
támadja, és nevetség tárgyává teszi a Szent Koronát, az nem antiklerikális, vagy a középkoron akar túllépni, hanem a magyar jogállam létezését, a rendszerváltás
valódiságát, a magyar állam létezését, a magyar nemzet jogát a kibontakozáshoz, a magyar tép jogát a tulajdonához, a saját földjéhez kérdojelezi és támadja meg.
Tehát, ha nem kell a Szent Korona, akkor nincs magyar
földtuljadon, csak nemzetközi szabadkereskedelmi préda. Semmi misztika, semmi középkor, semmi vallás. Itt jogról, földrol és pénzrol van szó. Ha a magyar népnek van joga a földjéhez, telkéhez, földtulajdonához, az azért van, mert örök alkotmánya szavatolja azt, s az alkotmányának jelképe
és megvalósitója a Szent Korona.
Vissza Kanadába egy pillanatra. Itt Algómában van egy kis
bányavasút, kb 400 km. Amikor megalapitották száz éve, hogy vasércet, késobb fát szállitsanak, az állam, tehát a Korona adott óriási területeket melléje. Ez a vasút magán területe. Mióta megbukott a vasbánya, ahol egyébként elég sok 56-os magyar is dolgozott, egy amerikai - megint a jenkik - cég vette meg. Azóta visszaadta a magánositott
kanadai államvasutaknak. Ezek most elherdálják, pusztitják az erdot, a nagyon gyenge kanadai erdovédo torvényeken is túl, egyéb garázdaságokat követnek el a természettel. Azt csinálnak, amit akarnak, félországnyi területekkel. A
környezo Crown lands - korona földjeivel - nem lehet semmit tenni, nem szabad épitkezni, bányát nyitni, szennyezni, kivágni, stb. - csak a meglévo törvények keretében és korlátozásával.
Semmi misztika - pénzrol és természetvédelemrol van szó. Ez a crown (Korona) garanciája.
Ugyanúgy, vagy legalább is hasonlóan, Magyarország jóléte,
fennmaradása, természetbarát föld- és szántóföld- és termoföld- és legelo- és erdohasználata a magyar földterület állami, tehát magán-Korona vagyis SzentKorona
tulajdonban maradásától függ. Még ha be is lépünk az EUba, akkor is megvan a veszélye, hogy ha valami orült eszelos privatizációba kergetnek minden szempontból, sebaj, ha a magyar földterület nagy hányada egy magánszemély - a Szent Korona - magántulajdonában van. Nem kell magánositani, hiszen az egész ország a Szent Korona magántulajdonában van. És ha a Szent Korona oaranyságának szeszélye az, hogy nem ad el semmi földterületet külföldi vevonek, akkor nem ad el semmi földet külföldi vevonek, még ha aranyban is fizetne.
Szóval ez a Szent Korona. magántulajdon-birtokló amely nem ad el. Megtart mindent. Ilyen egyszeru. Aki a Szent koronát támadja, az nem egy középkori ereklyét támad, hanem a magyar földhöz való jogát támadja. S ha nincs föld, nincs nép. Ha nincs nép, nincs nemzet. Ha nincs nemzet, nincs Magyarország. Ezt akarják. Ne legyen Szent Korona. Ne legyen Alkotmány. Ne legyen jogállam. Ne legyen
Magyarország.
- Ok se legyenek.
Igaz, hogy a balosok nem akarjak, akkor se legyenek!!!!!
sydbaj
Hmmmm...
Azért pontosabb is lehetnél, ha véleményt alkotsz. Mi van a csehekkel?
Jó lenne néhány sarokpontot leszögezni, és akkor lehet vitázni! Erdély a kiegyezéskor került Magyarország fennhatósága alá -mondhatjuk újra, de ez ennél sokkal bonyolultabb-, (nem véletlenül említettem meg a kiegyezést)
Ugyanekkor semmi sem történt a román, de más kisebbségek ügyében, de a kiegyezésnek az a hátránya gondolom eléggé közismert, nem kell ragoznom.
Általános ítéletekből nem lehet kiindulni, ugyanakkor Románia és az unió egyre szorosabb kapcsolata lehet a biztosíték.
