''szeretett indexes vadbarmaink lassan észreveszik, hogy a Fidesz, meg az egész "jobbközép" szépen kicsúszik alóluk''
Azt volna jo, ha eszrevenned, hogy ez nem fidesz, meg mszp ugy.
Tokmindegy ki csinal ilyet, a sajat valasztotabornak is tokon kell rugni azt aki ilyet csinal, sot az ellenzeket megelozve kell tokonrugni.
Megyot meg kell mogyorozni.
"de megakadályozni ugye nem lehetett" - látod, ebben áll a kovácsi diplomácia teljes impotenciája. De ez még a jobbik eset. Mert mi van, ha nem is AKARTA megakadályozni?
A magyarokkal meg pont ez a baj: hogy nagy részük nem hajlandó azt gondolni, amit önjelölt hun, mi több sumér vezéreik sulykolnak beléjük, a mindenségit.
Amúgy a román górétól valóban nem volt szép dolog idejönni ünnepelni, de megakadályozni ugye nem lehetett, a Megyóék meg nem akartak konfrontálódni, inkább egy igen komoly gesztust gyakoroltak.
Az egész sztori legszívmelengetõbb aspektusa az, hogy szeretett indexes vadbarmaink lassan észreveszik, hogy a Fidesz, meg az egész "jobbközép" szépen kicsúszik alóluk és megin' a Pista bácsis, sokvármegyés, búbánatos periférián találják magukat. Sebaj, onnan sokkal édesebben lehet palotaforradalmakról, meg vezérgyilkosságokról álmodozni, még a hajráfradi is tisztábban cseng...
"Átadni Magyarország területének egyes részeit, a civilizált és kifinomult lakosságot alkotó emberekkel, ilyan dolog, mi
ntha Texsast és Kaliforniát adnánk át a mexikóiaknak." - Írta Bandholtz tábornok egykor.
Még Clemanceau sem volt nagy véleménnyel a románok "szavahihetőségéről". No further comment.
Miutan a masodik kerdesemre kerdeztel vissza, ezaltal te is provokacionak tartod Nastese lepeset. Nem tudom, "nem latok bele a fejebe" /copyright Knézy :)/. Hulyesegnek hulyeseg volt, az biztos. Lehet, hogy provokacio volt.
Igazad van, a románok sokkal inkább ellenségnek tekintenek minket, mint amennyire mi őket.
De azért tegyük hozzá: vannak kivételek. A román nagyon befolyásolható nép, azt gondolja, amit a sovén vezetőik sugallanak nekik. Erre sem vevő mindenki.
Például a Kárpátok túloldalán sok helyen ha kiderül valakiről, hogy mondjuk nagyváradi, inkább csak arra kérik, hogy mondjon valamit magyarul, mert az olyan érdekes nyelv... A helyzet tehát sokkal összetettebb.
Frappans valasz... Miutan a masodik kerdesemre kerdeztel vissza, ezaltal te is provokacionak tartod Nastese lepeset. Jo!
Akkor azt kerdezem, hogy mi lesz a politikai hozadeka az unneplesen valo reszvetelnek, foleg a romaniai magyar kisebbseg eseteben? (Azzal gondolom egyetertunk, hogy a Magyarorszagon nem volt tul nepszeru a lepes sem jobbos, sem balos korokben.)
Szerinted nem provokacio volt Nastase reszerol a budapesti unneplesre valo meghivas? Ha nem, akkor nincs tobb kerdesem. Ha igen, akkor viszont erdelkelne, hogy szerinted miert dontott Kovacs amellett, hogy lenyelik a bekat?
Az a baj, hogy az emberek nem dolgokban es tenyekben gondolkoznak, hanem partokban.
Amolyan romantikus egyszerusitessel, hogy van a jo meg a gonosz. Ha utalom a fideszt, akkor a jo letetemenyese az SZDSZ-MSZP a merce pedig az amit a Megyo mond es kesz... no persze ugyanez forditva is.
Balvanyimadas... mindig kell valami kezzelfoghato nekik, ami megtestesiti az elveket, erkolcsot, idealokat es az igazsagot es nem veszik eszre, hogy mihelyst hagyjak, hogy megtestesuljon szamukra partokban es szemelyekben fel is adjak azokat es balvanyimadokka lesznek...
Ha hall egy kijelentest akkor attol teszi fuggove velemenyet, hogy melyik oldal mondta azt...
Ha pl. a Csurka, akkor az mar igaz nem lehet.
Ha meg a Megyoek, akkor bolcs dolog.
