Nádasdyval nem kívánok és sajnos nem is tudok konkurálni, de a választékos nyelvhasználat a következő megszokással él (a spontán köznyelvben gyakorlatilag nincs amely): amelyt használunk, ha főnévvel vagy főnévi csoporttal kifejezett dologra utalunk vissza vagy előre, amit használunk egyébként, tehát ha névmásra vagy tagmondatra utalunk. (Így a szerelem, amely és a szerelem, ami szembeállítás nem tükrözi a hagyományos nyelvhasználatot, és mondhatom, nem találkoztam ilyen megoszlással: lehet, hogy bizonyos körökben épp most van kialakulóban.)
Mondj inkább konkrét példát.
Ilyenre gondolsz, hogy: "A Parlament, amely elfogadja a törvényeket, 386 képviselőből áll"?
Avagy: "A szerelem, ami vak, tévútra vezet." Itt arról van szó, hogy A szerelem általában vak, ezért tévútra vezet. DE: "A szerelem, amely vak, tévútra vezet", azaz AZ A szerelem vezet tévútra, amely vak, a nem vak nem csinál ilyet.
Itt is megvan a mellékmondatok alá- és fölé rendelt viszonya.
Az "ami" egyrészt személytelen, illetve tárgytalan:
"Mit vegyek?" "Amit akarsz."
Másrészt határozott minősítést hordoz, illetve alárendelői mellékmondatviszonyt hoz létre:
"Olyat vegyél, ami jó."
Az "amely" valamire vonatkozik, és általában pluszinformációval szolgál (mellérendelt mellékmondat):
"Az autó, amely ott áll a ház előtt, ronda."