Nevezheted Te langyos víznek is azt, ami a realitás. A realitás ma az, hogy Erdélyben is többségben vannak a románok. Ma szerintem már esetleges erdélyi önállóságon is túl vagyunk. Így a politikának a realitásokat kell figyelembe vennie.
Érdekes szemlélet... langyos viznek lehetne nevetni.Két dologra szeretném felhíni a figyelmedet..1,Lehet- e a Románokkal becsületes egyezményt létrehozni??? Hazudozás, becstelenség jellemzi, a román politika sikereit.
2, Mikor volt valaha ERDÉLY ROMÁN???
A becstelenségnek tipikus példája hogy a csehekkel nincsen elörehalladás a státusz törvényel kapcsolatban, igy NASTASE felrúgva a januári egyezményt, most valami elönyöket szeretne a románoknak kovácsolni ezen helyzet következtébe.Ebben a farizeus, a kúfár, de föképen a júdás hüségessen aszisztál.Ezekután mitöl is beszélünk?????
Villanyt Leó
"Elismered-e most a jövő évi költségvetés tervezetének, illetve az idei költségvetési hiány ismeretében, a kampányban beigért és részben a 2(?)*100 napos programban szétosztogatott százmillirdok csak kampányfogás volt és ezt súlyosan megsínyli a gazdaság? Elismered-e, hogy emiatt lelassulnak a beruházások, és emiatt a gazdaság fejlődésének lehetőségei csökkennek?"
Szerintem rosszul teszed fel a kérdést, amúgy ezzel az üggyel a jóléti kérdéseket megszavazó Fidesz is nehezen bírkózik meg.
Ugyanis feltehető, hogy ha nincsenek ezek a jóléti intézkedések, akkor lehet többet beruházni, de akkor megint az átlag polgár kárára történik ez. De egyszerre többet is beruházni meg bért is emelni mai helyzetben valszeg nem lehet.
Ha nem emelik a közalkalmazottak fizetését, akkor továbbra is fennáll az a korábbi áldatlan állapot a közszférában,hogy a minimálbéres képzetlen jár a legjobban, és tanár, orvos, szakképzett ápoló azt nézi hova menekülhetne innen?
Elismerem, hogy ezekkel az intézkedésekkel nem javítottak a gazdaság helyzetén, de az intézkedésre mindenképpen szükség volt már, és ezt nem vitatja senki sem.
Hogy ez mit is jelent, az most nagyon jól látható az autóbuszvezetők helyzetéből, akik ki tudja miért is, nem számítanak már közalkalmazottnak.
Szal nem lehet egyszerre nagyobb béremelést követelni, és több beruházást. Akkor foglalj állást, hogy ezekre a béremelésekre most nem volt szükség!
Nargile
Nem minden kritikáddal értek teljesen egyet, de annál inkább szükséges a baloldal kritikája.:)))
December 1., nem könnyű az értékelése. Ezzel kapcsolatban rengeteg példát lehet hozni arra, pro és kontra, hogy el menjen, vagy ne menjen el.
Véleményem szerint, a kiegyezésnek Magyarország és Románia között meg kell történnie. Így amellett vagyok, hogy adott pillanatban és adott helyen -akár Budapesten is- a miniszterelnöknek el kell mennie erre a fogadásra! Ez lehet a kiegyezés ünnepélyes kinyilvánítása.
A bajom a mostani találkozóval, hogy nem tom mi az ellentétel? (Tehát valamiféle ottani gesztus is szükségeltetett volna. Amúgy nagyon nehéz megmondani, hogy kinek kell magyar-román viszonyban gesztust gyakorolni, valszeg egyszerre, és az erdélyi magyarok helyzetét illetően most semmiféle konkrét gesztust nem látok. Feltehetem még, hogy valami alku csak van mögötte, de akkor meg ezzel van bajom, hogy ezt nem tudhatom.)
Ha valakinek kétségei támadnának abban a tekintetben, hogy a kiegyezésre szükség van, csak arra emlékeztetném, hogy az Európai Unió egyik legfontosabb pillére a német-francia kiegyezés, a Strasbourg-Strassburgban székelő Európai Parlament.
Azt se felejtsük, hogy míg a német-francia kiegyezés közös gesztusokkal való létrejötte feltétele volt az uniónak, addig a mi magyar-román kiegyezésünk nélkül azért még el lesz az unió, de az is természetes, hogy e nélkül a kiegyezés nélkül nem szívesen látnak ott bennünket.
