Úgy gondolom, hogy az egyelőre és az egyenlőre szavak terhelése különbözok. Az időhatározói értelmű egyelőre szó bizonyos stilisztikai rétegben viszonylag gyakori lehet, az egyenlőre használata esetleges, meglehetősen specifikus szövegkörnyezetben fordul elő.
Nos, ha a beszédet tekintjük, akkor a tárgyalt 2 szó nálam (és sok más beszélőnél) most is egybeesik, azaz kiejtésbeli homonimák (homofón szavak). Ez azonban soha semmilyen félreértéshez nem vezetett eddig a tapasztalataim szerint.
Ha valaha majd ezt a két szót egyformán kell leírni, azzal sem veszít semmit a nyelv, az "élő nyelv" meg különösen nem.
Ugye, nem abból indultál ki, hogy az írott alak kódolja a "helyes ejtést"?
Pontatlanul fogalmztam, valóban. Valahogy úgy értettem, könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy az egyenlőre néhány évtized múltán többjelentésű szóvá válik, az egyelőre pedig szép lassan eltűnik az élő nyelvből.
A két szó HELYESÍRÁSBELI egybeesése akkor történhet meg, amikor a helyesírásról döntők így határoznak.
A KIEJTÉSBELI egybeesés a beszélők egy (nagyobb?) részénél már megtörtént (ha egyáltalán volt valaha eltérés a két szó kiejtésében...), nálam biztosan egyformán hangzanak. Bár az 'egyenlőre' jelentést vszleg még életemben nem használtam, de ugyanúgy mondanám, mint az egyelőrét: [egyellőre]. (Az ÉKsz. szerint viszont [eggyelőre] a "helyes" ejtés. 8-))
A két szó JELENTÉSE pedig nemigen fog soha "egybeesni".
Ha jól értelmezem, attól tartasz, hogy az emberek rosszul használják ezt-vagy azt a szót, annak ettől megváltozik a jelentése, és emiatt a nyelv valamiképpen negatív irányban változik. Pedig ilyen jelentésváltozások folyamatosan zajlanak minden nyelvben, és nem látom be, hogyan jelenthetne ez bármiféle értékvesztést. Az én belső szótáram szerint például az amennyiben szavunk "mivel, mivel hogy, tekintve, hogy" jelentéssel áll, de minduntalan látom, hogy a beszélők szimplán "ha" jelentéssel használják... lehet, hogy én tudtam rosszul, vagy éppen most zajlik egy jelentésváltozás. De nem gondolom azt, hogy ettől a magyar nyelv kevesebb lenne. Vagy más: gyakorlatilag a szemünk előtt zajlik az egyelőre - egyenlőre "párharc": valószínűnek tartom, hogy pusztán számuk miatt is azok győznek, akik összemossák a két szót, és néhány évtized múlva végleg összeesik a két jelentés.
De a legszebb példát - ha szabad - az angol nyelvből tudom hozni. A nice szó első előfordulásakor, 1290-ben még ostoba, buta jelentéssel szerepel; egy évszázadon belül Chaucer már buja, ledér jelentéssel használja, aztán a következő négyszáz évben jelentett extravagánst, elegánst, különöst, lustát, férfiatlant, fényűzőt, szerényt, enyhét, precízt, vékonyat, félénket, diszkriminatívat, kecseset, míg aztán a tizennyolcadik század végére nagyjából elérkezett a mai kedves, kellemes jelentéséhez. Ettől még az angol nyelv és az angol beszélők köszönik, jól megvannak.
Gyerekem csecsemőkorára emlékezve nekem is tömegmértékben jött be a tejfogyasztás regisztrálása. Úgy emléákszem, volt valami mérőedény, amely grammban volt kalibrálva.
Amúgy az interneten eléggé sok idevágó idézetet találtam:
Tudásbázis - Hány grammot kell ennie egy csecsemőnek a súlyához mérten? Van erre valami képlet?pl egy 3600grammos baba adagja/evés?
http://www.hoxa.hu/?p1=forum_tema&p2=19439
A másik tévhit az, hogy a babának 120-150 stb. grammot kell szopnia.
http://www.okosbaba.hu/szoptatas-tenyek-es-tevhitek.html
Az elválasztás időpontja kb. 4-6 hónapos kor. Az új táplálék adása a délelőtti vagy a déli szoptatás előtt kis mennyiségekkel (10-20 gramm) történjen. Általában 1-3 hét alatt lehet egy szoptatást helyettesíteni.
http://www.medimix.hu/cikk.php?cid=39
Ma a rádióban egy édesanya arról beszélt, hogy a gyereke egyszer 50 milligrammot, máskor csak 20 milligrammot szopott. Valószínűleg "milliliter" vagy "gramm" értelemben használta a szót.
