Egy profi meg álmodozott a déli verőn. Egy másik profi szerint meg a fekete posztóval fedett palotába déli verőn se süt nap. És ők is ’verőfény’ jelentésben használták. Szóval a költői nyelvben él ez a jelentés. De az Új magyar tájszótár most megjelent 5. kötete szerint a tájnyelvben is él.
Ha lehet, kicsit áttolnám dolgot a stilisztika irányába. Az idézett mondatban számomra nem a szokatlan új szóalakulat a zavaró, hanem a szerkezet egészében.
Brad Pitt ebben a filmjében nem nyújtott játékilag semmi újat.
Gondoljuk át ezt a mondatot! Ezek szerint más tekintetben nyújtott újat, mondjuk bajuszt növesztett vagy nőtt két centit. Szerintem a játékilag ebben a mondatban semmi információt nem ad.
Brad Pitt ebben a filmjében nem nyújtott semmi újat.
Abban az esetben azonban, ha azért kerül oda, mert valami miatt B.P. játéka kerül a fókuszba, akkor talán a játék szót lenne jobb alannyá tenni:
Brad Pitt játéka ebben a filmjében nem nyújtott (mutatott) semmi újat.
Vagy ebben:
A Barcelona új játékosa, Higuain játékilag sokat fejlődött az utóbbi évben.
helyett
A Barcelona új játékosa, Higuain sokat fejlődött az utóbbi évben.
A Barcelona újoncának, Higuainnak a játéka sokat fejlődött az utóbbi évben.
Nem tudom. Ez borzasztó nehéz kérdés. Az ember nagyon sokszor nem tudja megtippelni, milyen szavakat használ(na). Produktív nyelvi szabályok hozzák létre a játék szóból, tehát előfordulhat, hogy használnám; nem tudom (-i képzős melléknevek -lAgos alakjait egyébként igen gyakran használom, ez mondjuk megnöveli annak valószínűségét, hogy mondjak ilyet). Az ugyanakkor tény, hogy száz feletti előfordulást lehet találni a Google segítségével, tehát elég sokan használják. Nagy tömegek nem, úgyhogy aránylag ritka, és ahogy elnézem, neológ fordulatnak tekinthető. (Nyilván az újdonságértéke miatt szokatlan számodra.)
„Létezik-e olyan magyar szó, hogy »játékilag«? (Kiver a víz, ha olyan mondatot látok, amiben szerepel” Ezzel válaszoltál is a kérdésedre: ha nem létezne ilyen szó, nem tudna kiverni tőle a víz.
A nyitó hozzászólás alapján úgy vélem befér ide a problémám/kérdésem: Létezik-e olyan magyar szó, hogy "játékilag"? (Kiver a víz, ha olyan mondatot látok, amiben szerepel, de azért érdekelne mások véleménye is.)
Mondjuk egy ilyen mondatban: Brad Pitt ebben a filmjében nem nyújtott játékilag semmi újat.
Vagy ebben: A Barcelona új játékosa, Higuain játékilag sokat fejlődött az utóbbi évben.
Feltételezem, hogy ez hiperkorrekciós jelenség (valószínűleg nem minden esetben).
Nyelvművelők szokták bírálni az úgy... mint fordulatot, a mind ... mind -et ajánlva helyette. Elképzelhető, hogy valakinek ez jár a fejében, amikor más szöveghelyzetben is a mind-et választja.
Töbször hallottam már a "mind" szót a "mint" helyet, pl.: Ez olyan, mind egy béka. Tudja valaki, hogy ez honnan ered, valami nyelvjárás része? Vagy egyszerűen csak téves szóhasználat?
Ad verő, bocsánat, most találtam. Kovács Antal nagyági plébános írja a Nemzeti Társalkodó 1832. évi április 28-án megjelent számában, az erdélyi magyar bányanyelvben hemzsegő német és román eredetű szavakra fenekedve: „Noha azért éppen nem vagyok hajlandó a’ Verőt Hámornak, a’ csebret sáflinak, vagy a’ poharat glázlinak mondani.” A verő az eredetiben ritkított, de azt itt nem tudok.
Úgy gondolom, hogy az egyelőre és az egyenlőre szavak terhelése különbözok. Az időhatározói értelmű egyelőre szó bizonyos stilisztikai rétegben viszonylag gyakori lehet, az egyenlőre használata esetleges, meglehetősen specifikus szövegkörnyezetben fordul elő.
Nos, ha a beszédet tekintjük, akkor a tárgyalt 2 szó nálam (és sok más beszélőnél) most is egybeesik, azaz kiejtésbeli homonimák (homofón szavak). Ez azonban soha semmilyen félreértéshez nem vezetett eddig a tapasztalataim szerint.
Ha valaha majd ezt a két szót egyformán kell leírni, azzal sem veszít semmit a nyelv, az "élő nyelv" meg különösen nem.
Ugye, nem abból indultál ki, hogy az írott alak kódolja a "helyes ejtést"?
Pontatlanul fogalmztam, valóban. Valahogy úgy értettem, könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy az egyenlőre néhány évtized múltán többjelentésű szóvá válik, az egyelőre pedig szép lassan eltűnik az élő nyelvből.
