Aztat' még nem ittam , de a Becher eléggé bejön, finom kis szesz! A sztorit csak a helyzet komikuma miatt meséltem el: budapesttől eljutok kb. 700 kilométerre, és NEM megyek be a Becher-múzeumba... hát, én egy hülye vagyok, biz' Isten!
Szerintem ennél ijjjesztőbb még nem történt veletek ami velem: kb 10-11 évvel ezelőtt fejér-megye dimbes dombos útjain tartottam hazafele (télen) amikor egy furfangos kanyarhoz értem lejtett és kanyarodott egyben , hát mivel 60nnal mentem be megpördültem rendesen és az ut közepén keresztben állt meg az auto és mivel a benzinny kissé összerázódott nem indult ez még nem is lenne baj de emlékeztem hogy elötte megelőztem egy szép fehér BUSZT igen igen jött ő is én meg csk néztem mint a körte, de szerencsémre a buszsofőr az árkot választotta. huh
egyébként a 120asom még mindig megvan és tökéletes
Azt nem mondtam ,hogy az autó hibája lenne az eset, de ha már sztorizunk, akkor elmeséltem. Sajnos, volt pár ilyen Skodás... De hogy a Becherovkáról is meséljek: tavaly ősszel egy csodás hetet töltöttünk Prágában, egy-egy napot rászánva Mladá Boleslavra (igen, a Wartburgos elment a Skoda-múzeumba, valahol azért szeretem ezeket a dögöket...), és Karlovy Vary-ra. Mivel ez komoly 160 kilométer Prágától, busszal mentünk, nem Wartival. Na, elidőztünk a városban, ettünk "knedlíky, veprové í zelí"-t (sertéssült knédlis vöröskáposztával), és úszkáltunk a termálfürdőben (a nyitottban, októberben...). Nem fogod elhinni, mi maradt ki a busz indulása miatt a programból: hát persze, hogy a Jan Becher múzeum... Nem voltam ideges, dehogyis! Azért a Becherovka még mindig a legkirályabb pia, amit eddig ittam (pedig volt egy pár...)!
No, azért az nem az autó hibája ha az Opel lecsapja az elejét...:) Ha meg ilyen sokba került a javítás, tényleg lehet hogy körül kellet volna nézni a piarcon...:-))
Az előző törések ellenére az én ki ótókám tökéletesen műxik, pedig naponta-hetente kapja az Egom-Pest Egom-Pécs etapokat, és a Pesti forgalmat.
Én nagyon elégedett vagyok vele, kell vele törődni, de sokszorosan meghálálja. Amúgy egy élmény menni vele, nem olyan "se íze-se bűze" gép mint mostanság az összes...
No offolok...
Nekünk ezzel a kék (eredetileg dohánybarna, de ez a szalonképesebb megfogalmazása a színének...) rettenettel "csak" kettő történt, de mondom: a második megpecsételte sorsát, betelt a pohár, ment a piacra. Mondjuk az utána vett 120GLS is megjárta a hadak útját (ne fordulj ki STOP-táblánál más elé, és marad ép elem a Skoda elején...), de ez nem olyan szerencsétlen, mint az előző volt, így ezt az édesanyám egy ideje (viszonylag...) zökkenőmentesen használja. Na, az volt még egy jó sztori: kinézett balra, messze volt az autó, kinézett jobbra, nem jött senki, kifordult, és az Opel Corsa lepattant a hűtőrácsról... A balról jövő igen jó tempót jött, kb 100-120 -at a tök nyílegyenes úton. Szó szerint egy ép elem nem maradt a GLS elején... Teljes eleje, húzatópad, fényezés, alulról verte a 200 ezret a végösszeg. Ezért már egy 130L-et is adnak a piacon, ha rábukkansz egyre...
Szasztok!
Az én Skómmal is történt egy-két törés: Az előző gazdinál egy Waresz bombázta szét a bal elejét, már nálam egy Opel nézte ki a hátsó fertájt, behorpadt a jobbos sárvédő (garázsajtó), a balos is (árok), oldalüveg törés (szintén árok), eleje leamortizálva (őz), sárvédő/köténylemez alja behorpasztva (padka stb.)
