Az előző 63-at hazaárulóuzták sokan e hazában. Legtöbben Kossuthtot, Deákot.
Miért éppen Medgyesi maradjon ki ebből.
Tessék tudomásuk venni, hogy nem a piros paprika az igazi ungarische specielitet hanem az, hogy bárkit választunk az minimum :
- hazaáruló,
- zsidó,
- csaló,
- lopó,tolvaj,
és mindenképpen külföldi érdekeket szolgál. Az ország akit szolgál szabadon behelyeetesithető ( Bécset, Berlint, Moszkvát, Tel-Avivot, Washingtont, vagy Bukarestet).
Mi magyarok igy szeretjük a választottainkat.
Ez az igazi magyar virtus, nem a foci.
Namost
egyrészt valaki írta már, hogy az aktuális külügyminiszter az elmúlt években is részt vett a nagykövetség fogadásán (!). Nem tudom, hogy ez igaz e, forrás jó lenne hozzá.
Továbbra is az a problémám, hogy mintha nem egészen ismernéd az 1918 dec. 1-éhez vezető eseményeket.
Persze egyéni megítélés kérdése, hogy ezt ki hogy értékeli, de ez a dolog sem egyszerűsíhető le fehér-fekete kérdésre.
A hazaárulózásra visszatérve (amelyről definíciót még nem hallottunk) azt hiszem, hogy jó meghatározás az is, hogy károkozás. Nem tudom, hoyg Megyó miért okozott kárt ezzel. Vagy miért volt csúszómászó. Vagy ezért miért okozott kárt.
Hostel válaszolt rá egy sorral lejjebb. Egy olyan definícióra lennék kíváncsi, ami független a dec. 1-i eseményektől.
Hazaárulónak azt szokás nevezni, aki az ellenségnek kémkedik, vagy háborúban az ellenség kezére játszik. Elképzelésem van a fogalomról, de mivel a "jobbos" hozzászólók nagy része ezzel a fogalommal dobálózik, ezért kíváncsi lennék arra, hogy egzaktul hogy tudják megfogalmazni. Eddig sehogy :)
Nem egészen az a véleményem az eseményről, amit írtál, úgy lehetne összefoglalni, hogy nem esett jól, hogy Megyó is ott volt és a fél kormány, mert Erdély elcsatolására én is érzékeny vagyok. Egy esetben tudom elfogadni, hogy ha a román kormány ezek után szó nélkül elfogadja a státustörvényt. Továbbá örülnék neki, ha megmagyaráznák, miért tették. EU konformitásról itt szó nincsen. Viszont emiatt nem tartom őket hazaárulónak.
Az hogy mi a _véleményem_ , az az én dolgom, meggyőzni nem tudtál. Ez a fórum arról szól, hogy mindenki megírja a véleményét, azzal pedig valaki vagy egyetért, vagy nem. Lehet vitatkozni is, viszont senki ne mondja azt, hogy az ő véleménye az igaz, a másik meg vagy elfogadja azt, vagy hülye. Ha ilyesmivel esik nekem valaki, azzal szemben meg fenntartásaim lesznek.
A nyelvtani vitát meg hagyjuk, mert tényleg eléggé zavaros.
Pl. egy hazafi nem szokott ünnepelni nemzete történelmének egyik legsötétebb napján, ezt csak egy hazaáruló teheti meg, akinek semmi sem fáj, semmi sem drága.
Pl. már csak az is jócskán kimeríti a haza- és nemzetárulás fogalmát, hogy egy olyan csütörtöki Nastase-nyilatkozat után, amilyet alább olvashatsz, a pénteki 0 eredmény után - végül is a külügyminiszterekre hárították a kedvezménytörvény letárgyalását - MP továbbra is hajlandó együtt ünnepelni vasárnap azt a napot azzal a Nastaséval, aki találkozni akar a budapesti román közösséggel.
Úgyhogy MP Nastase által is elismerten román.