Ha valaki most azonnal haragosan próbálna válaszolni, annak figyelmébe ajánlom 1867-et, gondoljon bele, hogy az akkori kiegyezést hogyan fogadta az akkori magyar polgár, de ez semmit sem változtatott későbbi pozitív megítélésén.
Ha valakinek ezek után is kétségei vannak ebben az ügyben, vegye figyelembe, hogy mi mennyire természetesnek tartjuk, hogy magyarok Erdélyben akár magyar zászlókkal is ünnepelhessék március 15-öt, amire azért nem mondanám, hogy az erdélyi románok szabadságharcának ünnepnapja lenne.
A sérelmeket a legkönnyebb mindkét oldalról sorolni, de legalább annyira látható mindkét oldalról, hogy csak a sokkal nehezebb kölcsönös gesztusokon alapuló kiegyezésnek van, lehet jövője.
"1918. dec. 1-én a gyulafehérvári gyűlés volt, ahol az erdélyi románság (akik már akkor is az erdélyiek 2/3-át adták) és szászság kimondta Erdély Romániához tartozását, mégpedig a nemzetek teljes egyenjogúsága, kulturális autonómiája, és a teljes vallás- és felekezeti szabadság alapján."
Összegyűlhetnének a Székelyföldi magyarok, akik a Székelyföld több, mint 2/3-át adják mondjuk Székelyudvarhelyen és kimondhatnák a Székelyföld Magyarországhoz tartozását, mégpedig a nemzetek teljes egyenjogúsága, kulturális autonómiája, és a teljes vallás- és felekezeti szabadság alapján.
-A MeH felduzasztása,
-Az ellenzék totális ellehetetlenítése,
-szdsz-közeli cég a kormányproban,
-kistérségi meghízottak,
-amatőr (illetve még az sem) felvilágosítás az Eu-s csalatkozásról,
-d-209,
-túlköltekezés,
-semmittevés. etc.
Nargile, kedves, nem bűvészkedik itt senki. Te azt hiányoltad, hogy a miniszterek fizetése nem illeszkedik egy általános béremelésbe, én meg rámutattam, hogy de igen. Vedd még tekintetbe. hogy a kormánytagok (és a képviselők) fizetését négyévente szokták emelni, mert ilyenkor mindig beindul a demagógia, és ezt egyik kormánytöbbség sem szeretné kormányzása alatt egynél többször magára húzni (lehetőleg az elején, hátha a végére elfelejtik). Tudsz még mutatni valakit ebben az országban, akinek négy éve nem emelkedett a fizetése? Ugye nem? A kormány meg olyan ajánlatot tett, amiből 4,5% reálbéremelés jött ki, pontosan annyi, amennyi gazdasági növekedéssel a jövő évi költségvetés számol. Ez a szabó - szűk nadrág metafora pedig amilyen szellemes, olyan ártalmas is; szegény Hegel, ha tudta volna, mi mindenhez szolgáltat ezzel érvet, a kezét hagyta volna inkább levágni, semhogy leírja (bárha suszter - cipő viszonylatban). Csakugyan nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy az ember az alapvető gazdasági összefüggéseket átlássa, de nem árt hozzá józanul gondolkodni, méghozzá néhány lépéssel előre, ahogy a jó sakkozók szoktak. Az első indulatból levont, csábítóan egyszerű következtetések rendszerint nem állják ki a kritikai vizsgálódás próbáját.
Nyomon követtem a topicokat, tudom, mi a véleményed drogügyben, és rettenetesen sajnálom, hogy mindezt politikai döntésnek tekinted. Ha volt valaha szakmai konszenzuson nyugvó döntés, ez az volt. Rendőrök, ügyészek, bírák, pszichológusok, pszichiáterek, szociális munkások, drogprevenciós szakemberek egyöntetű véleménye, pártállásuktól, politikai hovatartozásuktól függetlenül, hogy erre szükség van, már persze, ha szembe akarunk nézni a problémával és nem csak demonstrálni akarjuk, hogy mindent megtettünk, amit a közvélemény követelt. Ki kell, hogy ábrándítsalak egyébként, az ország messze kevesebb, mint a felének fog tetszeni. Éppen ezért politikai döntés az lett volna, ha nem megyünk szembe szakmai érvek alapján a közvéleménnyel, hanem hagyjuk a rossz törvényt úgy, ahogy van. Egyébként meg, ha nem reklámoznók, ki és hogyan győzné meg az ország másik felét? Mondok neked valamit: az egyetlen politikai döntés ebben az ügyben az volt, hogy nem legalizáltuk a cannabis-származékokat, illetve, hogy nem indultunk meg efelé a lágy és kemény drogok törvényi megkülönböztetésével. Holott szakmailag az lett volna indokolt - a világ legkonzervatívabb intézménye, a WHO szerint is.