A két szó HELYESÍRÁSBELI egybeesése akkor történhet meg, amikor a helyesírásról döntők így határoznak.
A KIEJTÉSBELI egybeesés a beszélők egy (nagyobb?) részénél már megtörtént (ha egyáltalán volt valaha eltérés a két szó kiejtésében...), nálam biztosan egyformán hangzanak. Bár az 'egyenlőre' jelentést vszleg még életemben nem használtam, de ugyanúgy mondanám, mint az egyelőrét: [egyellőre]. (Az ÉKsz. szerint viszont [eggyelőre] a "helyes" ejtés. 8-))
A két szó JELENTÉSE pedig nemigen fog soha "egybeesni".
Ha jól értelmezem, attól tartasz, hogy az emberek rosszul használják ezt-vagy azt a szót, annak ettől megváltozik a jelentése, és emiatt a nyelv valamiképpen negatív irányban változik. Pedig ilyen jelentésváltozások folyamatosan zajlanak minden nyelvben, és nem látom be, hogyan jelenthetne ez bármiféle értékvesztést. Az én belső szótáram szerint például az amennyiben szavunk "mivel, mivel hogy, tekintve, hogy" jelentéssel áll, de minduntalan látom, hogy a beszélők szimplán "ha" jelentéssel használják... lehet, hogy én tudtam rosszul, vagy éppen most zajlik egy jelentésváltozás. De nem gondolom azt, hogy ettől a magyar nyelv kevesebb lenne. Vagy más: gyakorlatilag a szemünk előtt zajlik az egyelőre - egyenlőre "párharc": valószínűnek tartom, hogy pusztán számuk miatt is azok győznek, akik összemossák a két szót, és néhány évtized múlva végleg összeesik a két jelentés.
De a legszebb példát - ha szabad - az angol nyelvből tudom hozni. A nice szó első előfordulásakor, 1290-ben még ostoba, buta jelentéssel szerepel; egy évszázadon belül Chaucer már buja, ledér jelentéssel használja, aztán a következő négyszáz évben jelentett extravagánst, elegánst, különöst, lustát, férfiatlant, fényűzőt, szerényt, enyhét, precízt, vékonyat, félénket, diszkriminatívat, kecseset, míg aztán a tizennyolcadik század végére nagyjából elérkezett a mai kedves, kellemes jelentéséhez. Ettől még az angol nyelv és az angol beszélők köszönik, jól megvannak.
Gyerekem csecsemőkorára emlékezve nekem is tömegmértékben jött be a tejfogyasztás regisztrálása. Úgy emléákszem, volt valami mérőedény, amely grammban volt kalibrálva.
Amúgy az interneten eléggé sok idevágó idézetet találtam:
Tudásbázis - Hány grammot kell ennie egy csecsemőnek a súlyához mérten? Van erre valami képlet?pl egy 3600grammos baba adagja/evés?
http://www.hoxa.hu/?p1=forum_tema&p2=19439
A másik tévhit az, hogy a babának 120-150 stb. grammot kell szopnia.
http://www.okosbaba.hu/szoptatas-tenyek-es-tevhitek.html
Az elválasztás időpontja kb. 4-6 hónapos kor. Az új táplálék adása a délelőtti vagy a déli szoptatás előtt kis mennyiségekkel (10-20 gramm) történjen. Általában 1-3 hét alatt lehet egy szoptatást helyettesíteni.
http://www.medimix.hu/cikk.php?cid=39
Ma a rádióban egy édesanya arról beszélt, hogy a gyereke egyszer 50 milligrammot, máskor csak 20 milligrammot szopott. Valószínűleg "milliliter" vagy "gramm" értelemben használta a szót.
A tulajdonosokat verősgazdáknak hívták, a verőskovácsok verősmunkások többsége cigány volt. A XIX. század közepe táján leáldozott a torockói vasnak, 1882-ben már csak egyetlen komoly verő, a Botárok vereje működött. Ma is látható a Zoltán vereje. Ezt eredetileg Simonok verejének hívták és 1872-ben a Vernes testvérek alakították át kapaverővé, ahol kezdetben mecenzéfi "vaskenyeret" dolgoztak fel. Egészen az 1950-es évekig működött, bár a végén már Kudzsirról származott az alapanyaga. (Kós Károly – Szentimrei Judit – Nagy Jenő – F. Halay Hajnalka – Furu Árpád: Torockói népművészet.)
Nem tudom, mennyire volt elterjedt, mindenesetre a 18-19. századi Erdélyben Torockó volt a vasgyártás központja és ott a vashámorokat stabilan verőknek nevezték.
Verőnek egy elég speciális "kalapácsot" hívtak magyarul: a hámort (< Hammer), amelyben (amellyel) a nyersvasat formára kalapálták: http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-1048.html (az egyik kép egy torockói verőt ábrázol).
Nem tudok olyan egyedi emberi tettet elképzelni, amelyik a nyelvet megváltoztatná. A nyelv nem függ az egyes embertől (ez a relatív objektivitás). Ha figyelembe vesszük a fórum emblémáiként megnevezett nyelvészeket, akkor ezt axiómának tekinthejük. Ajánlott olvasmány: Kosztolányi: Nyelv és lélek, levelezés Gombocz Zoltánnal.