Úgy is viselkedik.
"A felhozott érvekről meg annyit, hogy tényeken alapszanak, és nem ártana, ha ezeket is figyelembe vennéd."
Na meg az alábbiak is tények, és ha Megyókáék nem volnának hazaárulók - igen!!! -, akkor már csak ezeket is figyelembe vehették volna, mielőtt együtt örvendeznek Nastaséval Románia Erdéllyel való növekedése ünnepén!
Nastase-látogatás - román miniszterelnök
Bukarest, 2002. november 28., csütörtök (MTI)
- Ha a magyar kedvezménytörvény végleges formája a nemzetközi normáktól eltérően területen kívüli hatásokkal járna, Románia megtalálja módját e hatások megakadályozásának - jelentette ki csütörtökön Gyulafehérváron Adrian Nastase román miniszterelnök.
A román kormányfő budapesti látogatása előtt kereste fel Gyulafehérvárt. Miután Adrian Nastase december elsején, Románia nemzeti ünnepén is Magyarországon lesz, a nemzeti ünnep alkalmából rendezett román szellemiség kongresszusát két nappal előrehozták, hogy a tanácskozást a miniszterelnök nyithassa meg.
Adrian Nastase, aki elzárkózott attól, hogy magyarországi útja előtt interjút adjon a magyar sajtónak, gyulafehérvári programja keretében nyilatkozott küszöbön álló budapesti útjáról.
Bízom Medgyessy Péter magyar miniszterelnökben, akit jó szándékok vezérelnek - mondta, hozzátéve, hogy nagyon hasznos megbeszéléseket folytatott már Kovács László magyar külügyminiszterrel is.
Nastase emlékeztetett arra, hogy a kedvezménytörvényt még az Orbán-kormány hozta, a Medgyessy Péter által vezetett jelenlegi szociáldemokrata kormánynak pedig most egyaránt szembe kell néznie a magyarországi jobboldal és a magyar diaszpóra nyomásával.
Az a fontos, hogy rendkívül nyíltan, realista módon és pragmatikusan tárgyaljunk - mondta.
Adrian Nastase leszögezte: Romániának továbbra is az a véleménye, hogy a kedvezménytörvényre nincs szükség, az távol áll az európai normáktól, és diszkriminációt alkalmaz a magyar kisebbség és a többségi lakosság között. Elmondta, hogy az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének jelentéskészítője az elkövetkező napokban felkeresi Romániát, Szlovákiát és Magyarországot. Az általa készített jelentés tervezete nagyon kemény kitételeket tartalmaz a kedvezménytörvénnyel szemben.
Hozzátette, hogy Rolf Ekeus, az EBESZ kisebbségügyi főbiztosa is egy sor fenntartást fogalmazott meg a törvénnyel kapcsolatban.
A román miniszterelnök kifejtette azt is: nem hiszi, hogy ismét aradi köztéren kellene felállítani az 1925-ben lebontott Szabadság-emlékművet.
Kijelentette: ha az emlékmű művészi értéket képvisel, akkor Magyarországnak fogják adni. Ha azonban azért akarják helyreállítani, amit eredetileg jelképez, akkor a román kormány ezzel nem fog egyetérteni.
Elmondta, hogy felkérte a Román Akadémiát a Szabadság-emlékmű történelmi jelentőségének értékelésére. Úgy vélte, politikai szempontból sokkal hasznosabb lenne, ha egy olyan emlékművet állítanának fel, amely kifejezi a két ország harmonikus együttműködésében rejlő közös érdekeket.
Az aradi városi tanács kedden hozott döntést arról, hogy a Szabadságemlékművet a város Tűzoltók terén állítják ismét fel. Gyulafehérvári látogatása során Adrian Nastase megbeszélést folytatott a gyulafehérvári ortodox érsekkel és a balázsfalvi görög katolikus mitropolitával, ugyanakkor elzárkózott az elől, hogy találkozzék Jakubinyi György gyulafehérvári katolikus érsekkel.
