"A magánlevél, mint földrajzi és térbeli értelemben két egymástól távol lévő, valóságos (vagy olykor fiktív) fél közötti hídverésnek és közlekedésbiztosításnak, kommunikáció-keresésnek és létrehozásnak, a másik előtti énmegnyílásnak és többszörös szűrőn vagy tükrön keresztüli önmegjelenítésnek, a vallomás egy formájának és szubjektív tanúságtételnek, a fesztelen, személyes jelenlét hiányát pótló s nem ritkán irodalmi rangú csevegésnek és egy sajátlagos nézőpontból festett korképnek a lenyomata, XVIII. századi elterjedése óta szüntelenül izgatja az egyes forráskutatókat."
Aki képes leirni ilyen mondatszörnyeket... attól menekülni kell egy életen át, az biztos. :)
egyszerű: eljárt az idő bizonyos dolgok felett. és amik már elöregedtek, azok a dolgok megérik, hogy pihentessük őket, míg meg nem halnak. myo már egy ideje csak pihen, itt az ideje végleg búcsút venni tőle.
az új meg sosem azonnal születik. van a lényemnek Phőnix természete, de a komoly változásokban az elmúlás vége egybefonódika születés kezdeteivel. összefonják szálaikat, mint hajókötél rostjait...
- Mit gondolsz, felvennének engem a Mensába? - Remélem, nem. - De dög vagy.
- Csináltak már neked IQ tesztet? - Igen. - Melyiket? Wechsler? - Nem MAWI, és ... - És mennyi lett? - 140. - Újra kellene sztenderdizálni azt a tesztet. - (nevetés) Korrekt.
Magában erős a parancs nem létezésre? Ha még egyszer bocsánatot kér amiatt, hogy ír, nem is tudom, mit csinálok... Ne már, na! Ne csinálja ezt! Legyen szabad, írjon szabadon! Sértse meg a határaimat szabadon, majd ha zavar megint, kikérem magamnak. Ne görcsöljön, plíz!
Ön egy született pszichológus, személyiségét a pszichológia a maga képére formálta..gondoljátok meg, proletárok,: mindig keskenyebb és komplexebb lett..
Ön tényleg megzabálnivalóan empatikus, aranyos óvónéni lesz, hol lehet beíratkozni túlkoros korrepetálásra? A lelki átmozgatás -katarzis- után pedig trópusi olajokból, extraktumokból kompozitált katalitikus masszázsolaj felhasználásával ajurvédikus áthallású-felhangú thaimasszázsra is ácsingóznék..A jakuzza már olyan ciki..A pezsgés csak kúpformájú belső öblözetű pohárban élvezhető, nem igaz? Esetleg még a neten.
Tegnap voltam egy önszerveződő kör tematikus beszélgető-estjén. A meghívást akkor kaptam, amikor épp az egyik Nagy konyhájában ültünk, teáztunk, és beszéltünk a jövőről, hogy mit is lehetne tenni, ami nyomot hagy a történelemben is. Effektíve rásóztak a telefonban a srácra, aki kedves lelkesedéssel fogadta, hogy milyen szerencse is, hogy engem megismerhet. Engem. Értik?
Hát, mint az első bálozós Jedi Mester meditálva készültem fel a dologra. Mivel 2 napig nyomtam az ágyat, és még tegnap is elég kómásan szemléltem a világot, alapvetően nem volt nehéz a racionális tudaton kívül tartózkodni. De azért, Tanár Úr, én készültem alapon olvasgattam a saját szakdolgozatomat, meg az elmúlt hetekben összeírogatott okosságokat, meseelemző köteteket, és ilyesmiket, hogy mégiscsak tudjak beszélni arról, amiben éppen reformot készülök végrehajtani.
Aztán persze beszéltem sok-sok dologról, igyekezve emberi nyelven, érthetően, ám hűen a saját szakmámhoz, és rájöttem, erről éveket tudnék beszélni.
S arra is rájöttem, hogy a meséhez sokkal hűbb vagyok, mint bármely szakmai koncepcióhoz, és hogy nem akarom a pszichológiát ráerőszakolni minden áron a mesére, inkább csak leleplezési szándékok vezetnek, és lassan kezdek úgy tekinteni a dologra, mint holmi Miss Murple egy bűnügyi eset szövevényes pszichológiai rendszerére. A mese a rejtély, amit Dr. Myo megfejt majd. Szükségem lesz egy virtuális segédre, akit nyugodtan lekedveswatsonomozhatok.
Jól éreztem magamat. Nagyon kedvesek voltak. A beszélgetőtársam egy színházi dramaturg hölgy volt, aki meghívott az egyik előadásra. Meg találkoztam gyógypedagógusokkal, és érdeklődő szülőkkel, és beszéltem nekik gyerekekről, mesékről, kapcsolatról, énhatárokról, és hogy micsoda küzdelem egy anyának, egy szülőnek érteni, és érzni a gyerekét, és megtartani mindkettejük határait. És még ötleteim is voltak ilyen helyzetekre.
Aztán meghívtak magukhoz, hoyg tartsak majd előadást az ottani gyerekcsoportjaik szüleinek a meséről, a mesélés fontosságáról, és ilyesmikről. és persze, mivel szerintem is nagyon kell, hogy a szülők tudják, miért olyan fontos, és jó a mese, és mit is jelentenek a mai mesék a tévében, és miért van kint a karika, és ha nincs is kint a karika, miért kell mégis, hogy ott legyenek, mert miről is szól az egész valójában. mert a szakkönyvek dzsungelében, nevelési tanácsadások racionalizált és intellektualizált szakmai törvényrendszerében a szülő pusztán egyet felejt el: érezni és megélni a gyermekét és a gyereknevelést. Pedig arra nincs szabály. A gyerek mondja el, hogyan kell őt nevelni, és ezt elfogadni, és tudni használni a legnehezebb... Hát megyek, és segítek, amit tudok.
/Ismeri-e az újdonsült fiatalasszony esetét az r-betűs napokkal? T.i. még szombat éjjel, az esküvőn megegyeztek az emberrel, h a rö betűt tartalmazó napokon lesz szerelem:vasárnap, szerda, csütörtök. Péntek reggel odafordul az ágyban asszonyához az ifjú férj, h: -Milyen nap is van, Máma? -Prrréntek! vágja rá rögtön a fiatalasszony. /
s a normalizálás stabulizálást és egyensúlyt jelent, ami orvosi szaknyelven annyit tesz, hogy az illetőt lehet műteni, pszichológiai szempontból a patológiás egyensúly stabilizálása, amelyből már lehet terápiázni.
Nemtom ösméri-é-e azt a könyvet, amely az Ön betű/szó/eltévesztési szokásaival nagyon rokonítható: Parti Nagy Lajos: Sárbogárdi Jolán, avagy a test angyala c., műfajilag: 'habszódia'. Ha jó szájízzel akar aludni, kérem olvasson bele!
Az idegen feromonális hatás/a/ az emberlányára máig feltáratlan szakterület, de azt már megfigyuzták, h az egy fedél alatt élő reproduktív korú nők ciklusa öszehangolódik..
"Vixet a cerkám, igeden lonya érkezik/-ett a városba.."