Nagyon nem szeretném, ha olyanná válnánk, mint ők. Nem is védekeztem ilyesmivel. Pusztán azt mondtam, a kormány élt azzal a törvényes lehetőséggel, hogy csak az önkormányzati választás után nyújtsa be a költségvetést, és ezzel ne szolgáltasson érvet a kormánypártok ellen a kampányban. Az október 30-án benyújtott költségvetésnek meg ilyen feszített menetrend a következménye. De még egyszer mondom, akármit állaított is ebben az ügyben az ellenzék, minden képviselőnek volt elég ideje átnézni a módosító indítványokat, már persze, ha nem csak nyomtatott szöveget tud olvasni, és vette magának a fáradságot, hogy előzetesen megnézze őket.
December 1-e tárgyában, ha megengeded, idemásolom TGM cikkét a csütörtöki Népszabiból. Szerintem tanulságos:
Ismeretes, hogy e sorok íróját több dolog választja el a jelenlegi magyar kormánytól, mint ahány összeköti vele. Ennek ellenére – vagy épp ezért – a becsület azt kívánja, hogy a védelmére keljünk, ha ez indokolt. Ugyanakkor a hazánkban rendszeresen áthágott demokratikus politikai szokások azt követelik, hogy az ellenzék érveit a lehető legnagyobb jóindulattal és jóhiszeműséggel ítéljük meg, hogy a hatalmon kívüli helyzetéből eredő természetes hátrányt a méltányosság szellemében kiegyenlítsük.
A Kempinski-affér elemzésekor súlyos nehézséget jelent a közönség rendkívüli tájékozatlansága a nemzetiségi kérdésben, kérdésekben. A hiba nem „az érzelmi megközelítés” – a szokványos bűnbak –, hanem az érzelmek elpazarolása képzelt tárgyakra. A nemzeti érdeket a legnemesebb szándékkal is lehet tévesen beállítani, ha a kulcsfontosságú tények nem köztudomásúak, vagy feledésbe merültek. December 1-jén, az Erdély Romániához csatolását kinyilvánító gyulafehérvári nagygyűlés (1918) évfordulóján a Magyarországon vendégeskedő román miniszterelnök fogadást adott, amelyen megjelent Medgyessy Péter miniszterelnök, Kovács László külügyminiszter és Göncz Árpád volt köztársasági elnök. A jobboldal ezt „nemzetárulásnak” nevezi, mert úgy véli, hogy a kormánytábor vezető személyiségei mintegy „Trianonra koccintottak” a román kormány képviselőivel. Szerény nézetem szerint ez félreértés. Először is: a gyulafehérvári román (és szász!) nemzeti gyűlés nem azonos a trianoni rablóbékével (ezt évekkel később kötötték meg) – határozata egészen más határkijelölést is lehetővé tehetett volna. A gyulafehérvári határozatokat nem azok fogalmazták, akik a képtelen határokat megrajzolták, és akik a királyi Románia igazságtalan társadalmi és nemzetiségi rendjét megtervezték. A Magyar Nemzet befolyásos és népszerű cikkírója helyesen teszi, hogy idézi a gyulafehérvári határozat kisebbségvédelmi cikkelyeit, amelyeket soha nem tartottak be, s amelyek egyébként az 1914 előtti osztrák szociáldemokrácia és magyar radikalizmus szellemi hatásáról tanúskodnak. A szószegés kétségtelen – nem csoda, hogy a határozat szellemi atyja, az eredetileg szociáldemokrata Goldis László (Vasile Goldis) aztán háttérbe szorult –, de semmiféle nemzeti érzelgés nem teszi lehetővé, hogy kitérjünk a kérdés elől: mi vezetett odáig? Annál is inkább, mert, noha a magyarországi közvélemény nagyjából elfelejtette ezt a históriát, a romániai (román és magyar) közvélemény viszont nem, sőt: ez a história – a szokásos nacionalista túlzásokkal és torzításokkal – a modern román nemzet és nemzetállam középponti alapító mítoszai közé tartozik, s mind a valóság, mind a mítosz teljesen ismeretlen a mai