Nehez dolog feleskudni valamire, aztan beismerni a csalodast. Szandekosan irok csalodast es nem tevedest, mert a masik oldalban is ugyanigy lehet csalodni, csak esetleg nem hazaarulas ugyben...
Sokkal inkabb hajlik a balvanyimado az onaltatasra, kreal mentsegeket logikusnak tuno magyarazatokat csakhogy megmaradjon hiteben...
Pusztan az "elmaradt allasfoglalasok" is ebben erositik, "hiszen meg a jobboldal sem tiltakozik", tehat biztos jo ez igy.
Gorcsosen kapaszkodunk balvanyokba, partokba, szemelyekbe, akar egy erkolcsi rokkant, akinek erkolcse es ertekrendje nem kepes megallni a sajat laban, politikusokat hasznal mankonak.
Marpedig ezert az akcioert Megyoek es Nastase is kierdemeltek volna egy kiados zaptojasesot. Meg azt is, hogy annak a szallodanak ep ablaka ne maradjon. Csak azert, nehogy egy tulontul kulturaltan tunteto tomeget esetleg veluk egyutt unneplonek tuntethessenek fel.
120 ember az 0. Semmi.
Alszent dolog a demonstraciok bejelenteserol szolo torveny is, urugy, hogy barmit fel lehessen oszlatni. Csak az a lenyeg, hogy ugy jelentsek be az esemenyt, ami ellen a megmozdulas varhato, hogy azt mar se szervezni, se bejelenteni mar ne legyen ido.
Igy varhatoan alig lesznek nehanyan akik el tudnak menni, es meg kevesebben vallaljak, hogy ezzel automatikusan illegalis tuntetokke valjanak.
A balvany meg dorzsolheti a markat, hiszen a 120 embert kapasbol nehany illegalis randalirozonak lehet minositeni, es az elmaradt tuntetes pedig a politikajuk sikeret tamogatottsagat demonstralja, lam meg a jobboldal reszerol is...
A valosagban pedig senki nem szamitott egy ilyen orvul hitszego modon elkovetett hatbadofesre van szo, hogy mire felocsudnank erkolcsi halottak vagyunk...
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom még pénteken közreadta Medgyessynek írt nyílt levelét, sajnos még a Nemzet nem hozta le.
Íme a levél:
Medgyessy Péter Úr
a Magyar Köztársaság Miniszterelnöke részére
Miniszterelnök Úr!
Sajtóhírek szerint Adrian Nastase román miniszterelnök a Magyar Köztársaság fővárosában, Budapesten kívánja megülni Románia nemzeti ünnepét. Az ezen alkalomból adandó hivatalos fogadáson a Népszabadság értesülése szerint Ön is jelen lesz.
Mivel Miniszterelnök Úr gyakran emlegeti erdélyi származását, bizonyára tudomása van arról, hogy a Román Köztársaság nemzeti ünnepe mely történelmi eseményhez köthető: 1918. december 1. napján került sor Gyulafehérvárott arra a román nagygyűlésre, amelyen a jelenlévők kikiáltották Erdély Romániához történő csatlakozását. E napon vette kezdetét az a történelmi léptékű vesszőfutás, amelyet a közel kétmilliós magyar nemzetrész immár több mint nyolc évtizede elszenvedni kénytelen. A román államhatalom a mai napig hallani sem akar társnemzetként való elfogadásukról, jogfosztottságban tartja és származása miatt hátrányosan megkülönbözteti. E változatos eszközökkel történő, csendes, de szívós etnikai tisztogatás eredményeképpen csak az elmúlt évtizedben közel kétszázezer fővel csökkent a romániai magyarság lélekszáma.
A december 1-jei dátum erdélyi nemzettársaink számára tehát gyásznap, amely tényt a román kormányzat tudatosan semmibe vesz, sőt, az olyan öntelt és nyilvánvalóan provokatív ünneplésekkel, mint már a tavalyi csíkszeredai, de még inkább az idei budapesti, a békés egymás mellett élés távlati esélyeit is rombolja.
Tudjuk, hogy Ön tízmillió magyar miniszterelnökének tartja magát, így kénytelenek vagyunk azt is tudomásul venni, hogy a fenti szempontokat kellőképpen nem mérlegeli. Fel kívánjuk hívni azonban a figyelmét arra, hogy a Magyar Köztársaság állampolgárainak – akiknek képviseletére Ön és kormánya felesküdött – jelentős része az erdélyi magyarokat éppúgy nemzettársának tekinti: sorsáért aggódik, megmaradását és gyarapodását óhajtja, a közös magyar jövőképet velük és általuk tartja valóra váltandónak. Így a román kormány részéről tanúsított arcátlan és dölyfös, a diplomáciai és az általános emberi jóízlést egyaránt semmibe vevő magatartás nem csak a Romániában élő magyar közösséget, hanem magyar állampolgárok millióit is súlyosan sérti, nemzeti önbecsülésében megalázza.
