"Az asszimiláció mint ideológia megtévesztő, mint létforma veszedelmes, és boldogtalan. A zsidókérdés megoldására irányuló minden törekvésnek elsőként az asszimiláció elleni harcot kell napirendre tűznie. Nem a külvilág jóindulatára kell elsősorban építenünk, hanem saját erőnkre."
Engländer Tibor - Oneg Sabbat Klub
Mai Népszabóban Karsai László történész magyarázza, hogy miért is volt az Orbán-kormány antiszemita. Tekintsünk el attól most, hogy az írás tendenciózusan hallgat el nyilvánvaló tényeket és csúsztat, ahol csak tud, nézzük mit is ír Kövérről:
"Kövér László azt az „értékeket és hagyományokat tagadó liberális magatartást” minősítette szélsőségesnek, amelyet szerinte „az SZDSZ képvisel”, s úgy vélekedett, hogy a MIÉP csak erre a szemléletre reagál, még „ha nem is túl jól sikerült” válaszaival. Kövér csak ennek tulajdonítja, hogy a MIÉP szalonképtelenné teszi olyan „megkerülhetetlen” kérdések megvitatását, mint Trianon és a magyarországi zsidókérdés. Szögezzük le ismételten: ma Magyarországon antiszemita kérdés van, zsidókérdés nincs. Csak az antiszemiták szerint van zsidókérdés."
Ismételjük meg a végkövetkeztetést:
Csak az antiszemiták szerint van zsidókérdés.
Nos, a Magyarországi Hitközségek Lapja, az Új Élet
(www.interdnet.hu/zsido/UJELET/) 2000-ben interjút közölt Kövérrel:
Izraeli interjú Kövér Lászlóval
Kövér László tárca nélküli miniszter a magyar püspöki kar által szervezett zarándokúton Izraelben járt. Az Új Kelet főszerkesztőjének, Dan Ofrynak adott interjú rövidített változatát közöljük.
(www.interdnet.hu/zsido/UJELET/u2000_0704.html)
Részlet:
Új Kelet: Vannak-e zsidó vezetők a pártban?
Kövér László: Nem szoktuk egymás hovatartozását firtatni. De ha már a témánál tartunk, elmondhatom, hogy természetesen vannak.
Új Kelet: Nemrégiben olyan hírek érkeztek, hogy hirtelen "felfedezte" a zsidókérdést Magyarországon. Mi késztette erre?
Kövér László: "Antalóczi Attila MSZP-képviselőnek van egy beszélgető fóruma a rendszerváltás kezdetéről. A ’90-’94 közötti időszakról volt szó ezen a fórumon, erről szólt az előadás 90 százaléka, és a végén a közönség tett fel kérdéseket. Az egyik kérdés úgy hangzott, hogy miért nem lehet Magyarországon Trianonról beszélni. Azt a választ adtam, hogy szerintem lehet Trianonról beszélni, és kár lenne, ha nem lehetne. Bármilyen, a magyar történelmet, vagy egyáltalán a jelent érintő kérdésről lehet és kell is nyíltan beszélni, mert ha bármely kérdést tabunak tekintünk, akkor ezzel az adott kérdésről való vitát, diskurzust átengedjük azoknak, akik nem jóhiszeműen nyúlnak az adott kérdéshez.
És a trianoni kérdés mellett a zsidókérdést is említettem ezen kérdések között. Teljesen mellékesen, fél mondat erejéig került szóba. A következő nap az egyik újságban az szerepelt, hogy Kövér László miniszter beszélne a zsidókérdésről. Nem témám a zsidókérdés, nem gondolom, hogy erről feltétlenül beszélni kell, nem gondoltam, hogy a szó ekkora indulatokat vált ki. Jóhiszeműen nem gondolhattam ezt, hiszen '95-ben részt vettem a Bethlen téri Oneg Sabbat cionista klub rendezvényén, amely azt a címet viselte, hogy a "Zsidókérdés, ahogyan azt a parlamenti Pártok, köztük a Fidesz látja".
Azt gondoltam, hogy a zsidó közösség számára a zsidókérdés egy létező kérdés, akkor nincs ebben semmi pejoratív él, semmi mögöttes tartalom, ami a rosszhiszeműségre utalna. Azt hiszem, hogy részben jóhiszeműen, de nagyrészt politikai hátsó szándéktól vezetve szándékosan félreértelmezték azt, amit én mondtam, és úgy fókuszáltak, hogy az tudják sugallni, szerintem a zsidó problémával foglalkozni kell. Ez persze szemenszedett hazugság. Ezt nem mondtam, és ez távolról sem állt szándékomban. Ennyi a "zsidókérdés" története. "
Ismételjük meg még egyszer a Népszabóból Karsai végkövetkeztetését:
"Csak az antiszemiták szerint van zsidókérdés."
És Kövér szavai:
"1995-ben részt vettem a Bethlen téri Oneg Sabbat cionista klub rendezvényén, amely azt a címet viselte, hogy a "Zsidókérdés, ahogyan azt a parlamenti Pártok, köztük a Fidesz látja".
Most azzal perelje be, hogy igenis, tessék bizonyítani, hogy valaki kérdést tett fel Stumpf István kapcsán...
Ez az abszurd. Ilyet értelmes ember nem csinál.