Magyarországon. (Ezt viszont a románok nem tudják, s ezért nem értik: a romániai közvélemény azt képzeli, hogy Magyarországon csak másképpen értelmezik ugyanazt a históriát; azt képtelen elhinni, hogy a számára alapvető történettel Pesten senki se törődik, mert úgyszólván senki se tud már róla.)Magyarországon egy maroknyi szakemberen kívül mindenki elfelejtette, hogy az erdélyi román parasztság vadállati, brutális elnyomása – és minden erdélyi román közrendű volt, főleg jobbágy – már a XVIII. században világbotrány volt. II. József császártól az angol, francia, német, holland röpirat- és hírlapirodalomig mindenki úgy vélekedett az erdélyi magyar nemességről, mint később az amerikai Dél rabszolgatartó ültetvényeseiről. Március 15-e a mai magyarországi liberálisok számára a szólásszabadság, a mai magyarországi szociáldemokraták számára a jobbágyfölszabadítás, a mai magyarországi nacionalisták számára az Ausztriától való függetlenség ünnepe – bár mind a három részben legenda –, a románok zömének viszont: románellenes irtóháború kezdete (persze ez is legenda). Tény azonban, hogy a Gyulafehérvár utáni szószegés nem volt az első: az 1848/49-i forradalmárok éppoly kevéssé tudták megtartani a nemzetiségeknek adott szavukat, mint az 1868-i liberális nemzetiségi törvény szerzői. Tisza István, Apponyi Albert és ifj. Andrássy Gyula egyaránt úgy vélte, hogy a törvényt nem szabad alkalmazni. Az 1914 előtti küzdelmek lényegi eleme – az általános választójog – épp azért válhatott a régi Magyarország katasztrófájának fő okává, mert az akkori uralkodó osztály hamis érve szerint a demokratizálás az akkori „magyar birodalom” (így nevezték!) lakosságának felét, Erdélyben pedig abszolút többségét kitevő nemzetiségek – pláne az addig jogfosztott szocialista munkássággal együtt – szétrombolnák Szent István és Werbőczi országát. Hát bizonyára szét is zúzták volna, de a magyar tragédiát talán meg lehetett volna előzni. Mire a teljes katonai vereség után a Monarchia bukása bekövetkezett, a – nem német és nem magyar – nemzetiségek irredentizmusa (amelyet az antantimperializmuson kívül Bukarest és Belgrád hódító kedve is serkentett) kilátástalanná tette, hogy a nemzetiségek a régi Magyarország területi integritása alapján megegyezzenek az őszirózsás forradalmárokkal, akiket személyükben esetleg tiszteltek. Gyulafehérvár még a kulturális autonómia és a földosztó parasztdemokrácia jegyében állott. Bár a hatalmasra nőtt Románia a harmincas évek elejéig liberálisabb és demokratikusabb volt, mint a Horthy-féle Csonka-Magyarország (s nálunk ezt is kevesen tudják) vagy a Pilsudski-féle Lengyelország, a román sovinizmus, militarizmus és antiszemitizmus mindent tönkretett – egészen a legutóbbi évekig. A legsúlyosabb fejlemény természetesen a Ceausescu-féle diktatúra volt, amelynek a következményei máig virulensek és mérgezők. Amiként a XIX. századi magyar uralkodó osztály a nemzetiségi kérdést használta arra, hogy letörje az alföldi protestáns parasztság ellenállását és a szakszervezetekre támaszkodó szocializmust, úgy a „kommunista” román állampárt a magyarellenességben találta meg azt az ideológiát, amellyel 1989-ig elodázhatta a sztálintalanítást. A sovinizmus és a nemzetiségi elnyomás segítségével fogta Ceausescu a saját szekerébe a növekvő társadalmi nyugtalanság energiáit, s mivel 1965 után politikájában egybeesett a szovjetellenesség és a magyarellenesség, maga mellé tudta állítani a