Szal kap rendesen!:-)
Igen, hát a Skodával az a probléma, hogy oldalt rengeteg hely van a motor MELLETT, de a hátfal és a blokk között vagy 10 centi, ha van... Ennek eredményeképpen egy kisebb hátulról történő belecsúszás is komoly károkat képes benne okozni. Igaz, nekem meg a Wartburgon ilyen sérülékeny a lökhárító kereszttartója (benne az alvázszámmal...). Így hát több olyan S120-at láttam, amely ugyan csak hátfal-sérült volt, de a hátsó kerekei az előrébb lökött motor-váltó egységtől szétálltak. Az ex-mienk is ennek esett áldozatul, nem tudom, meg lett -e csináltatva. Remélem, nem...
Az ilyen balszerencsés járgányokról nekem édesapám 120-as Skodája jut az eszembe.... A sort még én kezdtem egy elhibázott kanyarral, aminek egy felnicsere és egy kormányműállitás lett az eredménye... Következő télen az út mellett parkolt, amikor egy vagány csávó a havon vollgázzal indulva kb 10 méter megtétele után a Skodri hátuljába landolt, kicsit lerombolva szegényemet. Legközelebb apám egy kis felfagyáson megcsúszva a kocsi tetején-oldalán találta magát az út mellett a partoldalon, de hála istennek a kisebb sérülések komolyabb javítását tavaszra hagyta, mert rá pár napra egy előtte blokkoló IFA hátuljára mászott fel. Na ekkor már húzatópadra kellett tenni az egészet, aztán inkább úgy határozott, hogy vesz egy új kocsit, ezt pedig beszámíttatja. Azt már csak mellékeskén említem meg, hogy az új kocsiját kb. 3 órásan egy lópatás selyemfiú szöszi barátnőjével az oldalán a lepattant golf kabriójával megtolatta :-( Eredmény: 2 ajtó lakatolása, fényezése.... (hja a felhúzott vászontetó alól nehezen lehet kilátni)
Akkor most jöjjön egy Wartburgos által előadott Skoda-sztori:
Édesanyám '98-ban megvette az első 120 GLS-ét. Persze nélkülem, mint férfiember nélkül. Nála úgy néz ki különben is: jól néz ki, megveszem! Úgy női módra... Első látásra még nem is volt vele gond. Aztán nézem a forgalmit: karosszériacsere '95-ben. Gyanús lett, '87-es Skodákon nem szoktak kasztnit cserélni... Nézem a bal hátulját, és nem hiszek a szememnek: rövid féltengely van benne. Akkor már kapiskáltam, hogy egy rommá tört és bódécserés gépet sikerült venni. Az úttartást és az egyenesfutást ezután ne részletezzük... Pár hónapon belül sikerült szerezni egy hosszú féltengelyt, egy átfényezés kíséretében be is lett szerelve. Váltójavítás is történt, mert beragadt 3. sebességbe (többször is előfordult, míg nálunk volt...), emiatt kikötötték a hátsó fékcsöveket. A fényező átugrott a kész kocsival a komájához, visszafele a nem légtelenített fék elment... Egy rommá tört Samara, lakatolás, újabb fényezés... Akkor már sejtettük, hogy a "szerencsétlen autó" kategóriájába tartozik a jámbor! Egy hosszabb (kb. fél éves )csend következett. Egyszer csak könnyek közt hív az anyuka: eltört a féltengely! Gyanús, mert egy kb. 15 milliméteres acélrúd! Odamegyek, indítok, az autó áll, de hallom, hogy a hajtáslánc dolgozik. Nézem: forog a féltengely a dobban... Aki kalapált már le fékdobot Skodáról, az most gondolom, csodálkozik. Én is csodálkoztam... Ezt még kétszer megtette. A kegyelemdöfést egy baleset adta meg neki: befordult vele az édesanyám balra egy benzinkúthoz, miközben egy kis taknyász egy Honda Civic VTI-vel (kb. 100-zal) előzte a Skoda miatt lassító sort... Kifli az autóban, bal hátsó ajtó és küszöb KUKA! Utolsó lakatolás, fényezés, vizsga, PIAC !!! Az új tulaj egy hónap múlva hív: képzeljük, mi történt! Állt a gép Kispesten a járdán, egy biciklis kifordult egy Pajero elé (vadrács, minden kellék), az pedig felrontott a járdára, egyenesen a Skodába... Megnéztük a roncsot: a két hátsó ajtó megroppant, befeszült, a géptetőt (már ami maradt belőle...) kinyitni nem lehetett, a hátsó kerekek szétálltak, egy merő olaj (hogy váltó- vagy motor- , kideríthetetlen) volt az autó alatt a járda, ésatöbbi, ésatöbbi. Azóta nem tudunk róla, de remélem, ezzel befejezte földi pályafutását ez a sátáni példány...