Miniszterelnök Úr!
Önnek néhány nappal ezelőtt már alkalma volt megtapasztalni, hogy egyes szomszédos államok Magyarországhoz való ellenséges viszonyulását a legkevésbé sem befolyásolja a hivatalos magyar politika előzékeny, önkorlátozó, a magyar érdekekről kétes értékű megegyezések érdekében sajnálatos módon lemondani is hajlandó alapállása. Amíg azonban a Szlovákiával folytatott tárgyalások kudarca csak Önre és kormányára hárul, addig tervezett közös ünneplése a román miniszterelnökkel már túlmutat a személyes illetve a hivatalos politikai kereteken. Az a magyar politikus ugyanis, aki Erdély Magyarország általi elvesztésére és több millió magyar történelmi hányattatására emeli poharát, saját nemzete megalázásához nyújt segítő kezet, így elveszíti minden erkölcsi alapját arra, hogy a határok által szétszabdalt, de lelkében és szellemében egy közösséget alkotó, egységes és oszthatatlan magyar nemzet képviseletét ellássa.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom – mely létezésével is a magyar egység kifejezője – ezért a leghatározottabban kéri, hogy teljességgel indokolatlan és védhetetlen részvételével ne keltse azt a látszatot, hogy a jelenlegi magyar kormány érzékenysége az erdélyi magyarság irányában egyenértékű az európai normák iránti elkötelezettséget csak szavakban hangsúlyozó, de gyakorlatában balkáni arroganciát tanúsító román kormányzatéval.
Tegnap nem tudtam hallgatni a Pannont, ezért csak ma értesültem róla, hogy Csurka István, a MIÉP elnöke élesen tiltakozott az aljasság ellen.
Kiemelném szövegéből, hogy minden bizonnyal nem csak néhány száz ember lett volna ott, ha a tikosrendőr és haverja nem dezinformálják a közvélemény, nem konspirálnak, hogy te dujuk meg előre a készülő aljasságot.
A tiltakozás szövege:
2002.12.02. 14:07
Az aljasság rekordja
Soha nem látott aljasságra, hazaárulásra vetemedett a D-209-es kormány. Amit egyetlen egy eddigi fél-szabad kormány sem tett meg, oly mértékben lefeküdt a románoknak, hogy az már tűrhetetlen. Egyedül a nyomoronc Kádár János 1958-as marosvásárhelyi beszéde fogható ehhez, amelyben kifejezte, hogy Magyarország lemond az erdélyi magyarságról, nem védelmezi, mert hálás azért a rengeteg magyarul is tudó szekusért, akit átküldtek a forradalom utáni rendcsinálásra. Romániában - annak ellenére, hogy ott nem volt forradalom - az ötvenhat utáni megtorlás a magyarok körében arányait tekintve mindenképpen nagyobb volt, mint a hazai. Így került hosszú évekre börtönbe az erdélyi magyar értelmiség színe java, köztük a kiváló író, Páskándi Géza, és még sokan mások, így jutott hosszú fogságra a Duna- deltába többek között testvérbátyám, Csurka Péter, aki az ott szerzett betegsége következtében halt meg aránylag fiatalon, s ennek során börtönöztek be papokat, tanítókat csak azért, mert magyarok voltak, azaz potenciális ellenforradalmárok.
Ez a lehetőség, hogy Románia a magyar forradalom vérbefojtását az erdélyi magyarság elleni előnyszerzésre, magyarellenességre használhatta fel, annak a gyulafehérvári hazugságnak a következménye, amit most Medgyessy és Nastase együtt ünnepelt a Kempinsky szállodában. Gyulafehérvárott, 1918-ban román, pontosabban erdélyi román nemzetgyűlést tartottak, amely kimondta, hogy Erdélynek Romániához kell tartoznia. A románok ebben autonómiát ígértek az együtt élő kisebbségeknek. Ígérték, tehát természetesen nem tartották be. Az erdélyi szászokat, németeket szinte darabszámra kiárusították, a magyarokat pedig következetesen gyötrik úgy, ahogy Gyulafehérvárott elhatározták, csak nem mondták meg. Kádár János Kovács-Medgyessyhez képest hátrányosabb helyzetben volt: valóban hálásnak kellett lennie a Román Kommunista Pártnak az elvtársi segítségért, és a forradalom ellen fellépő románok kedvesebbek voltak a szovjet vezetés szemében, mint a magyarok. Egyébként mindig is kedvesebbek voltak, csak a nyugat ezt sohasem vette észre. Most Medgyessy nincs ennyire hátrányos helyzetben Romániával szemben sem a NATO-ban - amelyben Románia még bent sincs -, sem másutt, ámbátor ha Bush rendkívüli bukaresti látogatását tekintjük, s a fogadtatás körülményeit, hangsúlyait, egy kicsit vissza kell vennünk a feltételezett magyar előnyből. Ezt a gyalázatos ünnepélyt, a bukaresti Bush látogatás után rendezték meg. Az egyelőre a NATO-n és az EU-n kívüli Románia már ismét kedvesebb Washingtonnak, mint mi, magyarok vagyunk.