A román miniszterelnök Gyulafehérváron visszautasította azokat a bírálatokat, amelyek amiatt érték, hogy Románia nemzeti ünnepén nem odahaza, hanem Budapesten lesz.
Nem hiszem, hogy szebb és európaibb formát találhatnánk nemzeti érdekeink kifejezéséhez annál, hogy találkozzunk a budapesti román közösséggel - mondta.
Véleménye szerint e fontos szakaszban félre kell tenni a régi sérelmeket. Ezt az áledgyessy Péter vasárnap jelen lesz a budapesti román nagykövetségen a román nemzeti ünnep alkalmával adott fogadáson.
A vélemény az pont tetszik - nem tetszik kérdés.
A dolgok felfelé esése pedig állítás lenne, nem vélemény, de ez itt nem a nyelvtanóra helye.
különben lefogadom, nem tudnád itt összefoglalni, mi is az a vélemény (mármint a sajátom), amivel te itt vitatkozol.
Nem megszépítésről van szó, egyszerűen más a véleményem. Bár nem tetszett az esemény maga, nem fogom fel tragédiaként és hazaárulásként. Ennyi. Ezen nincs mit ragozni tovább.
A felhozott érvekről meg annyit, hogy tényeken alapszanak, és nem ártana, ha ezeket is figyelembe vennéd.
Érezd azt nyugodtan, hogy szellemileg felém kerekedtél, ettől nem lesznek rossz éjszakáim, meggyőzni meg nem tudtál.
"az ominózus dátum nem a trianoni szerződés megkötésének a napja, hanem az a nap, amelyen az erdélyi románság kimondta, hogy Romániával akar egyesülni Magyarország helyett." De bizony: ez az ominózus dátum nekik pontosan
ugyanaz, mint nekünk június 4.
Értsd már meg: ők ezen a napon ünneplik azt az aktust.
Mindegy, hogy csak utóbb (1920. június 4-én) írták alá a szerződést, ők úgy tekintik, hogy valójában már 1918. dec. 1-jén megtörtént az országgyarapodásuk, ezért is tették erre a napra a nemzeti ünnepüket (1990-ben).
Amiben még van is némi igazuk, hiszen valóban, már 1918-ban bevonultak Erdélybe.
"jogilag Erdély 1867 óta volt csak Mo. része, előtte 150 évig kb nem." Azelőtt meg pár évszázadon át ugyancsak Mo. természetes része volt, a török korban pedig bár önálló, de szintén magyar fejedelemség.
Nem leiskolázta, hanem csúsztat, szokása szerint aljas módon.
"Megjegyezte, hogy Erdélyt nem 1918. december 1-jén csatolták Romániához" Aha. Csakhogy ők meg úgy tartják számon, hogy ez volt a perdöntő lépés Erdély odacsatolásában.
Tehát ez a nap nekik ugyanazt jelenti, mint amit mi június 4-én gyászolunk.
Ezt még a bunkó pártaktivista H. Kovács is tudhatná, a protokollhoz tartozik...
"jelezte: a budapesti fogadáson az RMDSZ képviselői is jelen voltak." Na, nehogy már a román állampolgárok kénytelen-kelletlen jelenlétével igazolja a saját genyóságát!
"Úgy vélekedett, a megbékélés szellemét azok szolgálták, akik ott voltak és nem azok, akik tüntettek...." A megbékélés szellemét lehet jól, okosan, gerincesen is szolgálni. Máshol, máskor, másképp.
Így a hernyók szolgálják, hogy most ők tették. (Eddig is ehhez hasonlóan szolgálták, csak nem volt számunkra ilyen látványos az önmegalázás.)
"külügyminiszter reményét fejezte ki: senki nem mondja majd el Romániának, a román vezetésnek, a román népnek, hogy Simicskó István milyen hasonlatokat használt kérdésében." Na, gondolom, majd ő lehet az, aki elmondja.