Na akkor ugyanarról a túráról egy másik... Fürdeni mentünk Losonc mellé valami kis helyre a két öreg autóval, nem kis feltűnést keltve mindenhol. Éppen a Combi Octávia ment elöl követtük a piros Feliciával.
Két stoppos srác állt az út mentén, mindenki elhúzott mellettük. Gondoltuk, de jó poén, felvesszük őket. Már előre röhögtünk milyen szövegeket mondanak majd.
Bakker, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy >40 éves cabrio felveszi őket, bepréselődtek a hátsó ülésre és ott ültek fapofával amíg meg nem érkeztünk...
Kicsit csalódottak voltunk, aztán persze jót nevettünk a dolgon. 500 méterrel később pedig...
Meg a kilencvenes evek elejen egy munkahelyi vitara Ulmba voltam egy nyari hetfo reggel hivatalos. Egy 105-os Skodaval mentem ami nem az en tulajdonom volt, hanem egy munkatarsame, aki elmeleti ember leven egyaltalan nem ertett kulonfele technikai kerdesekhez. A jarmu mar az utolsokat rugta (1977-es volt), igy nagy kaland volt ezt a tavolsagot oda-vissza megtenni.
Miutan se idomero se radio nem volt a jarmuben, igy a tulajdonos rovidrezarva a problemat egy kvarckarorat kotott a kormanykerekre, majd feher szigeteloszalaggal otromban odaragasztotta. A karora az akkori divat szerint tulmeretezett volt, kb 5 cm atmeroju.
Hasonloan otromba modon volt a muszerfalra egy piros szinu muanyag radio felragasztva. A radio csak a jarmu allo helyzeteben mukodott jelentosebb zavar nelkul sajat elemrol. noha a kb 1.2 m hosszu antennaja egeszen a hatso ulesig elert.
Magyarorszagrol vasarnap delben indultam s Ulmba masnap reggel 6-korul ertem (20 ora alatt 800 km 40 km/h atlag).
Es itt Ulmban tortent egy kellemetlen dolog. Az egyik piros lampa egy villamos/busz megalloban volt. A megalloban 50-100 iskolas koru kolyok varta a villamost (itt nyaron is van iskola gondoltam magamban). Nos ezek belesve az autoba, eszleltek a szigszalagos karorat es a piros szinu radiot. Kis ido mulva egetvero kollektiv rohoges razta meg a megallot, s mind a 50-100 kolyok be akart nezni az autoba. Mar alig vartam hogy zold legyen. Kellemetlen volt, azok a rohogo arcok a mai napig bennem vannak.
A kovetkezo mellekutcaban a nalam levo hadtap kessel mind a karorat mind a radiot "leszereltem".
Otthon a hirt munkatarsam megdobbenve hallgatta es szomoruan maga ele nezett. Eloszor azt hittem viccel, de aztan lattam rajta hogy tenyleg komolyan megsertodott hogy leszedtem az eszkozoket. Meg aznap visszaragasztottam, igaz nem szalaggal hanem szintelen csonaklakkal.
Csak hogy "közeledjünk" egy kicsit a topicnévnez...
Két veterán Skodával kirándultunk Szlovákiában. Hazafelé még a határ előtt vacsora: bacové sila meg brinzové halusky, ahogy kell. No meg - úgy húsz km volt még vissza - gondoltuk belefér 1-2 korsó zlaty bazant meg egy borovicka is.