Ezek azonban csak feltételezések. A magyar kormánynak senki és semmi nem adhatott olyan utasítást, hogy a legnagyobb nemzeti tragédiáját jelentő román ünnepet Nastaseval együtt Budapesten, egy nemzetközi szállodában kell megünnepelnie. Ezt az aljasságot, ezt a hazaárulást a Medgyessy kormány önként és dalolva követte el.
Magyarországon a jelképek sorsdöntő fontosságúak. Egy fogadás a gyulafehérvári román győzelem ünnepén az erdélyi magyarság elárulása. Tudják ezt ők is. A liberális lapok félénken tudósítanak az eseményről, vagy sehogy. Még óriási nemzeti felháborodás is lehetne ebből, ha a közvélemény egésze tájékoztatva lenne a körülményekről és a fogadás jelentőségéről. A magyarság tűr, félrenéz, de egyszer-egyszer, ha nagyon arcul csapják, megrázza magát és visszaüt. Borzalmasan.
Ezt a borzalmas visszaütést kockáztatja a Medgyessy kormány. Mivel azonban a megfelelés, a szolgálatkészség és a jó tel-avivi bizonyítvány mindennél fontosabb neki, megkockáztatta ezt a latrinás fogadást. Az ember csak irtózni tud és öklendezni.
Kádár egész életében jóvá akarta tenni marosvásárhelyi kisiklását: soha nem engedte Budapestre Ceausescut. Látta, hogy egész politikája hajótörést szenvedhet a magyar önérzet megalázásával. Ezek már ezt is megkockáztatják. Ezeknél aljasabb nincs.
Azoknak a halványabb árulása fölött sem lehet azonban szemet hunyni, akik ezekkel egy tálból cseresznyéznek. Mert a Kempinskyben ez most a nagy lelepleződés esete volt. Voltaképpen nem történt semmi, csak lezajlott egy fogadás, elfogyott néhány üveg pezsgő, és hasonszőrű alakok eltöltöttek egymással egy órát, miközben a kint tüntetőket a megszokott kíméletességével kinyomta a szálloda előtti térből a rendőrség. Most ebből próbálnak tőkét kovácsolni: nem volt ott még kétszáz ember sem. De hisz nem is tudta senki, hogy ez megtörténik. Most rendezzék meg, bejelentve, nyíltan, hogy tudja a széles nemzeti közvélemény!
Kovács-Medgyessy összejátszott Nastaseval: ez előbb visszament, mintha csak fehérneműt váltani ment volna, elmondott egy ünnepség-megnyitó beszédet Kolozsvárott, aztán már hipp-hopp itt is volt. Ezt meg kellett beszélni, de ezt nem hozták nyilvánosságra. Féltek. Senki nem tudta, hogy Nastase elment vagy itt maradt. Bezzeg ha nyilvánosságra hozzák az egész tingli-tanglit és a helyszínt is, lett volna százezer ember is a volt Engels-téren. Avagy tessék, próbálják. Tessék!
Az ilyen apróságokból látja meg mindenki, hová jutottunk. Most már csak az ellenállás, a magyarság forradalmi összefogása segít.
Egy héttel ezelőtt Medgyessy Dzurindával paktálva elszlovákosította magát, most pedig romanizált. Mi következik? Mikor lesz az, ami? Vagy már az? Az.
Csurka István
Tiltakoztak rajta kívül Kövér László és Simicskó István, a Fidesz prominensei is, utóbbi ma azonnali kérdést tesz föl a titkosrendőrnek az üggyel kapcsolatban.
Egy fiatalembert elhurcoltak, az immár "szokásos" 150.000-rel fenyegetik, avagy "rövid elzárással".