Mint a tavasszal Peter Weissnak...
Szemétláda H. Kovacsek!!!
pár év múlva majd kimondja ugyanezt a magyarországi cigányság is (bár nekik nem lesz kihez csatlakozni, de majd megszavaznak egy elnököt maguknak) és akkor majd csak abban bízhatunk, hogy addigra az eu minden hatalmat elvesz a nemzeti kormányoktól.
az sem lesz gyásznap.
"Miert nem vedheto ha ott volt az RMDSZ is?" 1. Verestóy őrnagy et.-ról (is) rég megvan az erdélyi magyarok véleménye.
Nem valami felemelő.
2. Nem kén' egybemosni Magyarország miniszterelnökét, külügyminiszterét, volt köztársasági elnökét az RMDSZ-tagokkal vagy az erdélyiekkel általában, akik román alattvalók, ha tetszik ez nekik, ha nem.
Tavaly Csíkszeredában voltak kénytelenek elviselni a dec. 1-jei központi román ünnepséget, ha jólesett nekik, ha nem.
Nem esett jól, de nem volt mit tenniük ellene.
A magyar politikai elitnek viszont lehetett volna más választása is, enyhén szólva...
namostan az ominózus dátum nem a trianoni szerződés megkötésének a napja, hanem az a nap, amelyen az erdélyi románság kimondta, hogy Romániával akar egyesülni Magyarország helyett. Aztán pár nap múlva az erdélyi németek is kimondták ezt. Aztán azt se felejtsük el, hogy jogilag Erdély 1867 óta volt csak Mo. része, előtte 150 évig kb nem. A nemzetiségi arányokról már írtam valahol, de megismétlem, ha érdekel, azt, amit gróf Teleki Pál is kimutatott.
gyásznapnak nem mondanám a dátumot. Ettől függetlenül, leírtam már többször is, nem lett Megyó a szívem csücske az ominózus eseménytől, de nem dramatizálnám túl a dolgot.
Ahogy a szobatarsam mondta:
"MINDENKI FEGYVERBE!"
"MINDENKI FEGYVERBE!"
"MINDENKI FEGYVERBE!"
"MINDENKI FEGYVERBE!"
"MINDENKI FEGYVERBE!"
"MINDENKI FEGYVERBE!"
Ez mar haboru.Tet a magyarsag.
Mi kovetkezik ezutan???
Fel kell venni a kesztyut..
Vissza kell vagni...
Vacra az egesz bagazzsal,vagy Kamcsatkara,hanukastol,Kovacsostol mindenestul!
hol is volt abban érdemi?
az, hogy a nácizmust tagadta meg?
Azt a nácizmust, amelynek vezetői németek voltak, és a nevükben szintén egy rakás német katona öldökölt le egy rakás lengyel, vagy lengyel zsidó civilt? Nem volt valami sok tartalom, de mindegy :) Most nem csesztetnni akartalak, bocs.
A tizenkét pontban Petőfiék uniót követeltek Erdéllyel. Ez a követelés közel húsz év múltán, a kiegyezéskor meg is valósult. Aztán lepergett még öt évtized, s lett egy újabb unió, ezúttal a román ókirályság és a többségében valóban románok lakta Erdély között. Az 1918 december 1-jei egyesülés azóta Románia nemzeti ünnepe. Egyike azoknak a dolgoknak, amiket tudomásul kell vennünk; más választásunk nincsen. De ha már egyszer tudomásul vesszük azt, ami jóvátehetetlen és visszacsinálhatatlan; ha azt mondjuk, hogy az irredentizmus háborút jelent, és ebből nem kérünk; akkor és attól még mások tudomásul vehetik, hogy ami nekik okot ad az ünneplésre, az nekünk nemzeti trauma volt.
