Egyszer volt egy nagy csoda, neve birkaiskola. Ki nem szólt csak...
..... idejárt az iskola rémeként emlegetett Ebi(hal) is. A többiek nemigen szerették, mert nem túl sok ésszel áldotta meg az erdő szelleme, viszont annál több faragatlansággal amely időnként durvaságba is átcsapott. Ide járt még Beni(hil), a símamodorú, jól helyezkedő eminens tanuló.
Történt egyszer, amikor épp az öreg kicsit vaksi Biró tanárúr tartotta az órákat, hogy a kis Ebi(hal) nagyon felbosszantotta kis gonoszkodó megjegyzéseivel Beni-t. Beni(hil) okos fiú volt, igy nem cselekedett azonnal, de elhatározta, hogy bosszút áll a kis szemtelenen.
Ezzel az elhatározással ült be az órára, bekészitve a zsebébe minden ehhez szükséges eszközt. Miközben Biró tanárúr lelkesen magyarázta az aktuális óra anyagát, óvatosan előhúzta a zsebéből a csuzlit, U szöget helyezett bele és zsuppsz, Ebink már érezhette is az ülepén a nem túl kellemes meglepetést. Az első lövést második, majd harmadik követte. Közben némi viszketőpor is hullott Ebi(hal) nyakába, majd álmélkodva nézte, hogyan is borult a tintásüveg az ölébe. A többiek persze alig birták visszatartani a hangos nevetés, mi több itt-ott besegitettek Beni-nek, egy-egy jólirányzott radirdarabbal, papirgalacsinnal.
Ezzel persze még volt vége a csínyeknek és amikor Ebi azt látta, hogy az egész ragasztósüveg a táskájába borult ő maga is borult. Felugrott a padból és egy jókora taslit lekevert Beninek.
No erre aztán már a kicsit vaksi Biró tanárúr is felkapta fejét.
Ebi(hal) vihette is az ellenőrzőjét a tanári asztalra, maga meg ballaghatott az igazgatóhoz a megfelelő retorziójért.
Eddigre kicsengettek. Az osztály kuncogva vonult ki a teremből, Biró tanárúr meg megelégedetten dörmögött az orra alatt.
-No ezt böcsületesen elrendeztem. Szükséges, hogy a gyerekeknek fejlődjön az igazságérzete.
Akinek van füle a hallásra........