Balassagyarmaton aztán még kis kitérő a benzinkúthoz, mert este már minden bolt zárva van. Szóval éppen bekanyarodunk, fék, mire felnéztünk már ott állt mögöttünk a rendőrautó.
Forgalmi ellenőrzés, aztán megkérdezték... hogy belenézhetnek-e a motortérbe? Szóval következett egy - végig csukott szájjal előadott - tízperces bemutató a régi motorokról, kézfogás, széles mosoly, megkönnyebbülés
:)))
Még másik- bár Becher ebben sincs-
Ekkortájt egy -hozzám képest- milliomoscsemete volt a barátnőm, a családja eléggé lenézte a Skodacseket. Azért kimentem eléjük a reptérre, mondták épp, hogy rendelnek egy reptéri buszt - sok a cuccuk, mert egy hónapig Amerikában voltak:)
Mit ne mondjak, lazán befért az összes bőrönd + négytagú család + én, úgy téptünk ki Hűvösvölgyre.
A sztorihoz tartozik, hogy két napra rá lerohadt az autó, de aznap, amikor nekem "presztizskérdés" volt, hogy jól menjen...
brillírozott!:))
Viva Skoda!
Na, akkor egy vidámat!
Egyszer egy héten kétszer is sikerült a elszakítani a gázbovdent, az egyik a Déli pu-nál volt, belső sávban, csúcsforgalomban! Kerültek a buszok jobbról-balról, én meg egy darab dróttal összekötöztem a dolgot és padlógázzal, harminccal el tudtam jutni a János kórházig...Na, ez a túlélőautó!:)))
Na, akkor én is...
Skoda 105-ösünk van, de sajna eléggé az utolsókat rúgja... Kéne ápolni (apámnak, akié!!!), de mostanában nem érek rá(!).
Nyáron szétkaptam a belsejét egy cimborámmal, mert egyszer bekukkantottam a padlószőnyeg alá és tocsogott...
Ki is derült, hogy egy picit rozsdás.
Nosza, rozsdamarót rá, hadd szóljon!
Hát nem kiderült, hogy a rozsda tartotta a fenéklemez négy sarkát?
Ejj, ejj. Van pénz lakatosra? Áááá...
Na jó, mestertapasz, üvegszál eővesz, betapaszt.
Remek, remek. Fújjuk be fehér zománccal. Csuhaj, gyönyörű. Székek, padló visszarak, na, jöhet a felnifestés.
Autóemelőt tekerem, de az autó nem emelkedik.
Mi a túró? Hogy kifordult a fenéklemez széle az emelő hüvelyével együtt?:(((
A rozsda tartotta a struktúrát...
Nem mondjátok meg senkinek, de azóta sincs megcsinálva. Ha defektet kapunk, ottmarad az autó.
Szégyellem magam, hogy az autókát így cserbenhagyom...nem az enyém, de én szeretem...
A másik topicodban említett bendixes eset előttt majdnem otthagyott a kicsike Komáromban az egyik vasúti átjárónál. Leállítottam az autót mivel köztudott, hogy percekig piros az a lámpa. Nem is indul a kis hamis. Ketten álltak meg segíteni de nem sikerült nekeik. Végül mérgemben mindent mozgattam ami mozgott, elkezdtem csapkodni a motortérben egy cs.húzó nyelével (persze finoman) és ekkor történt meg a csoda, elindult a gép:) Indítómotor meggyógyult. Még egy darabig így jártam vele, ha nem indult, kocogtatác és minden rendbe volt:)
ennyi.
Jó napot!
Én kb fél éve kaptam az életem első skodriát, mikor elhoztam le volt halva az akksi, de a bika megtette hatását :o) pöccre indult el is hoztam, rögtön trepni gázzal... :o) Csak otthon vettem észre, hogy kicsit repedt a benzincső, mivel 1évet állt, elég keményen nyomta a blenyát a blokkra.. :o) de megúsztam égés nélkül.Hülye kis történet, de skodás :o)