Ebből következően a magyar miniszterelnökre nem nehezedik olyan, alkotmányos kötelem, hogy ünnepelje azt, amit magyar embernek nem kell ünnepelnie. Medgyessy Péter azonban átlépte azt a vonalat, amely a tudomásulvétel és az ünneplés között húzódik. Vonakodnék ugyan azt mondani, hogy ő december 1-jét „megünnepelni ment el” tegnapelőtt a Kempinskibe (amely ráadásul nem is román felségterület, mint a nagykövetség, hanem magyar), de volt itt kétségen felül egy Rubicon, s ő átment rajta. Bátor ember. Bátor azért, mert ilyen gesztust őelőtte magyar miniszterelnök a demokráciában nem tett. (Igaz, Gróza Péter óta ő az első kormányfő, aki mindkét nép nyelvét beszéli.) Továbbá, megkockáztatom, okos is. Ha abból indult ki, hogy miközben mi minden szomszédunknál a sérelmi politizálás feladását kérelmezzük, ilyen politizálást mi sem folytathatunk, a legszárazabb logika szerint helyesen járt el. A magyar–román viszony jelene, jövője nem nyugodhat azon, hogy hovatovább egy évszázada Erdélyt „elcsatolták”.
De a miniszterelnöknek tisztában kell lennie azzal, hogy gesztusa értetlenséget, rossz érzéseket, föltehetően döbbenetet is keltett imitt-amott. Lehet, hogy számolt ezzel, nem tudom. Mindenesetre magyar embertől ép ésszel nem lehet elvárni azt, hogy pirosló arccal, lobogó zászlók alatt menetelve örüljön 1918. december 1-jének, akár koccintson rá. Magyar ember – pláne a határon túl – másfajta érzelmeket táplál magában, s kétlem, hogy ez az állapota egyhamar változni fog. Nem igaz, hogy szimpla diplomáciai ügyről van szó; nem igaz – vélem én –, hogy egy román miniszterelnök megjelenése a magyar nagykövetség március 15-i ünnepségén „csereszabatos” a magyar miniszterelnök megjelenésével december 1-jén. Messze nem ugyanarról van szó.
Viszont. Tény, hogy december 1-jén Nastase román miniszterelnök Budapest vendége volt, közelebbről kollégájáé, Medgyessyé. Gondolom, ilyen körülmények között kapitális udvariatlanság lett volna a román nagykövetség ünnepi meghívóját visszautasítani, tudva azt, hogy Nastase ott lesz a Kempinskiben. De úgy gondolom, Medgyessy kitérhetett volna a meghívás elől, ha akar. Nem akart azonban, mert Nastase pár órával korábban a kedvezménytörvény dolgában megtette feléje azt az értelmes és tapintatos gesztust, amit Dzurinda szlovák miniszterelnök nem volt hajlandó (miért nem, a Jóisten tudja) megtenni. E gesztust Medgyessy a román nemzeti ünnepen való megjelenése hatalmas, jelképi erejű gesztusával viszonozta. Egy-egy. Vagy több is? Talán. Vélelmezhető, hogy a kedvezménytörvény mostantól számított – elég rövid – élettartamán túl a román–magyar viszonyban ezernyi kisebb-nagyobb probléma fog felmerülni, s ezek kezelése soha nem vonatkoztatható el a két kormány, a két miniszterelnök viszonyától. Sőt valamennyi megoldás, út és kiút ezeknek a függvényében jelenik majd meg. Medgyessy „rásegíteni” vélhetett arra, hogy a magyarság számára zöld fény gyúljék, ha kell. A kis baj az, hogy nemcsak a románok éhesek a jelképekre, mi is. Én akkora jelképes gesztust Nastasétól, mint Medgyessytől, még nem láttam.
A topic címében felvetett kérdés az volt, hogy miért csak az MN foglalkozott a témával bővebben (persze szokás szerint nem abban a stílusban, amit irodalom órán tanítanak). A véleményed baromira nem ide tartozik, szóval igazából reagálnom sem kellett volna rá, csak éppen unatkoztam. :)