korábban a rendszert gyűlölő nemzeti értelmiséget. A maoizmus és a (falangista típusú) fasizmus különös elegye azonban nemcsak bizarr szónoklattani és propagandagyakorlat volt, hanem új hatalmi konstelláció: szovjetellenes szövetség a Nyugattal, Kínával és az el nem kötelezettekkel (sőt a lázadozó eurokommunistákkal...), befelé pedig – fejlődés helyett –, az erdélyi magyarság szociális pozícióinak szétosztása a román etnikumú igénylők között. Amit a mai romániai demokraták nem szeretnek bevallani: a Ceausescu-rendszer célpontja és fő áldozata – az ideológiától a gazdaságig – az erdélyi magyarság volt. „Mindannyian egyformán kínlódtunk” – mondják román demokrata barátaink. Ez nem igaz. És hamisságra csak hamisságot lehet építeni. Minden becsületes ember szívből kívánja a magyar–román kiengesztelődést és kiegyezést. Ám ez a kiengesztelődés nem építhető hazugságokra. A magyar és román uralkodó osztályok és politikai-bürokratikus elitek szörnyű bűnöket követtek el egymás népei – és saját népük – ellen. Néhány, elsősorban Nyugat-Európa által kikényszerített gesztus keveset segít. Medgyessyt támadják, mert Nastase miniszterelnökkel koccint december 1-jén. De Nastase miniszterelnököt is támadják a román soviniszták, mert ezen a „szent napon” Pesten mer ünnepelni. Szemben avval, amit lapjainkban olvashatni (kivétel – persze – az erdélyi Bíró Béla, Magyar Hírlap, december 3.), Medgyessy nem tett „nagyobb” gesztust, mint Nastase. De a gesztus – mindkettőjük részéről – nagyszabású. Ez korábban soha nem történhetett volna meg. A gesztus azonban akkor értékes, ha tartalmi változásokat jelent be. A magyar kormány hagyja szépen elaludni a rosszhiszemű, zavaros és végrehajthatatlan státustörvényt (ezt már – igen helyesen – Orbán Viktor elkezdte az „egyetértési nyilatkozattal”, amely sok lényegi rendelkezést kioperált a törvényből, amit a szocialisták őszintétlenül támadtak, légből kapott veszedelmekkel riogatva). A román kormány pedig teljesítse az erdélyi magyaroknak tett ígéreteit, fékezze meg a Funar-féle közveszélyes őrülteket, és – elsősorban – fékezze meg a görögkeleti (ortodox) egyház támadását Erdélyben, amely államköltségen csigázza a magyarok idegeit a maga erőszakos terjeszkedésével, iszonyatos betontemplomaival és szüntelen provokációival. (A Magyar Nemzet erre is igen helyesen hívja föl a figyelmet.) A kelet-európai béke jobban függ a magyar–román jó viszonytól, mint bármi mástól. Az euroatlanti centrum is csöndet és nyugalmat akar, de neki mindegy, milyen áron. (Emlékezzünk csak, mennyire támogatta az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia, Nyugat-Németország és Izrael Ceausescu rendszerét Gorbacsov fölbukkanásáig.) A Magyar Köztársaság őszintén és hátsó gondolatok nélkül lemondott a határrevízióról, de politikája Romániával szemben nem volt mindig egyértelműen baráti. Ez remélhetőleg másképp lesz ezután. De Románia se folytathatja hagyományos taktikáját: a nagyhatalmak árnyékába húzódva folytatni a sovén-etnicista belpolitikát. Az erdélyi magyarok egyenjogúsága európai közérdek. Vissza kell térni Gyulafehérvár – mindkét oldalról megrágalmazott, elhazudott, megcsalt – szelleméhez. Ha már 1918 októberéhez nem lehet. Ha már folyton vörös festékkel locsolják le a Károlyi-szobrot. Pedig 1918 októberében a vörös grófnak – és Adynak és Jászinak és Kunfinak – volt igaza. Késő már, igaz. De mentsük a menthetőt.
Tamás Gáspár Miklós
egyetemi tanár