Pont ettől aljas a manipuláció. Sok kicsit hazudunk, amiből felépül egy monumentális hazugság-épület.
Ez most csak egyetlen apróság, azért tudunk róla, mert Kulik épp ott volt.
Kövérre amúgy is utaznak, ma a Népszabó megint elővette a "zsidókérdés" szövegét, pedig az is ugyanilyen aljas húzás volt a ballib propaganda részéről.
Ez hasonló mint a Kövér "köteles" beszéde. Akkora propagandát csináltak neki, hogy vezető "politikusaink" képesek voltak kiállni kötéllel a nyakukban bohóckodni a Hősök terére.
N0 én ott voltam ezen a találkozon.
Így kell csúsztatni, valótlanságokat hírdetni.
Stumpf István neve szóba sem került egész este.
A továbbiakban is csak csúsztatás leledzik.
Ez Tanács István.
Kövér László nem olvasta a Magyar Nemzet szombati szerkesztőségi cikkét. A konzervatív napilap Megérte, uraim? címmel Wermer Andrást, Orbán Viktor egykori személyes tanácsadóját szólította fel, hogy szólaljon meg, és tisztázza magát, ha tudja, például a Millenniumi Országjáró kapcsán eltűnt 896 millió forint közpénz sorsával kapcsolatban. A Magyar Nemzet megjegyzi, a feltételezések szerint az elmúlt ciklusban a jobboldalon valóságos intézményrendszer alakult ki az ilyesfajta ügyletek menedzselésére, amelynek központi, megkerülhetetlen figurája éppen a kommunikációs zseniként tisztelt Wermer András volt.
Kövér László hétfőn Szegeden azt mondta erre: a támadások csak látszólag irányulnak Wermer András és társai ellen, a valódi célpontot a Fidesz vezetői jelentik. Nem mondta ki, de nyilvánvalóan beleértette Orbán Viktor volt miniszterelnököt, s minden bizonnyal saját magát is. A helyzet Kövér szerint azért nehéz, mert a politikusok nem nyilatkozhatnak Wermerék védelmében, hiszen akkor magukra húznák a kifogásolt ügyeket. Wermer Andráséknak kellene megszólalniuk, ők viszont a jelenlegi helyzetben a jogászaik tanácsára hallgatva inkább hallgatnak.
A szegedi lakossági fórumon is föltették Kövérnek azt a kérdést, amit a Magyar Nemzet is feszeget vezércikkében: ha a lopást félvállról kezelik a polgári oldalon, akkor vajon miben különböznek sokat gyalázott, erkölcstelennek, tolvajnak kikiáltott ellenfeleiktől? Ám a jobboldal és Orbán Viktor személye iránt érzelmileg nagyon erősen elkötelezett hallgatók elfogadták azt, amit Kövér is hangsúlyozott: akár pártunió lesz, akár uniópárt, akár visszamegy Orbán a Fidesz elnökének, akár marad jobboldali népvezér, a jobboldalnak ő az első számú politikusa, minden stratégiai terv az ő személyére épül. Így azután valamiképpen föl kellett oldani azt az ellentmondást, hogy amikor ezek a síbolások történtek, akkor Orbán Viktor is ott dolgozott éppen a Miniszterelnöki Hivatalban, sőt ő volt ott a főnök. A hallgatóság megpróbált segíteni ebben Kövérnek; fölvetették, hogy Stumpf István volt kancelláriaminiszter is nyilatkozhatna a dologról. Könnyű volt fölfedezni a jó szándékú népi gondolkodás irányát: el kéne vitetni a balhét Wermerrel, aki kommunikációs zseniként is kudarcot vallott: píáros csodafegyverei éppen a döntő ütközetben mondtak csütörtököt. Ha Wermer nem elég, akkor mellé be kéne még áldozni Stumpf István volt kancelláriaminisztert, ő úgyis kommunista volt, meg visszavonult politológusnak, voltaképpen majdnem mindegy neki, hogy hol üldögél. Hogy Orbán és Kövér felelőssége is fölvetődhet? Ők nem tudhattak mindenről, Kövér amúgy sem tűnik valami tájékozottnak, a Magyar Nemzet cikkét sem olvasta.
Kövér László határozottan állította hétfőn Szegeden: semmilyen Fidesz-fórumon soha szó nem volt semmiféle stílusváltásról, konszenzuskeresésről. Ami hírként megjelent, az a sajtó, beleértve a Magyar Nemzetet is – machinációja csupán. Rogán Antal néhány napja arról panaszkodott a Nap-keltében: hogyan lehetne konszenzust keresni egy olyan politikai ellenféllel, amelyik kriminalizálja a politikát? Vagyis, komolyan ki akar nyomoztatni bizonyos ügyeket, s e törekvését hallgatóságának gyönyörűségére Kövér vörös terrornak nevezte hétfő este.
Hagyjuk most a nemzeti sorskérdéseket, az egész álszent retorikai építményt; egyszerűsítsük a dolgot arra a logikára, amelyik kormányzása céljának a telefonkönyvek átírását, a rivális elit megsemmisítését teszi; amely élni akar, de élni hagyni nem. Kérdezzünk csak annyit: ha Kovács és Medgyessy ellenében adódna ilyen politikai ziccer, Orbán és Kövér vajon kihagyná-e?