A tulajdonosokat verősgazdáknak hívták, a verőskovácsok verősmunkások többsége cigány volt. A XIX. század közepe táján leáldozott a torockói vasnak, 1882-ben már csak egyetlen komoly verő, a Botárok vereje működött. Ma is látható a Zoltán vereje. Ezt eredetileg Simonok verejének hívták és 1872-ben a Vernes testvérek alakították át kapaverővé, ahol kezdetben mecenzéfi "vaskenyeret" dolgoztak fel. Egészen az 1950-es évekig működött, bár a végén már Kudzsirról származott az alapanyaga. (Kós Károly – Szentimrei Judit – Nagy Jenő – F. Halay Hajnalka – Furu Árpád: Torockói népművészet.)
Nem tudom, mennyire volt elterjedt, mindenesetre a 18-19. századi Erdélyben Torockó volt a vasgyártás központja és ott a vashámorokat stabilan verőknek nevezték.
Verőnek egy elég speciális "kalapácsot" hívtak magyarul: a hámort (< Hammer), amelyben (amellyel) a nyersvasat formára kalapálták: http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-1048.html (az egyik kép egy torockói verőt ábrázol).
Nem tudok olyan egyedi emberi tettet elképzelni, amelyik a nyelvet megváltoztatná. A nyelv nem függ az egyes embertől (ez a relatív objektivitás). Ha figyelembe vesszük a fórum emblémáiként megnevezett nyelvészeket, akkor ezt axiómának tekinthejük. Ajánlott olvasmány: Kosztolányi: Nyelv és lélek, levelezés Gombocz Zoltánnal.
"Az egyes embernek a nyelvhez való szubjektív viszonyának csak az illető szempontjából van jelentősége, a nyelv szempontjából nemigen."
Hacsak tettek (értsd: nyelvhasználati szokások,elterjesztés) nem következnek belőle, amik megváltoztatják a nyelvünket - ha mégoly kis mértékben is- de ezek összeadódhatnak.
Aztán a nyelvészet tárgya már az így megváltozott nyelv lesz.
Szabad megkérdeznem, hol található adalék arra, hogy a verő szó 'kalapács' jelentéssel szerepelne? A rendelkezésemre álló etimológiai szótárakban ennek nincs nyoma. Próbáltam a történeti korpuszban is utánanézni, ott sem látszott ez a jelentés.
Ez így van, de miért is ne tartozna a nyelvészet tágabb értelmezésébe az emberek nyelvhez való szubjektív viszonya? Hiszen ez alakítja az élő nyelvet, ami a nyelvészet témája.
"Szájt? Ez jópofaság, vagy meghonosodott? Vagy mindkettő?"
Ez egy egyszerű kérdés, műfaját tekintve érdeklődés. :) Na persze gondolhatod tiltakozásnak, de ahhoz nekem nincs közöm. A továbbiakban sem tiltakoztam ellene. Éppenséggel nem öleltem a keblemre sem.
Egyébként pedig miért ne tiltakozhatnék nekem nem tetsző indokolatlan átvételek miatt? Akkor nem lenne érvényes az előző (cigányos) analógiám?
Szerintem itt eredendően paradoxon van a topikot illetően, ami abból adódik, hogy ennek a topiknak nincs helye a Magyarulezben, mert nem nyelvészeti tárgyú. Hiszen ha a témához szólok, az nem lehet nyelvészet, ha meg nyelvészkedek, az offtopik. 8-(
Bírom, hogy ha járványról van szó, akkor az aztán csak és kizárólag "felüti a fejét". Micsoda banális, agyonlapított imaginációk ezek, szerintem már szinte szégyen használni is... :-S Ha halálos baleset van, akkor meg "áldozat". Az nem áldozat. Az más. Áldozat az, amit/akit feláldoznak.
Vannak ennek még társai is. Jelenleg nem jut eszembe, de örülnék, ha valaki írna ilyet még.
Egy analógiával: ha az idegen szavak átvétele és beépülése ellen tiltakoznánk, az olyan lenne, mintha mondjuk a cigányokat utálnánk azért, mert itt élnek közöttünk. Mint ahogy ők is magyarok a maguk módján, úgy ezek a szavak is, mint pl. kalapács részei a szókincsünknek. Itt ez ellen senki nem emelt szót, nem értem, mi itt az apropója...
Az sem baj,ha nem csak hideg gondolatokkal, hanem érzéssel is próbáljuk megközelíteni a nyelv dolgait, hiszen a dolog működése a lélekből is ered valahol. Olyan ez, mint a színtan, nem csak fizikusokra, hanem festőkre is tartozik a teljes felfedezése... Ez a válaszom a Kosztolányis dologra is.
Köszönöm az építők kritikáját, félsikernek veszem...